Oldal:Jeremiás-Jónás-rész-1-2-1938.pdf/10

106

¹⁷

Ninivé a régi asszír világbirodalom fővárosa volt. Neve jelentése: „Ninus lakása“. Ninus nem más mint Nimród, a Kus vagy Bellis fia. Miután Nimród Babilont megalapította, kiterjesztette uralmát Asszíriára is, fel­építette Ninivét és más városokat. (Mózes I. 10 : ll) Az Úr Ninivét az igéjében egy „nagy városnak“ írja le. Történészek azt állítják, hogy a falai körüli kiterjedé­se hatvan mérföldet tett ki, amiből kitűnik, hogy a vá­ros egy nagyon nagy területen feküdt. Erről a városról van megírva a jövendölésben: „Ninivé pedig rendkívül nagy város volt, három napi járóföld“, és abban a város­ban „több van tizenkétszer tízezer embernél, akik nem tudnak különbséget tenni jobb és balkezük között.“ (Jónás 3:3, 4:11) Kétségkívül nagyon nagy feladat­nak tűnt fel Jónás előtt, hogy egyes egyedül elmenjen és megkíséreljen valamit végezni abban a nagy város­ban; bizonyára azt is gondolta, hogy nem szerez magá­nak valami nagy tisztességet, ha egyáltalán oda megy.

¹⁸

Jónás a zsidók között prédikált és kétségkívül jóhírnévnek örvendett közöttük, amint gondolta. Éppen igy Jehova felszentelt szolgái a földön 1914 előtt pré­dikációjukat különösen az úgynevezett „keresztény­ség“ országai vallás-rendszerei között végezték s nyi­laikat legfőképpen a klérus ellen intézték, és azok a kiemelkedő szolgák különösen magukat nagy tekintélyű embereknek tartották a nép között. Amidőn azonban 1914-ben Jehova napja eljött, akkor Isten azt akarta, hogy szolgái az ő haragja napját a Sátán szervezetének minden része ellen hirdessék ki, a politikai részt is beleértve, amely elem mint az ördög helytartója hosszú időn keresztül uralkodott. Ninivé Sátán világszerveze­tének politikai részét árnyékolta elő, és a Király eljö­vetelekor a politikai elem Ninivéhez hasonló állást fog­lalt el. Az üzenet, amely bejelentette, hogy a ‘mennyek királysága elérkezett‘, s hogy ez a királyság a világ minden más országait megbuktatja és kiszorítja, a vi­takérdést meglehetősen politikai térre vitte, és egy ily üzenet hirdetése az ellenségnek ürügyet szolgáltatott Isten hű szolgáinak hamis megvilágításban való beállí­tására, őket kommunistáknak állítván. Éppen ezt is tet­ték. Mivel Isten meghatározott ideje elérkezett az ő bosszújának minden nemzet előtt való bejelentésére,ez meg kell tétessék, s ennek az üzenetnek a hirdetése annak hirdetőire kétségkívül Sátán szervezete minden részének a haragját zúdítja, a politikai elemét is bele­értve. Mivel Ninivé elpusztítása el lett határozva, a várossal tudatni kellett a fenyegető veszedelmet és a népet fel kellett világosítani a pusztulás okát illetőleg, hogy a város elestével Jehova igéje igazolást nyerjen. Ezért lett megparancsolva Jónásnak: „Menj Ninivébe, a nagy városba és kiálts ellene.“ Hasonlóképpen Jehova napjának a felkelésével elközelített a „kereszténység“ megsemmisitének az ideje; s mielőtt ez a pusztulás be­következne, Jehova tanúi Isten utasítására el kell menjenek és be kell jelentsék, hogy ’a „kereszténység“ pusz­tulása küszöbön van‘, s nekik ismertetniük kell Istennek a megsemmisítésre vonatkozó indítóokát is, hogy amidőn a pusztulás bekövetkezik, Jehova neve és igéje igazolva legyen. A kihirdetés azonkívül minden jóaka­ratú embernek alkalmat nyújt az igazság meghallgatására, hogy annak hitelt adhassanak és az oltalom helyére menekülhessenek, amelyről Isten számukra gondoskodott. Jónásnak Ninivébe yaló küldésével Isten egy vi­lágos képet alkotott azon kötelezettségekről, amelyek Jehova napjának a beköszöntésével felszentelt szolgái­ra bízattak.

¹⁹ Ninivé nagyon romlott város volt, s az írás kije­lenti: „Gonoszsága felhatolt elémbe.“ Ez azt jelenti, hogy Jehova felfigyelt annak a városnak a gonoszságá

ra. Az a gonoszság nem az izráeliták megtámadtásából állott, mert Jónás napjaiban a ninivébeliek nem intéz­tek offenzivát az izráeliták ellen. Az asszírok vagy ni­nivébeliek az izráeliták elleni első támadásukat legalább ötven évvel Jónás jövendölése után intézték. (Kir. II.15:19, 20) Később az asszírok Jeruzsálemet Ezékiás uralkodása alatt támadták meg. (Kir. II. 18 :9—37) Ez azt mutatja, hogy Ninivé gonoszsága, amely ellen Is­ten haragjának a bejelentésére Jónás megbízást kapott, az abban a városban uralkodó általános romlottság volt, s ez a ninivébelieket legvégsőkig ragadtatta. (Jónás 3:8) Ezt hasonlítsuk össze azon további tényállással, hogy 1914 előtt a „kereszténység“ politikusai vagy uralkodói nem törekedtek különösebben Jehova népé­nek az üldözésére, amely az Illés munkát végezte. Ak­kor senki se lett letartóztatva azért, mert házról-házra hirdette az evangéliumot. A politikai elemek ezeket a prédikálókat a vallásoskodók egy újabb csoportjának tekintették és nem szenteltek nagyobb figyelmet nekik. Mindazáltal azok a politikai elemek nagy romlottságban vétkeztek, mivel a Sátán szervezetének részét alkották és nagy igazságtalanságot gyakoroltak. Ezért 1914-ben Krisztus Jézusnak a trónra ültetésével lejárt az idejük, és figyelmeztetésben kellett részesüljenek. Ez végét je­lentette annak az időnek, amely alatt Sátán mint a vi­lág láthatatlan uralkodója szakadatlanul és zavartala­nul működhetett. (Luk. 21 :24) Sodoma és Gomora ha­sonló esetet alkottak. (Mózes I. 18:20—23; 19:1—25) Világosan kitűnik tehát, hogy Jehova először mindig bejelenti, mielőtt bosszúját az elenségén kifejezésre jut­tatná. Ezt a szabályt Ninivé esetében is megfigyelhetjük.

²⁰

Isten elküldötte Jónást, hogy az igazságosság után vágyóknak alkalmat nyújtson, hogy a helyes útra lépjenek és a menekülés útját megtalálják. Ninivé isten­telen városában nyilvánvalóan laktak egyes igazságos­ságra vágyó emberek, de teljesen tudatlanságban vol­tak a követendő helyes utat illetőleg. Hasonló volt a helyzet a „kereszténységben“ is. Amidőn 1914-ben az Úr Jézus mint Király megjött, az egész világ Sátán ural­ma alatt állott, mialatt az legfőképpen vallásos képvi­selői által működött, és a nép sötétségben volt afelől, hogyan menekülhetne meg vagy juthatna egy biztos helyre, ahol Armageddonban oltalomban részesülhetne. Körül-belül az Úr Jézusnak a templomához jövetelekor hangzott fel a figyelmeztetés a „kereszténységben"; mindazáltal akkor még a felszenteltek se értették meg helyesen a dolgot. 1918 február 24-én lett először nyil­vánosan kihirdetve az üzenet: „A világ végétért, a most élők milliói sohase fognak meghalni“; azonban ennek az üzenetnek a hirdetői akkor még nem értették meg ennek tulajdonképpeni jelentőségét. Akkor azt gondolták, hogy a ‘helyreállítás’ ideje elérkezett. Ekkor még nem fogták fel kellőképpen, hogy határozott erő­feszítéseket kell tenni a jóakaratú emberek felvilágosí­tására, miszerint Isten az armageddoni csatában való biztonságukról és oltalmukról gondoskodott s az olyan emberek a „nagy sokaságot“ fogják alkotni. Csak évek­kel később értette meg az Istennek szentelt nép a föl­dön, hogy a nagy sokaság nem szellemi osztály. Ez to­vábbi bizonyítéka annak, hogy Isten az üzenetet a meg­határozott időben kihirdetteti, arra való tekintet nélkül, hogy a hirdetők megértették ennek okát vagy sem. Az Úr Jehova szolgáit, akik mindig az Isten parancsainak való engedelmességre törekszenek, vezeti és a helyes úton tartja. Jónásnak meg lett parancsolva, hogy men­jen Ninivébe, és ő köteles volt engedelmeskedni s az eredményt az Urra bizni. Ez azt mutatja, hogy ha Isten felszentelt népének meg van parancsolva egy bizonyos munka elvégzése, teljesen engedelmeskednie kell. Tegye