Oldal:Jehova-ünnepe-1933.djvu/7

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
A lap korrektúrázva van


1933 március 15.
Az őrtorony és Krisztus jelenlétének hírnöke
87
17 Mózest hitből való megigazulása ugyanolyan hibátlannak tüntette fel Isten előtt, mint amilyen a páskabárány volt, ő isteni ihletség alatt mondotta, hogy ő az eljövendő nagyobb prófétát jelképezi; ő Jézus Krisztust, Isten bárányát példázta. (Mózes V. 18:15) Habár a páskával kezdődő törvény vezérlő mesterül (azaz fegyelmezőül) rendeltetett, hogy a zsidókat Krisztushoz vezesse, ők akkor nem tudták értékelni a tényt, hogy a páskabárány azt példázza, aki nagyobb lesz Mózesnél, azaz Jézus Krisztust. A törvényszövetséget Isten „Jehova" nevével kezdette meg. Azért folyamodtak az engedelmes zsidók, amidőn a házban a bárányt levágták és azt — a bárány vére alatt állván — elfogyasztották, tényleg Jehova nevéhez, mint erős toronyhoz, mégpedig inkább a magunk oltalma, mint a leölt bárány dicsőítése végett. A zsidóknak természetesen fel kellett ismerniük az Isten bárányára vonatkozó utasításokat és intézkedéseket. Azonkívül a páskavacsora „Jehova ünnepe" volt. Jehova kijelentése volt, hogy igazolni fogja a maga nevét.
18 Főképpen Izrael elsőszülöttei tartoztak hálával az Úrnak, mivel őhelyettük fogadtatott el Isten akarata szerint a páskabárány halála. Tehát éppen Isten ezen elsőszülöttei voltak főképpen a megváltott nép, hogy az ő nevét viseljék és az ő nevének legyenek népei. Ezt egészen világosan mutatja az, hogy attól kezdve Isten minden elsőszülöttet magának követelt. Az Egyiptomban megkímélt elsőszülöttek helyében a Lévi törzsét választotta örökségéül s ez a törzs Jehovában találta meg örökségét. (Mózes IV. 3:12, 13; 18:20) Ezek az elsőszülöttek e tekintetben Krisztus testének hű tagjait példázzák, a gyülekezetet, „az elsőszülöttek gyülekezetét, kiknek neve a mennyben van felírva". A zsidók elsőszülöttei hálával tartoztak atyáiknak amiatt, hogy azok az elsőszülöttek érdekében kiadott páskarendeleteket engedelmesen végrehajtották. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a hasonmási elsőszülöttek megmentése és megtartása szüleiknek vagy másoknak hitétől és engedelmességétől függ. De az eset azt mutatja, hogy Izrael érdekei elválaszthatatlanok voltak az elsőszülöttektől s hogy az elsőszülöttek az egész nemzetet képviselték. Ha az atyák nem vágták volna le elsőszülötteik érdekében a bárányt, már nyomban kezdetben megszegték volna a szövetséget; elsőszülötteik ebben az esetben meghaltak volna és egyetlen zsidó sem menekült volna meg, hanem azután is rabszolga sorban marad és Egyiptomban hal meg. Mivel pedig az elsőszülöttek érdekei azonosak voltak az egész nemzet érdekeivel, az egész nemzet egy elsőszülötthöz hasonlított. Jehova ezt éppen így közöltette Fáraóval: "Az én fiam, az én elsőszülöttem Izrael." (Mózes II. 4:22) Az igazi bárányt az elsőszülöttek gyülekezete érdekében Jehova Isten, a mennyei Atya szerezte és vágatta le és ő adta „Isten bárányát, aki elveszi e világ bűneit". — János 1:29.
19 A báránnyal Egyiptomban történt esemény előre mutatta, hogy mi fog történni „Isten bárányával", Jézussal földi életében a hasonmási Egyiptomban, e világon, melyben Sátán, a zsarnok Fáraó Isten népét elnyomja, Jehovával dacol és kihívást intéz az ő neve és hatalma ellen; „Egyiptomban ... ahol az ő Uruk is megfeszíttetett". (Jelenések 11:8) Mikép a páskabárányt, ugyanúgy Jézust is a legvégsőkig sütötték a tüzes megpróbáltatások között, de ő az utolsó lélegzetéig megőrizte fedhetetlenségét és ártatlanságát. Amikép a páskabárányt lábszárainak megtörése nélkül sütötték meg, ugyanúgy „Jézusnak sem törték meg lábszárait", amidőn a fán csüngött. (Mózes II. 12:46; 34. zsoltár 21; János 19:31—36) Azok, akik most a világon részesülni akarnak az ő halálának jótéteményeiben, nyilvánosan bizonyságot kell hogy tegyenek a Jézus vérében való isteni intézkedésben való hitükről. Úgyszólván ezek is házaik ajtófélfáira és küszöbeire hintik a vért. Táplálkozniok kell őbelőle s így meg kell erősíteniük magukat a Sátán szervezetéből való kivonulásra. Nem szabad a bűn kovászát élvezniük, amidőn Jézussal táplálkoznak. Azok a keserű dolgok, melyek azokat érik, akik Sátán világában élnek, olyanok, mint a keserű fűvek, de ezek miatt nem szabad elcsüggedniük, sőt sokkalinkább meg kell gyarapodniok „Isten bárányának", az ő fedhetetlenségének, bűnnélküliségének és érdemének értékelésében s annál inkább kell belőle táplálkozniok és megerősíteniük szilárd elhatározásukat, hogy, megőrzik hűségüket Jehova előtt. Csak így tarthatják meg és ragaszkodhatnak hűségesen az Istennel kötött áldozati szövetségükhöz. (50. zsoltár 5) Körülmetélteknek kell lenniök „szívükben, azaz szellem, nem pedig betű szerint". (Róma 2:29) Ha mindvégig hűségesek lesznek, megkiméltetnek a második haláltól, amely Sátán szervezetének „elsőszülötteit" fogja sújtani. A hívek halála Isten kegyelméből az ő báránya által áldozati halál a szövetségen belül; s miután feltámadnak „az első feltámadáskor", „nem lesz hatalma felettük a második halálnak". — Jelenések 20:6.
20 A páska oly nap volt, amelyen Isten igazolta névét, amidőn megkímélte az elsőszülötteket a vér alatt, de Egyiptom elsőszülötteit elpusztította s azáltal Egyiptom büszkeségét és hatalmát megalázta és isteneit megítélte, hogy a választott nemzet Sátán elsőszülött világhatalmából, Egyiptomból megmeneküljön. Isten elrendelte, hogy azt a napot attól kezdve „emlékezetül" mint „Jehova ünnepét" megünnepeljék. (Mózes II. 12:14) Ez a nap emléknap kellett legyen az igazoló tettek és Isten dicsősége miatt, kinek neve Jehova.
„Az én emlékezetemre"
21 Jehovának, mennyei Atyjának utasításait szeretettel követve, Jézus megtartotta tanítványaival a páska emlékvacsorát. Nyomban azután bevezette Jehova nevének igazolására a maga halála, mint Isten bárányának emlékünnepét (amelyet