Oldal:Jehova-ünnepe-1933.djvu/6

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
A lap korrektúrázva van


86
Az őrtorony és Krisztus jelenlétének hírnöke
20. évfolyam, 8. szám
(Menge szerint) „De azért tűrtelek meg." (Elberfeldi éa Schmoller fordítás szerint.) Fáraó ezen egész idő alatt nem akarta elbocsátani Izraelt, Jehova „elsőszülöttjeit"; most azonban Jehova Fáraó fiát, elsőszülöttjét akarta elpusztítani a tizedik csapás útján. Az izraelita családok megkímélésére való jogosultság és elsőszülötteik életbentartása miatt Jehova utasította Mózest, hogy mit kell tenniök az izraelitáknak. Az izraeliták, akik most megismerték Jehova nevét és azt behatóbban meg is értették és értékelték, megfogadták Mózes által Isten utasítását s azokat részletesen és pontosan törekedtek végrehajtani. Jehova maradéka most megértette az ő nevét s most már az ő utasításait úgy a betű, mint annak értelme szerint végre kell hogy hajtsa.
A páska
14 „Szólott vala pedig Jehova Mózesnek és Áronnak Egyiptom földén, mondván: Ez a hónap (Abib, azaz Nisan) legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izrael egész gyülekezetének, mondván: E hónap tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házhoz közel való szomszédjával vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz. A bárány ép, hím, egyesztendős legyen; a juhok közül, vagy pedig a kecskék közül vegyétek. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig és ölje meg Izrael községének egész gyülekezete estennen. És vegyenek a vérből és azokban a házakban, ahol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg azt. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízbenfőtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt. És ne hagyjatok belőle reggelre. Vagy ami megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek el. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálcáitok kezetekben és nagy sietséggel egyétek azt; mert Jehova páskája az. Mert általmegyek Egyiptom földjén ez éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az embertől kezdve a baromig és Egyiptom minden istene felett ítéletet tartok én, Jehova. És a vér jelül lesz néktek a házakon; amelyekben ti lesztek s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Egyiptom földjét. És legyen ez a nap néktek emlékezetül és ünnepnek szenteljétek azt Jehovának nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt." — Mózes II. 12:1—14.
Törvényszövetség
15 Ez volt az első törvény, melyet Jehova Izraelnek mint nemzetnek adott. Azért ez jelzi a
törvényszövetség kezdetét, amelyet Isten ővelük kötött. Isten, aki most nyilvánosan mint Jehova hirdettetett, szerezte ezt a szövetséget s azt akkor kezdte meg, amidőn választott népe még Egyiptomban volt, amely Sátán világát jelképezi. Ez 430 évvel azután történt, miután a mindenható Isten megkötötte Ábrahámmal szövetségét azon magra vonatkozólag, akiben meg fogja áldani a föld minden nemzetségét. Isten elhatározása szerint még évszázadoknak kellett eltelniük e mag megszületéséig. Addig az ideig a zsidók gyakran engednének a kísértéseknek, melyeknek a Sátán fennhatósága alatt álló többi nemzetek kihágásai folytán voltak kitéve. Jehova Isten a zsidók biztonsága és jóléte, valamint az alapvető fontosságú tanok tanítása érdekében kötötte a törvényszövetséget, mely szövetségben Mózest közvetítőül használta. „Ez a bűn miatt adatott, amíg eljő a mag, akinek az ígéret tétetett, rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében. A törvény tehát Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg." (Galata 3:17, 19, 24) Ettől kezdve többé nem volt szabad választásuk a zsidóknak Egyiptomban. Ha elsőszülötteik megtartását s Egyiptomból való szabadulásukat és Isten népéül való kiválasztásukat óhajtották, be kellett lépniök e törvényszövetségbe. A páskára vonatkozó intézkedések teljesítése mutatta, hogy ők magukra vállalták a törvényszövetség feltételeit.
16 Az ő új naptárjuk első hónapjának tizennegyedik napja, azaz annak éjszakája kétségkívül nagyon ünnepélyes ügy volt a zsidók számára, mert szeretett elsőszülötteik élete forgott veszélyben. De helyzetüknek ez a komoly oldala mégsem vette el kedvüket, hogy védelmet keressenek és szabadulást elsőszülötteik részére a bárány vére alatt, tudván azt, hogy egyiptomi kényszermunkájuk a reggel, felvirradásával bevégződik s akkor mint Jehova szabad férfiai vonulhatnak ki abból az országból. A zsidók kétségtelenül meglátták az összefüggést elsőszülötteiknek a haláltól való megmenekülése és ama tény között, hogy azok halála helyében a bárány halála elfogadtatott. Valószínűleg azt is belátták, hogy a bárány nem egyenértékű egy emberrel s ennélfogva nem is egyenlő kárpótlás az, minélfogva a bárány tényleg csak jelkép volt és az ő közvetítőjük, Mózes helyén szerepelt. A képletben a bárány vére a közvetítő halála helyett használtatott, illetve azt helyettesítette. Igaz, hogy Mózes nem volt elsőszülött; Áron s az ő nővére, Mirjam idősebbek voltak Mózesnél. (Mózes II. 2:4; 7:7) Mózes azonban ükunokája volt Lévinek, tehát lévita volt. Isten megparancsolta Mózesnek: „És válaszd a Lévitákat nékem (én vagyok Jehova) az Izrael fiai közül való minden elsőszülött helyett." (Mózes IV. 3:41) E cserében Mózes mint lévita szintén bennfoglaltatott, tehát az elsőszülött helyett elfogadtatott. A bárány egy ily helyettesítőt jelképezett és a jelképben Mózes Jézust példázta.