A lap nincsen korrektúrázva
308
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
megkezdte második utazását, közölvén a pogányokból lett keresztényekből álló gyülekezetekkel, ezen apostoli összejövetelen hozott határozatokat (Csel. 16:1-5). Ő, kétségkívül közölte a Galatabeliekkel ezen döntést, amely biztosította a nem zsidók számára a régi törvény alóli keresztény felszabadulást, még jobban megerősítvén őket hitükben. Pál, második utazása alatt átkel Galatán, Kr.u. 49 körül, Korinthusba ér, Kr.u. 51 körül elmegy onnan, és kevéssel azután visszatér a szíriai Antiókhiába. Feltételezhető, hogy Antiókhiában értesült a Galatai gyülekezet ingatagságáról, amely oly hamar elhajlott az Evangéliumtól, valamint a két évvel azt megelőzően hozott határozatoktól (1:6). Természetesen, ő értesülhetett volna a Galatabeliek kihágásairól mialatt még Korinthusban volt, vagy akár az Efézusban tett rövid megállása során és megírhatta volna levelét ezen helységek egyikében, azonban a keresztény hírek továbbítási módja sokkal kifejlettebb volt Galata és a szíriai Antiókhia között. A Galatabeliekhez írott levél megszerkesztésének legvalószínűbb ideje mégis ugyanaz marad, vagyis Kr.u. 51.
Megvizsgálva a levél tartalmát, megjegyzendő azon mód, ahogyan Pál felfedi a Galatabelieknek az általa prédikált Evangélium tisztaságát, amelyet nem egy embertől kapott, hanem maga Jézus Krisztus által volt felfedve. Említést tesz azon odaadásról, amellyel egykor a júdaizmus, valamint a hagyományok iránt rendelkezett, valamint az igazi keresztények üldözéséről; azonban mikor az Evangélium ki volt nyilatkoztatva számára, és Krisztus a „pogányok apostolának” nevezte ki, ő elfogadta ezen isteni parancsot, nem tanácskozott a többi apostollal Jeruzsálemben, sem valamely más emberrel, hanem mielőtt Jeruzsálembe ment volna, prédikált Arábiában és Damaszkuszban. Aztán prédikálta az Evangéliumot Szíriában és Ciliciában. Ő teljesen elhagyta a júdaizmust és ennek szertartásait – 1:1-24.
A második fejezet a Jeruzsálembe való utazást mutatja be, Titussal és Barnabással együtt. Isten határozott munkája, amelyet a nemzetek közt végzett Pál apostolon keresztül, meggyőzte a jeruzsálemi kormányzó testületet, a „pogányok apostolaként” történő isteni felkenéséről. Pál nem kereste emberek tetszését, nem félt az emberektől és még Péternek is ellenállt,
