A lap nincsen korrektúrázva
GALATA
307
ezen romboló szóbeli támadás, maga Pál által van követve, aki Galata munkaterületére megy.
Lukáccsal ellentétben, Pálnak az volt a szokása, hogy a római tartományneveket használja. A Római Birodalom tartományi megszervezése fölötti jelenlegi tanulmányok, azt mutatják, hogy Likaónia, Galatához volt csatolva a tartományi közigazgatásban. Ezért, a „Galata gyülekezeteinek” kifejezés, magába foglalja Likaónia olyan városait is, mint Ikónium, Listra és Derbe, amelyeket Pál, első misszionáriusi útja során látogatott meg. Kétségkívül, ő meglátogatta ezen Galatai városokat, a Kr.u. 51 körül befejeződő második misszionárius útja során. A bizonyítékok mérlege azon megfelelő vélemény felé tűnik dőlni, miszerint abban az időben, Pál saját kezűleg írta meg, a szíriai Antiókhiából, a Galatabeliekhez címzett levelét, amely erőteljesen leplezi le a zsidók hamis álláspontját. Íme a bizonyíték:
Pál, a Galatabeliekhez írott levelében megemlíti, hogy megtérése után három évvel Jeruzsálemben volt és beszél egy másik Jeruzsálembe való utazásról, 14 évvel később (1:18; 2:1). Amint oly gyakran előfordul a Bibliában, úgy tűnik, hogy ezen időszakok magukba foglalják a periódus első, illetve utolsó évét. Mivel Pál megtérése Kr.u. 34 körül történt, a három évvel későbbi Jeruzsálembe való utazásra Kr.u. 36-ban került sor, míg azon utazásra, amelyet 14 évvel később hajtott végre, Kr.u. 49-ben került sor. Ez valószínűleg azon jeruzsálemi gyűlés éve volt, amelyen a pogányok körülmetéléséről volt szó (Csel. 15:1-31). Ezen gyűlés elég fontos volt ahhoz, hogy egy történelmi vonatkoztatási időpontot képezzen.
Ehhez hasonlóan, adott lévén azon tény, hogy a kereszténnyé vált zsidók legfőbb kérése a körülmetélés volt, és hogy ezen tanítás volt a Galatai gyülekezetben keletkezett zűrzavar legfőbb oka, az apostol hivatkozhatott a jeruzsálemi összejövetelre, amely döntött ezen kérdésben. Azon kifejezés, hogy „némely mások”, akik Pállal és Barnabással mentek a gyülekezetbe, Titust is magába foglalhatta, akit Pál említett a Galatabelieknek (Csel. 15:2). Kevéssel a Jeruzsálemi gyülekezet után, Pál
