A lap nincsen korrektúrázva
GALATA
309
egy olyan helyzetben, mikor úgy tűnt, hogy ezen utóbbi felkarolja a judaizmus előítéleteit. Ő erőteljesen ellentmondott azon „mesének”, hogy az ember megigazulhat a törvény cselekedetei által. Ha ezen dolog igaz lett volna, akkor nem lett volna szükséges Jézus Krisztus halálára a váltság megszerzése érdekében. De, az életre való megigazulás nem a törvény által jön, hanem a Jézus Krisztusba vette hit által; akik Krisztusban vannak nem kell visszaforduljanak a törvényhez és ennek halott munkáihoz, érvénytelenítve Isten meg nem érdemelt kegyelmét amely Krisztus által jutott el a teremtményekhez.
Aztán Pál beleveti magát a megigazulás tárgyának megtárgyalásába. Ez hit által, és nem törvény által jön. Ábrahám, hite miatt számíttatott igaznak. Ez a törvény kiadása előtt történt. Mikor jött a törvény, ez egy átokhoz hasonlóan működött, ugyanis megmutatta az izráelitáknak bűnös és halálra méltó voltukat. Krisztus betöltvén és véget vetve a törvénynek, megváltotta őket ezen átok alól, és megnyitotta számukra a legnagyobb áldási alkalmat, az Ábrahámnak ígért Mag által, aki ezen Magba vetett hite által lett igaznak tekintve. Az ábrahámi szövetség után 430 évvel, a Sinai hegynél kiadott törvény nem érvénytelenítette az ígéretet; a törvény tanítómesterül kellet szolgáljon, hogy elvezesse az izráelitákat a Messiáshoz, vagy Krisztushoz, és ezt meg is tette a testszerinti Izráel egy maradékának. Azonban most, Krisztus eljött, a törvény véget ért és a zsidók valamint a nemzetek ígéret alatt vannak (3:1-29). Krisztus által, a Galatabeliek megkapták azon szellemet, amely Isten fiaivá teszi őket; nem kellett visszatérniük az elmúlt törvény halott munkáihoz. Érvelését megerősíti, Ábrahám szabad felesége, Sára, valamint szolgája Hágár példája által, míg a lényeg az, hogy a keresztények az ígéret által a szabad asszony (magasságos Jeruzsálem) gyermekei, és nem a törvény alatti rabság gyermekei – 4:1-31.
Az apostol aztán kiemeli: „Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak (törvénynek) igájával” (5:1). Ha körül vagytok metélve, a teljes törvény alatt vagytok, kiesvén a kegyelemből; így mondja Pál. Aztán arra kéri a Galatabelieket, hogy járjanak a szellem által vezettetve, és hogy a szellem gyümölcseit hozzák,
