A lap korrektúrázva van
280
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
leckét követő táblázatra vetett pillantás, elegendő annak bemutatásához, hogy János nagyon ritkán ismételte meg azt, amit az előző Evangéliumírók már elbeszéltek.
János Evangéliumának különös értéke van Jézus nyilvános földi szolgálata időtartamának meghatározásában. Jézusnak a harminc éves korában való keresztsége után megünnepelt húsvétok száma, képezi a kulcsot ezen fontos kronológiai rejtély megoldására. Máté, Márk és Lukács csak egy keresztség-utáni húsvétot említenek, mégpedig azt, amelyet közvetlenül Jézusnak a fán való halála előtt ünnepeltek. Hogyha ez lett volna az egyetlen, akkor ez Jézus Krisztus kiterjedt prédikáló tevékenysége egy rövidke hat hónapra zsúfolta volna. János Evangéliuma ezt kiterjeszti három és fél évre, a felkent Király földi szolgálata idejében négy húsvét alkalmával jelöl oda és vissza utat. – 2:13; 5:1; 6:4; 12:1 és 13:1.
Viták merülnek fel arra vonatkozóan, hogy a János 5:1 húsvétra, vagy egy másik ünnepre utal. A vers a következőket mondja: „Ezek után az ünnepük volt a zsidóknak, és Jézus felment Jeruzsálembe”. (Am. Stan. Ver, Szélj.) A szöveg egyértelműen arra utal, hogy az ünnep késztette arra Jézust, hogy épp akkor menjen fel Jeruzsálembe. A legvalószínűbb hogy ez a húsvét volt, ami megkövetelte a részvétet. Egyértelműen ki van jelentve, hogy ő részt vett két húsvéton, és (a János 7:1-ben) egy különös ok van megadva, amiért Jézus nem vett részt a harmadikon. A húsvét nagy fontossággal bírt. Úgy tűnik, hogy a tanítványok kalászszedése, a János 5:1-ben megemlített ünnep után történt, és ez egy húsvét és Pünkösd közötti időre utal. (Luk. 6:1) Csak ezen ünnep húsvétként való tekintése biztosít elegendő időt a Galileai átfogó prédikáló tevékenységre, önkényes összezsúfolás nélkül. A fentebb említett négy húsvét megtartására vonatkozó álláspontnak isteni alátámasztása van, Dánielnek sok évszázaddal korábbi ihletett próféciájában, miszerint, a hetvenedik hét év felénél kiirtsák a Messiás Fejedelmet.
