A lap korrektúrázva van
JÁNOS
279
57. Lecke
JÁNOS
A görög kánon János apostol írásaival volt befejezve, aki Jézus Krisztus szeretett apostolaként van különösen megemlítve. (Ján. 13:23) János írt három apostoli levelet, vagy levelet, a Jelenések könyvét, és a negyedik Evangéliumot, valószínű mindet a Krisztus utáni első század utolsó évtizedében. Úgy tűnik, hogy János az ő Evangéliumát, a Patmos szigetére való száműzetése, és az Efézeusba való visszatérése után írta, megalkotásának időpontja körülbelül Kr.u. 98 vagy 99. A modern kritikusok azon állítását, hogy ez a „Negyedik Evangélium” 132-ben vagy 150-ben, tehát János apostol halála után volt megszerkesztve, megcáfolta a János Evangéliuma papirusz kézirat kódex egy töredékének fontos lelete. Ez a papirusz kódex a második század első felében volt írva, vagyis Kr.u. 100 és 150 között. Ezt Egyiptomba találták meg. Ebben a korai időszakban már másolatok voltak készítve a János Evangéliumáról, és széles körben el voltak terjesztve Efézustól Egyiptomig. Mindez erőteljesen azt igazolja, hogy az eredeti Evangélium biztosan néhány évvel korábban volt megírva, és ennek megalkotási idejét könnyedén az idős János apostol életidejére helyezi vissza. A Biblia írásainak megbízhatósága és hitelessége ismét igazolva van a modern régészeti ásatások által.
Amikor János, Krisztus életének szemtanújaként feljegyezte beszámolóját, a három szinoptikus evangélium, Máté, Márk és Lukács evangéliumai, már rég meg voltak írva. Tanúskodásaik már jól ismertek voltak. Elbeszéléseik világosan bemutatták Krisztus Jézus földi tartózkodása során végzett nyilvános prédikáló tevékenységét. János Evangéliumának belső bizonyítékaiból mindez nyilvánvaló. Ő nem ugyanazon dolgokról beszél, mint a szinoptikusok, vagy az előző három evangélium-író. Ő nem annyira az eseményekkel, hanem inkább Jézus bizalmas körben, tanítványainak mondott szónoklataival foglalkozik, amelyek nincsenek bemutatva az előző evangéliumokban. A jelen
