A lap korrektúrázva van
276
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
evangélium közül csupán egy rövidítése, összefoglalása vagy újra átdolgozása a többinek. Mindegyik evangélium írója független volt a többitől, mindet Isten szelleme indította az ihletett elbeszélése megírására, hogy a jövőbeni olvasó négy független, de ugyanakkor egymást megerősítő feljegyzésből „megtudhassa azoknak a dolgoknak bizonyságát”.
Lukács bevezetője még elmond valamit. Theofilust nevezi meg, mint azt a személyt, akire Lukács az írás idejében gondolt, és az írásának célja azon igazságoknak bizonyossággal való megállapítása, amelyeket Theofilus már korábban tanult, legtöbbet valószínű szóbeli oktatásból. Nem ismert, hogy ki volt ez a Theofilus, és haszontalan lenne a Biblia kritikusok által kezdeményezett sok homályos sejtések között kutatni. Azonban ő kétségtelenül egy keresztény volt, és egyrészt a görög neve, másrészt a neki írt evangéliumi beszámoló általános jellemzői miatt sokan úgy gondolják, hogy egy megtért pogány volt. Lukács sokkal kevesebbet idéz a Héber Iratokból, mint Máté, és bemutatja Jézus leszármazását (Mária ágán), visszamenőleg egészen Ádámig, és nem áll meg a zsidó Ábrahám pátriárkánál, amiképp azt Máté teszi. Lukács evangéliuma az egész emberiségnek lett írva, nem csupán az Ábrahám leszármazottainak. Jézus élete igazságainak teljes bizonyossággal való meghatározása, és írása céljának megvalósítása érdekében, Lukács az ő bevezetőjében azt is kinyilatkoztatja, hogy gondosan felkészült, vizsgálta és összegyűjtötte az agyagot, és azt előre felvázolta annak érdekében, „hogy azokról rendszerint írjon”.
Mikor alkotta meg Lukács a Krisztus földi szolgálatáról szóló beszámolóját? Ismét lehetetlen, hogy egy határozott választ adjunk. Mégis a Cselekedetek 1:1,2 némi segítséget nyújt: „Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, amiket kezdett Jézus cselekedni és tanítani, mind a napig, melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a szent lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának”. Lukács írta a Cselekedetek könyvét és ezt újra Theofilushoz intézte. Az „első könyvemet”, kifejezés Lukács Evangéliumára utal, amelyet Theofilus már megkapott. A Cselekedetek
