A lap korrektúrázva van
LUKÁCS
275
56. Lecke
LUKÁCS
„Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, amelyek minálunk beteljesedtek, amint nékünk ellőnkbe adták, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: Tetszék én nékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néktek, jó Theofilus, hogy megtudhassad azoknak a dolgoknak bizonyságát, a melyekre taníttattál.” (Luk. 1:1-4…) Ily módon kezdi Lukács az ő evangéliumát, és hálásak vagyunk, hogy ezen pár bevezető versben egy pontos történelmi áttekintés közöl, a Krisztus földi szolgálata feljegyzésének megőrzésére történő korai törekvésekről. Krisztus mennybemenetele után egy bizonyos ideig, a beszámoló a szemtanuk szóbeli oktatása által volt megőrizve. De a folyamatos szóbeli ismétlés a részleteket változásoknak teszi ki, és az idő múlásával a pontosság egyre csökken. Ezért sok író kezdte feljegyezni ezen létfontosságú elbeszélést. Jehova szent szelleme főképpen négy ilyen írásos feljegyzés megszerkesztését irányította, a jelenlegi négy evangéliumét, amelyek a görög kánont alkotó könyvek gyűjteményének a kezdetét képezik.
Lukács bevezetője még többet mond. Ez egyértelműen arra utal, hogy ő nem volt szemtanúja az általa feljegyzett eseményeknek, hanem adatforrásként a korábban feljegyzett beszámolóktól és a szóbeli tájékoztatásoktól függött. Midőn Lukács a korábbi feljegyzésekre utal, hogy Máté és Márk írott evangéliumaira gondolt-e, ez egy sokat vitatott pont. Természetesen ő ezen kifejezést nem korlátozta csupán e két Evangélium-íróra, mivel az ő adatforrásai sok anyagot bocsátottak rendelkezésére, amelyek nincsenek megemlítve a másik két szinoptikus evangéliumban. Mégis indokolt azt hinnünk, hogy Lukácsnak hozzáférése volt Máté és Márk evangéliumaihoz, és hogy az ő kiemelkedő alkotásaik, a „sok írók” írott törekvései között voltak. De ezek alapján nem lehet azzal érvelni, hogy bármelyik a szinoptikus
