Oldal:Equipped-for-every-good-work-1946.pdf/218

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
A lap korrektúrázva van


216
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
hogy tisztán bizonyítja, hogy az ő siralmai ezen nemzeti tragédia és szerencsétlenség alkalmával és nem más alkalmakkor hangzottak el. Megnyilvánuló erős érzelmeiből és a leírt események élethűségéből, egyértelműnek látszik, hogy a próféta nem sokkal a város bukása után írta siralmait, amikor a szörnyű események még nagyon frissek és legelsők voltak emlékezetében.
A könyv öt fejezetre van osztva, amely öt vers, öt siratóének, és mindegyik önmagában is teljes. Az 1.,2. illetve 4. fejezetek egyenként 22 verset tartalmaznak, amely versek mindegyike, a héber ábécé egy más-más betűjével kezdődik. Így a 22 vers, ábécé sorrendben használja a héber ábécé 22 betűjét. Ezért, amint már a „Zsoltárok” könyvéről szóló leckében tanultuk, ezek a versek alfabetikus versek, vagy akrosztichonok. A 3. fejezet is követi ezt a szerkezetet, azonban itt három egymás utáni vers kezdődik ugyanazon héber betűvel, és így van 66 vers betűrendbe helyezve (hasonlóan a 119. Zsoltárhoz, kivéve, hogy a zsoltárban három helyett, nyolc egymást követő verse kezdődik ugyanazon betűvel). Bár az 5. fejezet 22 verset tartalmaz, szerkezetében nem követ betűrendet. Az érzelmek és bánat áradata erőteljesen és mélységesen halad végig ezeken a nagyszerű verseken. Miután az izráeliták visszatértek a fogságból, ezt a könyvet évente felolvasták, az ötödik hónap (Ab) kilencedik napján, míg sokkal későbbi időkben, a zsidó zarándokok ennek néhány szavát mondták el a Siratófalnál, a jelenlegi Jeruzsálembe.
Jeremiás könyvének utolsó fejezete bemutatja azon történelmi eseményeket, amelynek romjaiból hangzik a „Siralmak” könyvének öt siratóéneke. Ez biztosítja a „Siralmak” könyvének történelmi környezetét. A siratás nyitó kiáltása megsiratja a pusztítást: „Jaj! De árván ül a nagy népű város!” (Jeremiás siralmai 1:1) A könnyes sírások folytatják a szomorú ellentétet, és amint a csapásoknak özönei elárasztják az egykor örömtől túlcsorduló Siont, a versek egyre jobban megerősödnek Jeruzsálemnek Kr.e. 607-ben történő ostromának és bukásának leírásában. Júda rabságra ment, a pogányok között lakik, szüntelenül üldözik,