Oldal:Az-ő-nyája-rész-1-2-Gyermekek-rész-1-2-Egység-a-cselekedetben-1938.pdf/25

152

gyermekeket, akik kiáltottak a templomban és ezt mondták: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedtek, és mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsősséget?“ (Máté: 21:l5, 16) Akkor az Úr oldalán állók mindannyian együtt voltak, s most is összhangban kell legyenek mindazok, akik az Úr oldalán állanak s nem szabad zavar legyen közöttük. Értessétek meg a gyermekekkel, hogy ők az Úr szervezetének egy részét képezik, amely szervezet a Királyt hódolattal fogadja és az ellenség ellen vonul.

²² Most Jehova kisdedei azok, akik az Isten oltalmá­tól, megtartásától és tanításától vannak függővé téve, s ezek örömmel éneklik az ő dícséretét és hirdetik a dicsőség Királyát. (Luk. 10:21) Ebben a szövegben a kisdedek azokat jelentik korra való tekintet nélkül, akik a tanításra vágynak. Ha tehát azt látjuk, hogy annak a jövendölésnek a kicsinybeni beteljesedésekor a fiatalabb gyermekek abban a kiváltságban részesültek, hogy a felnőttekhez csatlakozhattak s velük részt vehettek az ünnepségekben, akkor bizonyára most is lehetőséget kell találni arra, hogy a gyermekek annak nagyobb teljesülésében is a nagyokkal együtt részesülhessenek. Tehát részt vehetnek Jehova üzenetének a házankénti hir­detésében, illetve a Király szolgálatában is. Tegyétek a kisdedeket társaitokká és vigyétek magatokkal őket, amidőn "a szellem kardjával az ellenség ellen hadba vonultok! Ha valaki másra bízzátok őket, elveszítik a szülők iránti tiszteletet és bizodalmat, nem nyerik el­ az Úrtól számukra fenntartott áldásokat, s a szülők is nélkülözni fogják azokat az áldásokat, amelyek az Is­ten akarata iránti teljes ragaszkodással járnak.

²³

Egyeseknél felvetődik a kérdés, hogy ki kell tanítsa a gyermeket oly esetben, ahol a szülök különváltan élnek, mivel a szülők egyike az Úrhoz ragaszkodik, a másik pedig nem. Néha előfordul, hogy a szülök egyike az igazság ismeretére jut és később elválik a má­siktól az írással összhangban. E szülőknek van egy gyermekük, s a királyság ellen lévő tag tartja meg magának a gyermek feletti felügyeletet. Mit tegyen ily esetben a szülői pár másik tagja a gyermekért? Erre azt fe­leljük; hogy mindenkinek első és legfőbb kötelessége, hogy Jehovának és országának szolgáljon. Ha a szülői párnak az a tagja, amely Isten és az ő országa ellensé­ge, a gyermeket magánál tartja, akkor ő a felelős a gyermekért, míg az a rész, amelynek a gyermekért való gondoskodást s a vele való érintkezést megtagadták, nem felelős érte. Ha azonban az utóbbi felszentelt és alkalma nyílik a gyermeket időnként tanítani, akkor kötelessége ezt megtenni.

Nem felszenteltek

²⁴

Általában azokban a csoportokban, ahol a gyermekeket elkülönítik és a felnőttektől tanulnak, az ily ­csoport vagy annak tagjai nem mutatnak oly előmenetelt az Úr szellemében és szolgálatában, amint annak lenni kellene. Egy másik tény bizonyos: hogy az Úr sohase áldott meg oly irodalmat, amelyet különösen a gyerme­keknek a Bibliában való oktatására írtak és adtak ki. Egyetlen teremtmény sem lett felhatalmazva, hogy az Úr igéje feltárásának a módját megváltoztassa; s mily feljogosítás alapján akar akkor férfi vagy asszony egy a Bibliáról szóló magyarázatot a gyermekek számára kiadni s azt az ifjúság tanítására felhasználni? Elvitathatatlan tény marad, hogy minden e célra kiadott ily fajta irodalom inkább a világi kifejezésmódhoz alkalmazkodik, mint a Bibliában való tényleges oktatáshoz. Az igazságot tehát oly egyszerű nyelvezetben kell nyilvánosságra hozni, hogy azt mindenki megérthesse. Az írók vagy kiadók által használt dagályos kifejezések és sok mellékkörülmények, hogy a bölcsesség látszatát keltsék, csak zavart okoznak s elmulasztják a szülőknek és gyermekeknek a helyes gondolatokat közvetíteni. A hirdetés oly módszerének az alkalmazása, mint amilyen a kisgyermek nyelvezet a bibliai oktatással kap­csolatban, egyáltalán nem helyes.

²⁵

Mit tegyen Isten népének egy csoportja a nem felszenteltek gyermekei érdekében, ha az ily gyermekek szentirati oktatásban kívánnak részesülni? Ha oly szülők, akik nem szentelték magukat az Úrnak, gyermekeiket a felszentelteknek felajánlják oktatás végett, vagy ha ily gyermekek a felszenteltek csoportjához jönnek és az igazságot keresik, nem szabad őket elutasítani, hanem meg kell engedni nekik, hogy a felszenteltek gyermekeivel és azok idősebb hozzátartozóival együtt a gyülekezetben jelen legyenek és képességük szerint tanuljanak. Gondoskodni kell arról, hogy a gyermekek csendben maradjanak, s ha oly kérdéseket tesznek fel, amelyek az éppen tanulmány tárgyát képező dolgokra vonatkoznak, a tanulmány vezető adja meg a feleletet arra egyszerű és világos szavakkal. Jézus éppen így cselekedett. Ahelyett hogy a fentebb idézett szöveg, amelyben Jézus a gyermekekről beszél, a gyermekek elkülönített privát oktatását támogatná, annak éppen az ellenkezője igaz. Amidőn Jézus azt mondta, hogy "hagyjátok a gyermekeket és ne akadájozzátok meg, hogy hozzám jöjjenek", ezalatt kétségkívül azt értette, hogy mindenkit barátságosan és kiméletesen kell kezelni, akik hozzá vagy teste tagjaihoz fordulnak az igazságban való oktatásért, s nekik segítséget kell nyujtani. A kisdedek annakidején Jézushoz fordultak oly dolgokban, amit hallottak és tapasztaltak; s amidőn őket a felnőttek közül egyesek elakarták távolítani az Úrtól, mondotta ő mintegy a következőket: "Ne akadályozátok őket hozzám jönni. A mennyek királysága azoké, akik engem keresnek." Így ma is ez kell legyen a helyzet. Ha egy gyermek az Úrhoz vagy az Úr népéhez vonzódik, ez nyilván Isten kegyelme által történik, s az ilyet Isten abban a kegyelemben is részesíti, hogy az igazságot megérthesse. Ki meri azt állíta­ni, hogy Isten nem ily módon vonza a gyermekeket az Úrhoz? Jézus így szólt: „Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, aki elküldött engem." (János 6:44) Isten a nemfelszenteltek gyermekeit éppen úgy a felkenteihez — s ezek által Jézushoz — vonhatja, mint a felnőtteket, s ha az ily gyermekek érdeklődnek, más „idegenekhez" hasonlóan fogadni s a felnőttekkel együtt oktatni kell őket.

²⁶ Egy a gyermekek számára elkülönített tanulmányi gyülekezet hive, aki mindenáron azon van, hogy ezt tovább kell folytatni, írt a Wateh Tower-nek és állás­foglalásának támogatására Jézus fenti szavait idézte. De ebben nyilvánvalóan téved. Jézus szavai egyáltalán nem támogatnak egy ily következtetést, hanem éppen annak ellenkezőjét bizonyítják. Ha Jézus támogatta ­ volna a gyermekek elkülönített és privát tanítását, akkor szólott volna róla tanítványainak. Nem utasította őket, hogy azokat a kisdedeket egy másik helységbe vigyék s ott őket a szükséges oktatásban részesítsék. Ehelyett Jézus a kezeit a kisdedekre helyezte, miáltall­ az értük való érdeklődését fejezte ki, s aztán tovább ment. Úgy ma is, ha a nemfelszenteltek gyermekei a felkent templom-sereghez jönnek és az Urat keresik, akkor ne riasszátok vissza őket, hanem legyetek segít­ségükre a gyermekeknek azzal, amivel felkenteit az Úr ellátta, hívjátok meg őket a felnőttek gyülekezetébe és értessétek meg velük, hogy csak egy üzenet létezik mindenki számára, a korra, színre vagy az előbbi állapotra való tekintet nélkül. Ha a gyermekek az ily gyü­lekezetekben nekik tetsző dolgokat hallanak, amidőn haza mennek biztosan elmondják a nem felszentelt szüleiknek, hogy nagyon jó dolgokat, halottak, s ez a helye­sen gondolkozó szülőkre jó hatást gyakorol.

²⁷

A fentemlített felszentelt, aki levelében határozottan síkraszáll a gyermekek számára való elkülönített bibliatanulmányozás mellett, további bizonyítékát a következő szavakban írja le: „Valóban részvétet keltő volt a kisdedek kérését hallgatni, amelyek mintegy így szóltak: ,Szüleim maguk is hozzám hasonlóan újoncok az igazságban, csak kezdők, s mi odahaza látszólag semmit sem vagyunk képesek tanulmányozni.' Egy másik így szólt: ,az anyám egész nap dolgozik és este oly fáradt, hogy engem nem képes tanítani, apánk pedig nincsen,