Oldal:Az-ő-nyája-rész-1-2-Gyermekek-rész-1-2-Egység-a-cselekedetben-1938.pdf/26

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
A lap korrektúrázva van


153
meghalt.' Egy másik ezt mondta: ’Én nem tudok nagy hasznot huzni a nagyok tanulmányozásából, mert ne­künk gyermekeknek sohase nyújtanak alkalmat, hogy kérdést tehessünk fel; nagyon sokan vannak az időseb­bek, akik állandóan beszélnek. Ha valaki az Úr gyerme­kei közül vezetné a mi tanulmányunkat, miért ne le­hetne nekünk saját külön tanulmányunk?' "
28 A következőkben adjuk meg a választ sorba az ar­gumentumokra és kifogásokra: Megjegyezzük, hogy bi­zonyára képes minden szülő a gyermekeit ily ismeret­ben részesíteni, ha maga egyáltalán tisztában van az igazsággal; hogy az Istennek szentelt apák vagy anyák sohasem szabad megengedjék, hogy megakadályozzák vagy feltartóztassák a gyermekeik oktatásában; hogy gondoskodniuk kell róla, hogy ne legyenek annyira fárádtak vagy álmosak, hogy ne lennének képesek bizonyságot tenni Isten kegyelmes intézkedéseiről azok előtt, akik őt szeretik. Ha nem áll rendelkezésükre más idő e célra, legalább az étkezés ideje alatt mondjanak alkalmas szavakat Jehováról, a Királyról és a király­ságról mint a biztonság és menekülés egyetlen helyéről. Amit a szülők tanultak, megbeszélhetik gyermekeikkel s együttesen törekedjenek további ismeretre. Ha az apa és anya valóban megértették az Isten országa nagy jelentőségét, gondoskodnak róla, hogy naponta bizonyos időt gyermekeik oktatására fordítsanak, s ha elérkezik a tanulmányozás ideje, magukkal viszik gyermekeiket is arra. A gyermekek kifogása, hogy „nagyon sok fel­nőtt állandóan beszél", sokszor helytálló. Egyesek a tanulmányi gyülekezeteken résztvevő felnőttek közül nagyon szívesen beszélnek, hogy bemutassák, mennyit tudnak beszélni, mialatt sokat csevegnek anélkül, hogy „valóban kifejeznének valamit. Ez egy a tündöklésre való önző vágyra vall, nem pedig, hogy másokkal jót cselekedjék és az Úrnak dicsőséget adjon. Az Isten és a királysága iránti szeretet arra kellene indítsa, hogy minden jelenlévőt figyelembe vegyen és úgy viselkedjék, hogy az mindenkinek — tehát a gyermekeinek is — javára szolgáljon és minden eljárását úgy alkalmazza, hogy azáltal Isten és igéje legyen kiemelve, nem pedig teremtmények.
29 Ami pedig egy elkülönített, „egy idősebb gyermek által vezetett tanulmányozás gondolatát illeti, felvető­dik a kérdés, hogy létesíteni kellene olyat vagy sem? Ilyesminek a megszervezése nincs megkövetelve Isten felkent népének a csoportjaitól. Ezek megbízatása nem tartalmaz ilyírányú rendelkezést. Ha a csoport egy bi­zottsága vagy maga a csoport ily intézkedést eszkö­zölne, az teljesen ellentétben volna a felszentelteknek adott megbízatás rendelkezéseivel és az egyöntetű szentirati kijelentésekkel. Ha azonban néhány fiatalember­nek az volna a kívánsága, hogy bizonyos időközönként és helyen összejöjjenek az Isten Igéje, feltett szándéka és királysága magyarázatának a tanulmányozására, senkise akadályozza meg őket ebben. Ez sokkal hasznosabb volna számukra, mintha valamely balga társadalmi alkalmakkor összejönnének, mint azt a vasár­napi iskolánál bevezették és gyakorolják. Mindazáltal ennél fennforog a nehézség: Ezek a gyermekek vagy fiatal emberek Isten Igéjének a tanulmányozásával foglalkoznak? És képes valaki arra közülük, hogy az okta­tást vezesse? Ha ez az összejövetel csupán ürügy volna ahhoz, hogy összejöjjenek és együtt néhány „víg órát" töltsenek. Ily esetben sokkal jobb az ily összejövetele­ket nélkülözni. Ha egy személy a korra való tekintet nélkül magát Istennek szentelte s megbízatást kapott az Úr szolgálatára, e megbízatásnak a Szentírásban lefek­tetett rendelkezéseit kell kövesse. Ha tehát e fiatal em­berek valamelyike képesítve van a tanulmányi gyüleke­zet vezetésére, akkor a tanulmányozásnál és az Úr mun­kájában a felnőttekkel van a helye. Az Úrtól adott meg­bízatás nem hatalmaz fel sem egy ilyet, sem pedig egy csoportot arra, hogy az ifjúság számára elkülönített, tanulmányt létesítsen és azt ürügyül használja az Úrtól kapott megbízatás rendelkezéseinek az elhanyagolására. Ha az ifjúság ilyen tanulmányozásán ugyanazok az iratok vannak tanulmányozva, mint a felnőttek össze-
jövetelein, miért van szükség elkülönített összejövetelre? Ha a gyülekezeti tanulmányozáson résztvevők száma igen nagy ahhoz, hogy a tanulmányozáshoz, mindenkinek alkalma volna részt venni abban, akkor osszá­tok fel a csoportot és vezessetek be két vagy három ta­nulmányi osztályt különböző helyeken, hogy mindenki­nek alkalma legyen azon részt venni. Az ily felosztás nem szakadás, és mindezeket a tanulmányokat olyan vezesse, aki erre a Szentírás értelmében alkalmas.
30
Ne törekedjenek arra a felkentek, hogy a felszentelt szülők gyermekeit meglátogassák s őket, az igazsághoz és Isten királyságába vezessék? Az Úr nem adott ily utasítást. A népének adott megbízása abban áll, hogy 'a királyságnak ezt az evangéliumát minden nép­nek bizonyságul hirdesse'; s ebben semmi sincs a vilá­gi emberek megtérítésére vonatkozólag. Ha a felnemszentelt szülők gyermekei keresik az igazságot, a fel­szenteltek legyenek természetesen segítségükre annak megtalálásában; mindazáltal a felkentek nincsenek meg­bízva, hogy csak gyermekeket keressenek ki s velük az igazságot megismertessék. Amint azt fentebb emlitet­tük, tartsanak együtt a felnőttek a gyermekekkel. Az Úr megparancsolja tanúinak „Menj át a városon ... és jegyezz egy jegyet az emberek homlokára [megkülömböztetésére azoknak], akik sírnak és sóhajtoznak." (Ezékiel 9:4) Néha előfordul, hogy nagyon fiatal gyermekek felismerik a vallásoskodók közötti utálatosságot, s ezek sohajtoznak és valami jobb után kiáltanak. Fiatal eszük gyakran érettebb, mint sok olyannak, aki évszerint fel­nőttnek számit, s ezek sokkal jobban értékelik az igaz­ságot és igazságosságot, mint amazok. Azért kell hir­detni az igazságot mindenkinek korra való tekintet, nél­kül, akinek füle van a királyság üzenetének a meghall­gatására. Ha egy családban egyszerre hirdettetik az igazság felnőtteknek és gyermekeknek, akkor mindeniknek alkalma van az igazság meghallgatására, s gyakran a gyermekek gyorsabban megértik a Szentírás igazságait, mint a felnőttek. Gyakran meghallgatja és elolvassa a gyermek a királyság üzenetét tartalmazó iro­dalmat s gyorsan megérti az igazságot, s kétségkívül megnyerte az ilyen a „jegyet" a homlokára a korára va­ló tekintet nélkül. Más gyermekek ellenben nem veszik figyelembe azt, amit az Úrról és királyságáról hallanak. Egyesek szívesen fogadják az igazság ismeretét vagy jelét a homlokukra vagy elméjükbe, mások ellenben tel­jesen elfordulnak attól. Hogy vannak oly kiskorú gyermekek, akiknek alkalmuk van a hallásra, de nem fogad­ják be a Jehovára, a Királyára és királyságára vonatkozó tanítást vagy oktatást, világosan kitűnik a Szent­írásból. Ezekre vonatkozólag tehát nem lehet felelőssé tenni Jehova tanúit, akiket a gyolcsba öltözött és irószerszámos férfi árnyékolt elő, azért mert az ily gyermekek elmulasztanak az igazságra hallgatni. Ez világo­san kitűnik Jehovának az ítéletvégrehajtójához intézett következő parancsából: „És amazoknak mondá az én hallásomra: Menjetek át a városon ő utánna és vágjá­tok; ne kedvezzen a ti szemetek és ne szánakozzatok: Vénet, ifjat, szüzet, gyermekeket és asszonyokat ölje­tek meg mind egy lábig! de azokhoz a férfiakhoz, aki­ken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdték azért a vén férfiakon, akik a ház előtt voltak." - Ezékiel 9:5, 6.
31 Ha a felnemszenteltek ily gyermekei elmulasztanak hasznot huzni a 'homlokon való jelből', ezért nem lehet Jehova tanúit hibáztatni, hanem a felnemszentelt szü­lőket, akik elmulasztották vagy megtagadták meghall­gatni az igazságot, vagy akadályozták gyermekeiket, hogy meghallgassák és figyelembe vegyék az igazság üzenetét, amidőn nekik hirdetve volt: „Kisdedeiket sze­mük előtt zúzzák szét, házaikat elzsákmányolják és fe­leségeiket megszeplősítik." — Lásd Hoseás 14:1-et is.
32
Mindig jól teszünk, ha azt a tanítást követjük, amelyet Isten számunkra Igéjében feltár s amely azért, a biztos és tökéletes út, a számunkra. Azért ne különítsétek el a gyermekeket külön, privát tanulmányi osz­tályokra. Ha a gyermekek a felnőttek kíséretében a gyülekezetbe jönnek, ott rendesen viselik magukat,