Oldal:Az-ő-nyája-rész-1-2-Gyermekek-rész-1-2-Egység-a-cselekedetben-1938.pdf/24

151

az igazságokat, ha megmondjuk nekik, még csak nem is kell nekik balga gyermek nyelven mondani. Amidőn Mózes kihirdette a hűség szövetségét, a fiatalabb gyermekek, a kisdedek is ott voltak; megparancsoltatott ne­kik, hogy figyelmesen hallgassák meg a mondottakat, s biztosak lehetünk affelől, hogy Mózes nem használt együgyű gyermek nyelvet, amidőn ismertette a szövet­ség rendelkezéseit. A gyermekek ki lettek oktatva a mindenható Isten és a neki való engedelmesség szükségességéről; és nem csak ezt: arról is ki lettek oktatva, hogy a testi szülőknek is engedelmeskedniük kell, akik a jelképben Istent, a mindenható Atyát képviselik. Mi­ért kellene egy mellék valamit vagy vasárnapi iskolát szervezni a kiskorúaknak, hogy egy egyszerű, a bibliai dolgokban teljesen járatlan asszonyi személy oktassa és tanítsa a kiskorúakat? Annyi bizonyos, hogy ezt sem a múltban, sem pedig a jelenben nem a mindenható Isten parancsára cselekedtek, hanem az ördög titkos támadá­sa volt, amit az eszközei arra a tulajdonképpeni célra használtak fel, hogy a gyermekeket elvonják Istentől s őket a szülők iránti engedetlenségre bírják. Annyi bi­zonyos, hogy a vasárnapi iskola nagyobb kárt okozott a gyermekeknek, mint minden más dolog. Napjainkban, amidőn a királyság itt van és Jehoya tanúin nagy felelősség nyugszik, hogy az igazságot az Úrtól kapott megbízatás rendelkezései szerint hirdessék, megengedheti magának valamelyik e tanuk közül, hogy a minden­ható Isten ellensége által mutatott példát kövesse? Valamilyen argutnentálásokba vagy okoskodásokba bocsátozhatnak, amelyek őket az ellenség tőrébe- s így az Istentől nyert megbízatásuk elhanyagolására vezetné? Az Úr biztosan előre tudta, hogy az „utolsó napokban", amelyekben most élünk, a fiatalok nagyon kevés tiszteletet és figyelmet tanúsítanak a szülőkkel szemben, s ezért íratta meg szolgájával a következőket: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be... szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok." (Tim. II. 3:1, 2) Ki a hibás ezért a sajnálatos állapotért? Az ördög a főhibás, ő a vallásoskodók által vezetett vasárnapi iskolákat használja fel ez állápot előidézésére. Ha a szülők maguknál tartják gyermekeiket, igazán érdeklődnek azok jóléte, iránt, szeretetet és vonzalmat tanúsítanak velük szemben és tanításukra nagyobb gondot fordítanak, akkor a gyermekek sokkal jobban figyelnének szüleikre. Ha a szülők gyermekeket hoznak a világra, azután pedig teljesen elhanyagolják a gyermekeknek az Isten igéjében való oktatását s ezek tanítását valaki másra bízzák, akkor, ne is várjanak a szülők a gyermekeiktől illő tiszteletet és engedelmessé­get és kijáró figyelmet. Ily viselkedés által a szülők nem csak hogy elhanyagolják gyermekeik' iránti köteles­ségüket, hanem az utódaik iránti kötelességük elhanya­golása által nagyon veszedelmes helyzetbe sodorják magukat.

¹⁸ Ha a „szülők „nyíltan beszélnének gyermekeikkel, azokat bizalmukba vonnák, korunk veszedelmeiről felvilágosítanák s előttük az egyedüli oltalom és biztonság helyére mutatnának, akkor a szülőknek nagyobb tekintélyük volna a gyermekeik előtt, s úgy a szülők, mint a gyermekek jobban tetszenének az Úrnak. A szü­lők világosítsák fel gyermekeiket arról, hogy Sátán az ember álnok ellensége és Isten nagy ellenfele, s hogy Sátán minden teremtmény elméjébe az Isten és a szü­lők iránti engedetlenkedés gondolatát csempészte be. Utaljanak arra, hogy a világon ismert minden gonoszság, minden nyomorúság, minden szenvedés és minden szűkség Sátántól, az ördögtől ered. Oktassák ki gyermekeiket, hogy a nagy tetőfok most elérkezett, és Isten kifejezett szándéka az, hogy rövidesen minden gonoszságot, megsemmisít, e romlás elkerülésére és a bízton­ság helye megtalálására, pedig csak egyetlen lehetőség van, még pedig az, hogy Isten és Krisztus Jézus, a Király mellett foglaljanak állást. Véssék gyermekeik elméjébe, hogy mindazok, akik Istennek engedelmeskednek és akaratát cselekszik, a világra szakadó nagy nyomorúság alatt oltalomban részesülnek. Valóban volna olyan gyámoltalan apa vagy anya, aki nem volna

képes megértetni gyermekeivel e nagy alapigazságokat? Bizonyára nincs, ha egyáltalán szereti gyermekeit. Az ­apa és anya világosítsa fel gyermekeit, hogy most nagyon veszélyes időben élünk, hogy a gyermekek és szülők össze kell tartsanak, egymásnak segíteniük- és gondosan tartózkodniuk kell a világ útjától, amely a kétségbeesésbe és romlásba vezet. Meg kell mutatni nekik, hogy egyedül az Úr útja vezet békéhez, boldogsághoz és élethez.

¹⁹

Most oly időben élünk, amidőn az ellenség álnok támadásokat intéz Isten hű népe ellen, s ez az oka, hogy az Isten és a Király oldalán állókra szenvedések jönnek és szükségük van az Úrhoz fordulniok oltalomért. A felszenteltek gyermekei részt vesznek szüleikkel az ily szenvedésekben, s a szülők világosítsák fel a gyermekeiket helyesen e kérdésekben, hogy képesek legyenek megérteni e támadások igazi okát. A gyermek elméjét arra kell irányítani, hogy az igazságosságot kövesse és Isten és Krisztus ábrázatát keresse. Ily módon vesznek részt a szülők és gyermekek közösen az igazságért való szenvedésben és abban a kiváltságban is, hogy az Úr gondviselésében és oltalmában részesülhetnek.

²⁰

Ez világosan elő lett árnyékolva azon eseményekkel, amelyek a Moábiták, Ammoníték és a Seir hegyén lakozok seregeinek Isten szövetséges népe ellen intézett közös támadása alkalmával lejátszódtak, amely nép azok előképéül szolgált, akik ma Jehova és felkent Királya oldalán állanak. A szövetséges ellenségek az ördög mostani szervezetét árnyékolta elő, amely szervezet a vallás, kereskedelem és politika három eleméből áll, s ez az ördögi szervezet most Isten népe ellen vonul, miként az előképben felvonult Jeruzsálem ellen. E nagy krízis idején Josafát összehívta a nemzetgyűlést a templomnál, hogy közösen Jehovához forduljanak szabadulásért és nagy neve igazolásáért. Az ellenképben a helyzet most ugyan olyan. Figyeljük meg a következő tényeket: Az előkép e krízisében a gyermekek a szüleikkel voltak, amint írva van: "És a Júdabeliek mindnyájan Jehova előtt állottak, gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal egyetemben." (Krónika II. 20:13) Akkor Josafát mindenki jelenlétében imádkozott Jehovához oltalomért és szabadulásért. (Krónika II. 20:5-12) Ez alkalmat nyujtott a szülőknek, hogy megmagyarázzák gyermekeiknek az ott történteket, s biztosak lehetünk abban, hogy a gyermekek felfogták annak jelentőségét és megértették, hogy egy nagy ellenség megtámadta őket, s azután tudták, hogy a mindenható Isten szabadította meg őket. Egy gyermek meg képes érteni ennyit, ha egyáltalán valami kis felfogása van. A szülők és gyermekek kétségkívül még sokáig beszéltek otthon e nagy krízisről és az Úr csodálatos szabadításáról. Azt is vegyük figyelembe, hogy e válságos órákban a felnőtt énekesek egy választott kórusa lett Izrael élire állítva. Azok az énekesek kiküldettek az ellenség elé, és énekelték Jehova dicsőségét. Az izraeliták egész gyülekezete, a férfiak asszonyok és gyermekek a kirendelt énekesek után haladtak, hallgatták az éneket és szemlélték Jehova hatalmának az ellenségen való megnyilatkozását. Szerezzenek a szülők értelmet, figyeljenek az Úr útjára és gyermekeiket vigyék magukkal, amidőn hadba vonulnak! A Jehova Istenhez ragaszkodó szülők most házról-házra járnak és éneklik Jehova és a Király dicsőségét, mialatt az egyesült ellenség ellenük tör. Amidőn ezt a szolgálatot Jehova parancsai szerint végzik, vigyék magukkal gyermekeiket és nyújtsanak részt nekik e szolgálatban. Esetleg a gramofonnal tehetnek bizonyságot, vagy az üzenetnek nyomtatott formában való terjesztésével. Gyakran előfordul, hogy a gyermekek a felnőtteknél is eredményesebb bizonyságot tesznek, s így részük van Jehova és felkent Királya dicsőitésében.

²¹ A 8. zsoltár 3. versében kicsinybeni beteljesedésekor Krisztus Jézus ünnepélyesen bevonult Jeruzsálemben és felajánlotta magát királynak. A jóakaratú emberek egy nagy sokasága nyilvánította ki ott a Király melletti állásfoglalását, s a Királynak való hodolatban a gyermekek is részt vettek: "Afőpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, amelyeket cselekedett, és a