A lap nincsen korrektúrázva
AZ ŐRTORONY
9
„Örüljetek nemzetek az ő népével“
„Majd ismét így szól: Örüljetek, ti nemzetek, az ő népével együtt.“ — Róma 15:10; Elberieldi.
1 ,JEHOVA nem személyválogató’. Ez oly tény, amin mindannyian örvendhetünk, legyünk bár születésünknél fogva amerikaiak, európaiak, ázsiaiak, afrikaiak, pogányok vagy zsidók. Napjainkban nem sokan fogják fel, Jehova pártatlansága hogyan nyilatkozik meg az emberiség történelme e csodálatos idejében, — még a „kereszténység" vallásoskodói sem. Tizenkilenc évvel azelőtt, hogy a hírhedt Hitler Németországban átvette a hatalmat, az akkori kereszténység csak zsidókból s néhány szamaritánusból állt; s ezek a zsidó keresztények egyedül Isten különös tettei segítségével voltak képesek felismerni Isten pártatlanságát és meggyőződni erről. Isten kétezer éven keresztül kizárólag az ő atyáikkal és ezek népével érintkezett. Ez megnehezítette e zsidó megtértek számára a megbarátkozást azon körülménnyel, miszerint Isten más nemzetekkel, a pogányokkal közvetlenül érintkezik. Nem csoda tehát, ha a még mindig izraelita vallást gyakorló zsidók megtartották azt a nézetet, miszerint Isten különös tekintettel van rájuk mint Ábrahám, Izsák és Jákob testi természetes leszármazottaira. A jövendölésről való nézetük szerint az Isten irántuk tanúsított különös figyelme folytán még ők képezik a legkiválóbb népet a földön, azt a nemzetet, amelyhez mint az isteni áldások
közvetítőjéhez az összes pogány népek feltekintenek. Ők azonban figyelmen kívül hagyják az eseményeket s a szent jövendöléseket, melyek azt bizonyítják, hogy már régen lejárt az idő, midőn valamely testi leszármazás előnyben részesült.
2 „Most már bizonyosan tudom, hogy Isten nem pártoskodó, hanem minden népből kedves neki (rév. Zürcher B. szívesen látott előtte), aki őt féli és igazságot gyakorol. Az Igét elküldötte Izráel fiainak s a békességről szóló evangéliumot hirdettette Jézus, a Messiás (Krisztus) által, Ő mindenek Ura." Aki így beszélt, az a születésénél fogva zsidó Simon Péter volt Betsaidából, s szavait a pogányok egy csoportjához intézte, akik egy különleges alkalomra egy pogány házában összejöttek. (Csel. 10:34—36, Stoge) Ez a Simon Péter ezt megelőzőleg mintegy hat évvel fordult el a zsidók által követett útról s kereszténnyé lett. Most pedig ott volt abban a pogány házban, de nem saját indításból. Pétert az eddigi ismeretével ellentétben Jehova Isten küldte oda. Péter a Kornélius római százados házába küldetett, a zsidó nép iránt jóakaratú pogány férfihoz, aki Istent félte s Öt tisztelte és a Jehovától zsidóknak adott törvény szerint igazságosan igyekezett eljárni. Kornélius érdeklődést ébresztett a hozzátartozóiban és barátaiban a Jehova Istenben való hit ily formája iránt s megnyitotta számukra házát, hogy összegyülekezzenek és meghallgassák Péter szavait. Isten azután megmutatta, hogy neki nem voltak kegyeltjei. Az Isten királysága általi megmentés üzenetét többé nem csak a természetes zsidóknak hirdettette. Most kifejezetten a pogányokhoz küldte, hogy ezek meghallgathassák és higyjenek, különösenoly pogányoknak, akik Isten tetszését bírták, mivel Őt félték s az ő utai szerint igazságosan jártak el. Ez nyilvánvalóvá tette, hogy Isten Krisztus Jézus alatti mennyei királysága nem csak az egykori zsidó személyekből, hanem egykori pogányokból is áll.
3 Péter a Kornélius házában először prédikálva a pogá-
nyoknak, úgyszólván egy kulcsot használt. Az ajtók megnyittattak s a pogányoknak kitárattak, hogy felkészülhessenek a Krisztus Jézussal való országra. Ily módon használta Péter a ,mennyek országa második kulcsát'. (Máté 16:19) Isten Péternek ez ügyben nem írt elő semmit. Péter alá volt rendelve a mennynek, s ha Isten nem parancsolja neki, hogy menjen el és Kornélius pogány házának prédikáljon, Péter sohasem használta volna ezt a második kulcsot. Ettől kezdve Isten pártatlansága az összes hívők — legyenek pogányok vagy zsidók — iránt kétféleképpen nyilatkozott meg: 1. zsidó tanúit kiküldte a királyságot a pogányoknak hirdetni és 2. szent szellemét vagy hatékony erejét kiárasztotta a pogányokra, akik a hallottakat elhitték és elfogadták. Az ily hívő pogányoknak a szent szellemével való ezen felkenése nyilvánvaló jele volt annak, hogy Isten szellemi fiaivá fogadta őket s most már a mennyei királyságba vezető úton voltak.
4 Péter Krisztus Jézusra utalva mondotta az előtte összegyűlt pogányoknak: „Mi tanúi vagyunk mindannak, amit ő mind a zsidók tartományában, mind Jeruzsálemben cselekedett. Akit ugyan azután a fáraszegeztek és megöltek, Isten azonban feltámasztotta őt harmadnapon és látható alakban megjelent, nem az egész népek, hanem nekünk, az Istentől elválasztott tanúknak, akik a halálból való feltámadás után együtt ettünk és ittunk vele. És ő megparancsolta nekünk, hogy a népnek hirdessük és tanúskodjunk (van Ess: nyilvánosan és ünnepélyesen tanúsítsuk), hogy ő az Istentől kirendelt Bíró élő és holtak fölött. Róla az összes próféták bizonyságot tesznek, hogy mindaz, aki őbenne hisz, bűnbocsánatot nyer az ő neve által (Perk: az ő nevében)."
5 Ha valaki előítéletet táplálna azon gondolat ellen, hogy Isten a pogányokkal foglalkozik, akik őt félik, vizsgálja meg a feljegyzés következő szavait: „Mialatt Péter még ezeket a szavakat mondotta, a szent szellem szállt mindazokra, akik az ő beszédét hallgatták. Ekkor a Péterrel jött összes zsidószámazású hívők a legnagyobb mértékben elcsodálkoztak a felett, hogy a szent szellem adománya a pógányokra is kitöltetett, mert hallották őket nyelveken (van Ess: idegen nyelveken) beszélni és Istent dicsérni. Ekkor így szólt Péter: ,Megtilthaitja-é valaki (a született zsidók közül) ezeknek az embereknek, akik a szent szellemet éppen úgy elvették, mint mi, hogy vízzel megkeresztelkedjenek?‘ Erre elrendelte (egy zsidónak), hogy keresztelje meg
őket Jézus Krisztus nevében.“ (Csel. 10:39—48, Menge) Ezek a gojok vagy pogányok örvendezni kezdtek a zsidó hívők maradékával, Isten népével s vele vígadoztak? Azon kérésük, hogy Péter még néhány napig maradjon náluk, azt mutatja, hogy örvendeztek. — 48. vers.
6 Igen, akkor a gojimok vagy pogányok kezdtek örvendeni Jehova igazi népével. Ez nem a zsidó nemzettel való örvendezést jelenti, amely kitartott a „zsidó vallás" mellett s továbbra is azt gyakorolta, hisz a zsidó vallásoskodók akkor nem örvendeztek Jehova igazi népével. A hívő pogányok örvendeztek a zsidó maradékkal, amely Ábrahám hitébvel bírt, s hittek Krisztus Jézusban mint Ábrahám magvában, akiben a föld összes nemzetségei megáldattak. Igy örvendett a pogány Kornélius az egész házával együtt Péterrel s a Pétert elkísérő zsidó hívőkkel. Bár Kornélius a Római Birodalom szolgálatában álló százados volt, amely birodalom
