A lap nincsen korrektúrázva
10
AZ ŐRTORONY
Palesztinát alárendeltségben tartotta, mégis nem a kiterjedt birodalom s ennek császára felett örvendezett. Ő a Jehova egyik tanúja Péter által hirdetett országa felett ujjongott. Ebbe a birodalomba s ennek felkent királyába, Krisztus Jézusba vetette bizodalmát. Kornélius és pogány hívő társai rendkívül megörültek, hogy elhivattak és felkenettek a Krisztus Jézussal ebben a birodalomban való kapcsolatra.
7 Az az esemény nem volt kisjelentőségű ügy. Ez határkő volt a keresztény történelemben, a királyságosztály fejlődésében. Ez a bibliai jövendölések hű teljesülését jelentette. Ezért foglal el oly fontos helyet a Bibliában ez a beszámoló.
Ebből kitűnik, hogy a mindenható Isten éppúgy meg tudja tisztítani a pogány hívőket a királyság öröklésére, mintahogy képes megtisztítani a zsidó hívőket, akik egykor a mózesi törvényszövetség alatt állottak s azt sohasem voltak képesek tökéletesen megtartani, hanem Isten előtt törvényszegővé lettek. Mindkét oldalról valóknak okuk volt tehát az örömre. Ha Jehova Isten pártatlan, sem egyiknek, sem a másiknak nincs oka előítéletet táplálni a másik ellen. Mialatt a nemzetek ma antiszemita propagandával vannak elárasztva, maradjanak józanok s tartsák emlékezetükben, hogy isten az antiszemitáktól „Krisztus-gyilkosoknak" nevezett népből vette z első keresztényeket. Azután küldte ki Isten ezeket a zsidó keresztényeket, hogy a pogányokat vagy gojimokat is megismertessék a királyságüzenettel.
KEDVEZŐ ALKALOM A NEMZETEK SZÁMARA
8 Az egykori zsidó hívők egyike, Pál'apostol, Gamáliel tanítványa, felhívta a figyelmet a nemzetekre vagy pogányokra vonatkozó jövendölések teljesülésére. Ezt a pogányok közötti kiterjedt evangélizációs munkája védelmére és támogatására tette, még pedig különösen a rómaiakhoz írt levele 15. részében. Pál idejében Rómának mintegy 6,900.000 lakosa volt. Ebben a városban volt egy hívő keresztény gyülekezet, amely zsidókból és pogányokból származott. Az Írásban nincs feltüntetve, hogy pontosan hogyan és ki által alakult ez a keresztény közösség, s ezt nem is tudja senki. Az tisztán kitalált koholmány, hogy Péter Rómában járt és ő alakította volna ezt, még mielőtt Pál odaérkezett. A meg támadhajtatlan, ihletett Szentirás semmilyen bizonyítékot nem tartalmaz, miszerint Péter a régi Róma falain belül vagy annak közelében járt volna. Pál a rómaikhoz írt levelében sohasem adta Péternek a dicsőséget a római keresztény közösség megalakításáért. Bár Pál a levelében, harmincöt nevet említ és huszonhat személynek küld névszerint üdvözletet, Péterről egyáltalán nem tesz említést, még csak üdvözletet sem küld neki. (Róma 16. fej.) A bibliai feljegyzés azonban azt mutatja, hogy pünkösd napján, midőn a szent szellem a magasságból a zsidó hívők kicsiny nyájára kitölte tett Jeruzsálemben, azok között, akik összegyűltek Péter és a többi apostolok különböző nyelven mondott prédikációja meghallgatására, bizonyos „római látogatók" vagy „római jövevények" is voltak. A Rómába való visszatérésük után könnyen megalakíthatták az első keresztény egyházat vagy gyülekezetet.
9 A vallásos büszkeség nem volna szabad előidézze, hogy valaki kitartson az indokolatlan hagyomány mellett, miszerint Péter alapította a római egyházat, annak első „püspöke" volt s mind a mai napig utódai vannak. Krisztus Jézus megmondotta Pálnak, hogy Rómába kell mennie s a Biblia világosan
beszámol, hogyan jutott el Péter oda. (Csel. 23:11) Pál és nem Péter érdeklődött annyira a közösség iránt, hogy levelet írt a hitbeni erősítésére és attól való megoltalmazásara, hogy ismét befogják a vallásos szolgaság jármába. Pál volt az és nem Péter, aki felelőssége tudatában következőket írta nekik: „En pedig, testvéreim, már magam is meg vagyok győződve rólatok, hogy ti is telve vagytok jó érzülettel, telve ismerettel, képesek vagytok egymást inteni (Goodspeed: oktatni) is. Azonban részben mégis merészen írtam nektek, hogy emlékeztesselek benneteket az Istentől kölcsönzött kegyelem alapján, Krisztus Jézus papi szolgája lenni a pogányok számára, Isten evangéliuma szent szolgálatát végezvén, hogy a pogányok mint áldozati adományok kedvesek legyenek, a szent szellemben (Luther; a szent szellem által) megszenteltek." — Róma
15:14—16, rév. Zürcher Biblia.
10 Pál a nemzetek vagy pogányok közötti akkori tevékenysége támogatására erős irásszerinti védekezést állított fel. Amit mondott, most támogatásúl és védekezésül szolgál annak a világra szóló tevékenységnek, melyet Jehova tanúi ma a „jóakaratú emberek" között minden nemzetben végeznek. Pál tevékenysége a jövendölések kicsinybeni vagy első beteljesedéséül szolgált, amely jövendöléseket Isten Igéjéből a maga támogatására idézett. Jehova tanúi közelmúltban, 1918 óta végzett tevékenysége a végleges vagy nagybani beteljesedését képezik ugyanazon jövendöléseknek. Igy tehát ennek az Irásbizonyítéknak a helyes megértése hozzájárul Isten mai felszentelt népe szervezetének az egységéhez, békéjéhez és harmonikus együttműködéséhez. Segít megértenünk, hogy az Úr népe között mindenki egyforma és Istennek nincsenek kegyeltjei. Amint Pál a római közösségnek irja: „Viszont dicsőség, tisztesség és békesség minden jót (Good speed: jogosan) cselekvőnek, először zsidónak, de görögnek is! Mert Istennél nincs személyválogatás." — Róma 2:10, 11: Efézus 8:9; Kok 3:25.
11 Pál ihletett levele szerint a keresztény közösségekben nem lehetett különféleképpen kezelni a természetes zsidókat és természetes pogányokat Isten bármelyiket szívesen látta, felvette „Krisztus testébe" s így megmutatta, hogy az Ábraháméhoz hasonló ugyanazon hit — nem a faji különbség — a mértékadó nála. Ábrahám mint a Jehova Isten szemléltetője ,az összes hívők atyjának' neveztetik — legyenek azok körülmetélt zsidók vagy körülmetéletlen pogányok. (Róma 4:11, 12, 16) Pál egy olajfát használt Jehova Krisztusbani teokratikus szervezete szemléltetésére. Jehova teokratikus szervezete jelképes olajfáján a természetes zsidók a „természetes olajágat" képezték. Azonban a hívő pogányok is beoltatnak a szervezetbe, hogy elfoglalják a hitetlen zsidók helyét, akik engedetlenségük és hitetlenségük miatt letörettek az „olajfá ról". — Róma 11:16—24.
12 A „Krisztus testében" egyesült hívő zsidóknak és hívő pogányoknak
hasonlóvá kellett lenniük az emberi testhez, amely egy test, bár sok tagból áll. Így tehát el kell ismerniük a különböző szolgálatokat, amelyeket minden tag végez Isten szent szelleme hatalma által a „Krisztus testében"; s egymásnak ne maradjanak adósok az egymás iránti szeretettel. (Róma 12:4—6, 13:8—10) Arra gondolván, hogy testvérük a Krisztusban az Úr szolgája, az Úr pedig a szolgáinak a Bírája, ne ítéljék tehát testvérüket, ha lelkiismeretesen cselekszik, hanem gondosan ügyejljenk agra, hogy tekintettel legyenek fínomérzékü lelkiismeretére. (Róma 14:4, 10, 19—22) A hitben és értelemben erősek hordozzák azok
