A lap nincsen korrektúrázva
KI ŐRTORONY
7
mindent az önkéntesség alapjára helyezett. Felbuzdította őket, hogy az adakozásban tegyenek meg mindent, ami tőlük telik, emlékeztetve őket a tőlük északra fekvő macedóniai testvérek példájára. A macedóniai testvérek mély anyagi szegénysége és súlyos nyomorúsága nem volt képes fékezni az adakozásban való örömüket, hogy más szükségben levő testvéreknek, ugyanis a jeruzsálembelieknek segítségükre siessenek, akik még, nagyobb nyomorúságban voltak, mint ők maguk. Pál emlékeztet bennünket, hogy előhaladott keresztények, akik nagy bőségben vannak keresztényi ismeretben s az ezt kifejező képességekben, valamint a hitben és a vezető testület iránti szeretetben, ne vonakodjanak segítségükre sietni szükségben levő testvéreiknek. Mialatt másoknak az evangéliumot igyekszünk hirdetni, ne hanyagoljuk el s ne feledkezzünk meg testvéreink és az „idegenek" anyagi nyomorúságáról s mindenekelőtt szellemi szükségleteikről, akik már a szervezet „kapuin" belül vannak. Ha a jóérzelmű új érdeklődőknél utólátogatásokat teszünk, ne mulasszuk el testvéreinket is meglátogatni, akik szellemi nyomorúságba
kerültek, hogy a már begyűjtőtteket ne szolgáltassuk ki az elesésnek.
30 Miután az apostol felhívta a figyelmet a macedóniai testvérek jószívűségének földi példájára, utal az egyház mennyei Vezérének kegyelemteljes példájára, ami leginkább késztet adakozásra. Pál így szól: „Mert ismeritek a mi Urunk
Jézus jótéteményét, hogy értetek gazdag létére szegénnyé lett, hogy az ő szegénysége által ti gazdagodjatok meg," (II. Kor. 8:9) Nyilván tudjuk, hogy az Úr Jézus Krisztus menynyire kegyelemteljesen hozzájárult Jehova ügyéhez a földi szükségben levők javára, Ő, aki gazdagabb volt a mennyben Isten minden más fiánál, megüresítette magát mindezek előtt és emberi formát vett fel, ami születés útján egy istállóban vette kezdetét. Miután nagykorúságáig ácsmesterséget folytatott, elhagyta atyai házát és kivonul a mennyek országa hirdetésére. Amellett nem tartott igényt e föld anyagi javaira, mégcsak egy helyre sem, ahova fejét lehajtsa. Isten iránti törhetetlen ragaszkodása bizonyítékául s mint az emberek váltságdíja is, akik ezt — a korinthusi testvérekhez hasonlóan — elfogadják, végül az emberi életét is halálra adta. Bár Isten feltámasztotta Őt a halálból s nagyobb gazdagságot és nagyobb hatalmat adott neki a mennyben, amilyennel valaha rendelkezett, Krisztus hű követői mégis azáltal lettek gazdagok szellemben, hogy először Ő maga is szegénnyé lett, hogy mindenét Jehova neve igazolására adja.
31 Ez a mostani szellemi gazdagság az örök élet teljességének kóstolója, amit a hűségesek az igazságosság végtelen új világában örökölnek. Ha tehát a mi Urunk Jézus Krisztus ezen kegyére és jóságára gondolunk, amellyel nem hasonlítható össze a macedóniai és más testvérek adakozása az egész egyházban, hasonló jószívűségre serkent bennünket azokkal szemben, akik számára az Úr az ő kegyelmében meghalt.
32 Ha valaki, aki maga is szembe néz az anyagi nyomorúsággal, az üldözés súlyos próbáját is szenvedi s valamivel mégis hozzájárul az Úr ügyéhez, az hitet követel meg tőle, hogy Isten jövőben gondoskodik róla. Az Istenbe vetett hit sohasem engedi meg, hogy valaki elaludjon vagy megszűnjön Isten ügyét oly mértékben támogatni, amennyire ez lehetséges számára. A Watch Tower Társulat továbbra is bízik Jehova Istenben, hogy évről-évre gondoskodik munkájáról, s a befolyó összegeket a lehető legteljesebb mértékben használja, hogy semilyen pénz ne heverjen pusztán s ne dolgozzon az ő szolgálatában. Jehova a Társulatot Krisztus Jézus által mind a mai napig nem hagyta cserben s ezt továbbra
sem fogja megtenni, mert a Társulat az ő célját tartozik szolgálni, míg a munka elvégeztetik. Hasonló gondolatról írta Pál a korinthusiakhoz a következő szavakat:
33 „Egy tanácsot adok amellett. Ez hasznos lehet számotokra. A múlt év óta már hozzáláttatok, nemcsak a gyűjtést keresztülvinni, hanem amellett síkra is szállani. Most hát vigyétek véghez a munkát, hogy az akarat készsége teljességre jusson a cselekedetben, ami megfelel a tehetségeteknek. Mert ha a jóakarat magva megvan, aszerint kedves az, amije van, nem aszerint, amije nincs. (Goodspeed: ha valaki készséges az adakozásra, az adománya értéke az ahhoz való viszonyban van, amije van s nem amije nincs). Másoknak ne legyen megkönnyítésére, nektek megterhelésre (Stage; Ne hozzátok magatokat zavarba (nyomorúságba;, hogy másoknak könnyebbülést szerezzetek), hanem legyen kiegyenlítődés. A ti mostani bővölködésetekből segítsétek ki azok nyomorúságát, hogy az, ő bövölködésük is segítse ki (egy napon) hiányotokat. Így lesz kiegyenlítődés. Hisz megvan írva: Aki sokat gyűjtött, nem volt fölösleges és aki keveset gyűjtött, nem volt hiánya." -— II. Kor. 8:10—15, Perk, Menge.
34 Ily módon van Jehova felszentelt népe próbára téve s részesül abban a kiváltságban, hogy egyforma tekintettel legyenek. Hogy a dolgokat egymás között valamennyire kiegyenlítsék s mindenkinek a lehető legtöbb alkalom nyíljon önmagát Isten bizonyságtevő munkájára összpontosítani, a jobb anyagi viszonyok között levő testvérek segítségükre lehetnek azoknak, akik átmenetileg nyomorúságba jutottak. A Jehova szolgálatára és szolgái támogatására fordított semilyen adomány nem megvetendő, akármilyen csekély is legyen az. Jézus nem vetette meg a szegény asszony két fillérjét, hanem aránylag nagyra becsülte. Ha aszerint értékeljük, amije az illetőnek van s nem amijük másoknak van, akkor az adományt aránylag nagyra becsülhetjük. Az odaadás, buzgalom és szerető megemlékezés mekkora gazdagsága nyilatkozik meg ily módon! A teokratikus szerevezete élén álló Isten idővel határozottan mindent kiegyenlít, úgy hogy népe közül mindenki alkalmat nyer, egymásnak szolgálatot és segítséget felajánlani. A segítség és támogatás nem szabad mindig csak egy irányban folyjon s ez nem is így van. Akinek több van, bőségéből lead valamit azok megsegítésére, akiknek kévésük van vagy támogatásra szorulnak.
35 Ily módon — Isten szeretete és tetszése szerint — a több vagyonnal rendelkező testvéreknek nem lesz igen sok és elpocsékolásig, míg akiknek kévésük van, nem szenvednek hiányt annyira, hogy az Úr buzgó szolgálatához szükséges erejük és képességük csorbát szenvedjen. Amiképpen abban az esetben, midőn Jehova Isten az izraelitáktól a pusztában csodálatosan gondoskodott mannáról s az izraeliták minden
nap kimentek gyűjteni, mikor azután ómerrel (egy mérővel) megmérték, annak, aki többet szedett, nem volt feleslege, aki kevesebbett szedett, nem volt hiánya; kiki annyit szedett, amennyit megehetettW. (II. Mózes 16:18) Feltéve, hogy egyik csoporthírnök arra törekszik, hogy bizonyos órahányadot érjen el az Úr Isten közvetlen harcmezőszolgálatában. Ha pedig azon fáradozik, hogy testvérei vagy az új érdeklődők egyikét hozzá segítse a harcmezőszolgálatban való részvételre, nem kell attól félnie, hogy ezáltal az órahányada az Úr szolgálatában kevesebb lesz. Az Úr a szolgálat további folyamán idővel kiegyenlíti a dolgot, s amellett a szolgatársunk tetterős segítséget kapott a bizonyságtevő munkába való jutásra. Igy nem szenved sem az általános munka, sem a mi személyes tevékenységünk, a testvérek pedig széleskörű segítséget
