A lap nincsen korrektúrázva
6
AZ ŐRTORONY
Pál jólismert, kipróbált és bevált volt, még mindig célszerű előfeltételt teljesített, hogy megbízhassanak benne. Mindezek arra a meggyőződésre vezették az adakozókat, hogy a pénzadományuk valóban eljut azokhoz a személyekhez, akiknek a javára adományozták.
23 Pálról sohase vált ismeretessé, hogy hetenként kolektálást rendezett volna, a gyülekezetekben körültányéroztatva s amellett a gyülekezeteket pénzügyi támogatásért zaklatta volna a maga vagy a gyülekezeti helyiség javára. Nem rendezett ily tányérozást, jóllehet az általa alapított és szolgált közösségektől nem kapott szabályos fizetést. Pál ahelyett, hogy a gyülekezeteket személyes kiadásokkal terhelte volna, úgy rendezte be, hogy „fáradni és tulajdon kezeivel dolgozni“ kellett, vagy Moffatt szerint az ,életfenntartásért nehezen dolgozni' kellett. (I. Kor. 4:12) Éppezért Pál korinthusiakhoz intézett utasítása így hangzik: „A hét első napján mindeniketek tegyen félre valamit magánál, amint Isten sikert adott neki" (angol B.), s ez nem jelenti a kolektálótányér körülhordozását a hetenkénti gyülekezetekben vagy a közösség más összejövetelein. (I. Kor. 16:2) Ehelyett azt jelenti, hogy minden egyes korinthusi, aki valamivel hozzáakart járulni, a heti keresetét be kellett ossza. Minden hét kezdetén otthon, a gyülekezeti helyiségektől távol, félre kellett tennie, amit az előző heti, keresetéből félretehetett a szeretetadományokra. Pál utasításával összhangban használja fel a Watch Tower Bibié and Tract Society ezt a folyóiratot minden évben, hogy az olvasói figyelmét felhívja kiváltságukra, hogy önkéntes adományaikkal járuljanak hozzá a régóta „Jóreménység" néven ismert alaphoz. Idézzük az (angol) „őrtorony 1 1945. május 1-i számából e kasszára vonatkozólag „Királyságmunka" cím alatt:
24 „Ez a körülmény nem pénzkérdés, hanem arra emlékezteti a Jehova királyságát támogatni óhajtókat, hogy jó lesz előre elrendezni dolgukat, hogy résztvehessenek a munkában, még pedig amennyiben hetenként meghatározott összeggel hozzájárulnak aszerint, amint nekik az Úr előmenetelt adott. A Watch Tower Bibié and Tract Society feladata, hogy ez összegeket a legigazságosabban felhasználja Jehova neve és királysága ismertetésére. Ha a Társulatot előre értesítik arról, hogy a munkában érdekeltek előreláthatólag mennyivel járulnak hozzá az év folyamán, lehetővé válik tervet készíteni a tevékenységre s az azzal kapcsolatos megfelelő költségeket is megállapítsa." — „őrtorony" (angol) 1945 május 1, 140 oldal.
25 A Társulat törvényes alapszabályai nem engedik meg, hogy a Társulat gyülekezeteknek vagy egyes személyeknek általában pénzt adjon az anyagi kiadásaik fedezésére. Teokratikus alapszabályai szerint a Társulatnak az a feladata, hogy az összes népeknek a szellemi áldásokbani legfontosabb szükségleteit fedezze oktatás, tanítás és nevelés formájában azon az úton, amelyen megtalálhatják az örök üdvösséget
Jehova Jézus Krisztus által kormányzott királysága által. Ennek megfelelően ad ki a Watch Tower Társulat nemcsak irodalmat és előadáshanglemezeket a Szentírás megvilágítására sok nyelven, hanem kiküldi képviselőit a föld minden vidékére, hogy a szellemileg éhes népeknek közvetítsék ezt az életadó keresztény oktatást. Az Őrtorony-Biblia Gileádiskola 1943 februárban történt alapítása óta a Wacht Tower Társulat ennek az iskolának több mint 100 végzett növendékét küldte ki a nyugati félgömb különböző országaiba, és pedig amíg a világháború tombolt. Azonkívül ennek az iskolának a végzett növendékei százait helyezte el az Egyesült Államok bibliai nevelés központjaiba. Igy a Wacht Tower
Társulat a világ legnagyobb és legfontosabb jótékonysági
munkájában tevékenykedik, s a háborúutáni időre ennek a szeretetmunkának a nagy kiszélesítését várja.
26 A Társulatnak 1884-ben történt alapítása óta több mint hatvan évre kiterjedő jelentéseiből tudják azok, akik a múltban támogatására valamivel hozzájárultak, hogy a Társulat az összes rábízott összegeket Jehova királyságmunkája érdekében hűségesen és megbízhatóan kezeli. Tudják, hogy a Társulatnak adott pénzösszegek határozottan a tőlük megkívánt módón vannak felhasználva, ugyanis a jótékonyság legmagasabb értelmében, még pedig mennyei bölcseséggel. A mindenható Isten megáldotta, amit a korlátolt anyagiakból a Társulatnak adtak a szolgálatában való felhasználásra, hogy ily széleskörű bizonyságot lehessen tenni a királyságról s az emberek milliói keresztény kiképzésben részesülhessenek a földön. Ez félreismerhetetlen bizonyítéka Jehova Isten jóváhagyásának. Az adományozóknak ez okot szolgáltat az örömre s az Isten iránti hálára. Bízunk, hogy ez így marad a Társulat munkájának a befejezéséig.
A SZEGÉNYEK ADAKOZÖKÉSZSÉGE
27 Az Úr munkájának a fenntartása sohasem függött a gazdagok anyagi támogatásától. Isten, a minden gazdagság Ura, minden időben hibátlanul gondoskodott a szolgái szükségleteiről az ő munkájában. Az ezt a munkát támogató éltető erő, hogy tovább mehessen és gyarapodhasson, a felszentelt népében működő szelleme vagy hatékony ereje volt. Jehova Isten sohasem hívott el sok gazdagot. (Jak. 2:5) Az ő munkája pénzügyi támogatását illetőleg a földi javakban szegény felszenteltek voltak a főbb támogatók, mivel Isten szellemével voltak eltelve és megértették s értékelték a drága igazságot. A világ kegyetlen ellenállása ellenére szegényes viszonyok között adott adományuk a szeretetük kifejezése volt, ami nagyobb a fölöslegükből nagy ajándékozást végző gazdagokénál. Figyeljük meg, az apostol hogyan hívja fel figyelmünket erre a tényre az ő idejéből, midőn a korinthusi testvérek bátorítására ezt írja:
28 „Tudtotokra adjuk pedig, testvéreim, Istennek azt a kegyelmét, amely a macedóniai közösségeknek adatott. Jóllehet súlyos szorongattatással (Elberfeldi: nyomorúság próbáival) voltak meglátogatva, a szeretetük teljességéből és a szegénységük mélységéből mégis a jótékonyság (Elberfeldi: adakozókészség) gazdagon folyik. Tanúskodhatom nekik: Erejük szerint, sőt erejükön felül adták önként és könyörögve kérték tőlünk azt a kegyet, hogy, részt vehessenek a szentekért való szeretetmunkában (Weizsacker: segélynyujtásban). Minden várakozáson felül adták önmagukat először az Úrnak (a felszentelődésben) s azután nekünk Isten akarata szerit (bocsátották rendelkezésre, Albrecht). Igy felhívtuk tehát Titust, hogy a már régebben megkezdett szeretetmunkát végezze be nálatok. Amint magatokat mindenben kitüntetitek: Hitben, beszédben, ismeretben, mindenféle bűzgóságban és a hozzánk (a vezető testülethez) való szeretetben, ebben a szeretetmunkában is tüntessétek ki magatokat. Nem parancsképpen mondom ezt. Csak a mások buzgóságán a ti szeretetetek valódiságát (őszinteségét) szeretném kipróbálni." — II. Korinthus 8:1—8, Rösch.
29 Mialatt az apostol felhívta figyelmüket a legméltóbb és igazságosabb ügyért való adakozásra, mindazonáltal mégis
