A lap nincsen korrektúrázva
AZ ŐRTORONY
5
kívüli hálás pogány-keresztények által anyagi segítséget kaptak Istentől.
18 Ebből a szemszögből tekintsék keresztény tevékenységüket ma Jehova tanúi, még pedig a vallásos ellenségeikre való tekintet nélkül akik őket „könyvárusoknak", „kereskedelmi parasztfogásokat űző házalóknak", „az embereket állandóan kicsengető embereknek" nevezik. Jehova tanúi Isten parancsainak engedelmeskedve, Krisztus példáját követik s a királyság evangéliumát házanként hirdetve, mint Isten képviselői felmérhetetlen szellemi áldásokat közvetítenek az embereknek. Nagyon sok irodalmat ingyenesen az emberek kezébe adnak, rengeteg bibliai hanglemez-előadást tartanak és ingyenesen házi bibliatanulmányozásokat tartanak számukra. Ha tehát Jehova tanúi amellett kisebb összegeket fogadnak el a könyvekért, füzetekért, és folyóiratokért, azáltal nem űznek kereskedelmet, sem nem tartanak paraszt fogásokat és nem tolakodnak az embereknél. Jehova tanúi az irodalmat átvevő embereknek szellemi jó adományokat nyújtanak és Isten szabálya szerint joguk van arra, hogy a szolgálat továbbvitele érdekében anyagi hozzájárulásokat vegyenek át. Sőt Pál azt mondotta önmagára és társára, Barnabásra vonatkozólag: „Mert a Mózes törvényében meg van
írva: Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját. Vajjon az ökrökre van-e gondja az Istennek? Vagy nem értünk mondja-é ezt általában? Mert értünk van megírva, hogy, aki szánt, reménységgel szántson és aki nyomtat, abban a reménységben nyomtasson, hogy részese lesz. Ha mi nektek a szellemieket vetettük, nagy dolog-é, ha testi javaitokat aratjuk? Ha másoknak, van joguk részestársaknak lenni veletek, miért, nincs inkább nekünk?" (I. Kor. 9:6, 9—.12) Nem, semmi nagy dolog sincs az adományok átvételében!
A SZERETETADOMÁNYOK. GONDOS KEZELÉSE
19 Nagyon jó, ha az igaz keresztény tevékenység útmutatójául figyélembe vesszük napjainkban, ~ hogy Pál nem a mai értelemben vett „jótékonyságban" tevékenykedett, pl. nyilvános kávécsarnokot vagy „ingyeleves-vendéglőt“ felállítva, hogy a világ szegényeit táplálja s ezáltal egy vallásszervezetbe csalja, őket. A Pál felügyelete alatt végbemenő pénzgyűjtés Isten szervezete tagjai számára volt szánva. Ez méltó keresztényeknek kellett javára szolgáljon, akiket személyesen ismertek s akikről tudták, hogy tevékenykednek, rendszeresen Isten szolgálatában állanak s az Istennek való felszentelődésüket tisztaságban tettekre váltják. Pál nem utasított vissza összegeket keresztény testvéreknek, attól félvén, hogy ennek elfogadása által elvonja pénzüket az evangélium-munka közvetlen szolgálati céljától. Ehelyett Pál helyeselte és felügyeletet tanúsított az ily pénzgyüjtés felett, mivel azáltal más ínséges keresztény testvérek bizonyos anyagi könnyítést nyertek és abba a helyzetbe jutottak, hogy még akadálytalanabbul és határozottabban résztvegyenek Jehova bizonyságtevő munkájában. Pál nem igényelt részt magának az adományokból, úgynevezett százalékot a szolgálatáért, mint felügyelő s a pénzadományoknak Jeruzsálembe szállítója. A vallásos szélhámosok, hűtlen kezelők és csalók ezen világában, akik ártatlan keresztényeknek kárt okozhattak volna. Pál ingyenesem átvette a gyűjtés feletti felügyeletet. Személyesen gondoskodott, hogy az adományok becsületesen eljussanak az illetékes helyre Jeruzsálembe, hogy az
adománygyűjtésben semmi tisztátalanság ne történjen.
20 Figyeljük meg Pál becsületességét és tisztaságát e te-
kintetben. Ebben a gyűjtés keresztülvitelében Titus és más férfiak, mint pl. Lukács is közreműködtek Pállal s Pál így szólt a korinthusi adakozóknak: „Csak nem küldötteim valamelyikével fosztottalak ki, benneteket? Titust és utasítottam és vele küldtem a testvért is: csak nem Titus fosztott ki benneteket? Vagy nem azonos szellemmel járunk? Nem azonos nyomokon?" (II. Kor. 12:17, 18) „Közben vele együtt küldtünk egy testvért (esetleg Lukácsot), aki mint az evangélium tanítója az összes gyülekezeteknél a. legjobb hírnévnek örvend. Nem egyedül ez, hanem a közösségek a mi utitársunkkul is választották ezen adományok kíséretében, melyekről mi gondoskodunk az Úr dicsőségére s a mi készségünk bizonyítására (Moffatt: az én teljes béleegyezésemmel választatott). Mi igyekszünk megakadályozni, hogy valaki szemrehányásokat tegyen nekünk az általunk kezelt tekintélyes (szeretet) adományokért. Mert a jóra törekszünk nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is (Moffatt: igyekszem feddhetetlen lenni nemcsak egyedül Isten előtt, hanem emberek előtt is). Velük küldöttük azt a testvérünket is, akinek buzgóságát gyakran kipróbáljuk sok alkalommal, aki pedig most az irántatok való nagy bizalmánál fogva még sokkal buzgóbb. Ami Titust illeti, ő nekem hivataltársam és munkatárs nálatok, ami a testvéreket illeti, ők a közösségek küldöttei Krisztus dicsőségére. Adjátok tehát bizonyítékát a szereteteteknek (a jeruzsálemi testvérek számára szánt szeretetadományokkal kapcsolatban) és igazoljátok a közösségek előtt, rólatok tett dicsérő bizonyságunkat." — II. Kor. 8:18—24, van Ess.
21 Az apostol ez eljárása azt mutatja, hogy a mai igaz keresztények, jól teszik, ha pénzgyüjtéseknél a legnagyobb elővigyázattal járnak el. Az „Őrtorony" ismételten figyelmeztet csalókra, akik bizonyos közösségekben hirtelen feltűnnek s a helyi gyülekezetekben bemutatkoznak mint hű és hivő Jehova tanúi. Ezeknek nincsenek hiteles irataik, de oly szavakat,. használnak, melyek az igazság bizonyos ismeretéről tanúskodnak. Még az is előfordulhat, hogy a királyság hírnököket elkísérik a harcmezőszolgálatba. Ezek az ismeretlenek ily módon egyengetik maguknak az utat, hogy olyan soktól anyagi támogatást kérjenek, amennyit csak együtt érzésre indíthatnak. Vagy bejárást szereznek a testvérek lakásába s amit csak bírnak magukkal visznek. Pál apostol
a „vég idejét" jelző, „veszélyes időkről" beszélt és óva intett azoktól, „akiknél megvan a kegyesség látszata" és azt tanácsolja: „Ezeket kerüld. Mert ezek közül valók azok, akik a házakba befurakodnak és rabul ejtik az olyan asszonykákat (angol B. a balga asszonynépséget), akiket bűnök terhelnek és mindenféle vágyak hajtanák, akik mindig’ tanulnak, de az igazság megismerésére eljutni sohasem tudnak." — II. Timótheus 3:1—7.
22 Azáltal, hogy a korinthusi testvérek az összegyűjtött adományaikat átadták Pálnak, egy ismert, kipróbált és megbízható szolgára bízták. Bizalmukat helyezték azon ismert testvérekbe is, kiknek Pál hiteles iratot adott annak bizonyítására, hogy adományuk nem jutott helytelen személyek kezébe. Mint az ilyen szeretetadománygyűjtés felvigyázója írta Pál a korinthusi felszentelteknek: „Ami a jeruzsálemi keresztények számára való gyűjtést illeti, ugyanúgy jártatok el, ahogy a galáciái közösségekben rendelkeztem. Minden hét első napján mindenki tegyen félre valamit a bevétele szerint, hogy, ne kelljen akkor gyűjteni, mikor odaérkezem. Mikor pedig ott leszek, az általatok kijelölt embereket küldöm levéllel Jeruzsálembe, hogy elvigyék a (szeretet) adományokat. Ha az összeg érdemessé teszi, hogy én odautazzam, akkor engem elkísérhetnek." (I. Kor. 16:1—4,Stage) Jóllehet
