A lap nincsen korrektúrázva
4
AZ ŐRTORONY
ADOMÁNYOK A FELSZENTELT SZEGÉNYEKNEK
12 Nem, a fentemlített pontok fejtegetése vezette Pál
apostolt a Jehova Isten iránti hála felkiáltásához a kimondhatatlan ajándékáért és kegyelméért. Pál egy pénzgyűjtemény kezeléséről beszélt, amit a Jeruzsálemi szegény keresztény testvérek javára gyűjtöttek. Annak megvizsgálására, hogy a keresztény ősegyházban hogyan végezték a gyűjtést s azután az összegyüjtöttet hogyan osztották szét a rászorultak között megláthatjuk, hogy ama első keresztények hogyan gyakorolták a „felebaráti" szeretetet" vagy amint ma nevezik, a „jótékonyságotW. Ez helyes útmutatóul szolgál arra, hogyan gyakorolják ugyanazon felebaráti szeretetet azok, akik Isten kimondhatatlan ajándékában részesültek.
13 Minden jel arra mutat, hogy midőn Pál a II. Korinthusi néven ismert levelet megírta, a római Macedónia tartományban tartózkodott. Ez pontosan északra fekszik a római Akája tartománytól, a mostani Görögországtól, amelynek abban az időben Korinthus volt a fővárosa. Pál útban volt Korinthus felé s a telet ott szándékozott eltölteni és az ott rendezett gyűjtést lezárni. Macedóniába, Efézusból, a római Ázsia tartomány fővárosából ment. A pünkösdi aratásünnepen s a nyár egy részén Efézusban maradt. Ez Kr. u. 54-ben vagy 55-ben lehetett. Efézusban írta és mondotta Pál a korinthusiaknak: „Hozzátok majd akkor megyek, ha átutazom Macedónián. Mert Macedónián utazom át. Nálatok azonban ott maradok, vagy a telet is ott töltöm, hogy ti kisérjetek el, akárhová megyek. Mert nem csak futtában akarlak látni titeket, hanem remélem, egy idleig nálatok maradhatok, ha az Úr megengedi. Pünkösdig azonban Efézusban maradok, mert
nagy és biztató munkabér (Elberfeldi: nagy és hatásos) ajtó nyílt meg előttem és az ellenség sok.“ — I. Kor. 16:5—9.
14 Pál Efézusból kiindulva Macedónián keresztül Akája (vagy Görögország) tartományba ment s végül Korinthusba ért. A korinthusi keresztényeknél való tartózkodásai idején írta a rómaiakhoz írt mesteri levelét. E levélben a mi figyelmünket is a szeretetadományok összegyűjtésére irányítja, melyet Korinthusban a jeruzsálemi szükségben levő keresztények számára befejeztek. Ha most azt olvassuk, amit a rómaiakhoz a korinthusi pénzgyűjtésről írt, tartsuk emlékezetünkben, hogy a korinthusi keresztények közül sokan, ha nem a többség, körülmetéletlen pogány volt. Másrészről pedig a jeruzsálemi keresztények legtöbbje, ha nem is mind az egész, akik számára a gyűjtés történt, körülmetélt zsidók voltak. Pál a rómaiakhoz először azon elhatározásáról írt, hogy az evangéliumot a pogányok között a tovább nyugatra fekvő területeken, egészen le Spanyolországig hirdesse, s azután így szólt nekik: „Most pedig Jeruzsálembe indulok a szentek szolgálatában. Macedónia és Akája (Görögország, Korinthust is beleértve) ugyanis jónak látta, hogy némi gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek közül való szegényeknek. Jónak látták, de tartoznak is nekik (a jeruzsálemi testvéreknek) ezzel. Mert a pogányok részesekké lettek az ő szellemi javaikban, akkor ők tartoznak testi javaikkal szolgálni nekik. Amint tehát ezt elvégeztem s a gyűjtés eredményét nekik hitelesen átadom, titeket (római keresztényeket)
útba ejtve, Hispániába megyek. Tudom pedig,- hogy ha hozzátok érkezem. Krisztus áldásának teljességével jövök oda." — Rőma 15:25—29.
15 E szavak szerint úgy látszik, hogy a jeruzsálemi zsidó keresztények között már nem állott fenn az a szokás, miszerint mindenük közös volt vagy a közös pénzkészlet, amelyből minden keresztény saját szükséglete szerint kapott, már kimerült; Azon jeruzsálemi elrendezésről Kr. u. 33-ból, miszerint mindenük közös volt, van megírva: „ A hívők pedig valamennyien együtt voltak, mindenük közös volt, birtokaikat és vagyonukat eladva szétosztották aszerint, amint kinek mire volt szüksége." „Mert nem volt közöttük egy szűkölködő sem, mert mindazok, akiknek szántóföldjük és házaik voltak, eladták azokat s az eladási árat elhozva, letették az apostolok lábaihoz. Azok pedig szétosztották mindenkinek hogy kinek-kinek szüksége volt rá.“ (Csel. 2:44, 45, 4:34, 35) Ez a közösség-rendszer nem maradt zavarok nélkül. A .Csel. 6:1-ben olvassuk: „Midőn azonban e napokban a tanítványok száma megszaporodott, zúgolódás támadt a görögül beszélő (zsidók) között a helybeliek ellen, mivel az özvegyeiket figyelmen kivül hagyták a mindennapi ellátásból (Goodspeed: étellel)." (rev. Zürcher ,B.) Midőn azután Pál mintegy tizenkét évvel később a rómaiaknak írt; a hű jeruzsálemi zsidó keresztények anyagi nyomorúságba jutottak, mivel az üldözés, előítélet és ellenségeskedés ellenére is kitartottak bátrán a zsidó vallás ama fellegvárában. Az erről szóló hír felkeltette a galáciai, macedóniai és akájai keresztények adakozó készségét és anyagi segítségre indította őket. A Jehova tanúi nyomorúságos helyzetéről szóló hír, akik Európa felszabadított területein kijöttek az internálótáborokból, kétségkívül felindította, a más országokban levő testvéreiket és arra készteti őket, hogy adományokkal siessenek segítségükre.
16 Pál apostol teljes tevékenységével támogatta a gyűjtést. Nézete szerint a pogányok, akik segítséget nyújtottak, a jeruzsálemi keresztény testvéreikkel szemben szeretettartozást fizettek le. Mennyiben? Következőképpen: A jeruzsálemi keresztény hitközség eredetileg kizárólag megtért zsidókból állott. Ebből a hitközségből és az apostoli vezető testületből terjedtek el Jehova evangélium-igazságának és szolgálatának a szellemi áldásai annyira, hogy Isten meghatározott idejében a nem zsidókhoz vagy pogányokhoz is eljutottak, a galáciai,, macedóniai és akájai (görögországi) lakosokat, is beleértve. Amint Pál a rómaiakhoz írt levele 11. fejezetében kijelenti, mivel a zsidó nép többsége elmulasztotta kihasználni a csodálatos alkalmat, hogy Krisztussal tagságot nyerjen a mennyek országában, alkalom nyílt arra, hogy a pogányok közötti hívők részt nyerhessenek ebben a kiváltságban. Pál mondja: „Ha pedig az ő (a zsidók) bukásuk a világ (a nemzsidók) gazdagsága és fogyatkozásuk (Elberf. veszteségük) a pogányok gazdagodása, mennyivel, inkább a teljességrejutásuk!... Mert ha az ő (a hitetlen zsidók) elvettetésük a világ számára kiengesztelődés, mi lesz a befogadtatásuk, ha nem élet a halálból való?" — Róma 11:12—15.
17 Igy tehát a jeruzsálemi zsidó-keresztény hitközség tagjainak és különösen az apostoloknak kiváltságuk volt, hogy az evangéliumüzenetet a, pogányoknak továbbítsák s ezekkel ismertetni a mennyek országa csodálatos szellemi kiváltságait. A világ semilyen gazdagsága nem hasonlítható össze e csodálatos szellemi kegyelemnek az értékével, amely a pogányoknak osztályrészül jutott a jeruzsálemi hitközség, a Jehova Istentől felhasznált csatorna által. Ha tehát a pogány keresztények a jeruzsálemi zsidó-keresztények által ily szellemi előnyöket nyertek, a dolog csak mintegy kiegyenlítést nyert, ha a jeruzsálemi inséges keresztények a Palesztinán
