A lap nincsen korrektúrázva
3
AZ ŐRTORONY
{{{4}}}
hette volna szellemi fiai egyikét a mennyből és ezt egy asszonyon keresztül születés által emberré tehette volna. Miért? Mivel az emberi teremtmények megmentése váltságdíj által csak egy tökéletes ember életének az értékét követelte, mely a tökéletes Ádám értékével egyenlő. Az igazságosság mérlegén való egyensúly helyreállítása végett követelte Jehova törvénye: „De ha szerencsétlenség történik, akkor
életért életet adj. Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat, lábért, égetést égetésért, sebet sebért, véraláfutást véraláfutásért." (II. Mózes 21:23—25; V. 19:21) A tökéletes Adám Édenben engedett a kísértésnek s oly utat választott, amely szerencsétlenséggel végződött, mivel evett a tiltott fa gyümölcséből, melyre vonatkozólag Isten figyelmeztette: „Amely napon eszel arról, bizony meghalsz." (I. Mózes 2:17) Ezáltal Ádám nem csak gyalázatot hozott Teremtője nevére, hanem a tökéletes emberi életet is eljátszotta leszármazottai számára, akiket a tökéletes férfi és nő Isten Igéje szerint a föld benépesítésére létre kellett hozzanak. Ennek következtében mindannyian már születésünknél fogva tökéletlenek vagyunk haldoklós állapotban s nincs jogunk az életre.
6 Hogy visszaszerezze a tökéletes emberi életet valaki — vagy Ádám és Éva összes leszármazottai számára, az igazságosság mérlegserpenyője egyensúlya miatt szükség volt, hogy a földön egy tökéletes ember az életet s emberi életjogát is önként feláldozza Ádám leszármazottaiért való váltságul. Egyedül a Teremtő teremthetett egy új tökéletes embert a földön, akinek mindene megvolt, amivel Ádám Édenben rendelkezett. Egyedül a Mindenható Isten hozhatta létre az embert, aki másokért megválthatta vagy visszavásárolhatta azt, amit Ádám az összes leszármazottai számára elveszített azáltal, hogy ezek születése előtt vétkezett. Jehova Isten ahelyett, hogy új tökéletes embert teremtett volna a föld porából, olyan embert, aki sohasem, járt fenn a mennyben s
nem rendelkezett mennyei élet joggal, egy leírhatatlanul csodálatos utat választott, melyen mennyei fia egyikét leküldhette. Ez a Fiú le kellett mondjon mennyei életéről s életét át kellett engedje ültetni egy asszony testébe, aki Isten tetszését élvezte. Igy született meg asszonytól anélkül, hogy Ádámtól a fiai egyike által tökéletlenséget, bűnt, kárhozatot és halált örökölt volna.
7 Az Ádám leszármazottai közül a hívők egyszerű megvásárlására Isten egyik szent angyala vagy szellemfia is arra szolgálhatott volna, hogy tökéletes emberré legyen, mint ilyen meghaljon s ezáltal megszerezze a váltságdíjat. Az ember „kissé alacsonyabbá tétetett az angyaloknál." (8. zsolt. 6: Zsid. 2:9) E mennyei fiak közül valakit felhasználni ebben a megváltási műveletben Istentől való kegyelmes gondoskodás és adomány lett volna. Amint azonban a tényleges események mutatják, Jehova Isten a legidősebb és legszeretettebb Fiát választotta, az ő elsőszülöttjét, akit a minden dolgok megteremtésénél felhasznált. Őt adta oda az igazságosság ügyéért. Ez az aktus rendkívüli szeretetet nyilatkoztatott ki Isten részéről. Ez sokkal többet foglal magában, mint az engedelmes és hű emberek megváltását. Az igazságosság világa volt a játszmán, s e világ részévé kellett legyen Jehova világraszóló szervezetének s mozdíthatatlanul alá kell rendelnie magát az ő világuralmának vagy felsőbbségének.
8 Az emberi nem megváltása helyett tehát a Jehova Istennel szembenálló fő vitakérdés az ő világraszóló felsőbbségének az igazolása körül forgott. A feltétlen igazságosság megkövetelte ennek a vitakérdésnek az igazságos eldöntését, ellenben az ember megváltása nem az igazságosság követelménye volt, hanem végeredményben az isteni irgalmasságnak a követelménye. Jehova igazolása az új igazságos világ
útján kell bekövetkezzen, amelynek megteremtését elhatározta. Ezért szerette Jehova Isten az igazságosság e világát, mégpedig oly mértékben, hogy az ő egyszülött Fiát adta. „Mert Jehova igaz, igazságot szeret és igazak fogják meglátni arcát (Elberfeldi: az ő ábrázata az őszintékre tekint.)" (11. Zsolt. 7) Ennek az igazságos világnak lesz egy az emberek számára láthatatlan mennyei, szellemi része s egy emberek előtt látható földi, emberi rész. Isten elhatározása szerint ez a mennyei rész nemcsak a mi földgolyónkon levő földi szervezeten fog uralkodni, hanem Isten egész további világraszóló szervezetén is.
9 Más szavakkal: az „új ég“, amelynek megteremtését Isten elhatározta, a fő szervezetet fogja alkotni Isten egész világmindenségében és felette fog állani Isten minden más teremtményének. Ebben a fő szervezetben a legfelsőbb Isten nagy Igazolója kellett legyen, aki a mennyből leszállott és tökéletes emberré kellett születnie. El kellett szenvednie Sátán minden kísértését és üldözéseit a legfájdalmasabb és
leggyalázatosabb halálig anélkül, hogy Jehova Isten ellen vétkezne és ellene lázadna, hogy így mennyei Atyját Jehovát igazolja. Isten ez engedelmes Fia nemcsak azáltal kellett igazolja Jehova világraszóló felsőbbségét, hogy a földön mozdíthatatlanul hű maradt Istenhez, hanem azáltal is, hogy a mennyben Jehova jobbján uralkodik és az armageddoni csatában Sátán gonosz világának minden részét megsemmisíti. Isten azt is elhatározta, hogy e Fiának hű követői egyesülnek a Fiúval úgy az igazságosságért való szenvedésben, mint a mennyei kormányzatban is.
10 Továbbá elhatározta, hogy a földön az igazságosság új világa látható részeként azok a hűségesek lesznek, akik az Igazoló eljövetele előtt éltek a földön s az Igazoló eljövetelébe vetett erős reménységgel megőrizték Isten iránti tisztaságukat. Ezeket Jehova Igazolója feltámasztja a halálból és azután, a földön látható képviselőivé s így „az egész föld fejedelmeivé" iktatja be őket. (45. zsolt. 17; És. 32:1) E hű „fejedelmek" látható szervezete alatt megáldatnak az emberi nem mindazon tagjai, akik hűségben és engedelmességben Krisztus Jézushoz, Jehova királyához fordúlnak. Ha engedel
meskednek az őket a bűntől és haláltól megszabadító Királyuknak és Megváltójuknak, végül tökéletes igazságosságra jutnak. — I. János 4:14.
11 Ez az a világ, amelyet Jehova Isten az igazságosságért annyira szeretett, hogy, az ő egyszülött Fiát adta oda alapjául és mennyei fejéül. Isten odaadta őt, hogy megfizesse a váltságdíjat és megvásárolja mindazokat, akik az igazságosság ez új világában életet nyernek — akár a mennyek országában, akár a földön való életet. Ezt a legmagasabb tisztességet, hogy Igazoló legyen s a főszervezet legmagasabb állását töltse be, az ő szeretett elsőszülött Fiának tartotta fenn, így tehát az egyszülött Fiát szeretetteljes elhatározása szerint az új világ érdekében adta oda. Ha Ádám leszármazottja megmentésben is részesül, hogy el ne vesszen és meg ne semmisüljön, hinni tartozik a Jehovától adott Krisztus Jézusban; ez a hit pedig azt jelenti, hogy elfogadja Krisztus áldozatát s az Úr iránti tevékeny alárendeltséget és hűséget tanúsít: „Akié a Fiú, azé az élet Akinek nem birtoka az Isten Fia, annak élete sincs." (I. Ján. 5:12) Igy tekintve, Krisztus Jézus volt Jehova legnagyobb ajándéka. Ezért engedte Őt Isten gyermekként csodamódra megszületni, de nem az úgynevezett „karácsony" napján, december 25-én, hanem a Biblia megbízható tanúsága szerint október elseje körül. — Lásd „A királyság elérkezett" c. (angol) könyv 207—212. oldalait.
,
