A lap nincsen korrektúrázva
ŐRTORONY
11
gyengeséget, akik nem annyira előrehaladottak a hitben és értelemben, ne kívánják, hogy mindenki saját énjükhöz illeszkedjen, s így önmagának igyekezzen tetszeni. Ily módon lesznek hasonlóvá Krisztushoz. (Róma 15:1—4) Miután Pál
figyelmeztette a keresztényeket, hogy így cselekedjenek, kifejezi kérését a római gyülekezethez, hogy mindnyájan együtt kövessék Krisztus példaképét és egyesülten legyenek tanúi Jehovának, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának. Pál mondja: „Adja meg nektek Isten, akitől az állhatatosság és vígasztalás jön, hogy egyetértés legyen köztetek Krisztus Jézus előképe szerint, hogy egyetértéssel, egy szájjal dicsőítsétek Istent, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyját," — Róma 15:5, 6, Menge
MINDENKI SZIVESEN LÁTOTT
13 Pál egész rómabeliekhez írt levelében a pogányok vagy nemzsidók elleni előítélet ápolása ellen érvel. Az összes különböző nemzetből való embereket kell ismernünk hitbeli testvéreinknek, ha meghallgatják az evangélium hirdetését és hisznek Jehova Istenben és az ő Krisztusában. Isten kiküldötte a királyság evangéliumát a pogányoknak, akik egykor Jehova Isten és reménység nélkül voltak, most pedig éppoly szívesen látja a „pogány“ nemzetiségűeket s okot szolgáltat nekik az örvendezésre. Gondoljunk arra is, hogy Isten a pogányokból vagy nemzetekből való hívőket igazolja s hogy Krisztus Jézus — felvéve őket a „testébe" — üdvözli őket és elfogadja testvéreiknek. Nem szégyellj őket természetes vagy nemzeti származásuk miatt. Tehát nem tanúsít személy válogatást vagy pártosságot velük szemben. Ez szolgáljon például a keresztény gyülekezet összes tagjainak, akár körül „testszerinti Izráel” tagjai voltakj mégis nem lettek tagjai metélt zsidók, akát körülmetéletlen pogányok test szerint. Így Pál figyelmeztet bennünket, hogy kövessük Krisztus Jézus példáját e tekintetben: „Azért kezeljétek egymást testvérekként Isten dicsőségére, amiképpen Krisztus kezelt benneteket. Az a meggyőződésem, hogy Krisztus azért lett a körülmetéltség (a zsidók) szolgája, hogy ismertesse Isten igazságos voltát az ígéretek beteljesítésével, amelyeket az atyáknak (Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak) adott, amint az Írás mondja: hálát adok néked ezért a pogányok között és énekelek neved dicsőségére*.“ (.Róma 15:7—9, tioodspeed) „Lássá tok szívesen egymást tehát, amiképpen Krisztus is szívesen lát benneteket, Isten dicsőítésére." — Róma 15:7, Moffatt.
14 Mekkora szívességet nyújt Krisztus Jézus mindazoknak, akik Istentől tanultak, az Igéje által kioktatván, s akik azután őhozzá, Jehova felkent Királyához jönnek! Úgy van ez, amint Krisztus Jézus megmondotta: „Mindaz, mit az Atya nekem adott, hozzám jön és aki hozzám jön, azt én semmiképpen sem taszítom el. Meg van írva a prófétákban: ,És mindnyájan az Istentől tanítottak lesznek.' (Ér. 54:13) Mindaz, aki az Atyától hallott és tanult, hozzám jön." (János 6:37, 45) Jézus Krisztus azonban elismerte az isteni időrendet. Ragaszkodott az Istentől meghatározott időhöz a pogányok felvételét illetőleg. Miután Krisztus Jézus megkeresztelkedett, hétéves közbeeső idő telt el, mielőtt a hívő pogányokat befogadni kezdte s öket a „testében" mint testvéreit kezelte. E hét év folyamán ő és apostolai csak a zsidókra korlátozták tevékenységüket s így csak a körülmetélt izraelitáknak nyújtottak alkalmat a mennyek országa elnyerésére. Jézus a földön tartózkodása idején mondotta a szamaritánus asszonynak: „Nem küldettem, csak Izrael eltévedt juhaihoz." (Máté 15:24) Midőn kiküldte tizenkét apostolát, kioktatta őket, kinek hirdessék, mondván: „Pogányok útjára ne térjetek rá és a szamaritánusok városába ne menjetek be, hanem menjetek in-
kább Izrael házának veszendőbe tért juhaihoz." (Máté 10:5,6) Így cselekedve, Jézus Krisztus Isten szolgája vagy a körülmetélt izraelitáknak szóló evangélium szolgája lett.
15 Közben úgy nézett ki, mintha a pogány nemzeteket figyelmen kívül hagyta volna. Amint az Ef. 2:12-ben írva van: „Krisztus nélküli... Izrael polgárjogából kirekesztve és idegenek (Isten) igéretei szövetségeire nézve, remény nélkül és Isten nélkül a világon." Hogy pedig Krisztus abban az időben kizárólag a körülmetélt izraelitákat szolgálta, az isteni jövendölések igazsága beteljesedéseképpen történt Isten ígéreteinek a beteljesítésére, melyek Izráel atyáinak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak vagy Izraelnek adattak. Isten ezeknek az atyáknak egymásután megígérte, hogy az ő magvukban vagy leszármazottukban az egész emberiség megáldatik. „Tebenned és a te magodban megáldatnak a föld minden nemzetségei." (I. Mózes 28:14, 24:4, 22:18, 12:3) „Amely mag a Krisztus", mondja Pái apostol a Gál. 3:18-ban. Mivel Krisztus Jézus a mag leszármazottja volt, akinek az igéret adatott, akik vele elsőként alkalmat nyertek arra, hogy az Ábrahám magva tagjai és örököstársai legyenek, szintén ter mészetes leszármazottai kellett lenniök az atyáknak, a körülmetéletlen izraelitáknak.
10 A természetes izráeliták maradéka elfogadta Krisztust mint Messiást, a magot, s ezek „szeretettek lettek az atyákért". Ezek nem törettek le a jelképes olajfáról, Jehova teokratikus szervezetéről. Ezek megtartották helyüket mint Krisztus kiválasztott ágai. (Róma 11:28, 16—24) A többi izráeliták nem értették meg, hogy Isten milyen különös kegyet biztosított az atyákért a nekik tett ígéretek igazolására, s ezek kitörettek a teokratikus „olajfából". Jóllehet ezek a „testszerinti Izráel” tagjai voltak, mégis nem lettek tagjai „Isten Izráeljének", szellemi izráeliták. — I. Kor. 10:18, Gál. 6:15 16.
17 Krisztus Jézus tudta a jövendölésből, amelyeket az ö Atyja, Jehova megvilágított, hogy a zsidóknak csak egy maradéka fogadta el őt s lesznek tagjai „Isten Izráelje" ma radékának, akikről meg van írva, hogy „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonná tett nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ö csodálatos világosságára hívott titeket." (I. Pét. 2:9) Igy tehát Krisztus Jézus tudta, hogy nem a királyság minden tagja, nem az egész 144.000 jön a természetes zsidók közül, nem e királyság-„testben“ üres helyek maradnak a pogányok közül való hívők általi betöltésre. A pogány nemzetek nem voltak az atyák leszármazottai, akiknek az Isten ígéretei szóltak. Hogy pedig e pogányoknak, a nemzsidóknak felkínáltatott a kiváltság, hogy betöltsék ezeket a helyeket s így hitből az „Ábrahám magva" tagjai legyenek, Isten egész váratlan kegyelme volt. S ezért a rendkívül nagy kiváltságért, hogy Krisztus Jézussal a királyság örökösei lehetnek a pogányok közül való összes kegyelt hívők biztosan dicsőítik és magasztalják majd Istent.
18 Ezeket a feltámadott Úr Jézus Krisztus a mennybe való visszatérése előtt röviddel mind előre megmondotta, midőn zsidó tanítványait hátrahagyta a földön. Olvassuk: „Az
után megnyitotta elméjüket az írások megértésére. És azt mondta nekik: Igy van megírva, így kellett Krisztusnak szenvednie és a halálból feltámadnia. És így kellett az ő nevében hirdetni a megtérést s a bűnök bocsánatát az összes népeit között, kezdve Jeruzsálemben." „A rátok leszálló szent szellemtől erőt vesztek majd és tanúim lesztek nekem Jeruzsá-
