Oldal:Az-ő-háboruja-3-4-rész-1938.pdf/4

196

tisztítva, s a templomsereg minden tagja egységben van, teljesen és egészen egyesültek Krisztus Jézusban. Azért talál a következő Iráshely különösen reájuk: „És semmi átok nem lesz többé (Jehovátol a hű népén]; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és szolgái szolgálnak néki, és látják az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz." (Jel. 22:3, 4) Mivel ez a mindenható Isten csatája, mozdulatokat, végeztet most az ellenséges haderőkkel és a csapdába vezeti őket, amelybe biztosan bele esnek, s ez az Úr ellenségeinek biztos pusztulását fogja előidézni.

¹³

Az összegyűlt Júdabeliekre nézve természetesen egy nagy megkönnyebbülés volt Jehova ihletett igéjét az ő szolgájától hallani, s éppen így nyújtanak nagy meg­könnyebbülést és bizalmat most a Legfelségesebb ki­rályiszékétől származó bátorító szavak a választott szolgája, Krisztus Jézus szájából Jehova templomba összegyűlt népének. Isten népének akkor nem lehetett időt vesztegelni, s biztosan most sem szabad azt paza­rolni, hanem a lövegeket képletesen szólva — jól elő kell készíteni, mielőtt lövésre kerülne sor. Hasonló­képpen kell most Isten népének készen állania. Az el­lenségnek csak nagyon rövid idő állott rendelkezésére a felvonulásra, s éppen úgy nagyon kevés idő van en­gedve az ellenségnek a felvonulásra, s mialatt ez tör­ténik, Isten népe tagjainak ideje és alkalma van Isten igéjének a tanulmányozására és megfontolni, hogyan hajthatják végre akaratát, tehát ideje és alkalma, hogy magát rendszeresen és hatékonyabban megszervezze a szolgálatra s így kimutassa hitét Istenben és az Úr Jé­zus Krisztusban és az ellenséggel szembeni bátorságát.

¹⁴

A Júdabeliek azutáb biztosítva lettek, hogy a harc nem az övék, hanem Isten harcol érettük. Éppen így tudják máma a Jehovát dicsőítők és a nekik szolgálók, a templomsereg és a társaik, hogy a közeledő csata nem az övék, hanem az Istennek az ügye. Azután a kö­vetkező további utasításokat adta Jehova a Júdabeliek­nek szolgája által: „Holnap szálljatok szembe, velük! Ímé ők a Cic hágóján fognak felmenni, és rájuk találtok a völgy szélénél, Jeruel pusztájával szemben." — Kró­nika II. 20:16.

¹⁵ Ugyanabban a pillanatban, mikor az Úr üzenete el­hangzott az összegyűlt Júdabeliek előtt, felsorakozott az összeesküdt és szövetséges ellenség a Holttenger nyu­gati partvidékén, amely több mint 300 méterrel ala­csonyabban fekszik a Földközi tengernél. Ebben az idő­ben tehát a Júdabeliek több mint 900 méterrel a tenger színe felett tartózkodtak, tehát az ellenség felett. Ahe­lyett, hogy beásták volna megukat Jeruzsálemben, ki­vonultak az Úr parancsára e hűségesek és társaik az el­lenséggel szembe, hogy nyíltan megmutassák magukat neki. Így áll most Isten felkent maradéka Krisztus Jézussal Sión hegyén, „magas és fennséges" helyen, az Úrnál az ő templomában, magasan az ellenség felett. (Ésaiás 6:1; Jel. 14:1) A ravasz, támadásra felvonuló ellenséges haderők a földön vannak a mélységbe sülyedve, és Sátán gonoszságának a porában fetrengenek s az ő szolgálatában. Következőleg semmit sem tudnak Jehováról és feltett szándékáról; Isten törvénye teljesen leplezett előttük. Most pedig ebben a sülyedt és szenyes állapotban vonulnak fel, mohó és brutális kezeiket vé­rontásra emelve.

¹⁶

Jaháziel nem láthatta az ellenséget, mivel ez a mély­edésben volt. Mindazáltal Isten ihlette őt a beszédre, s az ellenség pontos helyzete feltáratott előtte, ami azt mutatja, hogy Jehova az ellenséget figyeli és népét kel­lőképpen kioktatja az ellenség mozdulataira és szándé­kára vonatkozólag. Éppenezért a jövendölések a multban azok oktatására lett feljegyezve, akik most a földön élnek és Istenhez ragaszkodnak. (Róma 15:4) Az egye­sült ellenség abban az időben Cic sziklás lejtőjének a közelében tartózkodott, „Cic hágóján". E szónak a jelentése „zománc, csillám, csillogás vagy viszfény", és valószínű a helység lett úgy nevezve, mivel az a Holt­ tenger nyugati partján volt és a napfény a tengerről visszaverődött rája. Az ellenség állását egész pontosan

meg kellett állapítani, s így az Úr megmondotta az Izraelitáknak vagy Júdabelieknek, hogy hol található az el­lenség, amidőn így szólt: „És rájuk találtok a völgy szé­lénél [a völgyszoros végénél; Menge], a Jeruel pusztá­jávál szemben." A „Jeruel" név jelentése „Istentől ala­pítva [vagy tanítva] vagy „istenfélelem". Amit Jehova nemsokára azután ezen a helyen arra az ellenségre ho­zott, „megtanította" biztosan őket és másokat Isten félelmére és nagyon megerősítette mindazok hitét, akik Isten akaratának a cselekvésére vállalkoztak s annak keresztülviteléhez láttak. Mivel e jövendölésnek a be­teljesedését látjuk, tudjuk, mi fog nemsokára történni, tudjuk, hogy mindenkinek be fogja bizonyítani, hogy Jehova a mindenható Isten és bizonyára minden élő teremtményt meg fog tanítani őt félni, s hogy a mindenható Jehovába vetett hitüket teljesen megerősíti. Ily módon fogja elfoglalni Jehova neve a kellő helyet az ilyenek szívében.

¹⁷

A Júdabelieknek rövidesen azután adott utasítá­sok különösen a jelenkor templomosztályára vonatkoz­nak; hiszen azok a hű Júdabeliek előképei vagy példái voltak Isten most földön élő hű népének. (Kor. I. 10:11) Jehova azután így szolt követe útján a Júdabelieknek: „Nem kell nektek harcolnotok [nem a ti dolgotok ebben az ügyben harcolni; Zürcher rév. Biblia], hanem csak álljatok veszeg és lássátok Jehova szabadítását rajta­tok, Júda és Jeruzsálem ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap menjetek ellenük, mert Jehova veletek lesz." — Krónika II. 20:17.

¹⁸ Mégha egyesek a Júdabeliek közül teljesen fel vol­tak is szerelve fegyverrel, nem volt szükség azt használni. Ez Jehova harca kellett legyen, s ez az ő csatá­ja is volt. S ezt a zsoltáros a következő szavakkal fe­jezi ki: "Általad verjük le szorongatóinkat; a te neved­del tapodjuk le támadóinkat. Mert nem az ivemben bi­zom, és kardom sem védelmez meg engem. Hanem te szabadítsz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg." — 44. zsoltár 6—8.

¹⁹

Ugyanez vonatkozik most a maradékra, az ellen­ jelképes Júdabeliekre. Nem látják szemmel láthatólag az ellenség közeledtét, de az Isten igéjében vetett hit által tudják, hogy az ellenség minden oldalról közele­dik. Noha Armageddon direkt szembenéz a hűségesek­kel, mégis jól tudják, hogy, nekik sincs szükségük, a harchoz testi fegyverekre, sem más hasonló felszerelés­re, mert az olyant nem használhatják fel. Számukra nagy vigasztalást jelent Jehova Istentől Krisztus Jézus által teljes bizonyosságot bírni, hogy ez Jehova csatája. Mi­ként Jehova prófétája beszélt, úgy beszél ő is most népéhez: „Álljatok veszteg (Foglaljátok el állásotokat; angol Rotherham)." Figyeljük meg, hogy Isten nem utasította a Júdabelieket fedezék vagy lövészárok épi­tésére, hogy onnan figyelő nyíláson figyeljék az ellen­séget, hanem arra szólította fel őket, hogy direkt a nyilt csatatérre kivonuljanak, ahol az ellenség látja és Is­ten népeként felismerheti, s ahonnan a Júdabeliek vi­lágosan szemlélhetik az ellenséget. Ezért lett megparancsolva a Júdabelieknek, hogy vonuljanak ki és menjenek le az ellenség elé. Az egyesült ellenség Izrael területére volt benyomulva, mindazáltal az Úr nem enged­te őket oly közel, hogy Jeruzsálem városát csak lát­hassák is. Éppen így nem látja ma Jehova szerve­zetét mint olyat az egyesült ellenség, amely a vallásoskodókból, politikusokból, kereskedelmi óriásokból és más nyaktekerőkből áll; Ezek nem képesek, ezt felfogni, hanem az Úr képviselői megsemmisítését elhatározva, felvonulnak ellenük Jehova tanúit most az Úr nem arra utasítja, hogy egy vélt biztos, félreeső helyre elrej­tőzzenek vagy a hasuknak éljenek; mint azt a római ka­tolikus tömeg szerzetesei, és apácái bevezették, s magu­kat kolostorok vagy más épületek vastag falai mögé be­zárják. Akik az Urat szolgálják; azoknak az Úr képviseletében nem kell lassan eljárniuk vagy bocsánatkérően sompolyogniuk. Jehova tanúinak most ki kell vo­nulniuk, hogy az ellenséggel szembeszálljanak, állásukat nyíltan el kell foglalják, minden szem előtt, ahol láthat-