A nagysokaság összegyűjtése III. és IV. rész

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
 

Borító


Az

ŐRTORONY

és Krisztus

jelenlétének hírnöke

Ti vagytok az én

tanúim, szól Jehova,

hogy Isten vagyok.

Ésaiás 43:12

Vigyázó! meddig még az éj?

Ésaiás 21:11

The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, Január 1937
Revista lunara - Anul 24
Vallásos f-irat 24. évlolyam
1-2 szám
1937 január hó
TARTALOM
A nagysokaság összegyűjtése III. rész
3
A nagysokaság összegyűjtése IV. rész
10
Érdekes levelek
20

Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)

Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.

“A-nagysokaság-összegyűjtése-3-4-rész-1937.djvu”

Küldetése

A z Ő r t o r o n y
Megjelenik havonként.
Kiadó:
WATCH TOWER BIBLE AND TRACT SOCIETY
Praha-Smichov, Tylova 16.
Föszékhelye: 117 Adams Street, Brooklyn, N. Y.
Tisztviselői:
Rutherford J. F. elnök.
Van Amburgh W. E, titkár.
„És minden fiald Jehovától tanulnak és nagy lesz fiaid békessége.” — Ésaiás 54:13, angol fordítás.
Amit a Szentírás tisztán és világosan tanít:
J e h o v a az egyedül igaz Isten, Örökkévaló, a menny és a föld Teremtője, minden teremtményeinek életadója; a teremtés kezdete, illetve a legelső teremtménye a Logosz (ige) volt; a többi dolgok teremtésében ő képviselte Istent; most a Logosz a megdicsőített Úr Jézus Krisztus, mennyen és földön teljhatalommal van felruházva, Isten legfőbb végrehajtó tisztviselője.
I s t e n a földet az ember számára, a tökéletes embert pedig a föld számára teremtette és neki a földet rendelte hazájául; az ember azonban szándékosan megszegte Isten törvényét és emiatt halálra ítéltetett; Ádám bűne következtében minden ember bűnösnek született és nem rendelkezik életjoggal.
J é z u s emberré lett és az ember Jézus az emberiség váltságértékének vagy váltságának megszerzése miatt halt meg; Isten őt mint isteni teremtményt támasztotta fel; vette fel a mennybe, minden teremtmény és minden méltóság fölé emelte és minden hatalommal és tekintéllyel felruházta.
J e h o v a szervezete Sion, ennek Krisztus Jézus a legfőbb tisztviselője s a világ jogos királya; a felkentek, Jézus hű kővetői, Sion gyermekei, Isten szervezetének tagjai és tanui, kiváltságukat és kötelességüket képezi, hogy Jehova Isten felsőbbségéről bizonyságot tegyenek, Istennek a Szentírásban kifejezett elhatározását az emberiséggel közöljék és a királyság gyümölcseivel mindenkit megkínáljanak, aki azokról tudomást kíván szerezni.
A v i l á g végéhez ért, Jehova az Úr Jézus Krisztust a tekintély trónjára emelte; Jézus mint Isten királya, a Sátánt a mennyből kivetette és most Isten országának felépítését végzi a földön.
A V i l á g n é p e i n e k megmentése és megáldása csak Isten országa által történhetik, amely ország Krisztus uralkodása alatt immár megkezdődött; az Úr soronkövetkező nagy munkáját Sátán szervezetének elpusztítása és a földön az igazság beiktatása és megerősítése fogja képezni; Isten országa alatt mindazok, akik Igazságos törvényeinek engedelmeskednek, helyreállíttatnak és örökké élhetnek a földön.
Küldetése:
E folyóirat az embert Jehova Istennek és a Bibliában közölt akaratának megismeréséhez akarja hozzásegíteni. Főképpen oly bibliai tanításokat közöl, melyek Jehova tanúinak szolgálnak segítségül. Minden olvasót rendszeres bibliatanulmányozáshoz segít s evégből más iratokkal is szolgál, mint segédeszközökkel a Biblia tanulmányozására. Rádióközvetítésre és más, nyilvános előadásokra alkalmas, a Szentírás megértését szolgáló cikkeket is közöl.
Közleményeiben e folyóirat szigorúan csak a Szentírást tartja tekintélynek. Minden felekezettől, szektától, párttól és más világi szervezettől független. Tartózkodás nélkül, teljes erejéből Isten országa mellett kel síkra, mely Krisztus, a szeretett Király alatt fog felépülni. Nem ragaszkodik dogmákhoz, ellenkezőleg, mindenkit felszólít, vizsgálja meg tartalmát a Szentírás alapján gondosan és kritikus szemmel. Nem avatkozik viszálykodásokba és személyes érdekű ügyeket sem közöl.
Előfizetési ára:
Amerikában: egy évre 1 Dollár; félévre 50 cent.
Canadában: egy évre 1 Dollár 50, félévre 75 cent.
Csehszlovákiában: egy évre 24 Kĉ, félévre 12 Kĉ.
Magyarországon: egy évre 4.50 P. félévre 2.25 P.
Romániában, egy évre 120.— lei, félévre 60.— lei.
Levelező és megrendelési címe:
Watch Tower, 117 Adams Street, Brooklyn, N. Y.
Magyarországon: Watch Tower, Budapest, III., Zsigmond u. 68
Csehszlovákiában: Praha-Smichov, Tylova 16.
Romániában: Societatea de biblli si tractate, Bucuresti 2 Str. Crisana No. 33.
(E folyóirat több nyelven, fordításokban jelenik meg.)
Mindazok, akik a Bibliát komolyan kutatják, azonban fogyatkozás, szegénység vagy balsors következtében az Őrtornyot nem tudják megfizetni, azt ingyen megkaphatják, amennyiben azt évente egyszer a kiadóhivataltól kérik és az ingyenes küldés kérését megindokolják. Mi a szűkölködőknek szívesen segítségükre vagyunk, azonban a postai rendelkezések megkövetelik, hogy a szállítást évente egyszer írásban kérjék.
Az előfizetőkhöz szóló felhívás: Új előfizetést vagy előfizetés megújítását csak külön kérelemre nyugtázunk. Címváltozások egy hónapon belül eszközöltetnek. Az előfizetés lejártának bejelentését a folyóirattal együtt az előfizetés lejárta előtt egy hónappal jelezzük.
Irodai munkatársat keresünk:
A Társulat prágai hivatalába egy oly csehországi állampolgár, nőtlen férfi (vagy nő) testv. keresünk, aki csehül, szlovákul, magyarul s keveset németül is tud. Az ilyenek írjanak a prágai címünkre, hogy velük levélileg is felvehessük az érintkezést.
Jehova bizonyságtevőinek évkönyve 1937-re
Az elmúlt munkaév folyamán végzett bizonyságtevés eredménye megelégedést és vigaszt hozott Isten országa hírnökeinek a földön. Mindazon gyalázatos üldöztetések dacára, melyeknek ezen bizonyságtevők ki vannak téve, s mindamellett, hogy a Királyság hírnökei világszerte ellenségeskedés között élnek, ez a csodálatos munka mégis tovább folyik, minek bizonyítéka az, hogy az utolsó 12 év alatt Rutherford bíró irataiból több mint 200 millió példány lett szétterjesztve az emberek között; minden könyv és füzet Isten napja beköszöntésének és az emberiség megszabadításának örömüzenetét tartalmazza. Akik egy igaz¬
ságos uralom után vágyódnak, köszönetét mondanak Jehovának és az ő dicsőséges Királyának.?
Magyar nyelven az évkönyv rövidített kiadásban jelenik meg. Az év minden napjára egy-egy bibliai szöveget tartalmaz megfelelő magyarázattal. Fűzött alakban lesz kiadva, példányonként; 5 Kc elöállításiköltség megtérítése mellett. Mivel az évkönyv jelentéktelen példányszámban jelenik meg a megrendeléseket közvetlen a kidóhivatal címén kérjük.
Az évkönyv legfontosabb jelentéseit közölni fogja az Aranykorszak is. Azért az Aranykorszak minden egyes olvasójának megindokolva figyelmeztetnie kelelne felebarátjait, hogy ők is csatlakozzanak az Aranykorszak olvasóihoz.
Csehszlovákiában felelős: J. J. Detrich ml., Praha-Smichov, Tylova. ul. 16.
Ára: 2.— Kĉ
Watch Tower, Praha-Smichov nyomása.

3

Az ŐRTORONY

és Krisztus jelenlétének hírnöke

24 évfolyam

1937 január hó

1-2 szám

A nagysokaság összegyűjtése

„Azon a napon ezt mondják Jeruzsálemnek: Ne félj! Ne lankadjanak kezeid, Sion!“ — Sofóniás 3:16

(3. rész)

1 PRÓFÉTÁI útján Jehova immár a hajdan korban íratott a jelen napok, illetve az ő napjának eseményei felől. Most ezeket a próféciákat a hű maradék reménységének megerősítésére, vigasztalására és segítésére feltárja. (Róma 15 :4) A választott maradék világosan látja ezt s így az ördög semilyen ravaszsága, sem hanyagság nem tudja elfordítani. A maradék az Úrban bízik, minden útjaiban felismeri, s ezért bízik teljesen abban, hogy Isten vezeti útain. Most egy önző stréber, aki túl okosnak képzeli magát, s azt szeretné, hogy mások is tanultnak és okosnak tekintsék, a következőket mondotta: „A folyóirat csak egy embernek a nézetét közli, s amit közöl, nem egyebek gyermeteg következtetéseknél." Ezzel a kijelentéssel akar elfogultságot előidézni az olvasók között a folyóirattal szemben s akarja figyelmüket beképzelt „bölcsekre" terelni. Ámde a hű maradék tudatában van annak, hogy Jehova és Jézus Krisztus a tanítóik s nem emberi nézettel táplálkozik s ezért nem is követi valamely önző ember ravaszul kitalált és előadott szavait. Amiképpen minden ökör ismeri urának jászolját, ugyanúgy tudja Isten minden kis gyermeke is, hogy az ő lelki tápláléka az Atya tárházából származik. Tovább fogja tehát tanulmányozni a próféciákat, nagy örömmel fogja nyomon követni azoknak az Úrtól való feltárását és tovább is minden hálájával a mennyei Atyának és a nagyobb Józsuénak fog elismeréssel adózni.
2 Azok az őszinte emberek, akik a r. kat. hierarchiának és szövetséges papságának lábainál ültek és önző emberek fecsegéseit meghallgatták, megfosztattak olcsó jogaiktól, rászedettek és sötétségben tartattak; most azonban az Úr kegyelme által itt az idő, hogy megérés és felvilágosodás birtokába jussanak s látják is, hogy segítség érkezett számukra Jehova Istentől, az Úr Jézus Krisztus útján. Most pedig figyeljük meg, mily találóan példáztatta előre Jehova munkájának ezt a részét immár a hajdani időkben.
3 Amiképpen az Úr a gibeonitákat vezérelte, hogy Józsuéhoz forduljanak, vezéreli ma is az őszinte érzelműeket, hogy forduljanak Jézus Krisztushoz: „Küldének azért Gibeon férfiai Józsuéhoz a táborba, Gilgálba, mondván: Ne vond meg kezeidet a te szolgáidtól! Jöjj fel hozzánk hamar és ments meg minket és segíts rajtunk, mert mind felgyűltek ellenünk az Emoreusok királyai, akik a hegyen lakoznak" — Józsué 10:6
4 Józsué hadseregével Gilgálnál táborozott. Ez a szó „vedlést" jelent s arra a helyre mutat, ahol „Egyiptom szégyenét" (amely a világtörténelem-
ből származott) az izraeliták, Jehova népe a körülmetélés által levedlette. Jehova akkor eltávolította tőlük gyalázatukat, mivel engedelmeskedtek azon parancsának, hogy a pászka előtt tisztuljanak meg. (Józsué 5:2—9) Hasonlóképpen távolította el Isten a világ gyalázatát a hű maradéktól, mivel az ő parancsának szót fogadott, a világtól különvált s magát teljesen Jehovának és az ő országának szentelte.
5 Amiképpen a gibeoniták Józsuéhoz fordultak segítségért, látja most a Jonadáb, illetve a nagysokaság osztály, hogy Jehova bizonyságtevői teljesen hívek az Istenhez; s mivel a jonadábok segítségre vannak szorulva, Jehova bizonyságtevőihez fordulnak segítségért és életfenntartó táplálékért. A gibeonitáknak Józsuéhoz intézett segítségkérése teljesen egyezik azon jóakaratú emberek segélykiáltásával, akik Jézus Krisztushoz, a nagyobb Józsuéhoz fordulnak, hogy mentse meg őket az álkereszténység szörnyűségeitől s a jóakaratuakat mentse meg az Isten számára. (Ezékiel 9:4) Most Jehovának a bizonyságtevőkhöz intézett utasításai oly világosak és tiszták, hogy senki sem állhat elő azzal, hogy tévesen értette azokat. A maradék azokat teljesíteni tartozik, amennyiben az ország evangéliumát mindazokhoz elviszi, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot.
6 A gibeoniták segélykérése a köv. hangzott Józsuéhoz: „Jöjj fel hozzánk hamar és ments meg minket és segíts rajtunk!" A képnek ezen része világosan mutatja, hogy a cselszövők szembe fognak szállani a nagysokaság érdekében folyó munkával, t. i. a r. kat. hierarchia és cselszövő társai, akik mindnyájan Góg, Sátán fővezérének, parancsnoksága alatt állanak. Azonkívül ez a kép azt is megmutatja, hogy Isten a nagyobb Józsué, Krisztus parancsnoksága alatt a maradékra bízta az ország gyümölcseinek a nagysokasághoz való elvitel munkáját és Isten tanúbizonyságainak most e parancs végrehajtásán kell dolgozniok. „Jeruzsálem" Jehova szervezetének az elnevezése, amely az Urat dicsőíti, s ugyancsak őt dicsőíti a nagysokaság is mondván: „Üdv a mi Istenünknek, aki a királyi székben ül, és a Báránynak!" (Jelenések 7:10) Amiképpen a gibeonitákat annak idején az ellenségek ostromolták, ostromolják a mostani gibeonitákat, a jóakaratú embereket Isten szervezetének (népének) ellenségei; ezért mondja most Jehova a jóakaratú embereknek, akik neki szolgálnak és őt kívánják tisztelni: „Ne félj! Ne lankadjanak kezeid!" Most ugyanígy szól Jehova Sion maradékához, amely

4

4
az ő fő szervezetéhez tartozik a nagyobb Józsué parancsnoksága alatt: „Ne félj az ellenségtől!" S azonkívül megparancsolja neki: „Ne lankadjanak a kezeid!" (Sofóniás 3:16) Ez nem úgy hangzik, mintha előbb kedvezőbb idő elkövetkezését kellene megvárni, s csak akkor vinni a nagysokasághoz az ország evangéliumát, amint azt néhány „okos ember" a maga bölcseségében tanácsolja. Ellenkezőleg, ez arra mutat, hogy a maradéknak most teljes szorgalommal kell végezni munkáját, minden hanyagság nélkül. Most a maradék és Isten ellenségei között háború van folyamatban. Amely fegyvert most a maradék ebben a hadjáratban használ, a „Lélek fegyvere, illetve Isten igéje", ezt kell most használnia, amennyiben bátran és félelem nélkül hirdeti a királyság evangéliumát. Ezt most, vagypedig később kell tenni? Jehova prófétája útján megmondja: „Ama napon", t.i. az „Úr napján", amidőn az Úr Jézus templomában van és a nemzeteket szétválasztja egymástól. Tehát most, a jelenben kell alkalmat nyerjenek az Úrtól a „többi juhok" az igazság ismeretére, s kell ezt az alkalmat megragadniok s bebizonyítaniok, hogy Isten és az ő országa mellett állanak.
7 A maradéknak nem lehet mentsége, ha most az ördögtől megfogatni hagyja magát, s meg lett ígérve nekünk, hogy a választottak nem hagyják magukat elámítani. Teljesen figyelmeztetve vagyunk a ravasz ellenséggel szemben és „az ő szándékai nem ismeretlenek előttünk." (Kor. II. 2:11) Akik most vigyáznak, nagyon jól tudják, hogy az ördög minden áron le akarja győzni és meg akarja semmisíteni Jehova bizonyságtevőinek munkáját. A maradék a „világosság gyermekeiből" áll, vigyázniok kell tehát, hogy a világosságban járjanak és a parancsolatot megtartsák: „Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok!" — Thess. I. 5:6
8 Józsué tudatában volt annak, hogy ellenség között volt, s abban az országban csakis a gibeoniták barátságosak az izraeliták iránt. Nem várakozhatott tehát addig, amíg az egyesült haderők el fogják pusztítani a gibeonitákat, hanem haladéktalanul cselekednie kellett: „Felméne azért Józsué Gilgálból, ő maga és az egész hadakozó nép vele." — Józsué 10:7
9 Józsué, aki itt Jézust képviselte, ezen alkalommal nagyszerűen mutatott példát a maradék eljárása tekintetében. Megmutatta, hogy gyorsan kell eljárni s mindenkor serénynek kell lenni. Isten akkor mutatta meg világosan, hogy a munkát a hasonmási gibeoniták, a nagysokaság érdekében gyorsan és lankadatlan kezekkel kell végrehajtani. Ezt a munkát nevezi az Úr más szövegben a homlokon és a kezeken való elpecsételésnek s a kéznyujtásnak, mely Jehova szervezetébe vagy harci szekerébe felsegít. Ezt a munkát gyorsan és halogatás nélkül kell végezni. (Kir. II. 10:15; Ezékiel 9:4) A maradék csak akkor lehet szorgalmas és éber, ha az ellenség mozdulatait figyelemmel kiséri, s nem fogja kelepcébe vonatni magát.
10 Ennek a pontnak az illusztrálására képzeljük el a következő esetet: Valaki, aki több év óta a Társulat szolgálatában állott, Isten népének csoportjait gyakran felkereste mint szónok és olvas-
ta a nagysokaságról szóló közleményeket, a foglyokról és a menedékvárosokról szóló cikkeket, gúnyosan nyilatkozik mindezen közlemények és próféciák felől, mondván: „Azok gyermeteg következtetések; a tulajdonképpeni munka a nagysokaság érdekében csak a jövőben, néhány húsz év múlva fog történni és nem mostan; a folyóiratban közölt magyarázatok csupán egy embernek a nézeteit közlik; ami azokban van előadva a próféciák felől, csupán gyermeteg következtetés; most nekünk csupán arra van szükségünk, hogy ismereteket gyűjtsünk s így felkészüljünk az elkövetkező munkára." Vajjon mi célja lehet az ily fecsegésnek? Az ilyesmi azoknál, akik ráhallgatnak, csak kezeik meglankadását eredményezheti, s azt, hogy megszűnjenek elvinni most az ország evangéliumát a néphez; az ilyenek egyszerűen leülnek, kényelembe helyezkednek és várják a jobb időket. Akik tevékenységük felhagyására valamily ürügyet keresnek, az ily kijelentésekkel fogják mentegetni próbálni viselkedésüket és megnyugtatni magukat. Amit a fent említett esettel kapcsolatban mondtunk, tényleg megtörtént, s ez különböző testvéreket nagyon nyugtalanított, akik levelekkel fordultak hozzánk és megkérdezték, mitevők legyenek. Mivel a Kísértő ily rafinált fogásokkal próbálkozik, a folyóiratnak riadót kell fújnia és figyelmeztetnie kell Isten népét, hogy ne zavartassa meg magát ily ámító beszédek által. Ha csupán valamily érv megcáfolásáról lenne szó, a folyóirat egy csepp időt sem pocsékolna reá; itt azonban Sátánnak azon törekvéséről van szó, hogy rá akarja szedni Isten népét és el akarja gáncsolni munkáját, emiatt fújnak tehát riadót a hűségesek. (50. zsoltár 18) Isten népe Isten Igéjét tekinti vezetőjének. (119. zsoltár 105) Az Úr felkentjeinek nem ember a tanítója és nincs is emberek tanítására szorulva; Jézus Krisztus a templomban tartózkodik. (János I. 2:27) Ha a folyóirat olyasmit találna közölni, amit a Szentírás nem támogat, senki se hallgasson reá. A folyóirat azonban mindenkor arra törekszik, hogy minden állítását Isten beszédével bizonyítsa. A hű felkentek nagyon jól tudják, hogy támogatják-e, vagy sem a közleményeket a Szentírás kijelentései.
11 Józsué tudta, hogy az ellenséges hadak létszámban felülmúlják az ő haderejét; ámde Gilgálban mint Jehova szolgája készen állott az Úr parancsainak teljesítésére és megtartotta az Úr parancsát: „Monda pedig az Úr Józsuénak: Ne félj tőlük, mert kezedbe adtam őket; senki sem áll meg közülök előtted!" — Józsué 10:8
12 Hasonlóképpen nagyon jól tudják azok is, akik Jézus Krisztusban, a templomban tartózkodnak s a nagyobb Józsuénak tagjai, hogy az ellenség létszáma erősen felülmúlja a maradékot; a maradéknak azonban nincsen más tennivalója, minthogy az Úr parancsait teljesítse. Most az Úr a következőket mondja a maradéknak, amely kivonul az egyesült ellenség elé: „Azért ne féljetek tőlük. Mert nincs oly rejtett dolog, ami napfényre ne jönne; és oly titok, ami ki ne tudódnék... És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket (szellemet) pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában... Aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom

5

5
azt az én mennyei Atyám előtt." — Máté 10:26, 28, 33
13 Jehova meghatalmazott bizonyságtevőit küldi az ország gyümölcseivel a néphez. A bizonyságtevők elmennek a parancs értelmében, mivel szeretik Istent, s ebből az okból nem is félnek az ellenségtől. Inkább az Úrnak következő bibliai utasítására hallgatnak: „Azzal lesz teljessé a szeretet köztünk, hogy bizodalmunk az ítélet napjához (más ford. „bátrak vagyunk az ítélet napján"). "Mert amint ő van, mi is úgy vagyunk e világon. A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár; aki pedig fél, nem lett teljes a szeretetben". (János I. 4:17,18) Egyetlen ember és csoport sem tud most eredményesen az Úr útjába állani, s megakadályozni az Úr népének munkáját. A felkent maradék tökéletesen szereti Istent és teljesen hűséges hozzá s az ő kegyelméből végre is fogja hajtani, amit az Úr neki parancsolt, az emberek, vagy az ördögök ellenkező törekvései dacára is.
14 Józsué teljesen bízott az Úrban. Nem vesztegette az időt, hanem azonnal elindította hadseregét. Éppen így most Isten népének sem szabad elvesztegetnie az időt, hanem az Úr magasan lengetett zászlójával ki kell vonulnia s meg kell mutatnia a jóakaratúaknak az utat, amelyen járniok kell. (Ésaiás 62:10) Józsué nem feküdt le, hogy előbb átaludja az éjszakát, „jobb időket" várva s csak másnap kelvén útra, hanem azonnal útrakelt: „És rájuk töre Józsué nagy hirtelen, miután egész éjszaka ment vala Gilgáltól." — János 10:9
15 Hadseregével együtt egész éjszaka menetelt és korábban érkezett, mintsem várták volna. Egy korábbi alkalommal egy csapat ugyanezt az utat három nap alatt tette meg, amelyet Józsué most egy éjszaka tett meg. (Józsué 9:16, 17) Józsué felismerte, hogy gyorsan kell cselekednie s így a sziklás és emelkedő úton gyorsmenetben tette meg az utat. Emberei nyilván fáradtak voltak és majdnem ki voltak merülve, mindazáltal kitartottak és hajnalra immár Gibeon alá érkeztek és meglepték az ellenséget. Ekkor az izraeliták nem dugták karba a kezüket. Hasonlóképpen kell most cselekednie a maradéknak is; meg kell látnia, hogy most elérkezett az Úr ideje, az evangéliummal előre kell vonulni. A maradék előljár, mitsem törődik beképzelt emberek lapos okoskodásaival, akik azt hiszik, hogy bizonyos „felismerés" birtokába jutottak, holott semmit sem tudnak. Jehova most előre értesíti a maradékot, hogy az ellenség meg ne lephesse és le ne gázolhassa. Aki kritikai és hibákat kereső érzülettel olvassa a folyóiratot, zúgolódik az Úrtól nyújtott táplálék ellen, nem értheti meg Isten szándékát. (Dániel 12:10) Az ellenség éppen ilyeneket használ fel Jehova bizonyságtevőinek félrevezetésére; a hű bizonyságtevők ellenben, akik az Úr igéjéből táplálkoznak s azáltal vezéreltetik magukat, tudják, amidőn valamely prófécia magyarázatát olvassák, hogy az Úrtól szarmazik-é az vagy sem; s így nem támadnak nehézségeik a tekintetben, hogy beálljanak-e az ellenség ellen felvonulók közé.
16 Úgy látszik Gibeont a szövetkezett ellenség fogta ostrom alá és éppen döntő rohamra készültek a város ellen, amidőn Józsué haderejével megjelent a csatatéren. Ez a pillanat nyilván az utol-
só kétségbeesett védekezés órája volt a gibeonitáknak, mert máskülönben nem kértek volna oly gyors segítséget Józsuétól. Mivel a gibeoniták önként alárendelték magukat Józsuénak és szolgáinak s a többi izraeliták szolgáivá lettek, Istenben és az ő képviselőjében kellett bízniok. Emiatt várták és remélték, hogy Józsué megmenti őket az ellenségtől; mert ők megtartották a szövetségüket, amit néhány nap előtt kötöttek Józsuéval és az ő népével. A gibeoniták tudták, ha megadják magukat a szövetkezett ellenségnek, azzal nem használnak maguknak semmit sem, mert az Józsué kezétől való pusztulásukat vonná maga után; hitték, hogy Józsuét Istene bízta meg Kanaán elfoglalásával, s hogy az sikerülni is fog neki. Tudták, ha most cserben hagyják az izraelitákat, az biztos pusztulást fog hozni reájuk, mert hiszen pusztulásra voltak szánva Józsuéval kötött szövetségük előtt. (Józsué 9:24) A képlet e része teljesen egyezik azok helyzetével, akik most jóakaratúak Isten iránt, akik máris megtették az első lépést az Isten szervezetével való egyesülés tekintetében. Ezeket immár nem szeretik a világ nemzetségei, hanem a világiak részéről gyűlölve vannak; mert azok a szövetkezett hatalmak Sátán mellett kelnek síkra és mindazok ellen harcolnak, akik Istennek és az ő országának pártolói. Sátán és hordái halálra szánták mindazokat, akik az Úrhoz tértek, s mivel ezek Istenre és Krisztusra tekintenek, tudják, hogy csak Isten mentheti meg őket Jézus Krisztus útján.
17 Mindaz, ami eleddig Józsué, a többi izraeliták és Gibeon népe között lejátszódott, a gibeoni ütközet előtt történt. Mivel láttuk, hogy a gibeoniták a nagysokaságot példázzák, viszont az izraeliták Józsué vezérlete alatt Jehova választott népét, amely most Jézus Krisztus parancsnoksága alatt áll, az eddigi események azt példázzák, amit Jehova tanúbizonyságainak az armageddoni ütközet előtt kell tenniök. Jehova a próféciákban különböző képek megörökítését tartotta jónak, amelyek közvetlen Armageddont megelőző eseményeket példáznak, valamint azt, hogy micsoda is lesz tulajdonképpen Armageddon. Ezek az összes képek azt mutatják, hogy amely munkát Jehova tanúbizonyságainak kell elvégezniök, megelőzi a mindenható Isten nagy napjának viadalát, és semmi sem mutat arra a Szentírásban, hogy a maradék az armageddoni ütközet után, — amit a gibeoni ütközet példáz — fog bizonyságot tenni a nagysokaságnak. A folyóirat gyakran kiemelte azon pontot, s most újból kiemeli, hogy ama nagy cél, amit Isten szándékában szem előtt tart, az ő nevének a tisztázása s ennek az érdekében tétet előzőleg bizonyságot az ő nevéről és Jézus Krisztus alatt álló nagy szervezetéről azok előtt, akik nyitva tartják füleiket, s azután fogja kifejezésre juttatni nagy hatalmát Sátánnak és mindazoknak elpusztítása által, akik Sátán mellett állanak. Semmi sem mutat arra az Írásban, hogy Isten valamely teremtményt akart volna felmagasztalni és naggyá tenni a nevét. És azt sem mutatja, hogy Isten ezen a napon Armageddon előtt ki fog választani magának egy embert és „nagy munkát" fog végeztetni általa". Semmi oka sincsen annak, hogy miért kellene így tennie az Úrnak, mikor tudjuk, hogy az emberek felmagasztalása útálatos az Isten előtt. Ha most valamely

6

6
ember azt mondja mások előtt: „Egy rendkívüli munkát kell elvégeznem; de sajnos, a kezeim teljesen kötve vannak", nyilván jogosan lehet kételkedni az ilyen ember ép elméjében. Ezzel mindenesetre kifejezi, hogy nem ismeri az Írásokat. Mert az Írás sehol sem utal arra, hogy Isten ezen a napon egy embert ki fog választani „valami rendkívüli munka elvégzésére", azután pedig annyira megköti annak az embernek a kezét, hogy a reábízott munkát elvégezni képtelen. Ellenkezőleg, Abdiás próféciája azt hangsúlyozza, hogy Jézus Krisztuson kívül a hű szolga-osztály közül senki sem lesz megismertetve személyileg. Az Írásból nem mutatható ki olyasmi, ami arra mutatna, hogy valamely embert egy másik ember munkájának példázására használt. Az Írásban tényleg egyetlen ember sincsen az ember Jézus munkájának példázására használva. Józsué Krisztus Jézust példázta. A tulajdonképpeni baj, ami oly sok szomorúságot idézett elő az emberek között, Sátán önző nagyzási óhajtása volt. Amidőn valamely ember azt a kijelentést teszi, hogy az Úr egy bizonyos munkára kiválasztotta őt, arról tudni kell, hogy meghibbant, vagypedig Sátán szelleme vezeti. Az eldöntésre váró nagy per a következő: Kicsoda a legfelségesebb? Jehova nevének igazoltatnia kell és tisztázva is lesz. Az emberek személyileg számítva nem fontosak. A maradék jól vésse emlékezetébe ezt a pontot s így mindenkor tudni fogja, hogy dőreségnél is több egy oly embernek az állításaira hallgatni, aki az emberek részéről tiszteletre és dicsőségre vágyakozik. A maradék ezután is Jehova Isten, az ő Igéje s az ő megbízottja, Jézus Krisztus által fogja vezéreltetni magát; ily vezetés alatt mindig az Úr parancsaira fog ügyelni és azokat fogja örömmel teljesíteni.
A végső csata elővetítése
18 Jehova minduntalan kiemeli azon igazságot, hogy ő fogja megvívni a végső csatát az ellenséggel, s abban az ellenség teljesen el fog pusztulni és Jehova neve igazolódni fog. Józsué, mint Jézus Krisztus előképe vezényelte a zsidókat Gibeonnál; de jóllehet az izraeliták ott voltak a harcolásra, mindazáltal világosan bizonyítva van, hogy a harcot Jehova vívta meg, ő szerzett győzelmet, Józsué csupán látható vezető volt: „És megrettenté őket az Úr Izrael előtt és megveré őket Gibeonnál nagy vereséggel és űzé őket a bethoroni úton és vágá őket egészen Azekáig és Makkadáig". (Józsué 10:10) Az izraeliták ott voltak és látták a csatát; mindazáltal Jehova Isten vívta meg győzelmesen a harcot. Nemcsupán Józsuénak és kicsi haderejének hirtelen megérkezése ijesztette meg a szövetkezett ellenséget és futamította meg, hanem Jehova volt az, aki őket elkergette. Isten haragjának kifejezése volt-é ez az ellenség iránt? Isten éppen ezt tudatja prófétája útján s bejelenti, hogy ismét fel fog kelni az ellenségekkel szemben és ki fogja fejezni haragját, miképpen „annak idején a Gibeon völgyében." (Ésaiás 28:21) A dolog veleje az, hogy amidőn Jehova fog eljárni az ellenségeivel szemben, oly haragjában fogja tenni, mint annak idején azon ellenségekkel szemben, akik Gibeont megtámadták és ostromolták. Az első gibeoni üt-
közet alkalmával Józsué volt a látható vezető. A második gibeoni ütközetkor Dávid király. Józsué és Dávid is az Úr Jézus Krisztust példázzák, Jehova nagy hadvezérét és ítéletvégrehajtóját, aki a végső csatát, a mindenható Isten nagy napjának viadalát fogja vezetni. Józsué legyőzhetetlen volt, mivel Jehova szolgája volt és teljesen engedelmeskedett Isten törvényének és parancsainak, ebben példázta Jézus Krisztust, aki verhetetlen és Armageddonkor teljes győzelmet fog aratni. — Józsué 1:5—9
19 Az Írásból határozottan kitűnik, hogy az első gibeoni ütközet Jehova harca volt az ellenséggel szemben. Isten választott népét Józsué gyorsmenetben vezette a harctérre, ahol aztán Jehova összezavarta az ellenséget és „nagyon megverte". Így kezdődött a gibeoni ütközet s a nagy vérfürdőtől megfutamodott a szövetkezett ellenség. Jehova képviselője útján egészen Bethoronig (ami barlang házakat jelent) űzte az ellenséget. A harc Gibeon városánál kezdődött, de nem szűnt meg ottan. Mindazáltal nyomban a csata kezdetén felbomlott a szövetségesek ellenállása, mivel az Úr elől szétfutottak és menekültek. Mostanában oly cselszövés áll fenn politikai, gazdasági és valláselemek között, amely Jehova földi népének elpusztítására irányul. A Gibeon városánál keletkezett ütközet az armageddoni ütközet kezdetét példázhatja, amely az álvallások szövetkezésének összeomlásával és pusztulásával fog járni. Mindazáltal ez nem jelenti a harc végét; mert a harc végén Sátán egész szervezete el fog pusztulni.
20 Erről a G... című könyv a következőket írja: „Ez Armageddon két különböző vonására mutat: 1). Ami az álszentek pusztulását fogja okozni, s 2). ami Sátán egész szervezetének pusztulásával fog járni". Természetesen ez a kijelentés nem dogma; mert az csupán a képletekből vont következtetés. Mindazáltal bizonyosnak látszik, hogy Armageddon kezdete vagy első szakasza és végső része között nem lesz oly idő, amidőn bizonyságtevés történhetik a nagysokaság érdekében. Jehova világosan kijelenti, hogy az ő „szokatlan munkája" olyan lesz, mint volt Gibeonnál.(Ésaiás 28:21) A mostani alliánsz vagy szövetkezés nagy részét álvallásosak teszik ki, s amidőn az elpusztul, ez idegenül fogja érinteni Sátán szervezetének többi tagjait és szokatlan dolognak fogják tartani. Az Írásból világosan kitűnik, hogy a régi „parázna", pusztulása után a „fenevad" és „hamis próféta" kerülnek fogságba és fognak elpusztulni, azután záróaktusként következik az ördög teljes veresége és pusztulása.
21 Jehova űzőbe vette az ellenségeket s azok menekültek előle; vak futásukban pusztította el őket Isten. „Mikor pedig futnak vala ők Izrael előtt a bethoroni lejtőn, az Úr nagy köveket hullata reájuk az égből egész Azekáig és meghalának. Többen valának, akik a jégeső kövei miatt haltak meg, mint azok, akiket fegyverrel öltek meg Izrael fiai." — Józsué 10:11
22 A Gibeonnál vívott harcot túlélők úgytetszett, megmenekülnek üldözőik elől és a kard élétől; de íme Jehova égi háborút indított ellenük s így többen pusztultak el, mint a fegyver élétől. Isten haragjának ellenségeivel szemben való kifejezéséről írja a próféta: „Ímé, egy erős és hatalmas (a Józsuénál nagyobb, Jézus Krisztus) jő

7

7
az Úristentől, mint jégfergeteg, veszedelmes szélvész, mint özönlő erős vizeknek áradása; földhöz veri kezével azt (az ellenséget)." (Ésaiás 28:2) Hatalmát ez az erős „jégfergetegként” fogja felhasználni, elsöpri a hazugságok menedékhelyét, a hazudozókat agyonsujtja, a pusztító szélvész pedig befejezi a munkát. Ugyanabban a próféciában áll megírva: „és jég söpri el a hazugság oltalmát és vizek ragadják el a rejteket." (17. vers) A „jégeső" egy-, a „szélvész" más sokkal nagyobb dolog. Az utóbbi járhat jégesővel is együtt és anélkül is. A jégesővel vegyes nagy vihar nyilván „pusztító vihar".
23 Természetesen a jégeső az Írásban jelkép, egyéb óriási erőt példáz. Írva van: „Eljutottál-é a hónak tárházához, vagy a jégesőnek tárházát láttad-é? Amit fenntartottam a szükség (nyomor) idejére, a harc és háború napjára?" (Jób 38:22, 23) „És nagy jégeső, mint egy-egy tálentom, szálla az égből az emberekre; és káromlák az Istent az emberek a jégeső csapásáért; mert annak csapása felette nagy" (Jelenések 16:21) A „jégeső" e szövegben nyilván a hazugságokat lerontó, fagyos és kemény igazságokat példáz. A jégeső oly jel és csoda, amely Jehova Istent dicsőíti s az ő hatalmát fejezi ki. (148. zsoltár 7, 8; Mózes II. 9:18—33) Jehova Isten küldi szét igazságait, a próféciák feltárását és hirdetteti, ezt az ő napján cselekszi. A fagyos, kemény igazságok leleplezik a népet sokáig ámító valótlanságokat s így szégyent és gyalázatot jelentenek az ámítókra nézve. Jehova bizonyságtevőit küldi igazságának közlésére és igazsága által söpri el a hazugságokat; jégesővel vegyes nagy vihar esetében azonban a jég és a szél „pusztító szélvihart" idéznek elő; Jehova vihara fogja a pusztulást előidézni. Ez a leírás érzékelteti velünk, miképpen fogja haragját Jehova kifejezésre juttatni az ellenséggel szemben. A megvizsgálandó fontos pont mindazáltal az, hogy Jehova az, aki az ő haragját kifejezésre juttatja s ez fogja megzavarni és elpusztítani az ellenséget.
24 Az első gibeoni ütközet, amidőn a haderők Józsué parancsnoksága alatt álltak, csata volt, mindazáltal nem a városnál zajlott le az egész ütközet. Az ütközet legpusztítóbb része akkor következett, amidőn az ellenség szövetkezett hadai megfutamodtak és a sziklás lejtőn, ahol a barlangok voltak, lefelé igyekeztek; ottan történt, menekülés közben, hogy Jehova „pusztító szélvésze" utolérte az ellenséget. Jehova akkor zúdított nagy köveket rájuk az égből, nyilván sok jégkristályból álló nagy jégdarabokat, amelyek hullás közben nagyobb jégdarabokká fagytak össze, és könnyen megölték, akit eltaláltak. A jégeső hatásának illusztrálására szolgáljon a következő újságcikk: „Dél-Afrikából, Johannesburgból érkezett tudósítás rendkívül nagy jégesőről és jégdarabok hullásáról számol be. Transvaal északi részében február 1-én volt ez a jégeső és sok állatot és 19 bennszülöttet pusztított el. Egy felhőszakadás után, amidőn néhány perc alatt 8 cm csapadék hullott le, jégdarabok hullottak, melyek közül nagyon sok a legnagyobb narancs nagyságának is megfeleltek. A jégsujtotta vidéken mintegy méternyi vastagon borította el a földet s néhány agyoncsapott bennszülöttet úgy kellett kiásni a jég közül. E jégeső rendkívülisé-
gét fokozta, hogy sima, gömbszerű golyók helyett hegyesen cakkozott jégdarabok voltak. A legnagyobb jégdarab 43 cm kerületű és majdnem másfél font nehéz volt. 1928 július havában Ne- braskában hullott."
25 Jogosan mondható, hogy a gibeoni csata két részt mutat fel; első része a város közelében, a másik része a völgyben folyt le. De az ütközet két része között nem volt szünet. Az tényleg egy viadal volt. Az egész egy napon zajlott le. Ebből egyesek azt következtetik, hogy a „mindenható Isten nagy napjának viadala” két részben fog lezajlani: elsőnek az álszentek pusztulása történik meg, s azután a még nagyobb pusztulásban Sátán egész szervezete. Ez a megkülönböztetés lényegtelen; ezt itt csupán gondolatfuttatásképpen említjük.
26 Ésaiás 28:17 szerint az Úr a jogosságot szinelővé és az igazságot mérőónná teszi, illetve oly pontosan, igazságosan és jogosan ítél, hogy az minden tekintetben igazságos lesz és azt nem kerülheti el semmi sem. Ezt az ítélkezést a nagy bíró, az Úr Jézus Krisztus gyakorolja a templomban, amidőn eléje lesznek gyűjtve a nemzetek s azokat szétválasztja egymástól; ebben az összefüggésben mondja a prófécia tovább „És jég söpri el a hazugság oltalmát és a vizek elragadják a rejteket". Ez nyilván nem Armageddonra vonatkozik hanem inkább a most folyamatban levő viszályra szól. A nemzeteket az Úr Jézus szétválasztja s egyúttal hű és bölcs szolga-osztályát elküldi a jégesőben példázott fagyos és kemény igazságokkal, ami minden ellenkezés dacára keményen hangzik és leleplezi a r. kat. hierarchia és szövetségeseinek ámításait mindenki szeme láttára. Mintha az Úr a következő prófétai szavak útján határozta volna meg az időt és Armageddon sorrendjét: „Amidőn az ostorozó áradat eljő, elragad titeket". Más fordítások szerint ez a szöveg így szól: „Amidőn az ostorozó áradat tovazúdul, az le fog verni titeket." (Rotherham-f.) „Ha az ostor szélvészével bekövetkezik, össze fog törni titeket." (Menge-f.) A prófécia e része azon időt hangsúlyozza, amidőn ez a pusztítás bekövetkezik. Most az Úr a „jégeső", illetve az igazság üzenetével ostorozza a r. kat. hierarchiát s ez nagyon fáj neki és romlottságát feltárja. Mindazáltal ez nem jelenti Armageddont, a „mindenható Isten nagy napjának viadalát". Ez Jehovának a munkája, amely megelőzi Armageddon viadalát. A bizonyságtevés ezen idejében történik, hogy a nagysokaság az igazság hirdetése által az Úrhoz gyűl, ami azelőtt történik, mielőtt a „mindenható Isten nagy napja" az ellenségre következik. A r. kat. hierarchia és Isten felkent bizonyságtevői között folyó harc Jelenések 12:17 szerint azon háborúnak van feltüntetve, amidőn a régi Kígyó a maradékra támad; ebben a harcban a maradék Isten igéjét használja fegyveréül vagy ostorképpen, amellyel az ellenség hazugságait mindenki szeme láttára leleplezi s így az ellenséget megszégyeníti. Ebből és más szövegekből világosan kitűnik, hogy a bizonyságtevő munka befejezése után, — amely útján az Úr az ellenség hazugságait leleplezi és a jóakaratuakat oktatja az „ostor eláradásakor" — Jehova Jézus Krisztus, hatalmas karja által fogja kifejezésre

8

8
juttatni haragját s akkor fogja „pusztító szélvész" megsemmisíteni az ellenséget.
27 Figyeljük meg ennek a szövegnek elberfeldi és az angol Rotherham féle fordítását: „Valahányszor keresztül csap, elragad (elsöpör) titeket; mert minden reggel keresztül fog csapni, nappal és éjjel. Borzasztó rettegést jelent, megérteni ezt a tanítást." (Ésaiás 28:19) Mialatt most a harc folyamatban van és Jehova tanúbizonyságai naponként küzdelembe szállnak Jehovának és az ő országának dicsőítésére és Isten büntetés napjának hirdetésére a gonosztevőkkel szemben, a jég elsöpri a hazugságokat s ennek a „tanításnak" megértése jelent félelmet az ellenség számára. Amit ama tény is bizonyít, hogy most a r. kat. hierarchia és szövetkezett társai mindent megtesznek, amit tudnak, az evangélium terjedésének megakadályozására. Azt mondják: „Amit ezek az emberek mondanak, bántja a mi vallásos érzelmünket, tehát ne hallgassuk meg őket, sem hangszóró mellett, sem a rádióban." Mialatt ez a harc folyik, a jóakaratúak felvilágosodnak s az Úr így gyűjti össze az ő „többi juhait", a nagysokaságot. A hű szolga-osztály és az ellenség között most folyó harc nem Armageddon, hanem annak csupán előcsatározása.
28 Józsué kicsiny hadával egész éjszaka menetelt és hajnali szürkületben érkezett Gibeon alá, mire az ütközet nyomban megkezdődött, mialatt a hold még fennragyogott a nyugati égbolton. A szövetkezett emoreusok megfutamodtak és menekülésük közben történt, hogy Jehova nagy jégesőt bocsátott rájuk: „Akkor szóla Józsué az Úrnak azon a napon, amelyen odavetette az Úr az Emoreust Izrael fiai elé; ezt mondotta vala Izrael szemei előtt: Állj meg nap Gibeonban, és hold az Ajalon völgyében!" — Józsué 10:12
29 Az ellenség felbomlott sorokban menekült nyugati irányban. A hold még mindig sütött nyugaton, kelet felől pedig vihar volt készülőben; a viharfelhő azonban még nem takarta el a holdat s az még mindig sütött a viharfelhők fölött. Józsué látva a helyzet alakulását vitézeinek füle hallatára imádkozott, hogy a világosság még ne boruljon sötétségbe, hogy az Úr hadai folytatni tudják a harcot, amíg az ellenség teljesen felőrlődik, hogy többé ne kelljen megismételni a harcot az emoreusokkal. Ez meg is egyezik azzal, amit az Úr Jézus mond Armageddon felől, nevezetesen, hogy Armageddon végharc lesz és az ellenség teljes kipusztulásáig fog tartani, s a nyomorúság oly ideje lesz, amelyhez hasonló nem volt és nem is lesz többé.(Máté24:21) Amidőn a szövetkezett ellenség a völgybe érkezett, hátulról Józsué hadai kergették őket, szemben velük pedig nagy pusztító szélvihar támadt reájuk s így a menekülés útja el volt vágva előttük. Ez megegyezik Jeremiás leírásával az ellenség helyzetét illetőleg Armageddonkor: „Nincs hova futniok a pásztoroknak és menekülniök a nyáj vezéreinek!" (Jeremiás 25:35) Ez máskülönben újból megerősíti azon következtetést, hogy először a pásztorok pusztulnak el s azután Sátán szervezetének nagyjai és egyéb részei. Jóllehet itt nincsen szó két csatáról, mindazáltal nem valószínűtlen, hogy ennek az egy ütközetnek két része lesz, nevezetesen: 1. Az álszentek pusztulá-
sa, s 2. Sátán egyéb tömegeinek azután következő megsemmisülése.
30 Határozottan kitűnik a következőkből, hogy Józsuénak a hold és a nap megállítását kérő imája egyezett Isten akaratával: „És megálla a nap és vesztegle a hold is, amíg bosszút álla a nép az ő ellenségein. Avagy nincsen-é ez megírva a Jásár könyvében? És megálla a nap az égnek közepén és nem sietett lenyugodni majdnem teljes egy napig." — Józsué 10:13
31 Ha talán az ellenség imádkozott és azt remélte, hogy gonoszságukban az éj leple alatt elinalhat, keservesen kellett csalódnia. Az emberi szemek úgy látták a földön, hogy a hold és a nap is megállottak. Hogy ez miképpen történhetett, erről lehetne véleményt nyilvánítani; de ez nem is oly fontos. Jehova Istennél semmi lehetetlenség sincsen, s a prófétai képnek ez a része nyilván azt példázza, hogy Isten és Krisztus világossága tovább is ragyogni fog, mialatt az ellenség pusztulása folyni fog. Más próféciákból kitűnik, hogy az ellenség az armageddoni ütközet alatt, teljesen sötétségben lesz, mint viharos időben, Isten népe ellenben világosságot fog élvezni. A nap és hold megállnak helyükön, cikázó nyílaid fényétől és ragyogó kopjád villanásától." (Habakuk 3:11) „Nap és hold megálltak magasban, a fénysugárhoz hasonlóan repülnek nyilaid, ragyogó kopjád olyan mint a fénysugár." (Rotherham) Józsué azt kérte, hogy legyen tovább is világos, amíg a harc folyik s az Isten világosságot nyújtott neki és vitézeinek; s mivel ez prófétai kép volt, teljesen egyezik Habakuk azon kijelentésével, hogy Isten világossággal fogja ellátni népét, miközben az ellenség sötétségben fog ülni. Azonkívül ez arra mutat, hogy Armageddont oly időhatározó dolgok, mint a nap és a hold sem fogja félbeszakítani. Hanem az mindvégig fog folyni Jehova Isten ellenségeinek teljes felmorzsolódásáig. Az Úrnak és népének egyetlen harcosa sem fog panaszkodni a harc idejének hosszúsága miatt. Világosságban van és örvend. Gedeon (aki szintén Jézus Krisztust példázta) kicsiny csapatával egész éjszaka menetelt és „fáradtan vette űzőbe az ellenséget." (Bírák 8:4); mégsem zúgolódtak az Úr ellen a fáradalmaik és a csata hosszúsága miatt. Hasonlóképpen nem panaszkodnak az idő hosszúsága (elnyúlása) miatt Jehova tanúbizonyságai sem, sem az armageddoni ütközet előtt, sem azután. Hogy Jehova jóbelátása szerint tehet csodákat, és fog is tenni, amilyen pld. a nap megállítása is volt, az bizonyos: „Ímé, visszatérítem az árnyékot azokon a fokokon (napórán), amelyeken az Akház napóráján a nap már átvonult, tíz fokkal; és viszszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már átvonult" (Ésaiás 38:8) Ezek a prófétai képek egyazon következtetést erősítik meg: Amidőn a mindenható Isten nagy napjának csatája egyszer megkezdődik, egészen végig (befejeződéséig) folyni fog; nem lesz két csata, sem pedig nem lesz két része Armageddonnak, hanem csupán egy ütközet lesz s a bizonyságtevésnek be kell fejeződnie a nagysokaság érdekében még azon idő kezdete előtt.
32 Ezt a következtetést az Úr Jézus Krisztus is megerősíti, aki azt parancsolja követőinek, hogy vigyék el a világ nemzeteihez a királyság

9

9
gyümölcseit s fejezzék be ezt a munkát a nagy nyomorúság kitörése előtt. „És az országnak ezt az evangéliumát hirdetni kell világszerte bizonyságul minden nemzet előtt, s azután jön el a vég"... „Akkor oly nyomorúság lesz, amilyen a világ kezdete óta nem volt és nem is lesz többé." — Máté 24:14, 21
33 Az ország ezen evangéliumának az Úr bizonyságtevői részéről való hirdetése a nemzetekhez szól bizonyságtevés céljából. Miért? Csupán egy cél jöhet számba, s ez Jehova nevének az igazolása; mert hiszen erről szól az eldöntendő nagy kérdés. A jelen tehát ama nap, amelyről Isten Mózes útján íratott, megnevezvén azon okot is, miért hagyta bizonyos időn keresztül az ördögnek törvénytelen munkáját végezni, nevezetesen: „hogy az én (Isten) nevemet világszerte hirdessék!" (Mózes II. 9:16) Isten ezt most azért teszi, mivel most azért hirdetteti világszerte az ő nevét, hogy az ellenség tudomást szerezzen az ő szándékáról s a jóakaratúakat arra figyelmeztesse, hogy Jehova a szabadítás Istene, hogy csak tőle ered az üdvösség, s hozzá és az ő országához kell menekülniök, mégpedig a „tél" bekövetkezése előtt, illetve a nagy ütközet előtt. Semmi oka sincsen annak, hogy a nagysokaságnak miért kellene az igazságot csak az armageddoni küzdelem után hallania. Nincsen oly írásszöveg, amely oly következtetést támogatna, hogy a nagysokaság csak Armageddon után fog összegyűjtetni. A vonatkozó írás-szövegek mind azt mutatják, hogy a bizonyságtevést be kell fejezni, hogy a jóakaratúak, akik kimenekülni óhajtanak Sátán szervezetéből, kimenekülhessenek és Isten mellett és az ő szervezetében (népénél), gyülekezhessenek s kijelenthessék, hogy ők Isten mellett állanak. Azután hívő szível és folytatólagosan meg kell tanulniok az igazságot és az alázatosságot mindaddig, amíg a nagy nap viadala az ellenségre következik; ezt okvetlenül meg kell cselekedniök, ha a következő nagy nyomorban védelemben szeretnének részesülni.
34 A próféta az első gibeoni ütközetet vázolva, mondja a következőket: „Avagy nincsen-é ez megírva a Jásár könyvében?" („Jásár", őszintét jelent) A „Jásár"-szó a „Jesurun“-szóval rokon, mert mind a két szó azonos gyökszóből származik. „Jesurun" először Mózes által lett említve az V. könyvének a hűség szövetségével kapcsolatos jövendölésében. (Mózes V. 32:15; 33:5, 26) Jehova az „őszinte" s a nappal és a holddal a gibeoni ütközet alkalmával cselekedett csodája fel van jegyezve az ő könyvében. Annak a csodának tehát igaznak kellett lennie, arra való tekintet nélkül, hogy a világiak az ilyesmi lehetőségét kigúnyolják. „Jesurun" Isten szövetséges népének az elnevezése, s azt jelenti, hogy „igazságos nép". Ez az elnevezés tehát Jehova nemzetét, a „szent nemzetet", Isten népét jelenti, amely a királyság szövetségében áll és Jézus Krisztusnak, az ő fejének, igazságában áll Isten előtt. A nappal és a holddal kapcsolatban említett csoda nyilván a földön most élő hű maradék segítségére és reménységének megerősítésére lett megörökítve. Feltehető volt, hogy az „őszinte" Jehova népét ezen a napon kinyilatkoztatásokban és mindannak megértésében fogja részesíteni, miért a Józsuéról és a gibeoni ütközetről, illetve hadairól
szóló értesítést feljegyeztette. Ha valaki azt állítja, hogy mindez csak emberi vélemény, ezáltal az Urat szidalmazza. Mi hasznot remélhet egy ember abból, hogy így nézeteket juttat kifejezésre? Aki azt hiszi, hogy a folyóiratban közölt ezen ismertetések csupán egy embernek a véleményét fejezik ki, ne hallgasson rájuk, és nem is fog rájuk hallgatni. De akik megértik és elhiszik, hogy a népet Jehova Isten és Jézus Krisztus tanítják, biztosan örvendeni fognak, amidőn azt látják, hogy mily csodálatosan gondoskodott Jehova ezen a napon élő népéről és neki és az ő felkent Fiának fognak dicsőséget és hálát adni mindezekért. A hűségesek Jehovának Sionhoz intézett következő, s különösen napjainkban érvényes szavaira fognak hallgatni és ügyelni:,,Ne lankadjanak meg a te kezeid (Sion)!“ (Sofonias 3:16) Jézus Krisztusi buzgósággal fognak tovább is szorgalmasan dolgozni, a következőket énekelve előre vivő útjukon: „Áldjad én lelkem az Urat, és ne feledkezzél meg semmi jótéteményéről sem."— 103. zsoltár 1—2
Tanulmánykérdések
(Angol W. 1936 szept. 15)

10

A nagysokaság összegyűjtése
„Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen." — 118. zsoltár 24
4. rész.
1
EZT a napot Jehova Isten rendelte; ez a napja a prófécia teljesülésének is, amelyet népének megerősítésére immár régen íratott. Ez a nap az, amelyen Jehova neve igazoltatni fog; ama nap tehát, amidőn mindenkit megtámad az ellenség, aki azt állítja, hogy Jehova és az ő királya mellett áll. Mindenki látja, hogy Jehova ezen a napon fogja tisztázni nevét, akit Jehova Jézus Krisztus útján felvilágosított, s hogy ezt a napot rendelte népének megszabadítására, s ezért örvend. Az ilyenek látják, hogy Jézus Krisztus a templomban tartózkodik és tudják, hogy a hű maradék köréje van gyűlve templomában; emiatt énekelnek így: „Áldott, aki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, akik az Úr házából valók vagytok. Isten az Úr, és ő világosít meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához. — Istenem vagy Te, azért hálát adok neked! Én Istenem magasztallak Téged!“ (118. zsoltár 26—28) A hűségesek most azt látják, hogy Sátán bandája most hadba száll ellenük. Látják, hogy teljesen az Úrtól függnek s emiatt imádkoznak ekképpen: „Ó, Uram, segíts most; ó Uram, adj most jó előmenetelt!“ (118. zsoltár 25) A hűségesek tudják, hogy Jehova Armageddonkor fog teljes gvőzelmet aratni, s most a munka jólétéért esdekelnek az Úrhoz, amelynek éppen a mindenható Isten nagy napjának viadala előtt kell elvégeztetnie.
2
A gibeoni első ütközet felől áll megírva: „És a nap és a hold megálltak", és „nem volt olyan nap, mint ez, sem annakelőtte, sem annakutána, hogy ember szavának engedett volna az Úr, mert az Úr hadakozik vala Izraelért." — Józsué 10:14
3 Ami azon a napon Gibeonnál történt, prófécia volt: „És nem volt olyan nap, mint ez, sem annakelőtte, sem annakutána”. A prófécia még egy nagyobb napról is előreszól, amidőn ez teljesülni fog; most a teljesülés e napján élünk. Jehova kétségtelenül angyalait küldte, hogy azon bátor gondolatot támasszák Józsuéban, amely azon kérésre indította Isten iránt, hogy a nap és a hold megálljanak és tovább ragyogjanak. Józsué csupán ember volt, aki szerepét eljátszotta a nagy prófétai drámában, amelyben Jézus Krisztust, Isten szeretett fiát példázta, aki Armageddonkor az ember érdekében el fog járni, mégpedig a maradék és a nagysokaság érdekében is, Jehova Isten dicsőségére. (Ésaiás 63:4) Az izraeliták Gibeon alatt a gibeoniták érdekében harcoltak, akik az Úr képviselőihez csatlakoztak volt: a Szentírás kijelentése szerint Jehova harcolt Izraelért. Így szerzett védelmet és szabadulást Jehova a gibeonitáknak, s ezért köszönhették neki a megmenekülésüket. Hasonlóképpen harcol Isten is felkent népéért mostan s fogja így a nagysokaságot is védelemben és szabadításban részesíteni; ez a nagysokaság örvend mostan, hogy Jehovát és Jézus Krisztust tekintheti védelmezőjének és szabadítójának és üdvvel köszöntheti őket. — Jelenések 7:10
4
Józsué visszatért a táborba: „Ezután vissza¬
tére Józsué és az egész nép a táborba, Gilgálba.” (Józsué 10:15) Ez a visszatérés csak a nap folyamán elvégzett munka után történhetett és nem történt korábban. „Ez az öt király pedig elfutott vala és elrejtőzék Makkedában, a barlangban." (Józsué 10:16) Józsué nem hagyott fel a munkájával, amíg be nem fejezte. Jehova neve azon a napon mindenkinek a szívében felmagasztaltatott, aki hitt benne; mindazáltal ez nem foglalta magában Isten ellenségeit. Prófétája útján Jehova nyilván Armageddon idejére utalt, amidőn a következőket íratta meg: „És porba hajtatik a közember kevélysége és megaláztatik a főemberek magassága (felfuvalkodottsága) és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon. És a bálványokat teljességgel elveszti. És bemennek (akik azt túlélik) a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elől és nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet" — Ésaiás 2:17—19
5
Az álszentek és a képmutató szervezetek, a „parázna" pusztulása után azok, akik Sátán szervezetéből az eseményeket túlélik, illetve még egy ideig életben maradnak, nem a Jehova Istenhez fognak megtérni, hanem szervezeteikben fognak elbújni; ezt példázza az öt király, akik a barlangba bújtak el. Józsué ugyanazon a napon, amelyen az emoreus királyok elbújtak a barlangban, elfoglalta Makkeda városát. „És megizenék ezt Józsuának, mondván: Megtaláltatott az öt király, elrejtőzve a makkedai barlangban." (Józsué 10:17) Azok a királyok nem menekülhettek el Jehova elől, így Armageddonkor sem menekülhetnek maid el a nagyobb Józsué (Krisztus) elől Isten ellenségei. „Mert kezed megtalálja minden ellenségeidet és a te jobbkezed a te gyűlölőidet." (21. zsoltár 8) Józsuénak a harc folvamán vitték meg a hírt az öt király elrejtőzése felől; de ő először a menekülő seregeket akarta felmorzsolni, s csak azután akart az elbújtak megkeresésére indulni. Józsué emiatt adta ki a köv. utasítást ezeket a királyokat illetően: „És monda Józsué: Hengergessetek nagy köveket a barlang szájához és rendeljetek mellé férfiakat, hogy őrizzék őket. Ti pedig meg ne álljatok nyomuljatok ellenségeitek után és vágjátok utócsapataikat és ne engedjétek őket bejutni az ő városaikba, mert kezetekbe adta őket az Úr, a ti Istenetek!" — Józsué 10:18 ,19
6 Józsué azután a menekülő sereg üldözésére kelt és az Úr a kezébe adta azt. A gibeoniták immár a csata kezdete előtt felvilágosításban részesültek s immár azelőtt határozottan Józsué pártjára állottak: ez megegyezik a jóakaratú emberekre vonatkozó próféciával, akik Armageddon kitörése előtt elpecsételtetnek homlokaikon, Jehova mellett foglalnak állást, megtartják az ő parancsait, s mivel a nagyobb Józsué (Krisztus) mellett állanak, kíméletben is fognak részesülni a következő pusztulásban. Az ellenség, illetve a szövetkezett emoreusok azokat példázzák, akikről Ezékiel prf. megjövendölte, hogy az öldöklő

11

11
fegyverekkel felszerelt hat férfi az Úr parancsára levágja őket. (Ezékiel 9:5—7) Azokat az Úr nyilván, miként az „öt királyokat", (t i. a „fenevadat”, a „hamis prófétát" és Gógot, meg Sátánt), tehát Sátán látható és láthatatlan szerv. részeit a csata végére fogja a pusztulásra megtartani. Ezeket az ellenségeket példázza a barlangba bújt öt király. Úgylátszik az Úr utolsóként fogja elpusztítani a „fenevadat" és a „hamis prófétát", az ördög láthatatlan seregeit, hogy tudomásuk legyen róla, hogy az Úr keze pusztítja el őket, s hogy az ellenség a keserűség poharát az utolsó cseppig kiürítse s meglássa, hogyan pusztul el a gonoszság minden tömege. Ez mindenki előtt igazolni fogja, hogy Jehova, a mindenható Isten, „erős a harcban", s hogy Sátán rossz utánzó, hivalkodó, csaló és ámító volt.
7 Józsué az ellenség üldözésére kelt, ez Jézus Krisztust példázza, amint Armageddonkor maga előtt fogja űzni az ellenséget; Józsué katonatársai ebben a harcban nyilván az Úr oldalán küzdő, láthatatlan mennyei seregeket példázzák, amint Armageddonkor az ellenséggel harcolni fognak. „Minekutána pedig elvégezték Józsué és Izraelnek fiai azoknak igen nagy vereséggel való verését, egészen azok megsemmisítéséig és az életbenmaradtak a megerősített városokba vonultak". (Józsué 10:20) De a megerősített városokba menekültek se kiméltettek meg a pusztulástól; mert a feljegyzés szerint Józsué az összes városokat elfoglalta. — Józsué 10:29, 30, 40, 41
8
Miután Józsué felmorzsolta a menekülő ellenséget, elővette a barlangba elbújt „hősöket": „Visszatéré az egész nép Józsuéhoz a táborba, Makkedába, békességgel: nyelvét se mozdította senki Izrael fiai ellen. (Józsué 10:21) Amidőn Józsué seregeivel megielent Makkeda előtt, a város lakosai megnémultak. Felismerték, hogy felsőbb hatalom áll Józsué mellett. A torkukban szorult a Jehovát és népét gúnyoló, kihívó szó. Ez példázza, amit az Úr feljegyeztetett népe felől, s ami akkor fog megtörténni, amidőn nagy nevét és azokat, akiket nevével megnevezett, igazolni fogja: „Elveszti a halált örökre és letörli az Úristen a könnyhullatást minden orcáról és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott." — Ésaiás 25:8
9 Józsué azután Jehova angyalának vezetése alatt elrendelte, hogy mit csináljanak az öt kiralyjal. Eljött az idő, hogy a prófétai képben Jehova nevének igazolására az utolsó ecsetvonásokat is megtegyék. Az Úr az Írás más részeiben adja elő, mily teljesen el fogja pusztítani az ellenséget az Úr Jézus Krisztus, aki a nagyobb Józsué: „És bocsátok tüzet Mágógra és azokra, akik a szigeteken bátorságosan laknak, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr. És az én szent nevemet megismertetem az én népem, Izrael között, s többé nem hagyom megfertőztetni szent nevemet: és megtudják a pogányok, hogy én, az Úr, szent vagyok Izraelben!" — Ezékiel 39:6, 7
10 Az Úr a Jelenések próféciájában mutatja meg, hogy először az álszentek pusztulnak el, s aztán következik Sátán szervezete többi részének a pusztulása. Megmutatja, hogyan gyüjti össze az angyal mindazokat, akik Jehova mellett állnak, hogy szent nevének teljes igazolását, meglássa. Azután a „fenevad" és a „hamis próféta"
elevenen kerül fogságba és öletik meg, s azután kapja meg az ördög megérdemelt büntetését. (Jelenések 19:20, 21; 20:1—3) A Jelenések ezen szövegei mutatják világosan, hogy Sátánnak előbb végig kell néznie ámító vallásintézményeinek pusztulását, amelyekkel a népeket oly sokáig ámítgatta. Azután az állatias hatalmak pusztulását kell végignéznie, melyeket a népek elnyomására használt. Azután a Góg vezetése alatt álló seregeinek pusztulását fogja látni; s mindaz meg fogja győzni őt arról, hogy Jehova bölcsebb és felségesebb nálánál. Végül aztán az ördög elpusztulása következik.
11
Józsué parancsára az öt királyt kihoztak a barlangból és eléje vitték. „És akképpen, cselekedének és kihozák hozzá a barlangból ezt ez öt királyt: Jeruzsálem királyát, Hebron királyát. Jármut királyát, Lákis királyát, Eglon királyát." (Józsué 10:23) A dráma e részében az Úr Jézus, a nagyobb Józsué, Jehova ítéletvégrehajtójaképpen van jellemezve, amint Sátán szervezetének minden foglyul ejtett részét maga elé viteti és kivégezteti: „Felmentél a magasságba, foglyokat vittél magaddal, adományokat fogadtál emberekben, még a pártütők is idejönnek, hogy Jehova maradjon az Isten." — 68. zsoltár 19, angol-f. szerint.
12 Most a gőgöseknek és felfuvalkodottaknak meg kell aláztatniok. Ez az öt uralkodó, hivalkodó, felfuvalkodott, gonosz király volt s a mai hivalkodó, gonosz uralkodókat példázza. Ezeknek meg kell aláztatniok, mint az ördög segítőinek és cselszövő társainak. „Mikor pedig kihozták vala ezt az öt királyt Józsuéhoz, előhívatá Józsué Izraelnek minden férfiát és monda a hadakozó nép vezéreinek, akik vele mentek vala: Jöjjetek elő, tegyétek lábaitokat e királyoknak nyakára. Előjövének azért és tevék lábaikat azoknak nyakára". (Józsué 10:24) Az Úr ekképpen közli előre, hogy e világ istentelen, kegyetlen uralkodói, akik Jehova Istent gorombán megsértették és az ő nevét meggyalázták, vezettessenek elő, méltó jutalmuk elvételére: Sátánnak pedig végig kell néznie azoknak és önmagának is a megaláztatását Jézus Krisztus, Jehova nagy ítéletvégrehajtójának kezétől. Erre utalt az apostol, amidőn a következőket írta: „A békesség Istene hamar megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt. Az Úr, Jézus Krisztus kegyelme legyen ti veletek!" (Roma 16:20) Az ellenségek megalázását példázza nagyszerűen, hogy Józsué katonái lábaikat a gonosz királyok nyakára tették. Ezt Jehovának köv. prófétája is megerősíti: „Mert meghorgasztá (megalázta) a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt földig, és porba dobta azt. Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai." (Ésaiás 26:5, 6) „És széttapodjátok a gonoszokat és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, amelyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Úra." (Malaklás 4:3) "De meglátja ellenségem (Sátán szervezete. Babilon) is és szégyen borítja el, aki ezt mondja nekem: Hol az Úr, a te Istened? Meglátják őt az én szemeim, hogy ímé, széttapostatik, mint az ucca sara." — Mikeás 7:10
13
Az öt királyt kihozták rejtekhelyéből és Józsué azt parancsolta katonáinak, tegyék lábukat a büszkék és gőgösek nyakára; ez meggyőződést

12

12
és bátorságot tételezett fel Józsué emberei részéről. Azután beszédet tartott Józsué az ő bátorításukra: az ő bátorító szavai most a földön élő maradéknak szólanak: „És monda nekik Józsué: Ne féljetek és meg ne rettenjetek; legyetek bátrak és erősek, mert ekképpen cselekszik az Úr minden ellenségeitekkel, akik ellen ti hadakoztok”. — Józsué 10:25.
14 Ennek a napnak uralkodói gőgösek és felfuvalkodottak, Jehova tanúbizonyságait gorombán és megvetően kezelik; ámde közel az idő, amidőn Jehova nagyon megalázza őket Jézus Krisztus által. Jehova bizonyságtevőinek hitre és bátorságra van szükségük, hogy tevékenységüket az ellenállások dacára is folytassák; erős hitüket mindvégig meg kell őrizniök. Az ellenségeskedés mindvégig fog tartani Jehova tanúbizonyságai iránt; emiatt mondja az Úr Jézus: „Aki mindvégig kitart, fog üdvözülni!” (Máté 24:13) A hűségesek látni fogják Isten ellenségeit porig alázva, miképpen Józsué annak idején megalázta a királyokat és kivégeztette: „Azután pedig megveré őket Józsué és megölé őket és felakasztatá őket fára és felakasztva maradtak a fákon mind estvéig." — Józsué 10:26
15 Az öt hullának öt fára való akasztása a kötkezőket példázza: „Ezek az emberek Isten átka alatt állnak!" Jehova átkozott ellenségeit példázzák, akik először megaláztatnak, azután pedig megöletnek. Fára való akasztásuk Sátánnak további megalázását jelenti, akinek a szolgái voltak, amidőn az ő képviselői Armageddonkor elpsztíttatnak. „Ha valakiben halálos ítéletre való bűn van és megölik és felakasztod azt a fára; ne maradjon éjjel az ő holtteste a fán, hanem temesd el azt még azon a napon; mert átkozott Isten előtt, aki fán függ, és meg ne fertőztessed azt a földet, amelyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül." — Mózes V. 21:22, 23
16 Jehova mindezeknek a megtörténését és feljegyzését azért engedte meg, hogy hű bizonyságtevőinek hitét és bátorságát megerősítse, akik most élnek a földön és az ő országának és nevének hírét terjesztik. Amiképpen Józsué megölette ellenségeit, a nagyobb Józsué, Jézus Krisztus is Isten minden ellenségeit ki fogja irtani Armageddonkor. — János 5:27
17
Józsué Isten azon törvényére való tekintettel, hogy a földet ne fertőzzék meg, annak a napnak estéjén, amelyen teljes győzelmet aratott, a fákra akasztott öt hullát levétette a fákról: „Lőn pedig a nap lementének idején, parancsola Józsué és levevék őket a fákról és behányák őket a barlangba, amelyben elbújtak vala és nagy köveket rakának a barlang szája elé, mind e napig." — Józsué 10:27
18 Holttesteiket nem temették el katonai díszpompa mellett; hanem szégyen és gyalázat mellett hányták bele a barlangba, amelyben azelőtt elrejtőzködtek és szikladarabokat hengergettek a barlang szája elé. A Sátán- és az ő szervezete feőli intézkedés is hasonlóképpen szól: „Te pedig messze vettetel sírodtól, mint valami hitvány galy, takarva megölettekkel, fegyverrel átverettekkel, sziklasirba leszállókkal, mint valami eltapodott holttest! Nem egyesülsz velük a sírban, mert elpusztítád földedet, megölted népedet; nem él sokáig a gonoszak magva sem.", (Ésaiás 14:
19,20) Isten ellenségei nem fognak tisztességes temetésben részesülni; ez ki van mutatva Joákim, Jeruzsálem hitszegő királyának pusztulása által is: „Azért ezt mondja az Úr Joákimnak ... Úgy temetik el, mint a szamarat, kivonják és elvetik Jeruzsálem kapuin kívül." — Jeremiás 22:18, 19
19 A csata még az este bekövetkezése előtt befejeződött és a királyok is felakasztattak. Makkeda városát még ugyanazon a napon, amelyen a nap és hold megállották, el kellett foglalni és lerombolni; ez meg is történt: „Makkedát is bevevé Józsué ugyanazon a napon és fegyver élére hányá azt és annak királyát és megölé őket és egy lelket sem engedett menekülni azokból, amelyek benne valának. És úgy cselekedék annak királyával, amint cselekedett vala Jérikhónak királyával." — Józsué 10:28
20
Ama nap nagy mészárlás napja volt, s az Jehova nevének az igazolására történt. Ama nap példázza „az Úr naját", mégpedig azon részét, amelyen Jehova Jézus Krisztus által fogja igazolni nevét, ellenségeinek elpusztítása útján. Józsué azután hozzáfogott, hogy egész Kánaánt megtisztítsa az ellenségtől. (28—40. vers) És Józsué megverte az ellenséget Kádes-Bameától egészen Gázáig és a Gósen földjétől egészen Gibeonig. (41. vers) A Biblia külön is megemlékezik Gibeonról, mivel a gibeoniták Józsué és Jehova mellett tanúsított állásfoglalásukkal szolgáltattak okot az ellenséggel való harc megkezdésére. Jehovának ezen a napján, amidőn nevét igazolni fogja, Sátán minden nemzetet Armageddonra toboroz; mert Jehova népe ott lesz összegyűlve, s az lesz a csata főpontja. Jehova tehát Armageddonnál fogja megvívni a döntő harcot Jézus Krisztus útján, ez a mindenható Isten nagy napjának lesz a viadala. Egy illető, aki Isten népének tanítója szeretett volna lenni, azt állította, hogy Armageddon külön, a mindenható Isten nagy napjának viadalától különálló csata lesz; ezzel kívánta bizonyítani azon állítását, hogy „Armageddon két része" között egy nagy munkát fognak elvégezni. „Armageddon" a „csapatok gyülekezőhelyét" jelenti, t. i. Jehova seregeinek a helyét. Ezek máris az Úr köré gyülekeztek, most pedig Sátán csatára mozgósítja haderejét; s mivel Armageddon ama hely, ahol Isten nagy napjának csatáját meg fogják vívni, az találóan van Armageddon viadalának nevezve. Armageddon tehát azt a helyet és helyzetet jelenti, ahol Sátán hadai Isten népe ellen fognak támadni; s amidőn Jehova Isten közbe fog lépni s mindaddig harcolni fog az ellenséggel, amíg azt teljesen felmorzsolja: tehát a mindenható Isten nagy napjának viadala lesz, amelyet összegyűjtött népének és nevének igazolására fog megvívni.
21 Annak további bizonyítékaéppen, hogy a gibeoni ütközet az armageddoni csatát, a mindenható Isten nagy napjának viadalát példázza, áll megírva: „És mindezeket a királyokat és azoknak földjét egy útban hódítá meg Józsué, mivelhogy az Úr, Izraelnek Istene hadakozott vala Izraelért". (Józsué 10:42) A csatáról és az ellenfelekről szóló kijelentés, akiket Józsué „egy napon" vert le, bizonyítja továbbá, hogy Armageddon csak egy viadal lesz s egy időben fogja megvívni Jézus Krisztus, nem pedig időközben, illetve nem két részben, hogy közte bizonyságtevő munkát lehet¬

13

13
ne végezni. Akik ily korai következtetéseket tesznek közzé, mivel az egyezik az ő elképzelésükkel, ezáltal azt fejezik ki, hogy nem tanulmányozzák Isten igéjét. Az ily találgatás azonban nem fogja befolyásolni azokat, akik felülről származó bölcseséggel rendelkeznek. Isten választottai nem vezethetők tévútra.
22 Ezzel végződik az első gibeoni csata képlete, amely útján az Úr Armageddont példázta. Ez a képlet megmutatja, hogy Józsué teljes győzelmet aratott és minden ellenségeit megalázta; ami előre példázza, hogyan fog teljes győzelmet aratni Jézus Krisztus Armageddonkor és fogja megalázni és elpusztítani Sátán szervezetét. A gibeoniták körülöttük levő összes ellenségeiktől megszabadultak, akik a gibeonitákat meg akarták támadni és rajtuk bosszút akartak állani, mivel elszakadtak Sátán szervezetéből, amely Jehova képviselője, Józsué ellen harcolt. Hasonlóképpen fog a nagysokaság, (a jonadábok is) megszabadulni ellenségeitől Armageddonkor, mégpedig azon feltétel alápján, hogy teljesen engedelmeskedik az Úr parancsainak. Miképpen a gibeoniták, úgy csupán a nagysokaság, illetve a jonadábok távoznak el Sátán szervezetéből és állanak az Úr mellé, miután az Úr Jézus Krisztus templomához érkezett. Teljesen Jehova és Krisztus mellé állanak és Jehova hű maradékához s azon szövetséghez csatlakoznak, amelyet ő azokkal köt, akik szolgálatába lépnek és „éjjel és nappal szolgálnak neki az ő templomában." — Jelenések 7:15
A gonosz szolga
23
Saul egykor Jehova szolgája volt, azután törvénvszegő lett. Saul és az ő házanépe nyilván a „gonosz szolgának" nevezett osztályt példázza, amely egykor Jehova szolgálatában állott, de azután törvényszegő lett. (Máté 24:48—51) Saul fiának, Isbósetnek a katonái és Dávid király katonái között súrlódás keletkezett, amidőn Dávid Hebronban Júda királya volt. Saul fia idézte elő a viszályt, de alaposan kikapott. (Sámuel II. 2:12—32) Ha ez képletez valamit, a gonosz szolga-osztály azon törekvéseit példázza, akik a nagyobb Dávid alatt álló felkenteket meg akarják akadályozni a királyság gyümölcseinek a jóakaratú emberekhez való vitelében. Az írásból kitűnik, hogy a „gonoszszolga-osztály" tényleg akadályozni igyekszik a hű maradékot az igazságnak a jóakaratúakhoz való vitelében, akikből a nagysokaság fog alakulni.
Dávid harca
24
Később Dávid egész Izrael királyává kenetett fel. (Sámuel II. 5:3) Dávid Jézus Krisztusnak az előképe. Dávid Jeruzsálemben építette fel királyságát, ami Krisztus Jézusnak 1914-ben való trónfoglalását példázza s utána templomához való érkezését 1918-ban, mint Jehova főszervezetének uralkodója és feje minőségében. Azután következett a templom megtisztítása s az összes hívek egységbe kerültek. Jehova bizonyságtevői azóta Jehova, parancsát teljesítve, foglalkoztak Isten országának üzenete és büntetésének hirdetésével a Gonoszra, és szervezetére vonatkozólag. A gonoszak élén a r. kat. hierarchia és a vele szövet-
kezett klérus áll, kiket a hajdani filiszteusok példáznak. Amidőn Dávid egész Izrael trónját elfoglalta, a filiszteusok őt és az ő népét is el akarták pusztítani. Hasonlóképpen elhatározta a r. kat. hierarchia és a vele szövetkezett klérus, hogy az Úr híveit el fogják pusztítani s meg fogják akadályozni Isten országának felépülését s a maradékot is megakadályozzák abban, hogy Isten országának, „népének" részévé legyen. — 83. zsoltár 2—5
25 A feljegyzés szerint a filiszteusok felvonultak Dávid elpusztítására: „A filiszteusok pedig elérkezének és elszéledének a Refaim völgyeben. (Sámuel II. 5:18) Dávid harcba bocsátkozott a filiszteusokkal és megfutamította azokat; mert az Úr szólott Dávidhoz, mondván neki: "Menj el, mert kétség nélkül kezedbe adom a filiszteusokat!" Amidőn aztán Dávid az Úr kegyelméből győztesen került ki a harcból, azt a helyet elnevezte „Baál-Perázim“-nak, azaz „áttörésnek vagy Baálra való rárontásnak", ami az ördög vallására való rátörést jelent. „Elérkezék azért Dávid Baál-Perázimba és megveré ott őket Dávid és monda: Szétszórta az Úr ellenségeimet előttem, mint a víz szokott eloszlani; azért nevezé azt a helyet Baál Perázimnak“ — Sámuel 5:20
26 Most a kihívó r. kat. hierarchia, gyakorolja az ördög-vallás vezetését s azt használja rejtekéül, s amögött fejti ki istentelen tevékenységet. Az „Egyházak Szövetsége" Amerikában éppen most szövetkezett a r kat. hierarchiával. Most ezen álszenteskedők között teljesen kidolgozott terv áll készen Jehova bizonyságtevőivel szemben, mely értelmében Jehova bizonyságtevőinek elpusztítására törekszenek. Jehova azonban az ördög szervezetének fejére fog csapni a nagyobb Dávid, az Úr, Jézus Krisztus útján.
27
Most pedig figyeljük meg, amit Dávid Perázimban mondott: „Szétszórta az Úr ellenségeimet előttem, mint a víz szokott eloszlani". Ebben az összefüggésben idézzük Ésaiás prf. szavait:, „És a jogosságot mérőkötéllé és az igazságot színelővé és jég söpri el a hazugság oltalmát és vizek ragadják el a rejteket". (Ésaiás 28:17) A perázimi harc tehát azon harcot példázza, amely most Jehova seregei részéről Jézus Krisztus, a nagyobb Dávid közvetlen parancsnoksága alatt folyik az ellenséggel szemben, s amelyben Jehova bizonyságtevői az ő parancsára azáltal vesznek részt, hogy az igazság üzenetét terjesztik az ellenseggel szemben. Ebben az összefüggésben kell megfigyelnünk Jehova prófétájának szavait is, amelyben Jehova így szól: "Keljetek fel s hadd támadjunk reá haddal! (Abdiás l) Itt az Úr Jézus Krisztus láthatatlan seregeinek és az ő látható földi bizonyságtevőinek lesz megparancsolva, hogy keljenek fel és harcoljanak a hazugságok tömkelege mögé elrejtőző ellenséggel. Ez a prófécia éppen most teljesül s ez a harc most van folyamatban, azt Jézus Krisztus vezeti, tehát Jehova hadra kelt. Ebben az összefüggésben mondja Ésaiás próféta: „És felkel az Úr, miként a Perázim hegyénel! (Ésaiás 28:21) Jehova Isten most helytartója, Jézus Krisztus útján felkelt. Miért? Hogy amint meg van írva, egy bizonyos munkát elvégezzen: "Hogy elvégezze dolgát, az ő szokatlan munkáját!" Most ez a „szokatlan munka" folyamatban van. A magát elsáncolt ellenséggel szemben fo-

14

14
lyó mostani küzdelem, t. i. a modern filiszteusok ellen az igazság hirdetése által vízáradáshoz hasonlít és ez az Isten munkája; ez sok ember előtt szokatlannak tűnik fel, különösen azok előtt, akik nem ismerik Isten próféciáit. Jehovának ez a munkája, amint ő kijelentette, minden ember előtt fel fogja tárni a modern filiszteusok nagy hazugságait és arra fogja képesíteni az őszinte szívű embereket, hogy az ördögi szervezet hatalmas befolyása alól mentesítsék magukat és Jehovának s az ő szervezetének pártjára álljanak. A Perázim-hegyi csatában nem az armageddoni viadal, hanem Jehovának azon munkája van példázva amelyet Jehova utasítására Jézus Krisztus vezetése alatt álló szolgái végeznek. Ez az ellenség leleplezését végzi, s így azt megszégyeníti s bebizonyítja, hogy azok ámítok és semmiképpen sem képviselik Istent és az ő országát, hanem az ördögöt képviselik s az ő szerv. egy részét képezik.
Dávid Gibeonban
28
A filiszteusok másodszor is megkísérelték Dávidnak és seregének elpusztítását és ebből az okból Refaim völgyében táboroztak. (Sámuel II. 5:22) Most pedig figyeljük meg Ésaiás prf. köv. szavait: „Mert... mint a Gibeon völgyében... megharagszik, hogy megtegye munkáját, amely szokatlan lesz." (Ésaiás 28:21) Gibeon völgyében Jehova akkor nagy köveket zúdított az ellenségre. (Józsué 10:11) Azokat a köveket Isten és nem az emberek zúdították le; Jehova azáltal fejezte ki nagy haragját az ellenséggel szemben. Ésaiás jövendölése nem említi, hogy Jehova haragudott a Perázim hegyénél; hanem kizárólag Gibeonnál való haragjáról és pusztításáról beszél. Észszerű következtetésnek tetszik tehát, hogy Dávidnak a filiszteusokkal a Perázim hegyénél vívott harca a Jelenések 12:7-ben és az Abdiás 1-ben említett küzdelmet példázza, amely most a Kígyó magva és az ígéret magva között folyik; a Gibeonnál vívott két csata pedig, amelyek közül az egyiket Józsué, a másikat Dávid vívta, Jehova haragjának a mindenható Isten nagy napjának viadalában, Armageddonkor kifejezésre jutó haragját példázza; ez lesz Jehova „rendkívüli vagy idegen dolga", amely mindazok előtt idegenül fog hatni, akik nem állanak Jehova és Jézus Krisztus mellett. Az Úr jövendölései, melyeket Józsué, Ésaiás, Abdiás és Habakuk által juttatott kifejezésre, együttesen vizsgálandók meg, mert ezek Jehovának a kijelentései és egymással összhangban tárgyalják ugyanazon dolgot.
29
Jehova nem úgy íratta meg szavait, ahogyan az emberek szoktak írni. Úgy látta jónak, hogy valamit egy helyen, egyebet más helyen írasson meg, hogy csak azok tudják megérteni, akik magukat teljesen neki szentelték. Most csak azok részesülnek megértésben, akik Istenben és Jézus Krisztusban való teljes hittel, feltétlen engedelmességgel és alázatossággal alázatosan járnak a helyes úton: „Nemde tévelyegnek, akik gonoszt szereznek? Kegyelmesség pedig és igazság a jót-szerzőknek!" (Példb. 14:22) „Világosság támad fel az igazra és az egyenes szívűekre öröm." (97. zsoltár 11) Ez az utóbb említett szöveg nem azt mondja, hogy igazság, hanem világosság támad fel az igazra. Isten beszéde igazság s az széles
körben volt terjesztve, hogy mindenki megszerezhesse magának, aki akarja. Jehova dicsősége az ő igéjén ragyog s ez a világosság van az igaznak rendelve. Az igazak fogják érteni; ezek vannak a templomban és igazak azáltal, hogy az „igazság palástja" alatt vannak. „Az istentelenek nem fogják érteni, de az értelmesek érteni fogják.” — Dániel 12:10
30 Jehova választóvonalat húzott az ő hívő népe és a kétszínű, gőgös és megrészegült paráznák között, mondván: „Kit tanít tudományra? A tanítást kivel érteti meg? A tejtől elszakasztottakkal- és a csecstől elválasztottakkal-é? Mivel parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi." — Ésaiás 28:9,10
31
Úgylátszik, hogy a f-irat olvasói közül többen nincsenek tisztában a nagysokaság összegyűjtésének gondolatával s ezt a zavart nagyravágyó emberek idézték elő közöttük, akik tanítóik akartak volna lenni. Aki ily emberektől vezérelteti magát, természetesen zavarba fog kerülni. A r. kat. hierarchia vagy papi uralom nem élő személy, hanem csupán egy testület és természetesen elpusztítható, anélkül, hogy ugyanakkor elpusztulnának azt a testületet vagy szervezetet alkotó és működtető személyek is. Az írás világos tanításának tűnik fel, hogy Jehova olyasminek a létrejövetelét fogja engedni, ami az álszent rendszereket leleplezi, megszégyeníti és a nép felett gyakorolt befolyásukat lerontani fogja. Jehova ezt az igazság özönének, mint nagy víznek, a hazugságokra való ráárasztásával és elsöprésével fogja tenni. Ez a jégben példázott hűvös, kemény igazságokkal történik, amelyeket Jehova bizonyságtevői által hirdet. Természetesen „szokatlan dolognak" fog feltűnni azok szemében, akik Isten szándékát nem értik. A r. kat. hierarchia évszázadokon keresztül maga felől azt hitette el a néppel, hogy ő az Isten szervezete; ennek a szervezetnek a leleplezése és megalázása tehát sok ember előtt szokatlannak fog feltűnni. Mialatt az igazság ezen árja végigömlik az országon és az ámításokat feltárja, az Isten iránt jóakaratú, becsületes emberek tudomást szereznek az ő igéjéről és hisznek neki. Kijönnek, az Úr pártjára állanak és ezekből alakul a nagysokaság. Az összes szövegek azt mutatják, hogy a nagysokaságnak össze kell gyűlve lennie a mindenható Isten nagy napjának viadala előtt. Egyetlen oly szöveg sincsen, amely arról szólna, hogy a nagysokaság csak az armageddoni viadal kezdete után gyüjtetik az Úrhoz. Miután az álkeresztények megvilágításba kerülnek és lelepleződnek, s miután a farizeusok, akik azt az intézményt használták, megszégyenülnek, ezek amint az írásból kitűnni látszik, le fogják tagadni prédikátori címüket és közemberként fogják feltüntetni magukat. "És azon a napon megszégyenülnek a próféták, kiki az ő látása miatt az ő prófétálásaik közben és nem öltözködnek szőrös ruhákba, hogy hazudjanak. Hanem ezt mondja kiki: Nem vagyok én próféta, szántóvető ember vagyok én, sőt más szolgájává lettem én gyermekségem óta." (Zakariás 13:4, 5) Úgylátszik, hogy akik zavart akarnak előidézni, s azok is, akik megzavartatni engedik magukat, nem olvasták és nem tanulmányozták, amit az Úr a f. iratban közöltetett erre nézve. Mivel tehát nem értik az igazsá-

15

15
got, a saját nézeteiket tálalják fel, ami szemben áll azzal, amit az Úr tárt fel az ő népe előtt.
32 A következő szövegek kétségtelenül megmutatják, hogy a nagysokaságnak még a mindenható Isten nagy napjának viadala előtt részesülnie kell az ország igazságának bizonyságtevésében, azt el kell fogadnia, Jehova és az ő szerv, mellé kell állania és szorgalmasan törekednie az igazságosságra és alázatosságra. Ezek a szövegek a következők:
Sofóniás 2:1—3, olvassuk: „Mielőtt szülne (tehát nem azután és nem is a nagy nyomorúság közben) a végzés (mint, polyva száll tova ama nap); míg rátok nem jön az Úr haragjának tüze, míg rátok nem jön az Úr haragjának napja... keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján". Jehova a gibeoni csatában árasztotta haragját az ellenségre, s amint Ésaiás prf. által kijelenti, azt meg fogja ismételni, amidőn „az ő szokatlan munkáját" fogja végezni.
Ezékiel 9:4—11 bizonyítja kétségtelenül, hogy Jehova hű bizonyságtevőinek be kell járniok a földet és bizonyságot kell tenniök a nép előtt az igazságról, amely munkát be kell fejezniük az „öldöklés" előtt, amit Jehova ítéletvégrehajtója fog végezni. A legcsekélyebb utalás sem történik arra, hogy az „öldöklés megkezdődése" után még valamily bizonyságtevő munkát végezhetnek, s hogy annak az eredményeképpen alakulna ki a nagysokaság.
Királyok II. 10:15—25 világosan mondja, hogy Jonadáb találkozott Jéhuval és csatlakozott Jéhuhoz, aki őt kocsijába felvette és ő a kocsiban volt immár a pusztítás munkája előtt.
Jelenések 7:9—15 mutatja, hogyan gyüjtetik az Úr elé a nagysokaság és szolgál neki; olvassuk: „Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, megmosták ruháikat és megfehérítették a Bárány vérében". Csúcspontját a nagy nyomorúság Armageddonkor fogja elérni és kétségtelenül Isten haragjának a kifejezését fogja jelenteni Sátán szervezetével szemben. A nagysokaság megmenekül ebből a nyomorúságból, az Úr keresztül segíti rajta és megoltalmazza azon feltétel alapján, hogy immár Armageddon előtt igazságra és alázatosságra törekszik. Ha ruháit nem mosta volna meg máris a Bárány vérében, a nagy nyomorúság alatt sem részesülhetne védelemben.
Máté 25:31—46 mutatja, hogy Jézus Krisztus a templomban van és ítéletet tart és minden nemzet eléje lesz gyűjtve. Jézus Krisztus hozzáfog a nemzetek szétválasztásához, s amidőn elérkezik az idő, a juhokkal szemben kezdenek kinyilvánulni a kecske-osztály tagjai; hogyan ismerteti meg ezeket az Úr? Tartsuk eszünkben, Jézus Krisztus kijelentette, hogy „kicsiny nyáján" kívül még „más juhai" is vannak neki, akiket ugyancsak össze kell gyűjtenie és szervezetének tagjaivá tennie. (János 10:16) Ezek a „más juhok" fogják alkotni a nagysokaságot. A szétválasztó idő alatt a hű maradék az Úr parancsának teljesítéseképpen bizonyságul hirdeti az ország ezen evangéliumát a nemzeteknek, s mialatt ez a hirdetés történik, azok az emberek, akikből a nagysokaság, vagy a „más juhok” fognak alakulni, barátságot tanúsítanak az Úr bizonyságtevői iránt; barátságuk és közreműködésük miatt, s mi-
vel az Úr mellé álltak s az ö bizonyságtevőivel jót mívelnek, Jézus Krisztus, a nagy bíró jobb keze felől állítja őket s így szól hozzájuk: „Jöjjetek, én Atyámnak áldottai és bírjátok az országot, amely megkészíttetett nektek e világ fundamentomának elhelyezése óta!" Azoknak ellenben, akik Jehova tanúbizonyságait az evangélium hirdetése miatt üldözik, Jézus Krisztus, a nagy bíró, a következőket mondja: „Eredjetek el előlem ti átkozottak az örök tűzre, amely készen várja az ördögöt és az ő angyalait ... s azok elmennek az örökbüntetéste (Diaglott-f. szerint: kivágattatnak).“ Az átkozottak ezen pusztulása Armageddonkor fog történni; hogyan nyílhatnék akkor alkalmuk a megpróbáltatásra a jóakaratúaknak, vagypedig arra, hogy jót cselekedhessenek az Úr népével, miután a gonoszak kivágattatnak és a próba ideje lejárt?
33 Az Úr Jézus templomában van és, ítélkezik; 1918 óta tartózkodik a templomban és szétválasztja a nemzeteket egymástól. Ezen idő alatt mondja Jézus a templomi osztálynak: „Az ország ezen evangéliumát hirdetni kell világszerte, bizonyságul minden nemzet előtt, s akkor jön el a vég ... mert akkor oly nyomorúság lesz, amilyen a világ kezdete óta nem volt, és nem is lesz többé.” — Máté 24:14, 21
34 Az ország evangéliumának ez a hirdetése éppen amiatt történik, hogy azon jóakaratúakat felvilágosításban részesítse, akik az ördög szervezetétől el akarnak szakadni, s akikből a nagysokaság kialakulni fog; az Úr egy szóval sem említi, hogy az ország ezen evangéliumát a nagynyomorúság után fogják hirdetni; a világos következtetés tehát az, hogy akkor többé szükségtelen lesz az ily igehirdetés.
35
A két gibeoni ütközet világosan Armageddont példázza, amit az írás is kimutat. Az első ütközetben Józsué példázta az Úr Jézus Krisztust; s amidőn Jehova nagy jégdarabokat hullatott az égből és az ellenség nagyobb részét azzal elpusztította, az nyilván a láthatatlan mennyei seregeket példázza a Góg vezetése alatt álló ördögi hadakkal szemben, Sátán földi seregeivel együtt. A Dávid által vívott későbbi gibeoni csatában Dávid ugyancsak Isten szeretett fiát, az Úr Jézus Krisztust példázza. A csata előtt Dávid utasítást kapott az Úrtól, hogy ne a szokott módon kezdje meg a harcot, hanem engedje az ellenséget kelepcébe kerülni. Az erre vonatkozó jelt azonban az Úrtól kellett várnia, nevezetesen: „amikor a szederfáknak tetején indulás zaját fogod hallani, akkor indulj meg”, mert „akkor kivonul az Úr előtted, hogy megverje a filiszteusokat.” (Sámuel II. 5:24; Krón. I. 14:13—17) Ez bizonyítja döntő erővel, hogy a láthatatlan mennyei seregek harcoltak az ellenséggel, amely harcnak Dávid volt a látható vezére és az ellenség teljes vereséget szenvedett. Armageddonnak a Jelenések képletében is ki van mutatva, hogy az Úr Jézus vezényeli a csatát és mennyei seregek követik öt. - Jelenések 19:11—16
36 A gibeoni ütközeteket Jehova vívta meg szövetséges népe és a Józsuénak alárendelt gibeoniták érdekében. Az armageddoni csatát is hasonlóképpen Jehova fogja megvívni szövetséges népe és a hasonmási gibeoniták, a nagysokaság ér

16

16
dekében nagy hadvezére, Jézus Krisztus által, akik természetesen immár a csata kitörése előtt Jehova mellett tartoznak állani. A gibeoniták megszabadultak Sátán minden hatalmaitól, amelyek elpusztításukra törekedtek, mivel az ördögtől elszakadtak és az Úrhoz pártoltak, és szolgáivá lettek. Most az ellenség hasonlóképpen el akarja pusztítani a nagysokaság minden tagját is, aki megszabadult az ördög szerv. kötelékeitől, mivel Istenhez és Jézus Krisztushoz pártolt. De az Úr megvédi és átsegíti Armageddonon. Miképpen a gibeoniták, úgy a nagysokaság tagjai az egyedüliek, akik most elhagyják Sátán szervezetét, Jehova és Jézus Krisztus mellé állanak és szövetséget kötnek Istennek és országának szolgálatára.
37
Gibeon nemcsupán a Jehova által ott megvívott csata által tűnt ki, de a későbbi időben is kiemelkedő szerepet töltött be Jehova előképi szervezetének történetében. Gibeon a Benjámin törzsének jutott és papi város lett. "Benjámin fiainak városai az ő nemzetségeik szerint ... tizenkét város és az ő falvaik; Gibeon...” (Józsué 18:21—28) "Áron fiainak, a papoknak menedékvárosul adták Hebront és kerületét (Júda törzséből) ... És a Benjámin törzséből: Gibeont és annak kerületét." (Józsué 21:13—19) Az írás „Gibeon tavát" is említi. (Sámuel II. 2:13) „Gibeon mellet levő nagy víznek" is nevezi: (Jeremiás 41:12) valamint „egy nagy követ" is említ Gibeonnál. (Sámuel II. 20:8) Ezek az ismertető jelek jól illenek a név jelképi jelentőségére. Gibeon magaslaton feküdt; az írás szerint a nagysokaság is kimagasló szerepet fog betölteni, a régi próféták, valamint a Jelenések értelmében is.
38 A szövetség sátorát Mózes a pusztában építette meg; de Dávid király uralkodásának idejében a sátor és a rézoltár Gibeonban volt. Akkor hiányzott ugyan a szövetség ládája a sátorból; mivel a filiszteusok elrabolták: „Sádok papot pedig és az ő atyjafiait az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban vala: hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égő áldozattal az égőáldozat oltárán minden reggel és este és hogy mindent aszerint cselekedjenek, amint megiratott az Úr törvényében, amelyet parancsolt vala Izraelnek." (Krón I. 16:39, 40) A gibeonitákra nézve tehát kényelmes volt a sátor szolgáiképpen éppen szülővárosukban élni; így a tó és az erdő is ellátta őket a szükséges vízzel és fával, amiről mint vízhordóknak és favágóknak gondoskodniok kellett.
39 Később Dávid a szövetség sátorát a Sion-hegyén állíttatta fel és odavitette a szövetség ládáját. (Krón. I. 16:1, 37, 38) De a gibeoni magaslatot egészen Salamon uralkodásának idejéig tovább is használták. A templom fekvését az úr jelölte ki Dávidnak. „Abban az időben, mikor látta Dávid, hogy az Úr őt meghallgatta a Jebuzeus Ornán szérűjén, áldozék ott. Az Úr sátora pedig, amelyet csinált vala Mózes a pusztában és az égőáldozat oltára is akkor Gibeon magaslatán vala. És Dávid nem mehetett fel oda, hogy az Istent megengesztelje, mert igen megrettent volt az Úr angyalának kardjától... Monda Dávid: Ez az Úr Istennek háza és az égőáldozatnak oltára Izrael számára.” (Krón. I. 21:28—30; 22:1) Salamon
maga is Gibeonba ment áldozni, amíg a jeruzsálemi templom Salamon uralkodásának 11-ik évében el nem készült: „Szereté pedig Salamon az Urat, járván Dávidnak, az ő atyjának parancsolataiban, kivéve, hogy a magas helyeken áldozott és ott tömjénezett. És mikor Gibeonba ment a király, hogy ott áldozzék, mert ott volt a nagy magaslat és Salamon azon az oltáron áldozott égőáldozatul ezer barmot; megjelenék Gibeonban az Úr Salamonnak azon éjjel, álmában, és monda az Isten: Kérj, amit akarsz, hogy adjak neked!" (Kir. I. 3:3—5) „És lőn, mikor elvégezte Salamon az Úr házának és a király házának építését és mindent, amit kívánt és amit akart építeni Salamon; megjelenék az Úr Salamonnak másodszor is, amiként megjelent volt neki Gibeonban, és monda néki az Úr: Meghallgattam a te imádságodat és könyörgésedet, amellyel könyörögtél előttem: Megszenteltem e házat, amelyet építettél, abba helyeztetvén az én nevemet mindörökké és ott lesznek az én szemeim és az én szívem mindenkor.” — Kir. I. 9:1—3; Krón. II. 3—5, 13
40
Mivel a gibeoniták szövetséget kötöttek arra nézve, hogy Isten népének, az izraelitáknak szolgái lesznek, reménységen felüli jutalomban részesültek, amennyiben az Isten házának szolgálatára bizalmi tisztségben részesültek. Bizonyos, a gibeoniták szolgáltak is Jehova Istennek; máskülönben nem maradtak volna tovább is Izrael szolgálatában. A gibeoniták khiweusok voltak, tehát prozeliták, illetve Jehova népének hitére áttértek voltak s később ki is tűnt az. „Jövevények (a Szeptuaginta görög szövege szerint „prozeliták") voltak abban az értelemben, ahogyan Mózes II. 12:48 és 20:10-ben van említve. Körül voltak metélve, ami azt példázza, hogy az Úr előtt tiszták voltak. Írva van: „És örvendezz a te ünnepeden, te és a te fiad, a te leányod, szolgád és szolgáló leányod, a lévita, a jövevény (prozelita), az árva és az özvegy, akik belül vannak a te kapuidon." — Mózes V. 16:14
41 Ez a sátoron ünnepen történt, s ama tény, hogy azon a gibeoniták is résztvettek, akik „jövevények" (áttértek) voltak, bizonyítja, hogy most a nagysokaság a maradékkal együtt ünnepli a sátoros ünnepet. A gibeoniták jövevények illetve prozeliták (áttértek) voltak. Leszármazottaik Isten népével együtt maradtak. Ami azon további tényből is kitűnik, hogy pünkösdkor, amidőn a Szentlélek az apostolokra kitöltetett a különböző nyelveken beszélő emberek között „zsidók és prozeliták” is vannak említve. (Ancsel. 2:10) Az Antiochiabeli Miklós is prozelitus volt. (Apcsel. 6:5) Pál követői közt nagyon sok prozelitus akadt. (Apcs. 13:43) Jonadábnak, a Rékáb fiának leszármazottja is a jövevénvek vagy prozeliták közé tartozott. — Mózes IV. 10:29, 32; Bírák 1:15; Krón. I. 2:55
42 Amidőn Jézus diadalmenetben vonult Jeruzsálembe szamárnak vemhén, nagysokaság volt a kíséretében, akik között sok jövevény vagy prozelita is volt. „Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy! Néhány görög is vala azok között, akik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen. Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez ménének és kérék őt.

17

17
mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust!" — János 12:19—21
43
Megjegyzendő, hogy az álszent farizeusok megrontották a prozelitizmus ügyét, amennyiben mindent megtettek, csakhogy minél több embert megnyerjenek szervezetük részére, akiktől anyagi támogatásban részesültek. Jézus ezeknek mondotta: „Jaj néktek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál.” — Máté 23 :15
Ferdeségek
44 Sátán fogásai közé tartozik, hogy Isten törvényeit elcsavarja, illetve kiragad valamely igazságot és tévesen alkalmazza; így akarja a törvénytelen eljárást kendőzni. Isten törvénye, amely mindenkor igazságos, a jövevénynek vagy prozelitának (áttérőnek) is kegyelmét ígéri. Istennek ezt a törvényét az ördög a farizeusok által elferdíttette. A farizeusok eltávoztak Isten szándékától, az igazságtól, valláskufárok lettek és a saját önző céljaik érdekében használták a zsidó vallást, illetve azt, amit ők „zsidó vallásnak” neveztek. Azok, akik az igazságtól eltértek és álvallásosak lettek, Isten igéjét önző célra aknázták ki, s emiatt lettek az ördög fiai vagy eszközei. A képmutató farizeusok mindent megtettek, csakhogy az embereket felügyeletük alá hajtsák és prozelitusaikká tegyék; ezt a saját felmagasztalásuk érdekében cselekedtek. Hasonlóképpen cselekesznek ellenmásaik is, kiváltkép a r. kat. hierarchia. Más vallásbeliek is léptek hasonló utakra, mint a farizeusok és Isten igéjének cselekvése helyett emberi rendelésekre hallgattak, amit vallásnak neveztek; tehát ferdeségek hibáiba estek. Erre nézve néhány történelmi adatot közlünk, amelyek jobban megvilágítják ezt a tárgyat.
45 Jézus idejében az edomiták is a prozeliták közé tartoztak, kiket a farizeusok erőszakkal térítettek a zsidó vallásra. Heródes családja is közülök való volt, t. i. ama király, aki Jézus születésekor uralkodott Palesztinában. A zsidók Ezsdrás és Nehemiás elhunyta után egy kevés idővel a farizeusok vezetése alatt terjeszteni kezdték vallásukat, testi fegyvereket és egyéb igazságtalan eszközöket is igénybevéve erre a célra. A makabeusok lettek a zsidók királyai, akik papi léviták voltak, egyiküket Hyrcanus Jánosnak hívták. Hyrcanus János atyja halála után elfoglalta a trónt és Kr. e. 135-ben főpap lett. Katonai expedíciói felől áll megírva: „Hyrcanus elfoglalta Dóra és Marissa edombeli városokat és az edomitákat leigázta; meghagyta azonban őket az országban, ha körülmetéltetik magukat és alávetik a zsidó törvényeknek. Ezek minden áron atyáik földjén akartak maradni, tehát körülmetéltették magukat és felvették a többi zsidó szokásokat is. Tehát abban az időben történt mindez, és azután csupán zsidók voltak." (Josephus 13, 9. fej. 1. bek.) Hyrcanus János később sadduceus lett. — 13. 10. fej. 5, 6.bek.
46 Heródes családja tehát edomita volt s azok közül származott, akiket erőszakkal térítettek át a zsidó vallásra. „Heródes király", akit „nagy Heródesnek neveznek egy ily edombeli prozelita
volt, ő kérdezte ki a keleti bölcseket és rendelte el azután a gyermekmészárlast Bethlemben, amidőn a gyermek Jézust megöletni akarta. (Máté 2:1—19) Ez a Heródes építtette át a jeruzsalemi templomot kétszinűségből, amelyről a zsidók azt mondták Jézusnak: „Negyvenhat évig építették ezt a templomot és te három nap alatt akarod azt felépíteni?“ (János 2:20) Jézus előre megmondotta, hogy a heródesi templomot le fogják rombolni. — Máté 24:1, 2
47 Heródes Antipás király is ily áttért volt, mert a fentemlített nagy Heródes fia volt és az ő tronutódja volt a galileai trónon. Salome táncosnő kérésére ez a Heródes Antipás fejeztette le Keresztelő Jánost. (Márk 6:14—28) Amidőn a farizeusok azt mondták Jézusnak, távozzon Galileából, mert Heródes meg akarja öletni, Jézus így felelt nekik: „Eredjetek el és mondjátok meg annak a rókának." (Lukács 13:31,32) Mikor aztán ez elé a Heródes elé vitték, Jézus nem akart csodát mívelni előtte. (Lukács 23:6—11) Emiatt vetette meg őt Heródes. Az apostolok és a többi tanítványok valamivel pünkösd után emiatt imádkoztak így: „Mert bizony egybegyűltek a te szent fiad, Jézus ellen, akit felkentél, Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével." — Apcsel. 4:27
48 Heródes Agrippa I., nagy Heródes unokája „elkezde kegyetlenkedni némelyekkel a gyülekezetből valók közül... megöleté pedig Jakabot, Jánosnak testvérét, fegyverrel. És látván, hogy ez tetszik a zsidóknak, feltette magában, hogy elfogatja Pétert is (Valának pedig a kovásztalan kenyerek napjai). Pétert azonban az Úr angyala később kiszabadította a börtönből. Később, amidőn ez a Heródes egy beszédet tartott a pogányok előtt „megveré őt az Úrnak angyala, azért, hogy nem az Istennek adá a dicsőséget, és a férgektől megemésztetvén, meghala.” — Apcsel. 12:1—23
49 A farizeusok s a hasonlók, csatlósaikkal együtt harcoltak oly elkeseredetten Jézus ellen és üldözték őt mindhalálig. Azok a farizeusok Isten földi helytartóinak vallották magukat, mindazáltal Isten szeretett fiának halálát okozták. Jézus tudta, hogy azok az álszent papok az ő életére törnek; mindazáltal megmondta felőlük az igazságot. Ebben az összefüggésben olvassuk el Máté ev. 23. fejezetét és olvasás közben a farizeus szót helyettesítsük a r. kat. hierarchia és az ő szövetséges klérusa szavakkal. Jézus az ő igéjének elferdítése felől mondta a prozelitákkal kapcsolatban: „Jaj néktek képmutató Írástudók és farizeusok! Mert ti bejárjátok a tengert és a földet, hogy valakit prozelitává tegyetek, s ha azzá tettétek, a gyehenna fiává teszitek, sokkal inkább magatoknál”. (Máté 23:15) Közölte a farizeusokkal, hogy nem kerülhetik el a gyehenna büntetését, s így pusztulásra-szánttakként jellemezte őket; az Úr hasonló sorsra szánta ellenmásaikat, a r. kat. hierarchiát és azok szövetségeseit is, akik térítési eszközül mindent felhasználnak.
50 A r. kat. hierarchia, miképpen előképei a Heródes famíliával kapcsolatban teljesen elcsavarta Isten törvényét a térítés munkáját illetőleg. E törvénytelen cselekedetben a Rómából dolgozó kat. szervezet a farizeusokat is felülmúlta. Ennek gyalázatos példája Mexikó meghódítása. A r. kat.

18

18
hierarchia Európa és Dél-Amerika több országában a férfiakat és a nőket tűzzel és karddal, borzasztó kínzásokkal kényszerítette a katolikus vallásra való áttérésre és a hierarchia szervezetének való meghódolásra. Ez a hierarchia kihívóan Jehova Isten képviselőjének vallja magát; holott a valóságban „e világ istenének" a képviselője t.i. az ördögnek, Sátánnak. Férfiak, akik ebben az országban, Amerikában, a r. kat. hierarchia tagjaiképpen járnak-kelnek, a hierarchia ellenfeleinek meggyilkolását kívánják. A r. kat. hierarchia szervezetének főtisztviselői közül némelyek bojkottal fenyegetőznek s így akarják megijeszteni a rádió-társaságokat, hogy az igazságot rádió állomásik utján ne továbbítsák és hivalkodva azt mondják, hogy a „nagy hierarchia tisztviselői drasztikus rendszabályokat fognak alkalmazni", ha figyelmeztetéseiket figyelmen kívül hagyják; Kijelentésüket nyilván úgy kell értelmezni, hogy ha a rádióállomások nem engedelmeskednek a kardinálisnak vagy a hierarchia tagjainak, akkor oly eszközökhöz fognak nyúlni, amellyel a bojkottnál is nagyobb kárt tudnak előidézni. Vegye tudomásul mindenki, akiket a r. kat. hierarchia befolyásolt, hogy Isten törvényének kijelentése szerint úgy a r. kat hierarchiának, mint valamennyi igazság-elforgatónak, akik Isten szt. nevét hamis megvilágításban tüntették fel és törvénytelenséget gyakorolnak, pusztulása küszöbön áll. Most a jóakaratú emberek, akikből a nagysokaság alakulni fog, és akik védelemben fognak részesülni, sietve elhagyni tartoznak e hierarchiát és a hasonló vallás-szervezeteket és az Isten országához kell menekülniük. Rövid az idő, amely alatt biztonságba lehet helyezkedni, ha egyáltalán lehetséges az.
51
A r. kat. hierarchia s a vele szövetkezett papság a farizeusok útján jár. Napjainkban azzal kérkedik, hogy az Egyesült-Államokban 20 millió hívet számlál; e húsz millióhoz tartoznak kétségtelenül az ország legnagyobb gazemberei; gonosz emberek, akik semilyen bűnténytől sem riadnak vissza, s akiket a papok törvénytelenségeik alól feloldoznak. Amiképpen a farizeusok a Jézust örömmel fogadó köznép ellenségei voltak, úgy a r. kat. hierarchia is halálos ellensége a köznépnek, amely Jehovának és Jézus Krisztusnak zeng dicséretet. Hasonló okból, mint a farizeusok, üldözi a papság is Isten maradék népét és a nagysokaságot.
52
A jeruzsálemi templom felépülése után a gioeoniták, kiket szolgáknak tekintettek, Jeruzsálembe költöztek és ott végezték a vízhordás és a favágás szolgálatát. Később eljött Nabukodonozor, elpusztította Jeruzsálemet és sokat hurcolt Babilonba fogságba, köztük gibeonítákat is. Később a gibeoniták a zsidók maradékával visszatértek, hogy a templomot Jeruzsálemben újjáépítsék. „Ezek a tartománynak fiai, akik feljöttek vala a rabság foglyai közül, akiket fogva vitetett Nabukodonozot, Babilónia királya, s most visszajövének Jeruzsálembe és Júdába, kiki az ő városába. Kik jövének Zorobábellel: Jésua, Nehémiás, Azariás, Raámia, Nahamáni, Mordokhai, Bilsán, Miszpereth, Bigvai, Nehum, Baána, Izrael népe férfiainak számok ez:... Gibeon fiai: kilencvenöt." — Nehémiás 7:6, 7, 25.
53 A gibeoniták közreműködtek Jeruzsálem fa-
lainak javítási munkájában. (Nehémiás 3:7) A gibeoniták és utódaik híven megtartották szövetségüket, jóllehet nem voltak izraeliták és a törvényszövetségbe, s a hűség szövetségébe sem voltak felvéve; mindazáltak Jehovának szolgáltak és házának hű szolgái voltak. A gibeoniták tehát nagyszerűen példázzák a nagysokaságot, amely eltávozik Sátán szervezetéből, Krisztus szolgálatába áll, a maradékkal együtt dolgozik és később „éjjel-nappal" Jehova és Jézus Krisztus szolgálatában tartózkodik, illetve mindenkor, örömmel. — Jelenések 7:9—15
54
Az összes szövegek egy irányba mutatnak és kétségtelenül kimutatják, hogy a nagysokaság az Úr köré és szervezetébe gyűl, megtanulja az igazságot és az alázatosságot, a próbában hívnek kell bizonyulnia, s csak azután következik a „pusztító szélvihar" (nagy nyomor), Isten haragjának kitörése Armageddonkor, amidőn Sátán szervezetét elsöpri. Miközben tehát Jehova bizonyságtevői teszik ki a hű maradékot, a királyság gyümölcseit a nagysokasághoz viszik, harcolniok kell az álszentekkel és azok szövetségeivel, és harcolnak is. Jehova (az Úr) napja itt van. Ez az ítélet napja, amidőn Jézus Krisztus, a nagy bíró, szétválasztja a nemzeteket. A jelen a háborúság ideje és a hű maradéknak öröme telik megküzdenie a Jehova Isten nevét oly régóta gyalázó, képmutató álszentekkel. Azon idő ez, amidőn a hű maradék minden tagja Isten minden fegyverét felölteni és viselni tartozik. (Efézus 6:10—18) Most az ördög és társai harcba keverik a maradékot, mivel a bizonyságtevést az Úr parancsa értelmében végzik és a kétszínűséget és a romlottságot kipellengérezik, amely az ördög főképviselete a földön. Ebben a küzdelemben a jonadábok, illetve a nagysokaság is résztvesz a maradék oldalán. (Krón. I. 12:1, 4) Hallják a szabadulás evangéliumát s az Úr parancsát követve a nagysokaság örömmel továbbítja azt, mondván: „Jöjjetek! s aki hallja, az is mondja: Jöjjetek!” — Jelenések 22:17
55 Jehovának ezen a napján ki kell próbáltatnia mindazok szeretetének, akik Isten akaratának cselekvésére fogadalmat tettek, s aki ebben a megpróbáltatásban megáll, minden ellenkezésre való tekintet nélkül hirdetni fogja az ország evangéliumát. (János I. 4:17, 18) Aki önző indokból vesz részt a munkában oly szándékból talán, hogy másnak a helyét akarja elfoglalni, vagypedig, mert szerepelni akar mások szemében, ezzel tisztátlan szívét mutatja ki; s ha ily szívállapotban marad, biztosan kudarcot fog vallani. Az írás felteszi a kérdést: „Ki megy fel az Úr hegyére és marad meg az ő szent hajlékában? (Aztán így válaszol:) Az ártatlan kezű és a tiszta szívű, akinek lelkében nem támad gonosz és hamisan nem esküszik”. Csak aki tökéletes az Isten és az ő országa iránti szeretetben, fog mindent megtenni és fogja Isten törvénye iránti engedelmességgel hirdetni a Felséges nevét és országát.
56
Az Úr igéjében lefektetett szabályok egyike így szól: „Az engedelmesség jobb az áldozatnál!" (Sámuel I. 15:22) Amidőn a lelki Izrael tagjai magukat Istennek szentelték, szövetséget tartoztak kötni, s ezzel fejezték ki azon hajlandóságukat, hogy feláldozzák minden földi reményeiket és kilátásaikat és Jézus Krisztust fogják követni

19

19
nyomdokain, hogy vele az ő királyságában is résztvehessenek. Mindnyájuk legnagyobb reménysége az volt, hogy a mennyekbe fognak kerülni és együtt uralkodnak majd Jézussal; mindig szemük előtt tartották, hogy a nagy jutalmat csak úgy nyerhetik meg, ha az Úr hasonlatosságára nevekedve, elkészítik magukat. Ez a törekvés teljesen egyezett azzal a világossággal, amellyel akkor bírtak. De az Úr Jézusnak Jehova templomához érkezése óta az igazaknak szóló világosság az Úr Jézus Krisztus arcáról tükröződik az „igazság palástja" alá gyűjtöttekre és feltárja előttük, hogy Jehova parancsának való engedelmeskedés a legfontosabb, s az áldozatnál is jobb, jóllehet az áldozatra is szükség van. Most látják a felkentek, hogyan jelenik meg Jehova Sionban az ő dicsőségében, s hogy az ítélet napja elérkezett. Azt is látják, hogy Isten haragja kezd rászakadni Sátánra, amennyiben kivettetett a mennyekből, s hogy Jehova akkor tartóztatta haragjának további kifejezését, amíg a bizonyságtevés munkája a földön az ő akarata szerint befejeződik; a bizonyságtevés befejezése után Jehova haragja teljesen rászakad Sátánra és szervezetére, mignem Isten minden ellensége megemésztődik.
57 Világos lett tehát a felkentek előtt, hogy sokkal többet kell tenni annál, mint csupán annak szem előtt tartását, hogy a földi remények és kilátások feláldozásába beleegyezni. A felkentek az Úr templomában megvilágosítva, látják, hogy az Úr a maga nevének népéül választotta őket, s hogy szorgalmasan és tevékenyen követniük kell az ő parancsait. Az Úr szabályosan kinevezett tanubizonyságtevőiként küldi őket a királyság evangéliumának hirdetésére, s megparancsolta nekik, hogy ezt a munkát a vég előtt be kell végezniük. Azt parancsolta nekik, hogy keljenek fel és indítsanak harcot az ellenséggel szemben még az ő nagy haragjának kifejezése előtt. A maradékkal világosan közölve van, mit kell cselekednie. Feladata, hogy Isten munkatársa legyen, amiképpen az apostol is az, és az volt, amint kijelentette. — Kor. I. 16:10; II. 6:1
58 Az ellenséggel folyó háborúban a maradék feladata csupán az igazság (evangélium) hirdetéséből áll. Ő nem harcol testi fegyverekkel, hanem nagy erődítmények lerontására alkalmas igazságokkal, amelyek az ellenséget leleplezik. (Kor. II. 10:3, 4) E hadjárat fogja megszégyeníteni az ellenséget. Ez az Isten munkája, mivel az ő akarata szerint folyik. Szokatlannak fog feltűnni mindenki előtt, aki nem rendelkezik az Úr szellemével, hogy Isten meg fogja szégyeníteni azokat az embereket, akik oly sokáig az ő képviselőinek vallották magukat. Ez a munka azonban nem az Armageddon, hanem ezt Anmageddon előtt kell elvégezni.
59 Mivel Jehova felkent tanúbizonyságait rendelte királysága érdekeinek őrzésére, felelőssé teszi őket és megparancsolja nekik, közöljék a figyelmeztetést; s azt is tudtukra adja, mily büntetésben fognak részesülni, ha az ő erre szóló parancsait nem teljesítik. (Ezékiel 33:6—10) A nagyobb Mózes, Jézus Krisztus, a templom-osztály hadvezére parancsolja meg bizonyságtevőinek a tennivalókat; és az ő részükről sokkal jobb
teljesíteni e parancsokat, az áldozatnál is; mert mindazok elpusztulnak, akik nem engedelmeskednek vagy azzal felhagynak, s így az áldozatuk is hiábavaló lesz. (Apcsel. 3:23) Ha azonban hűségesen engedelmeskednek neki, élni fognak. A maradék mostani munkája tehát különbözik előző munkájától, mivel most sokkal fontosabb munkát kell elvégeznie. A nagy peres ügy, amely évszázadokon keresztül eldöntetlenül lebegett, most egyszer és mindenkorra eldöntés előtt áll. De mielőtt döntésre kerülne a sor, Jehova a néphez küldi bizonyságtevőit, hogy adják tudtára, hogy ő az Isten és közöljék azt is, mit fog tenni most az ellenségeivel. Ezek által vesznek részt a nagy peres ügy eldöntésében az ő bizonyságtevői és az ő nevének tisztázásában. Azok az emberek, akik most életben szeretnének maradni, még Jehova haragjának kitörése előtt tudomásul venni tartoznak a bizonyságtevést; a maradék tartozik hozzájuk vinni a figyelmeztetést, hogy az Urat megkeressék és haragjának kitörésekor biztonságban lehessenek. Ezt a bizonyságtevő munkát el kell végezni; s amidőn befejeződik, fog a Szentírás kijelentése szerint a legnagyobb nyomor következni, amelyhez hasonló még nem volt és nem is lesz többe, amely nyomorúság a világegyetem összes szellemi és emberi démonjaira fog következni. Ez lesz a mindenható Isten—, akit Jehovának hívnak — nagy napjának viadala. Most a prófécia feltárása útján közli Jehova népével, hogy rövidesen döntő csapást fog mérni az ellenségeire az ő jobb keze, az Úr Jézus Krisztus útján, s hogy azon csata kitörésekor közismertekké lesznek azok az emberek, akikből a számtalan sokaság fog állani, akik az igazságról értesültek és az Isten és az Ő országa mellett foglaltak állást, és az Istent dicsőítik, mondván: „Üdv a mi Istenünknek, és a Báránynak, aki a trónon ül!“ — Jelenések 7:10
Tanulmánykérdések

20

20
(Angol W. 1936 október 1)
Érdekes levelek
Egy „vízhordó" munkában!
„Közlöm önökkel, hogy szombaton délelőtt az irodájukban voltam, ahol 25 füzetet és 2 könyvet vásároltam. Nagyon sajnálom, hogy nem beszélhettem önökkel személyesen. Ha ismét Ch... -ba jönnek, tudassák velem, mert a mi Istenünk igazságával állandó kapcsolatban szeretnék maradni. Valamennyi füzetet és könyvet, melyet eddig önöktől kaptam a környéken élő embereknek adtam el, nem azért, hogy pénzzé tegyem, hanem hogy az embereknek a követendő útra rámutassak, amely által örökéletet nyerhetnek. Minden körülmények között mindvégig Jehova hűséges tanúbizonysága akarok maradni. Az újonnan vásárolt könyveket szintén elterjesztem. Mindenkor teljesíteni akarom a Legfelségesebbel szemben való kötelességemet. Baráti üdvözlettel
C. CH. L. M-ben, Belgium"
Érdeklődés Flandriában
„Amennyire csak tehetem, kedves uram, igyekszem az önök lapját barátaimhoz és ismerőseimhez juttatni, hogy a mai társadalmi rend szomorú állapotát ők is felismerhessék. Teljes szívemből tudatnom kell önökkel, hogy az önök lapja a „Het Gouden Tijdperk", lassan felnyitja szemeimet.
H. H. T-ben, antwerpeni járás."
„Nemrég egy kis könyvecskét kaptam önöktől, „Az ö bosszúja" címen. Amint veszem észre ez a kis könyvecske nagyon jól van összeállítva, céljának megfelelő, mindenki részére világos és könnyen megérthető, az olvasóban uralkodó szellemre való tekintet nélkül. Amennyiben önök dijmentesen küldik szét Rutherford bíró ezen könyveinek jegyzekét, nagyon szívesen venném, ha az én részemre is küldenének. Az anyagiakhoz mérten megrendelek azután néhány iratot."
Erre rá megjött egy 6 könyvre és 9 füzetre vonatkozó megrendelés. Ezen iratok átvétele után az illető így írt:
„Közlöm önökkel, hogy a könyveket nagyon jó állapotban kaptam meg. A bennük való lapozgatás valóban élvezet! A könyvek kivitele felülmúl minden várakozást s kötésük valóban csinos. Mindennél szebb azonban a tartalmuk, amely annyira érdekes és lebilincselő, hogy az ember még az étkezésről és alvásról is megfeledkezik. Minden annyira világos, mintha csak maga az Isten igéje állana nyitva az ember előtt! Még az Isten igéjében teljesen járatlanok is megérthetik annak magyarázatát. Kívánságom az, hogy szellemi téren ebben az irányban haladjak és táplálkozzam s ebből kifolyólag kérdem, vájjon van-e még több efféle irat is.
A legjobb kívánalmakkal
E. G. D-ben, antwerpeni járás."
A lap eredeti címe: „https://hu.jwunited.org/index.php?title=A_nagysokaság_összegyűjtése_III._és_IV._rész&oldid=1783”