A lap korrektúrázva van
5
azt az én mennyei Atyám előtt." — Máté 10:26, 28, 33
13 Jehova meghatalmazott bizonyságtevőit küldi az ország gyümölcseivel a néphez. A bizonyságtevők elmennek a parancs értelmében, mivel szeretik Istent, s ebből az okból nem is félnek az ellenségtől. Inkább az Úrnak következő bibliai utasítására hallgatnak: „Azzal lesz teljessé a szeretet köztünk, hogy bizodalmunk az ítélet napjához (más ford. „bátrak vagyunk az ítélet napján"). "Mert amint ő van, mi is úgy vagyunk e világon. A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár; aki pedig fél, nem lett teljes a szeretetben". (János I. 4:17,18) Egyetlen ember és csoport sem tud most eredményesen az Úr útjába állani, s megakadályozni az Úr népének munkáját. A felkent maradék tökéletesen szereti Istent és teljesen hűséges hozzá s az ő kegyelméből végre is fogja hajtani, amit az Úr neki parancsolt, az emberek, vagy az ördögök ellenkező törekvései dacára is.
14 Józsué teljesen bízott az Úrban. Nem vesztegette az időt, hanem azonnal elindította hadseregét. Éppen így most Isten népének sem szabad elvesztegetnie az időt, hanem az Úr magasan lengetett zászlójával ki kell vonulnia s meg kell mutatnia a jóakaratúaknak az utat, amelyen járniok kell. (Ésaiás 62:10) Józsué nem feküdt le, hogy előbb átaludja az éjszakát, „jobb időket" várva s csak másnap kelvén útra, hanem azonnal útrakelt: „És rájuk töre Józsué nagy hirtelen, miután egész éjszaka ment vala Gilgáltól." — János 10:9
15 Hadseregével együtt egész éjszaka menetelt és korábban érkezett, mintsem várták volna. Egy korábbi alkalommal egy csapat ugyanezt az utat három nap alatt tette meg, amelyet Józsué most egy éjszaka tett meg. (Józsué 9:16, 17) Józsué felismerte, hogy gyorsan kell cselekednie s így a sziklás és emelkedő úton gyorsmenetben tette meg az utat. Emberei nyilván fáradtak voltak és majdnem ki voltak merülve, mindazáltal kitartottak és hajnalra immár Gibeon alá érkeztek és meglepték az ellenséget. Ekkor az izraeliták nem dugták karba a kezüket. Hasonlóképpen kell most cselekednie a maradéknak is; meg kell látnia, hogy most elérkezett az Úr ideje, az evangéliummal előre kell vonulni. A maradék előljár, mitsem törődik beképzelt emberek lapos okoskodásaival, akik azt hiszik, hogy bizonyos „felismerés" birtokába jutottak, holott semmit sem tudnak. Jehova most előre értesíti a maradékot, hogy az ellenség meg ne lephesse és le ne gázolhassa. Aki kritikai és hibákat kereső érzülettel olvassa a folyóiratot, zúgolódik az Úrtól nyújtott táplálék ellen, nem értheti meg Isten szándékát. (Dániel 12:10) Az ellenség éppen ilyeneket használ fel Jehova bizonyságtevőinek félrevezetésére; a hű bizonyságtevők ellenben, akik az Úr igéjéből táplálkoznak s azáltal vezéreltetik magukat, tudják, amidőn valamely prófécia magyarázatát olvassák, hogy az Úrtól szarmazik-é az vagy sem; s így nem támadnak nehézségeik a tekintetben, hogy beálljanak-e az ellenség ellen felvonulók közé.
16 Úgy látszik Gibeont a szövetkezett ellenség fogta ostrom alá és éppen döntő rohamra készültek a város ellen, amidőn Józsué haderejével megjelent a csatatéren. Ez a pillanat nyilván az utol-
só kétségbeesett védekezés órája volt a gibeonitáknak, mert máskülönben nem kértek volna oly gyors segítséget Józsuétól. Mivel a gibeoniták önként alárendelték magukat Józsuénak és szolgáinak s a többi izraeliták szolgáivá lettek, Istenben és az ő képviselőjében kellett bízniok. Emiatt várták és remélték, hogy Józsué megmenti őket az ellenségtől; mert ők megtartották a szövetségüket, amit néhány nap előtt kötöttek Józsuéval és az ő népével. A gibeoniták tudták, ha megadják magukat a szövetkezett ellenségnek, azzal nem használnak maguknak semmit sem, mert az Józsué kezétől való pusztulásukat vonná maga után; hitték, hogy Józsuét Istene bízta meg Kanaán elfoglalásával, s hogy az sikerülni is fog neki. Tudták, ha most cserben hagyják az izraelitákat, az biztos pusztulást fog hozni reájuk, mert hiszen pusztulásra voltak szánva Józsuéval kötött szövetségük előtt. (Józsué 9:24) A képlet e része teljesen egyezik azok helyzetével, akik most jóakaratúak Isten iránt, akik máris megtették az első lépést az Isten szervezetével való egyesülés tekintetében. Ezeket immár nem szeretik a világ nemzetségei, hanem a világiak részéről gyűlölve vannak; mert azok a szövetkezett hatalmak Sátán mellett kelnek síkra és mindazok ellen harcolnak, akik Istennek és az ő országának pártolói. Sátán és hordái halálra szánták mindazokat, akik az Úrhoz tértek, s mivel ezek Istenre és Krisztusra tekintenek, tudják, hogy csak Isten mentheti meg őket Jézus Krisztus útján.
17 Mindaz, ami eleddig Józsué, a többi izraeliták és Gibeon népe között lejátszódott, a gibeoni ütközet előtt történt. Mivel láttuk, hogy a gibeoniták a nagysokaságot példázzák, viszont az izraeliták Józsué vezérlete alatt Jehova választott népét, amely most Jézus Krisztus parancsnoksága alatt áll, az eddigi események azt példázzák, amit Jehova tanúbizonyságainak az armageddoni ütközet előtt kell tenniök. Jehova a próféciákban különböző képek megörökítését tartotta jónak, amelyek közvetlen Armageddont megelőző eseményeket példáznak, valamint azt, hogy micsoda is lesz tulajdonképpen Armageddon. Ezek az összes képek azt mutatják, hogy amely munkát Jehova tanúbizonyságainak kell elvégezniök, megelőzi a mindenható Isten nagy napjának viadalát, és semmi sem mutat arra a Szentírásban, hogy a maradék az armageddoni ütközet után, — amit a gibeoni ütközet példáz — fog bizonyságot tenni a nagysokaságnak. A folyóirat gyakran kiemelte azon pontot, s most újból kiemeli, hogy ama nagy cél, amit Isten szándékában szem előtt tart, az ő nevének a tisztázása s ennek az érdekében tétet előzőleg bizonyságot az ő nevéről és Jézus Krisztus alatt álló nagy szervezetéről azok előtt, akik nyitva tartják füleiket, s azután fogja kifejezésre juttatni nagy hatalmát Sátánnak és mindazoknak elpusztítása által, akik Sátán mellett állanak. Semmi sem mutat arra az Írásban, hogy Isten valamely teremtményt akart volna felmagasztalni és naggyá tenni a nevét. És azt sem mutatja, hogy Isten ezen a napon Armageddon előtt ki fog választani magának egy embert és „nagy munkát" fog végeztetni általa". Semmi oka sincsen annak, hogy miért kellene így tennie az Úrnak, mikor tudjuk, hogy az emberek felmagasztalása útálatos az Isten előtt. Ha most valamely
