A lap korrektúrázva van
A nagysokaság összegyűjtése
„Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen." — 118. zsoltár 24
4. rész.
1
EZT a napot Jehova Isten rendelte; ez a napja a prófécia teljesülésének is, amelyet népének megerősítésére immár régen íratott. Ez a nap az, amelyen Jehova neve igazoltatni fog; ama nap tehát, amidőn mindenkit megtámad az ellenség, aki azt állítja, hogy Jehova és az ő királya mellett áll. Mindenki látja, hogy Jehova ezen a napon fogja tisztázni nevét, akit Jehova Jézus Krisztus útján felvilágosított, s hogy ezt a napot rendelte népének megszabadítására, s ezért örvend. Az ilyenek látják, hogy Jézus Krisztus a templomban tartózkodik és tudják, hogy a hű maradék köréje van gyűlve templomában; emiatt énekelnek így: „Áldott, aki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, akik az Úr házából valók vagytok. Isten az Úr, és ő világosít meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához. — Istenem vagy Te, azért hálát adok neked! Én Istenem magasztallak Téged!“ (118. zsoltár 26—28) A hűségesek most azt látják, hogy Sátán bandája most hadba száll ellenük. Látják, hogy teljesen az Úrtól függnek s emiatt imádkoznak ekképpen: „Ó, Uram, segíts most; ó Uram, adj most jó előmenetelt!“ (118. zsoltár 25) A hűségesek tudják, hogy Jehova Armageddonkor fog teljes gvőzelmet aratni, s most a munka jólétéért esdekelnek az Úrhoz, amelynek éppen a mindenható Isten nagy napjának viadala előtt kell elvégeztetnie.
2
A gibeoni első ütközet felől áll megírva: „És a nap és a hold megálltak", és „nem volt olyan nap, mint ez, sem annakelőtte, sem annakutána, hogy ember szavának engedett volna az Úr, mert az Úr hadakozik vala Izraelért." — Józsué 10:14
3 Ami azon a napon Gibeonnál történt, prófécia volt: „És nem volt olyan nap, mint ez, sem annakelőtte, sem annakutána”. A prófécia még egy nagyobb napról is előreszól, amidőn ez teljesülni fog; most a teljesülés e napján élünk. Jehova kétségtelenül angyalait küldte, hogy azon bátor gondolatot támasszák Józsuéban, amely azon kérésre indította Isten iránt, hogy a nap és a hold megálljanak és tovább ragyogjanak. Józsué csupán ember volt, aki szerepét eljátszotta a nagy prófétai drámában, amelyben Jézus Krisztust, Isten szeretett fiát példázta, aki Armageddonkor az ember érdekében el fog járni, mégpedig a maradék és a nagysokaság érdekében is, Jehova Isten dicsőségére. (Ésaiás 63:4) Az izraeliták Gibeon alatt a gibeoniták érdekében harcoltak, akik az Úr képviselőihez csatlakoztak volt: a Szentírás kijelentése szerint Jehova harcolt Izraelért. Így szerzett védelmet és szabadulást Jehova a gibeonitáknak, s ezért köszönhették neki a megmenekülésüket. Hasonlóképpen harcol Isten is felkent népéért mostan s fogja így
a nagysokaságot is védelemben és szabadításban részesíteni; ez a nagysokaság örvend mostan, hogy Jehovát és Jézus Krisztust tekintheti védelmezőjének és szabadítójának és üdvvel köszöntheti őket. — Jelenések 7:10
4
Józsué visszatért a táborba: „Ezután vissza¬
tére Józsué és az egész nép a táborba, Gilgálba.” (Józsué 10:15) Ez a visszatérés csak a nap folyamán elvégzett munka után történhetett és nem történt korábban. „Ez az öt király pedig elfutott vala és elrejtőzék Makkedában, a barlangban." (Józsué 10:16) Józsué nem hagyott fel a munkájával, amíg be nem fejezte. Jehova neve azon a napon mindenkinek a szívében felmagasztaltatott, aki hitt benne; mindazáltal ez nem foglalta magában Isten ellenségeit. Prófétája útján Jehova nyilván Armageddon idejére utalt, amidőn a következőket íratta meg: „És porba hajtatik a közember kevélysége és megaláztatik a főemberek magassága (felfuvalkodottsága) és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon. És a bálványokat teljességgel elveszti. És bemennek (akik azt túlélik) a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elől és nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet" — Ésaiás 2:17—19
5
Az álszentek és a képmutató szervezetek, a „parázna" pusztulása után azok, akik Sátán szervezetéből az eseményeket túlélik, illetve még egy ideig életben maradnak, nem a Jehova Istenhez fognak megtérni, hanem szervezeteikben fognak elbújni; ezt példázza az öt király, akik a barlangba bújtak el. Józsué ugyanazon a napon, amelyen az emoreus királyok elbújtak a barlangban, elfoglalta Makkeda városát. „És megizenék ezt Józsuának, mondván: Megtaláltatott az öt király, elrejtőzve a makkedai barlangban." (Józsué 10:17) Azok a királyok nem menekülhettek el Jehova elől, így Armageddonkor sem menekülhetnek maid el a nagyobb Józsué (Krisztus) elől Isten ellenségei. „Mert kezed megtalálja minden ellenségeidet és a te jobbkezed a te gyűlölőidet." (21. zsoltár 8) Józsuénak a harc folvamán vitték meg a hírt az öt király elrejtőzése felől; de ő először a menekülő seregeket akarta felmorzsolni, s csak azután akart az elbújtak megkeresésére indulni. Józsué emiatt adta ki a köv. utasítást ezeket a királyokat illetően: „És monda Józsué: Hengergessetek nagy köveket a barlang szájához és rendeljetek mellé férfiakat, hogy őrizzék őket. Ti pedig meg ne álljatok nyomuljatok ellenségeitek után és vágjátok utócsapataikat és ne engedjétek őket bejutni az ő városaikba, mert kezetekbe adta őket az Úr, a ti Istenetek!" — Józsué 10:18 ,19
6 Józsué azután a menekülő sereg üldözésére kelt és az Úr a kezébe adta azt. A gibeoniták immár a csata kezdete előtt felvilágosításban részesültek s immár azelőtt határozottan Józsué pártjára állottak: ez megegyezik a jóakaratú emberekre vonatkozó próféciával, akik Armageddon kitörése előtt elpecsételtetnek homlokaikon, Jehova mellett foglalnak állást, megtartják az ő parancsait, s mivel a nagyobb Józsué (Krisztus) mellett állanak, kíméletben is fognak részesülni a következő pusztulásban. Az ellenség, illetve a szövetkezett emoreusok azokat példázzák, akikről Ezékiel prf. megjövendölte, hogy az öldöklő
