Oldal:Az-ő-nyája-rész-1-2-Gyermekek-rész-1-2-Egység-a-cselekedetben-1938.pdf/9

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Marta.zsido (vitalap | szerkesztései) 2023. december 6., 19:22-kor történt szerkesztése után volt.
Jump to navigation Jump to search
A lap nincsen korrektúrázva


137

{{raw:data:c|

dejüleg bizonyságot tesz a mi szellemünknek azoknak, akik Krisztusban vannak], hogy mi oly viszonyban állunk Istennel, amely feljogosít bennünket, hogy őt „Atyának" szólítsuk, mert mi az ő szellemtől szülött fiai vagyunk. A szellemtől szülötteken kívül senki se bír ezzel a bizonysággal.
15 Mi „a mi szellemünk"? Ez az a láthatatlan indító vagy mozgató erő mibennünk, amely bennünk lakozik és működik, amióta Jehova Istentől mint szellemi gyermekek vagy fiak születtünk. Ez a szellem nincs bennünk természetünknél fogva, illetve azt nem örököltük Adám­tól, hanem Jehova helyezi ezt a szellemet a szellemtől szülött fiaiba, s ez a szellem igénybe veszi minden erőnket, képességünket és tehetségünket Isten mennyei Atyánk akaratának a keresztül vitelénél, és arra indít bennünket, hogy önzetlenül működjünk, és bizonyítsuk be Isten iránti ragaszkodásunkat. Ez a „mi szellemünk" illetve az a szellem, amely Krisztus teste minden tagjának adatot s amellyel mindenik bír, és Krisztus teste minden tagjának bírnia kell vele.
16
Krisztus testének a szelleme „megtartatik" Isten hű maradékának és mindazok megőrzik, akik teljesen ragaszkodnak Istenhez és királyságához Jézus Krisztusnak Isten templomában való jelenlété napjáig és alatta is. (Kor. I. 5:5) „Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és egész szelleme­tek és telketek és testetek őriztessék meg feddhetetlenül a mli Urunk Jézus Krisztus eljövetelekor." (Tessz. I. 5:23; Elberfebli ford.) A következő figyelmeztetés azokhoz van intézve, akik „az adopció szellemét" nyerték el Krisztus testében: 'Dicsőítsétek Istent a ti szellemetekben, amely az övéi (Kor. I. 6:20; Luther) "Szent legyen mind testében, mind szellemében!" (Kor. I. 7:34) ’A hitnek szelleme van mi bennünk.' (Kor. II. 4:13) 'Istent szellemben imádják." (János 4:23, 24) 'Szellemben imádkozzatok!" (Efézus 6:18) „Szellemben való szeretet." (Kol. 1:8) „Ujíts meg bensőmben egy szilárd szellemet." (51. zsoltár 12; Elberfeldi f.) 'Légy hűséges szellemű.' (Példab. 11:13) 'Legyen szellemben való közösségiek!' (Filippi 2:1) 'Légy példa a szellemben!' (Tim. I. 4:12) „Szellemben buzgók legyetek!" (Róma 12:11; Csel. 18:25) „A szellemtől kényszerítve" Isten szolgálatára. (Csel. 20:22) 'Istennek szolgálni szellem szerint vagy szellemben. (Róma 1:9; 7:6) '.Szellemben felindulva a bizonyságtevésre.' (Csel, 17:16) 'A szellem szorongatta Pált a bizonyságtevésre.' (Csel. 18:5) 'Szellemben szilárdak legyetek!' (Filippi 1:27) 'Legyetek szellemben körülmetélve — belsőképpen!' (Róma 2:29) 'Szellemem örvendez Istenben.(Luk. 1:47) A józanságnak ezt a szellemét adja Isten a szellemtől szülötteknek, akik hűségesek. (Tim. II. 1:7) Mindezek távol vannak a természetes emberektől: "Az embernek szelleme, amely ő benne van. — Kor. I. 2:11.
17 A szent szellem bizonysága és működése a szellemtől szülöttek érdekében, amint az a fenti Írásszövegeben fel van tárva, képezi a megjelölés bélyegét vagy "pecsétjét s azért az azzal bíróknak ez a királyságban kilátásban helyezett szellemi testben való eljövendő örökségük előbizonyítéka vagy "záloga". (Kor. II. 1:22; 5:5; Efézus 1:13, 14; 4:30) Csak a „kicsiny nyájat"alkotó szellemtől született fiak bírnak ily pecséttel vagy bizonyítékkal. Akik a „nagy sokaságot" fogják alkotni s most mint „Jonadábok ismeretesek, nem bírják a szent szellem e pecsétjét; mert ők nem lesznek egy szellemi örökségre átmentve s nem is tekintenek ily örökség elé.


„Isten örökösei
18
„A szellem" ugyanakkor bizonyságot tesz a mi fiúsági szellemünknek, „hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig, gyermekek, akkor örökösök is — örökösei Istennek és örököstársai Krisztus [Jézusnak]." Az Úr juhainak szellemtől született, felkent kicsiny nyája bír ily bizonysággal. De hogyan bírják ennek tagjai a szellem e bizonyságát ma, amidőn az Úr a nagy sokaságot összegyűjti, mégpedig oly módon, amint azt a Jonadábok nem bírják? Hogyan állapíthatják meg a Jonadá-

|

bok, hogy ők nem bírnak a szellem ily bizonyságával s ennek következtében nem várományosai a szellemi királyságnak? Ha nincsenek a királyság szövetségében, akkor ne vegyenek részt a Krisztus Jézus halálára emlékeztető úrvacsorán; s hogyan ismerhetik fel azért a Jonadábok ezt a fontos tényt? Fontos, hogy képesek legyenek eldönteni a kérdést, s hogyan döntenek?

{{raw:data:p|19|18-21|id=q10|Amint az a fent megvizsgált Irásbizonyitékokból