Gyermekek (1. rész)

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2023. november 18., 17:22-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „<pages index="Az-ő-nyája-rész-1-2-Gyermekek-rész-1-2-Egység-a-cselekedetben-1938.pdf" from=1 to=1 header=0 /> </div> <pages index="Az-ő-nyája-rész-1-2-Gyermekek…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Jump to navigation Jump to search


Az

ŐRTORONY

és Krisztus

jelenlétének hírnöke

Ti vagytok az én

tanúim, szól Jehova,

hogy Isten vagyok.

Ésaiás 43:12

Vigyázó! meddig még az éj?

Ésaiás 21:11


The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Vychazi mesfene v Praze IX.,
Podvini 184.
Monthly, September 1938
Havi folyoirat
25. evfolyam
17/18
1938 szeptember 15
TARTALOM
Az ő nyája, I. rész
130
Az ő nyája, II. rész
135
Gyermekek, I. rész
142
Gyermekek, II. rész
148
Egység a cselekedetben
155
Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)
Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933.
Made in Czechoslovakia

“Az-ő-nyája-rész-1-2-Gyermekek-rész-1-2-Egység-a-cselekedetben-1938.pdf”

142


Gyermekek
I. rész
„Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyek országa.“ — Máté 10:14.
1
JEHOVA törvénye és parancsa kell a mi vezetőnk legyen. Bizonyos emberi következtetések jók lehet­nek; de nem megbízhatók, ha nem Isten igéjén alapúlnak. Jehova így szól népéhez: „Bizodalmad legyen Jehovában teljes szivedből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden utaidban ismerd meg öt; és ő egyengeti utaidat.“ (Példab. 3 :5, 6; Elberfeldi f.) Jehova ígéretei sohase maradnak teljesületlen és bizto­sak lehetünk, hogy a fenti ígéret biztosan beteljesedik azokon, akik öt szeretik és neki szolgálnak.
2 Az utóbbi időben nagyon sok szó esett a gyermekekr­ől és arról, hogy mi történjen a külön számukra be­vezetett és irányított tanulmányi osztályokra vonatkozólag. Minden értelmes ember szereti a gyermekeket s minden tőle telhetőt meg kíván tenni a segítségükre. Azt akarja Isten, hogy a gyermekek elkülönítve és a „kisdedek“ javára külön tanulmányok legyenek beve­zetve, s hogy valaki a felkent maradék közül legyen kijelölve az ily tanulmányi osztály oktatására? Köte­lességét képezi az Úr felkenteinek, hogy az — általában a fiatalabb gyermekek javára szolgáló vasárnapi isko­lának nevezett — valamit bevezesse és irányítsa? Ta­nítva kell legyenek most a gyermekek az Isten orszá­gáról? S ha igen, milyen eszközzel és milyen módon kell oktatásban részesüljenek? Nos ha Jehova igéje ezekre és a rokon kérdésekre feleletet ad, biztosan minden fel­kent az erre feleletet adó Isten igéje által óhajtja vezéreltetni magát s ezáltal is vezéreltetik magukat. Je­hova összes felkentjei magukévá teszik Jehova ihletett prófétája köv. szavait: „Az én lábaimnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.“ (119. zsoltár 105) Isten igéje az ő törvénye, s ezt a felkentek szeretik. Ez az ő szövétnekük, s Isten most meggyujtotta ezt a lám­pát az őt szeretők javára; s e lámpa világossága meg­világítja azt az utat, amelyen a felkentek haladnak.A tőle kiáradó világosság nélkül a lámpa nem nyújtana segítséget a Szentirás tulajdonosainak; de az Úrnak e lámpa útján kinyilatkoztatott világossága által meg van az igazi és helyes vezetőnk. Jehova eme napján Jehova felépítette Siont, és ott fénylik dicsőségének világossá­ga Krisztus Jézus ábrázatáról, s ez a világosság vissza­tükröződik a Sionhoz tartozókra, s ezáltal képesek meg­ látni a követendő utat. Ezeknek mondja Jehova: „Szövétneket szereztem felkentemnek.“ (132. zsoltár 17; Elberfeldí) Ha valamely kérdés eldöntésére vonatkozólag kétségeink vannak, ahelyett, hogy bölcsnek látszó em­beri következtetésekre építenénk, forduljunk bizalom­mal Istenhez és gondosan tanulmányozzuk igéjét, s ab­ban, megtaláljuk a helyes feleletet. „Mert te vagy az én szövétnekem Jehova; s Jehova megvilágítja az én sötét­ségemet.“ (Sámuel II. 22:29) A felkenteknek mondja az Úr: „őrizd meg fiam atyád parancsolatját és anyád tanítását el ne hagyd. Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány (a törvény; Alliolí) világosság, és az élet útja a tanító-feddések.“ — Példab. 6:20, 23.
3 Nemcsak hogy szeretik a gyermekeket a felkentek, hanem bizonyos felelősségük is van velük kapcsolat­ban, amely felelősséget egyetlen Istent szerető se kíván figyelmen kívül hagyni. A felkenteknek a gyermekek iránti kötelessége a Szentirásban van lefektetve. A fenti kérdésekre nem kívánunk dogmai vagy emberi vélemé­nyen alapuló feleletet adni, hanem az e kérdésekre vo­natkozó Iráshelyeket fogjuk megvizsgálni, hogy a fel­kentek világosan megláthassák a helyes követendő utat és hogyan tehetnek eleget kötelességüknek.
Történelmi
4
Érdemes lesz megvizsgálnunk a vasárnapi iskola eredetét és használatát. Ha kitűnik, hogy ez egy vallásos ­
intézmény, Isten felkentei bizonyára nagy gonddal fogják megvizsgálni az ügyet, hogy ne essenek egy vallá­sos csapdába. Ebben az összefüggésben kellő figyelmet kell szentelnünk a gyermekeknek Jézushoz való mené­sére vonatkozó feljegyzésnek. A római kat. vallásoskodók már régen gyakorolják azt a szokást, hogy mindenféle gyermekeket összehozzanak és azokat a katolikus katekizmus szerint oktassák, azt a teóriát követ­vén, hogy ha egy gyermek hét éves koráig a katolikus tanítás szerint van nevelve, sohase távozik el e tantól. Eljárásuk támogatására a római kat. vallásoskodók a köv. Irásszöveget idézik: „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.“ (Példab. 22 :6) Ez szükségszerűen a köv. kérdést veti fel: „összhangban van a római kat. szerve­zet eljárása Isten igéjével, különösen Jézusnak itt legelől idézett szavaival?“ A protestáns szervezet létrejött, s idővel ez a szervezet nagyon vallásos lett és megszervezte a vasárnapi iskolákat, ahol a gyermekeket összegyűjtötték és bizonyos dolgokban oktatták. Egy jólismert bizonyság a vasárnapi iskolára vonatkozólag a köv. szavakból tűnik ki: „A történelemből nem nehéz megállapítani, hogy ki járult hozzá a vasárnapi iskolák oktatásában valószínű minden más embernél inkább, hogy ez iskolákban az ingyenes tanítás rendszere be legyen vezetve és terjesztve legyen. Ez Wesley John tiszteletes volt, aki Raikes első vasárnapi iskolája után több mint harminc éven keresztül oktatta a gyer­mekeket Anglia különböző vidékein, hogy kellő vallá­sos oktatásban részesítse őket, ő volt az, aki miután folyóirata 1784 július 18-iki számában leközölte, hogy ahova csak elment, mindenhol vasárnapi iskolák létesültek, e szavakat is feljegyezte ‘... Ki tudja, hátha egyesek ez iskolák közül keresztények gyermekszobá­jává lesz?“
5 Az egyház „Illés-korszaka" alatt az Úr egy másik odaadó szolgája következőképpen irt a vasárnapi iskoláról — s ez a közlemény tizennégy évvel az Úrnak 1918-ban történt templomhoz jövetele előtt jelent meg: „Az első vasárnapi iskola 1781 ben kezdődött egy imaiskolának Gloncesterben (Angliában) való létesítésével az ottani napilap keresztény érzületű, Robert Raikes nevű kiadója által. Ugyanez kirendelt négy keresztény asszonyt tíz-tizennégy éves gyermekeknek irásra, olvasásra, varrásra stb. való oktatására, mégpedig vasárna­ponként 10—12 óra között; délután pedig tanították őket a katekizmusra és elvezették egy prédikáció meghall­gatására. Ebből a szerény kezdetből fejlődött ki ko­runk hatalmas vasárnapi-iskola intézménye.“ —Irástanulmányok, 6. kötet.
6
Az „Illés-munka“, amelyen Isten népe résztvett, körű­l-belül 1878-ban kezdődött. E korszak alatt az Úr a templomhoz (1918-ban) jövetele előtti útegyengetés munkáját végezte. E korszak alatt Jehova egy népet választott ki a neve számára. Ez a nép a különböző nemzetek közül lett kiválasztva, és az Úr ennek tagjait elő­készítette az eljövendő munkára: hogy mások előtt mint az ő tanúi működjenek a földön. E korszak alatt Jeho­va felszentelt és odaadó népe között nem lettek ily vasárnapi iskolák berendezve és fenntartva. Ekkor nem igyekeztek a felszenteltek vagy nem felszenteltek gyermekeinek különválasztott bibliai oktatására. Ellenkező­leg, a gyermekeknek különválasztott bibliai oktatását nem helyeselték. Ez az állásfoglalás nem annyira a Szentiráson alapult, mint a szociális és házi okokon. E dolgok megvitatásánál az Irástanulmányok hatodik kötete (Angolban 1904-ben jelent meg) többek között Így szól: „1. A vasárnapi iskolák kárára lettek keresz­tény szülőknek, amennyiben őket az Úrtól rájuk ruhá

143


143
zott felelősségnek a vasárnapi iskolákra való átruhásására vezette... 2. A vasárnapi iskola a keresztény szü­lök gyermekeinek határozott hátrányára van, mert ennek tanítóitól nem részesülnek abban az oktatásban, amely oktatásra gondolkozó és lelkiismeretes szülök ké­pesek és kötelesek volnának. 3. A vasárnapi iskolák a közbelépés által meglazítják a szülők és gyermekek kö­zötti köteléket: a gyermekek elveszítik a szülők előttti tiszteletük egy részét, a szülők pedig önként lemonda­nak méltóságuk egy részéről.“
7 Az őrtorony azonban elismerte a vasárnapi iskolát (mégpedig az előbbiekkel bizonyos mértékben össze nem egyeztethetően) annyiben, hogy néhány éven keresztül Az őrtorony minden számában komentárokat közölt a nemzetközi vasárnapi iskola-leckékről, amelyeket rendszerint vallásoskodók választottak ki. Még 1918 után is megjelentek Az Őrtorony kiadói odalán a köv. sza­vak: „A nemzetközi vasárnapi-iskola szövegeink főkép­pen előrehaladott bibliakutatóknak és tanítóknak van­nak szánva. Egyesek nélkülözhetetleneknek tartják azokat“.
8 Azt remélték, hogy ily módon Az őrtorony utat talál a vallásoskodók iskolatermeibe és vasárnapi-iskoláiba s az igazságot így fel lehetne tárni előttük, a vallásos­kodók megismernék azt és egyesek elfogadnák közülük. 1927-ben azonban az Úr akarataként lett felismerve, hogy a nemzetközi vasárnapi-iskola szövegek közlése az Őrtoronyban megszűnjön, ami meg is történt.
9 Itt meg kell állapítani, hogy a vasárnapi-iskoláknak az Úr népe által való tartása arra szolgált, hogy a fia­talokat és gyermekeket a szülőktől elkülönítse és elkü­lönítve tartsa, miáltal mindkét rész be lett folyásolva. Ezáltal képesített testvérek visszatartattak attól, hogy részt vehessenek az Ür munkájában, s ezek azzal mentegetődztek, hogy idejüket a gyermekek oktatására for­dítják. s számtalan esetben az ily állítólagos gyermek­ tanítók leeresztették kezüket. Nem csak az ily hanya­gok használták ezt kibúvónak, hogy a gyermektanítást a kifejezett megbízatásuk, a házról-házra való bizony­ságtevés elé helyezzék, hanem még a szolgálati bizott­ságok és mások is figyelmük egy részét a gyermekek tanítására szentelték és így ily mértekebn vissza let­tek tartva attól, hogy figyelmüket teljesen az Isten pa­rancsa iránti engedelmességben a bizonyságtevésre össz­pontosíthassák.
10
A felkentek folytatják Isten igéjének a tanulmá­nyozását s Jehova őket az utóbbi időben a felvilágosí­tás nagy áldásában részesítette, miszerint a nagy soka­ság begyűjtésének az ideje elérkezett és azért milliók élnek a földön, akik amennyiben most Isten és királysága mellett foglalnak állást, talán soha se fognak meg­halni. Amióta tetszett Jehovának, hogy népe előtt fel­tárja Ezékiel jövendölésének a jóakaratu emberek hom­loka megjelölésére vonatkozó értelmét és kinyilatkoztas­sa hogy ezek az engedelmesek Armagcddon vérfürdő­jében meg lesznek kímélve, sok felkent előtt helyes­nek és szükségesnek tűnt, hogy a fiatalabb gyermekek­nek oly tanulmányi osztályt, illetve vasárnapi-iskolát létesítsenek s a gyermekeket elkülönítve oktassák, mia­latt a felnőttek más helyiségben tartják tanulmányukat vagy mialatt a hírnökök a királyság üzenetét házrólházra járva hirdetik. Az elkülönített vasárnapi-iskola szószólói az ily iskolák létesítését főképpen, a követ­kezőkkel indokolták meg: Az ifjúság oktatásban része­sül. mialatt szüleik az Úr munkájában tevékenykednek; nyilvános oktatást nyújt a gyermekek felfogó képes­sége szerint; felvilágosítja őket az Isten igéjére a ki­rályságra vonatkozó dolgokban és előkészíti őket, hogy azon milliókhoz tartozzanak, akik sohase fognak meg­halni; távol tarja a kis gyermekeket a világi dolgoktól; felkészíti őket az Ứr munkájára; éppenezert a nemfel­szenteltek gyermekeit is meg kell hívni ezekre a külön összejövetelekre és ott. kioktatni őket, hogy aztán a szü­leik érdeklődését is felkeltsék; s mivel a gyermekeknek ezek a külön összejövetelek és tanulmányok örömet szereznek, gondoskodjanak a szülők ilyenekről, akár felszenteltek gyermekeiről akár nem olyanokéról van
szó. A vasárnapi-iskolák vagy az ifjúsági osztályuk érdekében további oknak gyakran felhozták, hogy Je­hova tanúi a világi emberekre is időt és figyelmet fordítanak, elvivén a királyság üzenetét a Jonadáboknak vagy a „nagy sokaság” előrelátható tagjainak, s éppen ezért intézkedni kell a felszenteltek és mások gyermekeiről is, akik szívesen összegyűlnek velük; valamint, hogy egy ily oktatás, mivel azt a felszentelt sereg egy képesített személye vezeti, a bizonyságtevés egyik fórmája s az a gramofon előadások sorozatának és tanul­mányoknak az új érdeklődök lakásán való tartásával egyenlő. Megint mások így szólnak: „A kisdedek na­gyon szomorúak, hogy nincs alkalmuk Összejönni egy külön tanulmányi-osztályban.Mindezek az okok megyőzően hangzanak de vajon a Szentirás tamogatja
11 A vasárnapi-iskola érdekében fent felhozott argumentumokkal szemben a következő ellenérvek szólanak ellene: A vasárnapi-iskola vagy a külön tanulmányi­ osztály gyermekek számára elválassza a fiatalabbakat a felnőttektől, s a gyermekek nem tudják meg pontosan, hogy a felnőttek miként cselekszenek. A vasárnapi­ iskola egyes képesített felkentet elvont a házról-házra történő aktív bizonyságtevéstöl. Az a gyermekek vagy az ifjúsági csoportok tanítóinak kifogást szolgáltatott a bizonyságtevés elmulasztására, hogy mint állítják, előkészüljenek az ifjúsági tanulmányozás vezetésére, tehát egyeseknek kétségnélkül kifogást szolgáltatott ar­ra, hogy kezeiket leengedjék, és a gyermekek állítóla­gos, tanítói ezt felhasználták a házról-házra történő bizonyságtevö munka alól való kimentésükre. Még szol­gálati bizottságok is nagy figyelmet fordítottak ezekre a vasárnapi-iskolákra és ily mértekben elmulasztották osztatlan figyelmüket a bizonyságtevő munkára fordí­tani, noha az Úr ezt parancsolta.
Megbizatás
12
A felkentek nem szabad megengedjék, hogy emberi okoskodások vagy baráti érzések feltartóztassák az Istentől rájuk ruházott megbízatás teljesítésében. Ezt a megbízatást Jehova prófétái pontosan leírták és vilá­gossá teszi a felkentek kötelességét. (Ésaiás 61 :1, 2; 43:8—12) Hogy a Biblia tanulmányozása a gyermekek számára jó és gyógyító s hogy az Úr ezt megparancsol­ta, az elvitathatatlan igazság. De felmerül a kérdés; Kinek a kötelessége a gyermekek tanítása? és milyen feltételek mellett kell történjen az ily tanítás? Felha­talmazta a felszentelt és felkent népét arra, hogy a fel­szentelt és nem felszentelt szülök gyermekeit elkülönítsék szüleiktől és más felnőttektől és velük meghatáro­zott időben külön tanítást végezzenek? Gondoskodjék szolgája által minden csoport az ily gyermekek elkülö­nített oktatásáról és nevezzen ki valakit a felkentek közül az ily gyermekek számára létesített tanulmányi osztály vezetésére? Vagy a Jehova által a másoknak va­ló bizonyságtevésre felkent egyes tanuk vegyék ma­gukra egy a gyermekek számára szolgáló külön tanul­mányi osztály megalapítását? A helyes feleletet ezek­re a kérdésekre a Szentírás adja meg; és minden olyan felelet hamis kell legyen, amelyet nem támogat telje­sen az írás.
13
Jehova a tanúinak adott megbízatást kifejezetten a következőkép jelentette ki: „Ti vagytok az én tanúim ... hogy Isten vagyok“; ezek felkenettek, hogy a sze­gényeknek [tanulékonyaknak] üzenetet vigyenek, bekös­sék a megtört szívűeket, szabadulást hirdessenek a fog­lyoknak és megoldják a megkötőzötteket, hogy hirdes­sék Jehova jókedvének esztendejét és Istenünk boszszúállása napját és megvigasztaljanak minden gyászo­lót.Ebben a megbízatásban semmit se találunk arra vonatkozólag, hogy a gyermekek számára a rendszerint vasárnapi iskolának nevezett elkülönített tanulmányi­ osztályt kellene létesíteni. Igaz ugyan, hogy most „Je­hova napján“ élünk, az ellenjelképes sátoros ünnep idején, amidőn az Úr az ő „más juhait. magához gyűjti; mindazáltal az isteni megbízatás semmit sem mond egy a felszenteltek és felnemszenteltek gyermekei számára létesítendő külön tanulmányi-osztályra vonatkozólag

144


144
Jehova végzésének a kivitelére. Egyesek felhozhatják,hogy a megbízatás rendelkezéseiben semmise szól ily kü­lön vasárnapi-iskola bevezetése ellen. Az ily ellenvetés helyességét vagy helytelenségét a megbízatás szavaival és más Iráshelyekkel kell összehasonlítani, amelyek a királyság evangéliumának a nemzetek között való hir­detésére vonatkoznak.
14
A gyermekek számára létesített vasárnapi-iskola szószólói az ellenvetésük és álláspontjuk támogatására.Jézus következő szavait idézik: „Hagyjátok a gyerme­keket és ne akadályozzátok meg, hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyek országa.“— Máté 19:14:Zürcher rev. Biblia; Mark 10 :13, 14.
15 Az elberferdi Biblia az utoljára idézett és a kísérő szöveget következőkép adja vissza: „És hozzá vitték a kisdedeket, hogy megérintse őket. A tanítványok pe­dig dorgálták azokat, akik odahozták. Jézus pedig ezt látván, haragra gerjedt és így szólt hozzájuk: Enged­jétek hozzám jönni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa (Menge szerint: a hozzá­juk hasonlóknak van szánva az Isten országa). Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja Isten országát, mint egy kisgyermek, nem megy be abba. És ölébe vette őket, rájuk tette kezét és megáldotta őket“— Márk 10 :13-16.
16 Az Úr a kővetkező kísérő körülmények között mon­dotta ezeket: Az emberek Jézushoz hozták gyermekei­ket, a tanítványok pedig meg akarták akadályozni,hogy a gyermekek be legyenek mutatva az Úrnak, s ebben helytelenül cselekedtek. Ezért mondotta Jézus: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket..., mert az ilyeneké az Isten országa.“ Ezzel nyilván azt akarta mondani, hogy a királyság olyanoknak van szánva, akik öt keresik. Aki a királyság áldásaiban kíván ré­szesülni, szükséges őt teljes és feltétlen bizalommal ke­resse. ö nem azt mondotta, hogy akik a királyságba be óhajtanak jutni, gyermekekké kell legyenek, hanem hogy öt kell keressék és teljes és feltétlen bizalommal kell szolgálják, miként a gyermek bizalommal van ah­hoz, akit szeret. Itt megjegyezhetjük, hogy Jézus nem mondotta, hogy vasárnapi-iskolát kell létesíteni a gyer­mekek számára, sem nem utasította tanítványait vagy másokat, hogy külön tanulmányi-osztályt létesítsenek a gyermekek számára.’Rájuk vetette kezét és megáldot­ta őket. Nem mondotta, hogy „a menny királysága gyermekek számára van“, hanem azt mondotta, hogy a mennyek királysága azoké, akik hozzá jönnek. Ezál­tal az Úr ismertette feltett szándékát, miszerint mind­azokat megáldja, akik öt szorgalmasan és bizalommal keresik és engedelmeskednek neki. „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ö létezik és megjutalmazza azokat akik őt keresik.“(Zsidók 11 :6) Jézus kifejezte afölötti haragját, hogy a tanítványok közbe léptek és megaka­dályozták a szülőket, hogy hozzá vigyék gyermekei­ket. Mindazáltal nem azáltal vonták magukra haragját, hogy elmulasztottak vasárnapi-iskolát létesíteni a gyer­mekek számára. Jézus ismerte Isten törvényét és tisz­tában volt a Jehovától nyert feladatával, s ha ez a megbízatás a kiskorúak elkülönítéséről és egy a szá­mukra létesítendő külön tanulmányi-osztályról szólt volna, úgy ezt értésünkre adta volna, ő azonban ott hagyta a gyermekek oktatását, ahova tartozott. Nem kezdett újat, illetve nem változtatta meg Jehova kife­jezett intézkedését. Krisztus Jézus felkent követői pe­dig éppen úgy kell eljárjanak. Ők az Úr megbízott ta­núi és pontosan követniük kell az ő utasításait.
17
Sátán sok mindenféle raffinált eszközt felhasznál, hogy az emberek figyelmét lekösse és az embereket el­térítse a mindenható Istentől. Mint mindennél hatéko­nyabb eszközt Sátán a vallást használta fel arra, hogy az embereket elvonja Jehova istentől és gyalázatot zú­dítson szent nevére. Sátán megszervezte a vallást és annakidején működésbe hozta az úgynevezett „keresz­tény vallást“. Meglehetősen jól hangzott, amidőn az ájtatosabbak és álszentebbek mintegy így szóltak a nép­hez: „Egy külön vasárnapi-iskolát kell létesítsünk a
gyermekek számára s őket ki kell oktassuk az egyház dolgaira és tanaira vonatkozólag.“ Természetesen ez hatékony eszköznek ígérkezett arra, hogy a gyermekek összhangban legyenek tartva a vallási szokásokkal és bevonhassák, őket az egyházszervezetbe. A papság ál­tal képviselt ez álláspont annyira félrevezető, raffinált és csábító volt, hogy hiszékeny emberek könnyen tőrbe estek. A vasárnapi-iskola megszervezése óta a tanítás azokban egy néhány vallásoskodóra van bízva, akik megkísérelték, hogy minden gyermeket bizonyos vallásszervezet útján vezessenek, s a gyermekek csak keve­set vagy egyáltalán semmitse lettek tanítva Jehova Is­tenről, Királyáról és Krisztus alatti királyságáról. Elvitathatatlan dolog, hogy a vasárnapi-iskolák részét ké­pezik a vallásrendszernek: és annak az útnak a követé­se, amelyen a vallásoskodók járnak elől, azt jelentené, hogy le hagyjuk téríteni magunkat az Úr által megje­lölt ösvényről és az ellenség útján vezéreltetjük magun­kat. Ily módon a szülők úgy maguknak, mint gyerme­keiknek nagy kárt okoznak.
A tanitó
18
Jehova Isten a felséges atyja mindazoknak, akik élnek. Ö a nagy tanítója mindazoknak, akik háztartá­sához tartoznak: „Akinek a nevét viseli az egész csa­lád mennyen és földön.(Efézus 3:14, 15; van Ess) Az Istent szeretők szorgalmasan azt az utat követik, amelyet Jehova kijelölt és nem engedik magukat embe­ri következtetésekkel vezéreltetni, még ha annál vilá­gosabbnak és tetszetősebbnek is néznek ki ezek a kö­vetkeztetések. Isten Ábrahámot használta fel a helyes út megjelölésére. Mindjárt a vízözön után Isten elhívta Ábrahámot, s őt „Isten barátjává“ tette. Felhasználta Ábrahámot előképnek, amelyben Ábrahám Istent szem­léltette, mégpedig az Atyját annak a magnak, amelyben a föld minden engedelmes nemzedéke megáldatik. Ábrahám gondot viselt a maga családjáról, amiről maga Je­hova tesz bizonyságot. így nyilatkoztatta ki Isten a he­lyes eljárást és határozta meg, hogy ki tanítsa a gyermekeket. Népe helyes vezetésére rendelt szabályát Je­hova a következőkben jegyeztette fel: „És monda Je­hova: Eltitkoljam-é Ábrahámtól, amit tenni akarok? Ho­lott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a föld minden nemzetségei. Mert tudom ró­la, hogy megparancsolja fiainak és házanépének ö útán­na, hogy megőrizzék Jehova útját, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse Jehova Ábrahámon, amit szó­lott felőle.“ — Mózes I. 18 :17—19.
19 Itt Ábrahám találóan illusztrálta Jehovát, a felsé­ges Atyát és az Egyet, akiben az Isten szeretők háztar­tása oktatásban részesülnek. Jehova a „Sion“ nevet adta az egy jó asszony által szemléltetett szervezetének, amely Isten gyermekeit szüli; és a fenti szövegben Je­hova ismerteti a gyermekek oktatásának helyes módját, s ezt a következő szavak támogatják: „És minden gyer­mekeid Jehovától taníttatnak, és a gyermekeid békéje nagy lesz.“ —Ésaiás 54 :13; Elberfeldi ford.
20
A gyermekek oktatásban kell részesüljenek, s az Isten igéjében ki van jelölve a helyes idő és hely ok­tatásukra. Azonban a Szentirásból nem tűnik ki, hogy oly kötelesség Isten felkent népének egy csoportjára volna bízva, hogy a gyermekek számára elkülönített tanulmányi-osztályt kellene létesítsen. A gyermekek megszülését eltartását és nevelését illető felelősség a szülőkön nyugszik. A vasárnapi–iskolák mentséget szol­gáltattak szülőknek a személyes kötelességük teljes elhanyagolására, s már ez önmagában elég annak kimuta­tására, hogy az elkülönített vasárnapi-iskolák gyerme­kek számára nem bírják Jehova tetszését. Egy jó atya felvilágosítja gyermekeit Istenre és királyságára vonat­kozólag, és a helyesen nevelt gyermek ezért tiszteli az ö szüleit. A Szentírásban Isten önmagára mint a nagy Atyára és „asszonyára“, illetve szervezetére mint gyer­mekei anyjára hivatkozik, és a gyermekekhez így szól: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet Jehova, a te Istened ad néked.“(Mó­zes II. 20: 12) Ez a parancs Isten háztartása minden

145


147
31 Annak is bizonyos jelentősége van, hogy éppen en­nek a „huszadik esztendőnek“ a végén a Jehova temp­lomáról és királyi házáról szóló kérdés, valamint hogy ki tartozik ahhoz s mi ezek kötelessége és felelőssége lett megtárgyalva s erről egy közlemény Az őrtorony számára előkészítve, amely közlemény közvetlenül e tanulmány megjelenése előtt lett kiadva.. Az is bizo­nyosnak látszik, hogy amiképpen Salamon a „tizenhárom esztendő“ folyamán a királyi palotáját és a tör­vényszéki épületet a Libánon erdőhöz hasonlóan fel­építette, úgy ismerteti Jehova nagy királyi Bírája, Krisz­tus Jézus az 1925-től számított 13 esztendő folyamán ítéleteit, beleértve, a ,szentély megtisztítását‘, valamint a szolgálati szervezet és szolgálati munka berendezését is. Az egyes csoportok egyénisége megszűnt, s Jehova akarata és kegyelme folytán a Társulat elfoglalta az őt megillető helyet Jehova teokratikus kormányzatában. A (felkentek egysége s a társaikkal való harmonikus együttműködés most létrejön, mint soha azelőtt. Ebben a „huszadik esztendőben“ tárta fel Az Őrtorony az irásbizonyitékokat, hogy kik tartoznak a királyi házhoz és kik a “nagy sokasághoz“ s hogy milyen viszonyban állanak egymással és az Orral. A Watchtower 1937 má­jusi számában be lett jelentve, hogy a képességgel meg­áldott Jonadábok a csoportok szolgálati szervezete szá­mára megválaszthatok. Az őrtorony 1937 augusztus 15-i [angol] kiadása [magyarban 1938 januári kiadás] egy cikket közöl „Társak" címen, amelyben a „kicsiny nyájnak“ és a „nagy sokaságnak“ egymáshoz való vi­szonya fel lett tárva. A „huszadik esztendő“ vége, Kr.e.1015, [amely huszadik év 1938-nak felel meg] a betelje­sedésnél 1938 április 2-re esik. Az emlékvacsora 1938ban április 15en lett megünnepelve. Az Örtorony 1938 március 1 és 15-i [angol] kiadása [magyarban szintén a márciusi szám] egy cikket közölt az emlékünnepről, amelyben világosan ki lett mutatva, hogy ki vegyen részt, valamint azt a cikket is [magyarban ez a szep­temberi számban jelent meg], amelyben világosan ki lett mutatva a felkentek és a nagy sokaság közötti különbség. Igy a „húsz-esztendős“-párhuzam véget ér, amit először akkor ismertük fel, amidőn ezt a cikket előkészítettük a kiadásra.
32 Amint az az Úr kegyelme és vezetése alatt már előre elő lett készítve, 1938 április 9-én megkezdődött a nagy nemzetközi bizonyságtevő-időszak. „Társak“ címmel s ez idő alatt’különösen a Gazdagság és Ellen­ségek című könyvek s velük a Gyógyulás füzet lett szé­les körben elterjesztve. Szintén a Vigasz című folyó­irat előtérbe lépett ez időszak folyamán. Teljesen nyil­vánvaló, hogy az Úr vezeti a népét s hogy a teokratikus kormányzata tevékenykedik és a teljes hatalom az ő kezében van a látható szervezetét illetőleg. Az Urat szeretők mindenki alkalmazkodni fog és elfoglalja az őt megillető helyet?
Munkások
33 Salamon a „húsz-esztendős" építkezés alatt nemzsi­dó vagy külföldi munkásokat alkalmazott. Ezek világo­san a Jonadáboknak vagy nemfelkenteknek látszanak megfelelni, akik most a szolgálati munkában részt vesz­nek. E helyen hasznos és érdekes lesznek megvizsgál­nunk a Szentírás errevonatkozó bizonyságát: „Es elkül­dött Salamon király és elhozatta Hírámot Tirusból [ez nem Kiránt király volt, hanem egy özvegy asszony fia]. Ez egy özvegy asszonynak volt a fia a Nafthali nemzet­ségéből; az ö atyja pedig Tírusbeli [külföldi] rézmives ember volt; és ez teljes volt bölcseséggel, értelemmel és tudománnyal, hogy tudna csinálni mindenféle mivet
rézből; ki mikor Salamon királyhoz jött, minden, mívet megcsinált neki.“ — Királyok I. 7 :13, 14; Krónika. II. 2 :13, 14.
(Folytatása következik)
Tanulmánykérdések

Felelős J. J. Detrich ml., Praha-Vysocany, Podvini 184. — R. Bfezina Praha, nyomása.

146


145
tagjára vonatkozik.Azonkívül lefekteti a szabályt,amelyhez a testi atyáknak és anyáknak, az Istenhez odaadó szülőknek alkalmazkodniuk kell. Ki kell oktassák gyermekeiket a helyes utat illetőleg, hogy a gyer­mekek tiszteljék őket és engedelmeskedjenek nekik, amiről írva van: „Ti gyermekek szót fogadjatok szü­léiteknek az Úrban; mert ez az igaz. Tiszteld atyádat és anyádat [ami az első parancsolat ígérettel], hogy jól legyen dolgod és hosszú életű légy a földön. Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azo­kat az Úr tanítása és intése szerint.“ (Efézus 6:1—4) „Ti gyermekek szót fogadjatok szüléiteknek mindenben [szellemiekben]; mert ez kedves az Úrnak. Ti atyák, ne bosszantsátok gyermekeiteket, hogy kétségbe ne esse­nek.“ (Kol.3 :20. 21) Ezek a szövegek teljesen megálla­pítják a szülök felelősségét a gyermekek nevelését ille­tőleg. A gyermekek nevelésének a felelőssége azokon nyugszik, akik őket világra hozták. A gyermekek ma­gán, bizalmas és külön tanításának a felelőssége általá­ban nincs Jehova felkent népének a csoportjaira bízva. Ha a mások kiskorú gyermekei tanításának a felelős­sége a felkentek csoportjára volna ruházva, akkor bi­zonyára találnánk valamely erre utaló előírást vagy vo­natkozó parancsot a Szentírásban. Jegyezzük meg jól az eljárási szabályt, amelyet Jehova a szövetséges népe ve­zetésére ismertet.
21 Jehova Mózest Egyiptomba küldte, hogy ott az Is­ten által magának kiválasztott izraeliták érdekében cselekedjék. Isten Mózes áltál bizonyos jeleket és cso­dákat tétetett Faraó előtt és az izraelita szülőknek kö­telességévé tette, hogy ezt a tényt gyermekeiknek el­mondják: „Hogy elbeszéljed fiaid és fiaid fiai előtt, amit Egyiptomban cselekedtem, és jeleimet, amelyeket közöttük tettem: és megtudjátok, hogy én Jehova va­gyok.“ (Mózes II. 10:2) A hit háznépéhez tartozók mindannyian Jehova Isten tanúbizonyságaivá tétettek, hogy a saját gyermekeik előtt bizonyságot tegyenek. E szabály alól nincsen kivétel.
22 Egyiptomban Jehova bevezette a pászkát, ami az előképben Krisztus Jézus, „Isten báránya“, az emberi­ség megmentöje és Jehova nevének az igazolója halá­lát jelentette be. A pászkát minden család — vagy ahol egy család csak kevés tagból állott, két szom­szédos család együtt— a magánlakásban ünnepelte. (Mózes II. 12:3, 4) A szülők kötelességévé lett téve, hogy gyermekeiket a pászka idején a pászka jelentő­ségére kioktassák, amiképpen Isten Krisztus Jézus ál­tal a hü apostolokat, Jehova gyermekeit az utolsó pász­ka alkalmával kioktatta. Természetesen a gyermekek kérdést intéztek szüleikhez a dolgokra vonatkozólag, amelyeket a szüleiktől ily alkalmakkor cselekedni lát­tak, s ezért parancsolta Jehova: „Ha pedig a fiaitok így szólnak hozzátok: Micsoda ez a szolgálatotok? ak­kor mondjátok: Pászka-áldozat ez Jehovának, aki el­ment az Izrael fiainak házai mellett Egyiptomban, mi­kor az Egyiptombelieket megverte, a mi házainkat pedig megmentette. És a nép meghajolt és imádta.“ — Mózes II. 12 :26, 27.
23 Az ott minden családfőre ruházott kötelesség ál­landó érvényűnek lett szánva és az tényleg az is; és ezáltal ki van mutatva, hogy kicsoda felelős a gyerme­kek tanításáért. (Mózes II. 13:8, 14) Amidőn Jehova felszentelt népének a tagjait oktatásban részesítette, kötelezte őket, hogy gyermekeiket felvilágosítsák annak jelentőségére: „Hogy legyen ez jelül köztelek. Ha kér­dezik majd ezután fiaitok, mondván: Mit jelentenek néktek ezek a kövek? mondjátok meg nékik: hogy a Jordán vize kétfelé vált Jehova frigyládája előtt; mi­kor átment a Jordánon, kétfelé vált a Jordán vize. S ezek a kövek emlékeztetőül lesznek az Izrael fiainak mindörökre.“ — Józsué 4:6, 7.
24 A magát Jehova Istennek odaadó személy éber kell legyen hogy a hitben maradjon és bebizonyítsa Isten iránti ragaszkodását, valamint az is kötelessége,hogy kellőképpen vigyázzon a kiskorú gyermekei vé­delmére és tanítására (különösen szellemi dolgokban)és kioktassa őket az Istennel és királyságával szembeni
helyes viselkedésükre nézve. Amidőn Mózes a Moáb mezején kihirdette a hűség és engedelmesség szövet­ségét, ismételten hangsúlyozva lett a szülőknek gyerme­keikkel szembeni kötelességük, mégpedig a követke­zőképpen: „Csak vigyázz magadra és őrizd jól lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, amelyeket láttak sze­meid, és hogy el ne távozzanak szivedtől teljes éle­tedben, hanem ismertesd meg azokat fiaiddal és fiaid fiaival. El ne felejtkezzél a napról, amelyen Jehova, a te Istened előtt állottál a Hóreben, amidőn azt mon­dotta nékem Jehova: Gyújtsd egybe nekem a népet, hogy hallassam véle beszédeimet, hogy tanuljanak félni engem, minden időben, amíg e földön élnek, és tanítsák meg fiaikat is.“— Mózes V; 4 :9, 10.
25 Isten sohase változik meg, sem parancsait nem vonja vissza, miután azt szövetséges népének kiadta. Mindenki, aki szövetséget köt Isten akaratának a cse­lekvésére, ezáltal Jehova nevének és feltett szándéká­nak a tanúja lesz, s neki minden alkalmat meg kell ragadni, mindenki előtt bizonyságot tenni, s bizonyára minduntalan kínálkozik alkalom, hogy a saját háztar­tásában gyermekeinek bizonyságot tegyen.
26 Az ördög mindenféle eszközt felhasznál, hogy a szülőket a gyermekeik iránti kötelességük elhanyago­lására késztesse, s az egyik így felhasznált hatékony eszköz a vallás. A római kat. hierarchia, amely a val­lásos dolgokban a vezetést magához ragadta, az ördög képviselője és eszközeként cselekszik. Ez az ördögi rendszer kitart amellett, hogy a gyermekeket ebbe a vallás-szervezetbe vezesse s különösen felekezeti isko­lákba gyűjtse, ahol a Bibliával ellenkező tanokkal traktálja őket. A gyermekeket a katekizmusra és a római kat. szervezet tanaira és hagyományaira tanítják. A hierarchia célja a nép fölötti hatalom elérése, s az ördög arra törekszik, hogy az emberek figyelmét el­terelje a mindenható Istenről és királyságáról. Az ördög eszközének, a római kat. hierarchiának a befolyása alatt, amely szervezetet az Úr „a nagy paráznának“ bé­lyegezte, az ország bíróságai fel vannak használva a szülők megbüntetésére, akik gyermekeiket lelkiismere­tesen a Jehova parancsai iránti engedelmességre ta­nítják. Egy errevonatkozó példa a zászló-tisztelgési kényszer. Jehova Isten kifejezetten megparancsolta a vele szövetségben állóknak, hogy ne hajoljanak meg más előtt, se ne tulajdonítsanak védelmet és üdvössé­get valamely teremtménynek vagy dolognak, mert minden oltalom és üdvösség egyedül Istentől jön. (Mózes II. 20 :1—5) Azt is megparancsolta Isten, hogy a szülök megtanítsák gyermekeiket ezen életbevágóan fontos dolgokra: „Hogy féljed Jehovát, a te Istenedet, tel­jes életedben, és megtartsd minden rendelését és paran­csait, amelyeket parancsolok néked; te és a te fiad és fiadnak fia s hogy hosszú ideig élhess.“ „És gyakoroljad ezekben gyermekeidet, és szólj ezekről, mikor házad­ban ülsz, vagy mikor úton jársz, amikor lefekszel és amikor felkelsz.“ „Ha fiad megkérdez ezután, mondván:Mit jelentenek a bizonyságtételek, rendelések és végzé­sek, amelyeket Jehova, a mi Istenünk parancsolt nek­tek? Akkor ezt mond fiadnak: Szolgái voltunk Egyip­tomban a Faraónak, de kihozott minket Jehova Egyip­tomból hatalmas kézzel.“ — Mózes V. 6 :2, 7, 20, 21.
27 Ha felszentelt szülők Jehovának engedelmeskednek és gyermekeiket ekként tanítják, a vallásoskodók, mint az ördög eszközei befoljásolják a törvényen lévő hatal­mat a szülők és gyermekek megbüntetésére; s már ez önmagában döntően bizonyítja, hogy Jehova parancsa igaz, a vallásoskodóknak ellenben nincs igazuk s az ördög vezetése alatt állanak.
28 Gyermekek, akikről otthon helyesen gondoskodnak, gyakran felteszik a kérdést a szülőknek: „Mit jelentsen az, hogy más gyermekeket a zászlótisztelgési ceremónia miatt kizárják az iskolából?“ A felszentelt szülők a gyermekeik által feltett ily kérdésekre igaz és lelkiis­meretes feleletet kell adjanak, mivel Isten ezt nekik megparancsolta; s ezek a feleletek a Bibliában megta­lálhatók, Az ily dolgokat nem szabad állítólagos taní­tókra bízzák, akik teljes tudatlanságban vannak Isten

147


146
igéje felől. A szülőknek e dologban való helyes eljá­rási módja tekintetében nem állhat fenn kétség; hiszen meg van írva Isten szövetséges népéről: „És tanitsátok meg azokra gyermekeiteket, szólván azokról, mikor házádban ülsz, mikor úton jársz, mikor lefekszel és mikor felkelsz. És írd fel azokat házad ajtófeleire és kapuidra,hogy megsokasodjanak napjaitok és fiaitok napjai a földön, amely felöl megesküdött Jehova atyáitoknak, földön,amely felöl megesküdött Jehova atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, amig az ég a föld felett lészen.(Mózes V. 11 :19—21) Tartsuk figyelemben,hogy vallásoskodók vezették be a vasárnapi-iskolát,s hogy ugyanazok a vallásoskodok üldözik Isten való­ban felszentelt gyermekeit, mivel udódaiknak Isten igéjét tanítják, amint Isten megparancsolta nekik. Tehát a szülök tanítsák meg helyesen gyermekeiket, hogy minden időben engedelmeskedjenek Isten parancsainak, mert tőle származik oltalom, üdvösség és az élet minden áldása.
29 Azokat a gyermekeket, amelyek helyesen az írás szerint vannak tanítva és engedelmeskednek az így szü­leiktől kapott útmutatásoknak, e modern időben kizár­ják az iskolákból, azután pedig a szülőket bezárják és üldözik, ..mert elmulasztották gyermekeiket iskolába küldeni“. így akarják a gyermekeket és szüleiket ke­rülő úton a mindenható Isten parancsai iránti engedet­lenségre kényszeríteni, s ez csak arra kellene szolgál­jon, hogy a szülőket és gyermekeket mégjobban össze­fűzze és mégközelebb hozza őket Istenhez. Akik Istent valóban szeretik, üldözés által nem engedik magukat eltántorítani attól, hogy igazságosságot cselekedjenek,és gyermekeiket Isten igéje szerint oktassák. A Jehovához ragaszkodók mindannyian az apostollal mondják:„Inkább Istennek kell engedelmeskednünk, mint em­bereknek.“ (Csel. 5 :29) Ha ..kötelességhű szülők azért szenvednek, mert gyermekeiket helyesen Isten parancsai szerint oktatják, akkor az az igazságosságért való szenvedés, mivel Isten parancsai szerint szenvednek, ami úgy a szülőknek, mint a gyermekeknek alkalmat nyújt, hogy megőrizzék a Legfelségesebb előtti egye­nességüket. — Péter I. 4:12—14.
30 Egy apa vagy anya, aki szövetséget kötött Isten akaratának a cselekvésére, követnie kell Istennek a gyermekeire vonatkozó akaratát és azért 'azokat az Úr tanítása és intése szerint neveli fell. (Efézus 6:4)Ez kötelességük és felelősek a szülők a gyermekeikkel szemben, s ezt nem lehet elkerülni. Szülők nem intéz­hetik el ezt a felelősséget azzal, hogy gyermekeiket a vasárnapi-iskolába vagy a gyermekek számára létesített külön tanulmányi órára küldik, amelyeket mások létesítettek s a szülőktől távol tartanak; akár egyik csoport, akár valamely magánszemély létesítette azo­kat. Az Isten igéjében való oktatást az Úr utasítása szerint kell végezni. Az Efézus 6:4-ben említett taní­tás alatt iskolázás és fegyelem értendő, miáltal a gyermek Isten parancsai szerint fejlődik és van felnevelve.A fenti szövegben az „intés" alatt tanács, tanácsadás,oktatás és tanítás értendő, miáltal a gyermek Jehova akaratával vagy parancsával, törvényével és feltett szándékával tisztába jön. Ez a legjobb-örökség, amit szülők utódaiknak adhatnak, s amennyiben ezt megteszik, eleget tesznek a gyermekeikre..vonatkozó külön felelősségüknek az Úr irányában.Nem lehet helyettes a szülők számára, s ezért a Jehova tanúi csoportja vagy a csoport által választott egyik személy nem teljesít­heti a szülők kötelességét.Ennek megkísérlése az erőnek és időnek oly munkában való el pocsékolását je­lenti. amely a Jehova Istentől felkent népének adott megbízatásban nem foglaltatik benne.
31 Ha a szülök a gyermekeiket a Szentírás utasítása szerint tanítják, valószínűleg abban a nagy örömben részesülnek, hogy amidőn gyermekük felnő, látni fogják, miként dicsőíti és magasztalja Jehova Istent és testi atyját is kellő tiszteletben részesíti. A Szentírás által kijelölt út követése a gyermek otthoni kész engedelmességére vezet. Ha a gyermek elérte a személyes felelősség korát, akkor az eljárásáért maga viseli a felelősséget; s ha testi szülei az Úrnak a gyermekükre
vonatkozó..utasítását követték, ezáltal eleget tettek az utódjukért való további felelősségüknek. A gyermekek­nek szüleik iránti engedetlensége az utóbbi időben nagyon negnövekedett, s ebben kétségkívül nagy része van annak, hogy a szülők elmulasztották gyermekeiket otthon tanítani. A szellemi dolgokban való,oktatásnak egy harmadik személyre való teljes átruházása, a gyer­meknek a szülei előtti tekintély és tisztelet hiányára vezet. Ez utóbbi napokban közmondássá vált,hogy a lelkészek gyermekei a legrosszabbak az országban. Ez kétségkívül nagyrészben arra vezethető vissza, hogy a vallásoskodók a gyermekeik helyes házi iskolázását elhanyagolták s minden bibliai oktatást a vasárnapi­-iskola tanítóira bízták, akik semmit se tudnak a Bibliá­ról, Istent és királyságát semmibe se veszik s ezért nem végeznek helyes oktatást; s ennek a gyermek issza meg a levét. Az apának vagy anyának a gyermek tanítására vonatkozó kötelességét továbbá a következő, az Úr apostola által feljegyzett Irásszöveg hangsúlyozza:„...aki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel; [mert ha valaki a tulajdon házát nem tudja igazgatni, mimódon visel gondot Isten egyházára?].“ — Tim. I. 3 : 4. 5.
32 A testi apa, aki a gyermekét hűségesen az Úr taní­tása és intése szerint neveli fel. abban az örömben ré­szesülhet, hogy gyermeke a Király szolgálatában hozzá­ csatlakozik, hogy házról-házra jár és részt vesz a királyság bizonyságtevés munkájában, hordozván a gra­mofont vagy hangszerkezetet a királyság evangéliumá­nak a hirdetésére, vagy az embereknek a nyomtatott üzenettel tesz bizonyságot. Gyakran előfordul, helyesen nevelt gyermekekek hatékony bizonyságot tesznek a királyságról és oly embereknél is felkeltik az ér­deklődést,ahol ezt a szülők nem tudták megtenni.A fiatalságnak a szülők egy tagja által való nevelését..és annak eredményét Timótheus esete mutatja, akiről Pál így szólt: „ ... hogy miképpen atyjával a gyermek, hogy együtt szolgált velem az evangélium ügyében.“ (Filippi 2 :19—22) A most Isten népe előtt lévő nagy és fon­ tos kérdés Jehova nevének az igazolása, amit királysá­ga és Krisztus Jézus által visz véghez. Azért kösse le a királyság minden igazságosságot szerető teljes figyel­mét. A világon folyamatban lévő nagy nyomás és Jeho­va tanúinak kegyetlen üldözése idején sok gyermek megörvendezteti szülei szívét, amidőn kivonulnak a bi­zonyságtevő munkába és szüleikkel együtt részt vesz­nek a királyság evangéliumának a prédikálásában.Ha szülők elmulasztanak időt és fáradságot fordítani gyer­mekeik helyes nevelésére.és oktatására és őket az Isten országa támogatására buzdítani, elmulasztanak egy nagy alkalmat annak a megtevésében, ami az Isten iránti' tisztaságuk megőrzésében kiváltságuk és köte­lességük. A felkentek gondoljanak arra, hogy nem a világ megtérítése a megbízásuk, hanem hogy bizonysá­got tegyenek a világ népei előtt és őket értesítsék, hogy Jehova Isten és királysága a világ egyedüli reménysége.A felebaráti szeretet helyesen otthon a családhoz, tartozókkal kezdődik, s ez különösen vonatkozik a szü­lök és gyermekek közötti viszonyra.
33 Feltéve, hogy a gyermek atyja hitetlen és ellensége a királyság evangéliumának, a felesége, a gyermek anyja ellenben hívő és az Urat szolgálja, mi a teendő ily esetben a gyermek tanítására vonatkozólag? Ily viszonyok között az anya vegye át a gyermek tanítását? A gyermek vagy gyermekek oktatásának a felelőssége mindig a házaspár hivő tagján nyugszik, s ha az anya odaadó Istennel szemben, nem kerülheti el a felelőssé­get azzal a megindokolással, hogy, a gyermek atyja a királyság ellensége.Időt és alkalmat kell találjon arra,“hogy a gyermeket vagy gyermekeket felvilágosítsa Istenről,a Királyról és a Királyságról. Az ily esetben való "helyes eljárást illetőleg Timotheus szolgáltat egy találó példát, akinek a királyság szolgálatában való tevékenységéről a Szentirásban feljegyzés van megőrizve, nyílván azért, hogy ezt a kérdést helyesen szemünk elé tárja. Timotheus atyja egy görög volt, és semmi bizonyiték nincs arra, hogy valaha az Úrban hitt volna.






­ .

148


147
(Csel. 16:3) Azonban Eunika, Timothens anyja és nagyanyja Lois átvették Timotheus tanítását és hűen teljesítették kötelességüket, amint azt az apostolnak Timotheushoz intézett következő szavai mutatják: „Eszembe jutván a benned lévő, képmutatás nélkül va­ló hit, amely először lakozott nagyanyádban Loisban és anyádban Eunikában; meg vagyok azonban győződve, hogy benned is.“ (Tim. II. 1 :5) Hogy a hű anya és nagyanya a gyermeket tanították, mutatják a követ­kező, a Szentírásban feljegyzett szavak: „De te maradj meg azokban, amiket tanultál és amik reád bízattak, tudván kitől tanultad, és hogy gyermekségedtől fogva ismered a szent írásokat, amelyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által.“— Tim. II. 3 :14, 15.
34 Az bizonyos, hogy ezek a hű asszonyok a gyermek Timothens tanításánál nem a kisgyermek nyelvet hasz­nálták, sem nem folyamodtak az úgynevezett „ábécés“ könyvhöz a bibliai dolgokra való oktatásnál, amint azt ma az állítólagos tanítók teszik. Az ifjút az ihletett Szentirásból tanították, megismertették vele a törvényt és a prófétákat és bizonyságot tettek neki Jézus Krisz­tusról és a királyságáról. És a hű munkájuk kiváló szel­lemi gyümölcsöt hozott. Timotheus egészen fiatal volt, amidőn öt Pál társul vette az Úr munkájában. (Csel. 16 :1—3) Mikor Pál Timotheust kiküldötte a szolgá­latba, így szólt hozzá: „Senki ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek.“ (Tim. I. 4 :12) E hű fia­tal szolgának a nevelése kétségkívül felszentelt anyja és nagyanyja fáradozásának köszönhető, ami összhangban van a következő Irásszöveggel: „Neveld á gyermeket azon az úton, amelyen járnia kell; s ha megvénül, akkor se tér le arról.“ „A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; de a fenyítés vesszeje messze elűzi ő tőle azt.“ „Aki jogtalanságot vet, semmiséget [Elberfeldi szerint: szerencsétlenséget) arat; és a haragjának veszszeje csődöt mond.“ (Példab. 22:6, 15, 8; angol ford.) Jól ismert tény, hogy ma sok fiatal ember, akik szüleik­től Szentirás szerinti nevelésben részesültek, tevékenyen részt vesznek a Király szolgálatában és szüleikkel együtt dolgoznak.
35
A Szentírásból világosan kitűnik, hogy Jehova tanúinak a csoportjai nem kötelesek átvenni a szülőknek gyermekeikre vonatkozó kötelességüket és felelősségü­ket, számukra külön tanulmányi-osztályt bevezetvén. Isten a Jehova tanúi seregére meghatározott kötelessé­get ruházott, amit minden csoport mint egység köteles teljesíteni. Ha tehát a csoport és annak egyes tagjai ide­jüket és erejüket oly tanításra pazarolják, amely a szü­lőknek a kötelessége volna, ily mértékben elhanyagol­ják megbízatásuk rendelkezéseinek a teljesítését. A szülöi házaspárnak az a tagja, amely fogadalmat tett Isten szolgálatára, nem bujhatik ki a gyermeke oktatásának a felelőssége alól azáltal, hogy ezt a felelősséget Isten felszentelt, népének egy csoportjára vagy annak egy személyére hárítja. Az összes Irásszövegek bizonyítják ezt a következtetést.
36
Mit kell tenni azonban az oly felszenteltek gyermekei érdekében, akik óhajtják a tanítást, de otthon nem részesülnek abban? Mit kell tenni a nem felszentel­tek gyermekei érdekében, akik sóvárogják megismerni Isten igéjének az igazságát? Legyenek elhanyagolva ezek a gyermekek vagy a szüleik hanyagsága miatt maradjon el ezek oktatása? Ne létesítsenek a felkent sereg tagjai vasárnapi iskolát vagy egy ifjúsági tanulmányi osztályt az ilyenek számára?
Tanulmánykérdések


(Angol W. 1938 április 15)