Oldal:Az-ő-nyája-rész-1-2-Gyermekek-rész-1-2-Egység-a-cselekedetben-1938.pdf/18

145

tagjára vonatkozik.Azonkívül lefekteti a szabályt,amelyhez a testi atyáknak és anyáknak, az Istenhez odaadó szülőknek alkalmazkodniuk kell. Ki kell oktassák gyermekeiket a helyes utat illetőleg, hogy a gyer­mekek tiszteljék őket és engedelmeskedjenek nekik, amiről írva van: „Ti gyermekek szót fogadjatok szü­léiteknek az Úrban; mert ez az igaz. Tiszteld atyádat és anyádat [ami az első parancsolat ígérettel], hogy jól legyen dolgod és hosszú életű légy a földön. Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azo­kat az Úr tanítása és intése szerint.“ (Efézus 6:1—4) „Ti gyermekek szót fogadjatok szüléiteknek mindenben [szellemiekben]; mert ez kedves az Úrnak. Ti atyák, ne bosszantsátok gyermekeiteket, hogy kétségbe ne esse­nek.“ (Kol.3 :20. 21) Ezek a szövegek teljesen megálla­pítják a szülök felelősségét a gyermekek nevelését ille­tőleg. A gyermekek nevelésének a felelőssége azokon nyugszik, akik őket világra hozták. A gyermekek ma­gán, bizalmas és külön tanításának a felelőssége általá­ban nincs Jehova felkent népének a csoportjaira bízva. Ha a mások kiskorú gyermekei tanításának a felelős­sége a felkentek csoportjára volna ruházva, akkor bi­zonyára találnánk valamely erre utaló előírást vagy vo­natkozó parancsot a Szentírásban. Jegyezzük meg jól az eljárási szabályt, amelyet Jehova a szövetséges népe ve­zetésére ismertet.

²¹ Jehova Mózest Egyiptomba küldte, hogy ott az Is­ten által magának kiválasztott izraeliták érdekében cselekedjék. Isten Mózes áltál bizonyos jeleket és cso­dákat tétetett Faraó előtt és az izraelita szülőknek kö­telességévé tette, hogy ezt a tényt gyermekeiknek el­mondják: „Hogy elbeszéljed fiaid és fiaid fiai előtt, amit Egyiptomban cselekedtem, és jeleimet, amelyeket közöttük tettem: és megtudjátok, hogy én Jehova va­gyok.“ (Mózes II. 10:2) A hit háznépéhez tartozók mindannyian Jehova Isten tanúbizonyságaivá tétettek, hogy a saját gyermekeik előtt bizonyságot tegyenek. E szabály alól nincsen kivétel.

²² Egyiptomban Jehova bevezette a pászkát, ami az előképben Krisztus Jézus, „Isten báránya“, az emberi­ség megmentöje és Jehova nevének az igazolója halá­lát jelentette be. A pászkát minden család — vagy ahol egy család csak kevés tagból állott, két szom­szédos család együtt— a magánlakásban ünnepelte. (Mózes II. 12:3, 4) A szülők kötelességévé lett téve, hogy gyermekeiket a pászka idején a pászka jelentő­ségére kioktassák, amiképpen Isten Krisztus Jézus ál­tal a hü apostolokat, Jehova gyermekeit az utolsó pász­ka alkalmával kioktatta. Természetesen a gyermekek kérdést intéztek szüleikhez a dolgokra vonatkozólag, amelyeket a szüleiktől ily alkalmakkor cselekedni lát­tak, s ezért parancsolta Jehova: „Ha pedig a fiaitok így szólnak hozzátok: Micsoda ez a szolgálatotok? ak­kor mondjátok: Pászka-áldozat ez Jehovának, aki el­ment az Izrael fiainak házai mellett Egyiptomban, mi­kor az Egyiptombelieket megverte, a mi házainkat pedig megmentette. És a nép meghajolt és imádta.“ — Mózes II. 12 :26, 27.

²³ Az ott minden családfőre ruházott kötelesség ál­landó érvényűnek lett szánva és az tényleg az is; és ezáltal ki van mutatva, hogy kicsoda felelős a gyerme­kek tanításáért. (Mózes II. 13:8, 14) Amidőn Jehova felszentelt népének a tagjait oktatásban részesítette, kötelezte őket, hogy gyermekeiket felvilágosítsák annak jelentőségére: „Hogy legyen ez jelül köztelek. Ha kér­dezik majd ezután fiaitok, mondván: Mit jelentenek néktek ezek a kövek? mondjátok meg nékik: hogy a Jordán vize kétfelé vált Jehova frigyládája előtt; mi­kor átment a Jordánon, kétfelé vált a Jordán vize. S ezek a kövek emlékeztetőül lesznek az Izrael fiainak mindörökre.“ — Józsué 4:6, 7.

²⁴ A magát Jehova Istennek odaadó személy éber kell legyen hogy a hitben maradjon és bebizonyítsa Isten iránti ragaszkodását, valamint az is kötelessége,hogy kellőképpen vigyázzon a kiskorú gyermekei vé­delmére és tanítására (különösen szellemi dolgokban)és kioktassa őket az Istennel és királyságával szembeni

helyes viselkedésükre nézve. Amidőn Mózes a Moáb mezején kihirdette a hűség és engedelmesség szövet­ségét, ismételten hangsúlyozva lett a szülőknek gyerme­keikkel szembeni kötelességük, mégpedig a követke­zőképpen: „Csak vigyázz magadra és őrizd jól lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, amelyeket láttak sze­meid, és hogy el ne távozzanak szivedtől teljes éle­tedben, hanem ismertesd meg azokat fiaiddal és fiaid fiaival. El ne felejtkezzél a napról, amelyen Jehova, a te Istened előtt állottál a Hóreben, amidőn azt mon­dotta nékem Jehova: Gyújtsd egybe nekem a népet, hogy hallassam véle beszédeimet, hogy tanuljanak félni engem, minden időben, amíg e földön élnek, és tanítsák meg fiaikat is.“— Mózes V; 4 :9, 10.

²⁵ Isten sohase változik meg, sem parancsait nem vonja vissza, miután azt szövetséges népének kiadta. Mindenki, aki szövetséget köt Isten akaratának a cse­lekvésére, ezáltal Jehova nevének és feltett szándéká­nak a tanúja lesz, s neki minden alkalmat meg kell ragadni, mindenki előtt bizonyságot tenni, s bizonyára minduntalan kínálkozik alkalom, hogy a saját háztar­tásában gyermekeinek bizonyságot tegyen.

²⁶ Az ördög mindenféle eszközt felhasznál, hogy a szülőket a gyermekeik iránti kötelességük elhanyago­lására késztesse, s az egyik így felhasznált hatékony eszköz a vallás. A római kat. hierarchia, amely a val­lásos dolgokban a vezetést magához ragadta, az ördög képviselője és eszközeként cselekszik. Ez az ördögi rendszer kitart amellett, hogy a gyermekeket ebbe a vallás-szervezetbe vezesse s különösen felekezeti isko­lákba gyűjtse, ahol a Bibliával ellenkező tanokkal traktálja őket. A gyermekeket a katekizmusra és a római kat. szervezet tanaira és hagyományaira tanítják. A hierarchia célja a nép fölötti hatalom elérése, s az ördög arra törekszik, hogy az emberek figyelmét el­terelje a mindenható Istenről és királyságáról. Az ördög eszközének, a római kat. hierarchiának a befolyása alatt, amely szervezetet az Úr „a nagy paráznának“ bé­lyegezte, az ország bíróságai fel vannak használva a szülők megbüntetésére, akik gyermekeiket lelkiismere­tesen a Jehova parancsai iránti engedelmességre ta­nítják. Egy errevonatkozó példa a zászló-tisztelgési kényszer. Jehova Isten kifejezetten megparancsolta a vele szövetségben állóknak, hogy ne hajoljanak meg más előtt, se ne tulajdonítsanak védelmet és üdvössé­get valamely teremtménynek vagy dolognak, mert minden oltalom és üdvösség egyedül Istentől jön. (Mózes II. 20 :1—5) Azt is megparancsolta Isten, hogy a szülök megtanítsák gyermekeiket ezen életbevágóan fontos dolgokra: „Hogy féljed Jehovát, a te Istenedet, tel­jes életedben, és megtartsd minden rendelését és paran­csait, amelyeket parancsolok néked; te és a te fiad és fiadnak fia s hogy hosszú ideig élhess.“ „És gyakoroljad ezekben gyermekeidet, és szólj ezekről, mikor házad­ban ülsz, vagy mikor úton jársz, amikor lefekszel és amikor felkelsz.“ „Ha fiad megkérdez ezután, mondván:Mit jelentenek a bizonyságtételek, rendelések és végzé­sek, amelyeket Jehova, a mi Istenünk parancsolt nek­tek? Akkor ezt mond fiadnak: Szolgái voltunk Egyip­tomban a Faraónak, de kihozott minket Jehova Egyip­tomból hatalmas kézzel.“ — Mózes V. 6 :2, 7, 20, 21.

²⁷ Ha felszentelt szülők Jehovának engedelmeskednek és gyermekeiket ekként tanítják, a vallásoskodók, mint az ördög eszközei befoljásolják a törvényen lévő hatal­mat a szülők és gyermekek megbüntetésére; s már ez önmagában döntően bizonyítja, hogy Jehova parancsa igaz, a vallásoskodóknak ellenben nincs igazuk s az ördög vezetése alatt állanak.

²⁸ Gyermekek, akikről otthon helyesen gondoskodnak, gyakran felteszik a kérdést a szülőknek: „Mit jelentsen az, hogy más gyermekeket a zászlótisztelgési ceremónia miatt kizárják az iskolából?“ A felszentelt szülők a gyermekeik által feltett ily kérdésekre igaz és lelkiis­meretes feleletet kell adjanak, mivel Isten ezt nekik megparancsolta; s ezek a feleletek a Bibliában megta­lálhatók, Az ily dolgokat nem szabad állítólagos taní­tókra bízzák, akik teljes tudatlanságban vannak Isten