A lap korrektúrázva van
145
tagjára vonatkozik.Azonkívül lefekteti a szabályt,amelyhez a testi atyáknak és anyáknak, az Istenhez odaadó szülőknek alkalmazkodniuk kell. Ki kell oktassák gyermekeiket a helyes utat illetőleg, hogy a gyermekek tiszteljék őket és engedelmeskedjenek nekik, amiről írva van: „Ti gyermekek szót fogadjatok szüléiteknek az Úrban; mert ez az igaz. Tiszteld atyádat és anyádat [ami az első parancsolat ígérettel], hogy jól legyen dolgod és hosszú életű légy a földön. Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint.“ (Efézus 6:1—4) „Ti gyermekek szót fogadjatok szüléiteknek mindenben [szellemiekben]; mert ez kedves az Úrnak. Ti atyák, ne bosszantsátok gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek.“ (Kol.3 :20. 21) Ezek a szövegek teljesen megállapítják a szülök felelősségét a gyermekek nevelését illetőleg. A gyermekek nevelésének a felelőssége azokon nyugszik, akik őket világra hozták. A gyermekek magán, bizalmas és külön tanításának a felelőssége általában nincs Jehova felkent népének a csoportjaira bízva. Ha a mások kiskorú gyermekei tanításának a felelőssége a felkentek csoportjára volna ruházva, akkor bizonyára találnánk valamely erre utaló előírást vagy vonatkozó parancsot a Szentírásban. Jegyezzük meg jól az eljárási szabályt, amelyet Jehova a szövetséges népe vezetésére ismertet.
21 Jehova Mózest Egyiptomba küldte, hogy ott az Isten által magának kiválasztott izraeliták érdekében cselekedjék. Isten Mózes áltál bizonyos jeleket és csodákat tétetett Faraó előtt és az izraelita szülőknek kötelességévé tette, hogy ezt a tényt gyermekeiknek elmondják: „Hogy elbeszéljed fiaid és fiaid fiai előtt, amit Egyiptomban cselekedtem, és jeleimet, amelyeket közöttük tettem: és megtudjátok, hogy én Jehova vagyok.“ (Mózes II. 10:2) A hit háznépéhez tartozók mindannyian Jehova Isten tanúbizonyságaivá tétettek, hogy a saját gyermekeik előtt bizonyságot tegyenek.
E szabály alól nincsen kivétel.
22 Egyiptomban Jehova bevezette a pászkát, ami az előképben Krisztus Jézus, „Isten báránya“, az emberiség megmentöje és Jehova nevének az igazolója halálát jelentette be. A pászkát minden család — vagy ahol egy család csak kevés tagból állott, két szomszédos család együtt— a magánlakásban ünnepelte. (Mózes II. 12:3, 4) A szülők kötelességévé lett téve, hogy gyermekeiket a pászka idején a pászka jelentőségére kioktassák, amiképpen Isten Krisztus Jézus által a hü apostolokat, Jehova gyermekeit az utolsó pászka alkalmával kioktatta. Természetesen a gyermekek kérdést intéztek szüleikhez a dolgokra vonatkozólag, amelyeket a szüleiktől ily alkalmakkor cselekedni láttak, s ezért parancsolta Jehova: „Ha pedig a fiaitok így szólnak hozzátok: Micsoda ez a szolgálatotok? akkor mondjátok: Pászka-áldozat ez Jehovának, aki elment az Izrael fiainak házai mellett Egyiptomban, mikor az Egyiptombelieket megverte, a mi házainkat pedig megmentette. És a nép meghajolt és imádta.“ — Mózes II. 12 :26, 27.
23 Az ott minden családfőre ruházott kötelesség állandó érvényűnek lett szánva és az tényleg az is; és ezáltal ki van mutatva, hogy kicsoda felelős a gyermekek tanításáért. (Mózes II. 13:8, 14) Amidőn Jehova felszentelt népének a tagjait oktatásban részesítette, kötelezte őket, hogy gyermekeiket felvilágosítsák annak jelentőségére: „Hogy legyen ez jelül köztelek. Ha kérdezik majd ezután fiaitok, mondván: Mit jelentenek néktek ezek a kövek? mondjátok meg nékik: hogy a Jordán vize kétfelé vált Jehova frigyládája előtt; mikor átment a Jordánon, kétfelé vált a Jordán vize. S ezek a kövek emlékeztetőül lesznek az Izrael fiainak mindörökre.“ — Józsué 4:6, 7.
24 A magát Jehova Istennek odaadó személy éber kell legyen hogy a hitben maradjon és bebizonyítsa Isten iránti ragaszkodását, valamint az is kötelessége,hogy kellőképpen vigyázzon a kiskorú gyermekei védelmére és tanítására (különösen szellemi dolgokban)és kioktassa őket az Istennel és királyságával szembeni
helyes viselkedésükre nézve. Amidőn Mózes a Moáb mezején kihirdette a hűség és engedelmesség szövetségét, ismételten hangsúlyozva lett a szülőknek gyermekeikkel szembeni kötelességük, mégpedig a következőképpen: „Csak vigyázz magadra és őrizd jól lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, amelyeket láttak szemeid, és hogy el ne távozzanak szivedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat fiaiddal és fiaid fiaival. El ne felejtkezzél a napról, amelyen Jehova, a te Istened előtt állottál a Hóreben, amidőn azt mondotta nékem Jehova: Gyújtsd egybe nekem a népet,
hogy hallassam véle beszédeimet, hogy tanuljanak félni engem, minden időben, amíg e földön élnek, és tanítsák meg fiaikat is.“— Mózes V; 4 :9, 10.
25 Isten sohase változik meg, sem parancsait nem vonja vissza, miután azt szövetséges népének kiadta. Mindenki, aki szövetséget köt Isten akaratának a cselekvésére, ezáltal Jehova nevének és feltett szándékának a tanúja lesz, s neki minden alkalmat meg kell ragadni, mindenki előtt bizonyságot tenni, s bizonyára
minduntalan kínálkozik alkalom, hogy a saját háztartásában gyermekeinek bizonyságot tegyen.
26 Az ördög mindenféle eszközt felhasznál, hogy a szülőket a gyermekeik iránti kötelességük elhanyagolására késztesse, s az egyik így felhasznált hatékony eszköz a vallás. A római kat. hierarchia, amely a vallásos dolgokban a vezetést magához ragadta, az ördög képviselője és eszközeként cselekszik. Ez az ördögi rendszer kitart amellett, hogy a gyermekeket ebbe a vallás-szervezetbe vezesse s különösen felekezeti iskolákba gyűjtse, ahol a Bibliával ellenkező tanokkal traktálja őket. A gyermekeket a katekizmusra és a római kat. szervezet tanaira és hagyományaira tanítják. A hierarchia célja a nép fölötti hatalom elérése, s az ördög arra törekszik, hogy az emberek figyelmét elterelje a mindenható Istenről és királyságáról. Az ördög eszközének, a római kat. hierarchiának a befolyása alatt, amely szervezetet az Úr „a nagy paráznának“ bélyegezte, az ország bíróságai fel vannak használva a szülők megbüntetésére, akik gyermekeiket lelkiismeretesen a Jehova parancsai iránti engedelmességre tanítják. Egy errevonatkozó példa a zászló-tisztelgési kényszer. Jehova Isten kifejezetten megparancsolta a vele szövetségben állóknak, hogy ne hajoljanak meg más előtt, se ne tulajdonítsanak védelmet és üdvösséget valamely teremtménynek vagy dolognak, mert minden oltalom és üdvösség egyedül Istentől jön. (Mózes II. 20 :1—5) Azt is megparancsolta Isten, hogy a szülök megtanítsák gyermekeiket ezen életbevágóan fontos dolgokra: „Hogy féljed Jehovát, a te Istenedet, teljes életedben, és megtartsd minden rendelését és parancsait, amelyeket parancsolok néked; te és a te fiad és fiadnak fia s hogy hosszú ideig élhess.“ „És gyakoroljad ezekben gyermekeidet, és szólj ezekről, mikor házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, amikor lefekszel és amikor felkelsz.“ „Ha fiad megkérdez ezután, mondván:Mit jelentenek a bizonyságtételek, rendelések és végzések, amelyeket Jehova, a mi Istenünk parancsolt nektek? Akkor ezt mond fiadnak: Szolgái voltunk Egyiptomban a Faraónak, de kihozott minket Jehova Egyiptomból hatalmas kézzel.“ — Mózes V. 6 :2, 7, 20, 21.
27 Ha felszentelt szülők Jehovának engedelmeskednek
és gyermekeiket ekként tanítják, a vallásoskodók, mint az ördög eszközei befoljásolják a törvényen lévő hatalmat a szülők és gyermekek megbüntetésére; s már ez önmagában döntően bizonyítja, hogy Jehova parancsa igaz, a vallásoskodóknak ellenben nincs igazuk s az ördög vezetése alatt állanak.
28 Gyermekek, akikről otthon helyesen gondoskodnak, gyakran felteszik a kérdést a szülőknek: „Mit jelentsen az, hogy más gyermekeket a zászlótisztelgési ceremónia miatt kizárják az iskolából?“ A felszentelt szülők a
gyermekeik által feltett ily kérdésekre igaz és lelkiismeretes feleletet kell adjanak, mivel Isten ezt nekik megparancsolta; s ezek a feleletek a Bibliában megtalálhatók, Az ily dolgokat nem szabad állítólagos tanítókra bízzák, akik teljes tudatlanságban vannak Isten