Az ő háborúja (2. rész)

Az ő háborúja

185

dőléseket, mert az események kétségkívül mutatják, hogy az ellenség hogyan nyomul fel Isten népe ellen s ezt a népet az a kívánság heviti hogy a végleges kimenetelt megismerje s meg is kell ismerje.

Tanulmánykérdések

1 Hogyan mutatják Iráshelyek és tényék, hogy Jehova előre meghatározott időket és időszakokat a feltett szándéka végrehajtására? Milyen munkának a végrehajtását kívánja mostan? És mely eszközöket használ fel e célra? Milyen módon képes az ő népe megérteni feltett szándékát és résztvenni annak végrehajtásában?

2-3 Mire vonatkozik az itt megvizsgálandó kép? Hogyan van ez kimutatva? Mire vonatkozik az „azután“ szó? (Krónika II. 20:1) Hasonlítsd össze, ezt az Ésaiás 1:26—28 jövendölésével, és azzal, ami annak beteljesedéseképpen történik!

4 Mutasd ki hogyan jövendölte meg előre a Jósafátról szóló feljegyzés Krisztus Jézus eljövetelét és a népének hozzá való összegyűjtését, valamint népének megtisztítását!

5 Hogyan teljesedik Jósafátnak a Krónika. II. 19:5-ben feljegyzett eljárása? Hasonlóképpen az ő utasítása, amint az a 6—8 versekben fel van jegyezve?

6-10 Milyen fontos oktatások tűnnek, ki most Isten templomban lévő ellenjelképes népe számára a 9 és 10. versekből? Valamint a 11. versből?

11-12 Magyarázd meg a Krónika II. 20:1-ben feljegyzett eljárást! Alkalmazd a prófétai képet!

13 Kiket árnyékoltak elő itt az Edomiták és hogyan?

14 Kiket árnyékoltak elő az Ammoniták? És mely tények jellemzik ezeknek a Jósafát elleni egyesült fellépése teljesülésében való részüket?

15 Mikor és hogyan történik a "királyok láncrafüzése és a főembereknek vas-bilincsekbe“ való verése? Mit kell érteni a „bilincseik“ és „köteleik“ alatt? (2. zsol-

tár. 3) És hogyan törekszenek megszabadulni ezektől az uralkodó hatalmak?

16-17 Kik voltak a „Menuiták“? Mely tényekből láthatjuk világosan e jövendölés teljesülésében őket és a „Moáb és Ammonhoz“ való viszonyukat? Mit árnyékolt elő a „Seir hegye“?

18-20 Magyarázd meg, hogyan van bemutatva a Krónika II. huszadik fejezete összefüggése által a jövendölés alkalmazásának és teljesülésének ideje!

21 Mely tanulságot vonhatja le korunkban Jehova népe azon tényből, hogy Jósafát megőrizte tisztaságát és megszabadult?

22-25 Hogyan figyelmezteti Jehova a népét, előre és képesíti az Isten szolgálatának bátor és bizalomteljes folytatására?

26-27 Kire vonatkozik az ellenjelképben a 2. versben említett „nagy tömeg“? Milyen prófétai jelentősége van annak, hogy ezek „Josafát ellen vonultak“ és máris Engédiben“ voltak?

28-29 „Megfélemlék azért Jósafát.“ Utalj a prófétai kép e részének a teljesülésére, mégpedig a 2. vers prófétai feljegyzésével kapcsolatban!

30-32 Sorolj fel tényeket, amelyek a két ellenséges szervezet közötti harc kezdetét és fokozódását jellemzik!

33-34 Mi lett előárnyékolva azáltal, hogy ‘Jósafát Jehova ábrázatát kezdte keresni'? Mit jelent a „böjtölés“ és mi annak a célja?

35 Hogyan hirdetett „böjtöt Jósafát“ a beteljesedésben „egész Júda országában“? És milyen hatást váltott ki ez Isten szövetséges népénél?

36 Milyen tényekből tűnik ki világosan a prófétai kép beteljesedésénél a „Júda egyesült ellenségeinek“ a felnyomulása és Jehovának a végütközetre vonatkozó oktatása a népével szemben? Mily célt követett Jehova a prófétai kép szerzésével s az arról szóló feljegyzés elkészíttetésével, valamint hogy annak értelmét most feltárja népe előtt?

(Angol W. 1938 július 1.)

Az ő háborúja

II. rész

„Ne féljetek ... a harc az Istené" — Krónika II. 20:15.

¹ JEHOVA felépittette Jeruzsálem városát, a templomot ott felállíttatta és abba helyeztette nevét...(Kir. I. 9:3) „Hanem azt a helyet; amelyet kiválaszt Jehova, a ti Istenetek minden törzsetek közül, hogy az ő nevét oda helyezze és ott lakozzék, azt gyakoroljátok és oda menjetek.” (Mózes V. 12:5) Hasonlóképpen küldötte el Jehova Krisztus Jézust az ő szervezete, Jeruzsálem vagy Sion felépítésére, s a templom fel van állítva, amely Krisztus Jézusból és teste hű tagjaiból áll. A prófétai képben Jehova temploma az imátság helyt volt, és Isten királyi háza a beteljesülésben szintén az a hely, ahol a Legfelségesebb ábrázatát keresik. Ezzel összhangban gyűjtötte össze Jósafát a népet az imádkozás és fohászkodás helyére, amidőn az üzenetet megkapta. (Krónika II. 20:4) Nagy veszedelmet sejtvén és annak szükségességét, hogy az Úr ábrázatát keressék, elhagyták kényelmes lakásaikat Júda népei és siettek Isten házába, hogy ott ismeretet keressenek és megtudják, hogy mit kell tenniük. Az Úrért való egyesült szolgálat világraszóló megszervezésére Jehova tanúi egy hasonló összejövetele kezdődött 1925-ben, amidőn az általános szolgálati munka kezdetét vette, amely 1927 óta a vasárnapi házankénti bizonyságtevő munka egységes keresztülvitele céljából az egész földön nyomatékosabban figyelembe lett véve és végeztetett. 1932-ben Isten ellenjelképes temploma, Isten felkent népe kerületi összejövetelekkel kapcsolatos tömegakciókat szervezett a szolgálatra és végre is hajtotta, s ez a munka azóta is folyamatban van. E munka végzésének az érdekében Isten hű népének a tagjai — az úttörők különösen — elhagyták kényelmes lakásaikat, a gyülekező helyre siettek és a hadszíntér valamely helyére vonultak, amely nekik ki utaltatott a királyság üzenetének a hirdetése céljából, ez pedig történt, miután az

Úrtól a szervezete útján kioktattattak a teendőket és kötelességeket illetőleg.

² Jósafát és a nép a jeruzsálemi templomba mentek, 'hogy az Urat megkeressék'. (Angol Rotherham szerint) Itt volt az ideje, hogy felvilágosítást vagy ismeretet, keressenek az Úrnál a templomban, ahova a népnek az Ő parancsai szerint ily alkalmakkor fordulni kellett. Az Izráelitáknak ez az összejövetele egy előkép volt, s az erről szóló beszámoló Istennek most földön élő népe érdekében jegyeztetett fel. A mondottak igazolására a tényekre hivatkozunk. 1918 előtt Isten népe abban a tévedésben vagy tévhitben volt, hogy a „felső hatalmasságok“ e világ kormányainak a hivatalnokaiból állanak, amelyeknek mindenki alá kell rendelje magát, még ha ez az alárendeltség ellentétben volna is Isten törvényével. Az a tényállás, hogy abban az időben e világ kormányainak a hivatalnokai Jehova tanúit akadályozták a királyság üzenetének a hirdetésében, arra indította Jehova tanúit, hogy a dolgot alaposan megvizsgálják és az Úrtól e dologban felvilágosítást kérjenek; s miután Isten népe az Urat megkérdezte s az Igéjét megvizsgálta, meggyőződött arról, hogy a „felső hatalmakat“ Jehova Isten és Krisztus Jézus alkotják, senki más. (Róma 13:1) Amidőn aztán tovább keresték az Úr ábrázatát, 1928 vége felé kinyilatkoztatta népe előtt az őrtorony által, hogy a szellemi Izráel hű maradéka közül egyesek megoltalmaztatnak és Armageddont túlélik, s hogy csak akkor lehetnek hűségesek, ha teljesen alárendelik magukat Istennek és Krisztus Jézusnak, a tényleges „felső hatalmasságoknak“ s nekik engedelmeskednek. A Watch Tower 1929 júniusi (Az Őrtorony 1929 aug.) számában Jehova a népe előtt világosan és félreérthetetlenül feltárta, hogy a „felső hatalmasságok“ Isten és Krisztus Jézus, s hogy ha emberek vagy

186

valamely emberek által felállított kormány oly törvényeket adna ki, amelyek ellentétben vannak Isten törvényével, Isten szövetséges népe ily esetben Isten parancsainak kell engedelmeskedjék és nem emberekének. Ez felelet volt Jehova népe kérdezősködésére, amely az előképes Izráeliták kérdezősködéséhez hasonló volt. Az utóbb említett cikkben nyomatékosan fel lett tárva, hogy a felkentek Istennek és Krisztus Jézusnak kell engedelmeskedjenek és nem alkalmazkodhatnak a Sátán szervezete előírásaihoz vagy törvényeihez ha Sátán szervezetének egy ily előírás, vagy törvénye ellentétben van Isten kifejezett parancsaival. A felkentek abban felismerték mint soha azelőtt, hogy a királyság ezen evangéliumát szorgalmasan hirdetniük kell a világi kormányzatok minden ellenállására való tekintet nélkül. Isten népének üldözése ezután szaporodni kezdett, és az Isten szövetséges népe elleni ezen üldözések és támadások még szorosabban összefüzte őket a szervezetben, az ő templomában. Miként az előképes Izráelitáknál „Felgyülekeztek Júda minden városából Jeruzsálembe“, Isten szervezetébe, hogy az ő ábrázatát keressék. 1929 óta világosan felismerték Isten szövetséges népének a csoportjai az egész világon a Jehova és felkent Királya iránti kötelességeiket, és magukat Jehova szervezetének egy részeként nyilatkoztatták ki. Az Úr Jézus Krisztus közvetlen parancsnoksága alatt állván, csoportokba szervezkedtek a szisztematikus szolgálatra és egyértelemmel müködtek együtt Isten dicsőítésére. Más szavakkal kifejezve: a földön minden néven nevezett állítólagos kereszténytől világosan megkülönböztetett néppé lettek. Az ily cselekedet szükségességét mélyen átérezve, azután Jehova tanúi készségesen előjöttek különböző vidékekről, elhagyván kényelmes lakásaikat és egymáshoz csatlakoztak a bizonyságteves szolgálatában, mialatt szemelőtt tartották azt a nagy kiváltságot, hogy részt vehetnek Jehova nevének az igazolásában. Arra a figyelmeztetésre gondoltak és gondolnak továbbra is, amely Jehova népének az ő prófétája által állatott: „Szeressétek Jehovát mind ti ő kedveltjei! A hűségeseket megőrzi Jehova és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek. Legyetek erősek és bátorodjék a ti szivetek mindnyájan, akik várjátok Jehovát!“ — 31. zsoltár 24, 25.

³ Az Isten népét fenyegető veszély egyesítette ezt, s komolyan és szorgalommal kezdett hozzá ‘az Úr ábrázatát keresni‘. Azután felismerték a hűségesek, hogy Jehova az ő templomszervezetében lakik s hogy az ő szelleme a templomseregen nyugszik. Az ellenség fenyegető tartása őket, teljes tudatára ébrésztette annak a ténynek, hogy minden oltalmuk és üdvösségük Jehovától származik Krisztus Jézus által s hogy minden bizodalmukat egyedül az Úrba kell vessék. Szilárdan és komolyan egyesültek a templomba imádkozásra és áldozásra. A hűségesek látták, hogyan voltak teljesen elszakadva a Sátán világától és semmilyen részét nem alkották e világnak és a bizodalmukat nem hadseregekbe vagy hősökbe vagy hadi szekerekbe vagy testi fegyverekbe vetették, hanem kizárólag az Úrba. E hűségesek számára nem létezett vagy, létezik lemmeni Egyiptomba, hogy ott védelmet és üdvösséget keressenek. (Ésaiás 31:1). Ezek el voltak és vannak határozva, hogy minden dolgot eltávolítanak maguktól, amely nincs összhangban Istennel és törvényével s ettől kezdve egyedül Istenre és a számukra tett intézkedéseire támaszkodnak. Akkor alkalmas idő volt — és most is van — arra, hogy az egykori Salamon királyhoz hasonlóan imádkozzanak: „Éhség ha lesz e földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha ellenség szállja meg kapuit; vagy más csapás és nyavalya jön reájuk: Aki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te egész néped, az Izráel, ha elismeri kiki az ő szívére mért csapást és kiterjeszti kezeit e ház felé: Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből, és légy kegyelmes, és cselekedd azt, hogy kinek-kinek fizess az ő utai szerint, amint megismerted az ő szívét, mert egyedül csak te ismered minden embernek a szívét; hogy féljenek téged mind holtig, míg e földnek színén lakoznak,

amelyet adtál a mi atyáinknak.“ „ha a te néped hadba megy ki az ellensége ellen, az úton, amelyen te küldöd, és imátkozik Jehovához, az úton a város felé fordulván, amelyet magadnak választottál és e ház felé, amelyet építettem a te nevednek: Hallgasd meg a mennyekből az imádságukat és könyörgésüket, és szerezz nékik igazságot.“ — Kir. I. 8:37—40, 44, 45.

⁴ A hűségesek az Úrhoz imádkoznak a templomban és benne bíznak, hogy vezetni fogja őket az eljárásukban és minden veszedelem idején. Tudják jól, hogy az Úr mindenható. Szeretik az Urat, benne biznak, s szilárdán elhatározták az akarata cselekvését, s azért arra az ígéretre támaszkodnak, hogy minden javukra szolgál, ami történik. — Róma 8:28.

⁵ Miképpen az Izráeliták Salamon király alatt Jehova Istenhez imádkoztak, úgy imádkoznak most is Jehova tanúi Jehovához. Ugyanakkor pedig tanulmányozzák a törvényeit és bizonyságait, hogy kipuhatolják, melyik a számukra előirt cselekvési szabály, amelyekkel vezettetniük kell magukat a Királyság ellenségeivel való eljárásukban, hogy az ellenséggel semmiféle megalkuvást ne tegyenek. Látják, hogy távol kell tartsák magukat az ellenség szervezetétől. Amidőn a templomsereg tagjai felismerték az Istenhez és az ő Királyságához való viszonyukat, elhatározták, hogy minden körülmények között engedelmeskednek az Urnak. Azután elhatározták, hogy az evangélium hirdetéséért nem fizetnek büntetést, hanem inkább a börtönbe mennek abban az esetben, ha a Sátán bírósága bűnösnek mondja ki az evangélium prédikálásáért s mivel kitartottak amellett, hogy Istennek az evangélium prédikálására vonatkozó törvényére hallgatnak. Abban az időben minden üzletszerű jelzés vagy kifejezés meg lett szüntetve, amelynek ily látszata volt. Ha Jehova tanúit letartóztatták és „házalással“ vádolták meg, mert házról-házra jártak és az evangéliumot prédikálták, amennyiben azt nyomtatott formában nyújtották át, inkább félreérthetetlenül feltárták a bíróság előtt a vitakérdést, minthogy formai okokra támaszkodtak volna, és hangsúlyozták, hogy engedelmeskedniük kell Istennek az evangélium hirdetésére vonatkozó parancsának. Elfogadtak egy „törvényszéki eljárási rendet“, amelyet azután pontosan be is tartottak, hogy a törvényszékek láthassák, hogy ők valóban Jehova tanúi s az ő nevéért és királyságáért, tanúskodnak. Az egyeseknek a Királyság evangéliumának a hirdetése miatti elítéltetésére való tekintettel és annak ellenére is tömeges akciókban vonultak ki Jehova tanúi, hogy Jehova nevéről és Királyságáról tanúskodjanak. Tömegesen kivonultak a községekben, bizonyságot tettek s az Isten nevéről és Királyságáról bizonyságtevést folytatták, nem törődve az üldözésekkel. Erre a célra felhasználtak és ma is használnak Jehova tanúi elektromos beszélőgépeket, gramofonokat és előadáslemezeket s a ezekkel is hirdetik a világ előtt a Királyság evangéliumát, amint nekik az Úr megparancsolta. — Máté 24:14.

⁶ Az előképes Izráeliták esetében az egyesült ellenség Jeruzsálem ellen vonult, s a veszély rendkívül fenyegető volt: „És megállott Jósafát Júda és Jeruzsálem gyülekezeteiben, Jehova házában az új pitvar előtt.“ (Krónika II. 20:5) Amidőn itt Jósafát az Úr házában vagy az ő templomában állott, Krisztus Jézust árnyékolta elő, ahogy ő a hű maradéka közepette áll, amelyet összegyűjtött a valóságos templomába. A világ minden részéből jőve, a templomban összegyűlve állanak most a hűségesek mint teljesen egyesült és egyértelmű sereg és mint az ő, vagyis Krisztus Jézus „lábai“. Mindanynyian Jehovához tekintenek fel és hozzá imádkoznak otalomért, vezetésért és áldásért. Ott a templomban volt alkalmas hely az Izráeliták számára az imádkozásra, és így áll a helyzet a valóságos templomosztállyal is, amint azt Jézus megmondotta: „Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik.“ (Máté 21:13) „És megállott- Jósafát ... Jehova házában az új pitvar előtt.“ Az „új pitvar [Elberfeldi szerint: új előudvar] szavak azt jelentik, hogy Jósafát, ezt az új pitvart vagy előudvart a Júda feletti uralkodásának tizennyolc eszten-

187

deje alatt építette, Ő nem az egész templomot építette, hanem kimutatta Isten háza iránti szeretetét azáltal, hogy egy új pitvart épített hozzá. Észszerűen elmondhatjuk, hogy ez az új előudvar vagy pitvar a „nagy sokaságot“ árnyékolta elő, amely Isten királyi széke előtt áll, amint azt a Jelenések 7:9—15 vázolja, s amely azért gyülekezett ott össze, hogy közreműködjön Jehova dicsőítésének az éneklésében és részt vegyen a sátoros ünnepeken. Ez az új előudvar a nagyobb helyiséget szemléltette, amelyre az újonnan érkezettek, a Jonadábok számára van szükség, s igy az Úr kimutatja, hogy a maradék és a társaik összegyűlnek az ő magasztalására. Most láthatjuk, hogyan gyülekezik össze a nagy sokaság az Úr háza előtt és zendít rá Jehova és Királya dicsőítésére.

⁷ Salamon imádsága kétségkívül a nagy sokaságot alkotó jóakaratú emberek felgyülekezésére vonatkozott, igy szólván: „Sőt még az idegen is, aki nem a te néped, az Izrael közül való, ha eljő messzeföldröl a te nevedért; (mert meghallják a te nagyságos nevedet és a te hatalmas kezedet és kinyújtott karodat), eljön és imádkozik e házban: Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, amiért hozzád könyörög, hogy mind az egész földön való népek megismerjék a te nevedet, és féljenek úgy téged, miképpen a te néped az Izráel; és ismerjék meg, hogy a te nevedről neveztetik ez a ház, amelyet én építettem.“ — Királyok I. 8:41—43.

⁸ A képnek ezzel a részével találóan összhangban van az a megjegyzésre méltó tény, hogy a Watch Tower 1932 augusztusi (Örtorony 1932 októberi) számában a jóakaratú emberek először lettek Jonadáboknak nevezve, akik végül a nagy sokaságot alkotják; azután pedig a Társulat akkor Bulletinnek nevezett szolgálati lapja 1933 májusban [angolban] egy meghívást intézett a Jonadábokhoz, hogy vegyenek részt Isten Krisztus alatti Királysága ismertetésének a bizonyságtevésében. Ettől kezdve részt vesznek ezek a „más juhok“ a bizonyságtevésben s ezt azok az Izráeliták szemléltették, akik az új előudvarban állottak, akik előtt Jósafát király állott és imádkozott.

⁹ Jósafát imájának a bevezető szavai az Izráelitákat az előképes ígéret szerinti magként igazolta, amelyet Jehova Ábrahámnak ígért. „És monda: Oh Jehova, mi atyánk Istene! nem te vagy-é egyedül Isten a mennyben, aki uralkodol a pogányok minden országain? A te kezedben van erő és hatalom, és senki nincsen, aki ellened megállhatna.“ (Krón. II. 20:6) Krisztus Jézus, a Jósafátnál nagyobb a tulajdonképpeni vagy valódi „magja Ábrahámnak“, és most elismeri a földi maradékot, Isten felkent népét a „Krisztus teste láb“-tagjaiként s így örökbefogadás által az Ábrahám magva egy részeként. Jehova a nagyobb Ábrahám, és a maradék tagjai az ő gyermekei vagy az ő magva, s ők Jehova Istent atyjuknak szólítják, s a nagyobb Jósafátot Krisztus Jézusnak; így a kép vagy előkép kimutatta, hogyan szóllítják Istent mint a Mindenhatót, Őt, a nagy örökkéválóság Királyát. (Jeremiás 10:10) 1914 óta Krisztus Jézus, Jehova felkent Királya mint a világ jogszerinti Királya jelenik meg, ott áll „az ellenségei között“ (110. zsoltár 1, 2) és megkezdi uralkodását. Itt a maradék nyomatékosan arra van emlékeztetve, hogy Jehova a Legfelségesebb, hogy ő és Krisztus Jézus alkotják a „felső hatalmasságokat“, s hogy az Isten szervezetében minden hatalom Istentől rendeltetett, nem valamely földi teremtménytől. (Róma 13:1—4) 1914 ben e világ királyságai „a mi Urunkéi [Jehováé] és az ő Krisztusáéi“ lettek. (Jel. 11:15—18) Jósafát szavainak a szemlélésénél: „A te kezedben van az erő és hatalom, és senki nincsen, aki ellened megállhatna“, a most a templomban tartózkodó maradék arra van emlékeztetve, hogy Jehova a Mindenható, az Ellenállhatatlan, hogy ő a szeretett Fiát, Krisztus Jézust minden hatalommal felruházta mennyen és földön, s hogy a Mindenhatónak és felkent Királyának semilyen hatalom nem képes eredménnyel ellentállani. 1926 után kezdte az Úr az ő népét a különböző címei és nevei jelentőségére

figyelmeztetni. (Lásd The Watch Tower 1927 augusztus 1-i; Őrtorony 1927 novemberi) számát. Ez az ismeret segített a felkenteknek, hogy az ellenségeiket a helyes szemszögből lássák, és tudják, hogy semmi nem hasonlítható össze Jehovával, a mindenható Istennel. Jobban felismerték mint valaha a kötelességüket és kiváltságukat, hogy neki engedelmeskedjenek, tekintet nélkül arra, amit valamely teremtmény a nap alatt gondolhatna vagy mondhatna.

¹⁰ Józsué látható vezetése alatt, aki annakidején az Úr Jézus Krisztust ábrázolta, kiűzte Isten a Kanaánitákat, Sátán képviselőit. Jósafát itt a Jehovához intézett imájában megemlékezett arról, hogyan biztosított ő a népének oltalmat és gondoskodást és hogyan üzte ki az ellenséget, és az országot Isten barátja, Ábráhám magvának adta örökre. „Oh mi Istenünk! nem te űzted ki e földnek lakóit a te néped az Izrael előtt, és nem te adtad azt Ábrahámnak, a te barátod magvának mindörökké? (Krón. II. 20:7) Hasonlóképpen kezdődött meg a nemzetek idejének a végén, 1914-ben a „háború az égben“, aminek az lett az eredménye, hogy Sátán és szellemi hordái a mennyből kiűzettek és a földre vettettek, s hogy minden eddigi tulajdonuk Ábrahám valóságos magvának lett átadva. Mivel a ’nemzetek hét ideje’ akkor lejártak, a világ véget ért, ami itt Sátán elvitathatatlan uralmát jelenti, s attól az időtől az összes nemzeteknek fel kell tenni a kérdést, hogy el akarják fogadni Krisztus Jézust Királyként, vagy pedig Sátán alatt akarnak maradni s vele elpusztulni? (Luk. 21:24; Mózes III. 26:18—28) Ezzel összhangban mondja Isten prófétája: „Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk a dolgot, amelyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél. Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket [saját népedet] pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted. Mert nem az ő fegyverükkel szereztek [szövetséges néped] földet, s nem az ő karjuk segített nekik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orcád világossága, mert kedvelted őket. Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákobnak! Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.“ (44. zsoltár 2—6) Ez a jövendölés a jelenben Isten szövetséges népére vonatkozik a földön.

¹¹ Jósafát így imádkozott: „És te adtad azt Ábrahámnak, a te barátod magvának mindörökké“, és az imának ez a része 1914-ben azáltal teljesedett be, hogy a Király, Krisztus Jézus a trónra emeltetett és kiküldetett, hogy uralkodjék a földön. Ez beteljesedése volt a Zsoltáros által ismertetett jövendölésnek is: „Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! Törvényül hirdetem: Jehova mondá nékem: En fiam vagy te; én ma nemzettelek [előhoztalak, elismertelek és mint jogszerinti királyt ismertettelek] téged.“ Ezt az Úr a „fiú-magzat“, illetve a Királyság létrehozásával cselekedte. „Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül és birtokodul a föld határait. Összetöröd őket vasvesszővel, széjjelzúzod őket mint a cserépedényt.“ — 2. zsoltár 6—9.

¹² Jákob a magot, Isten felkenteit szemléltette s így a maradék tagjait képviseli a templomban: „De te Izrael [Izráel nemzete], én szolgám, Jákob [a felkent mag], akit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva.“ (Ésaiás 41:8) „És megjelent Jehova Ábrahámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet.“ (Mózes I. 12:7) „Mert mind az egész földet, amelyet látsz, néked adom és a te magodnak örökre.“ (Mózes I. 13:15) Az itt megjövendölt mag Krisztus Jézus. (Galata 3:16) „Barát“ olyasvalakit jelent, aki minden időben szeret. Jehova szerette Ábrámot vagy Ábrahámot, és szereti Ábrahám magvát is. Következetesen szereti Krisztust, az igazi magot, és az ő teste tagjaiként elfogadottakat, akik mindörökre Jehova barátai maradnak. „Nem azért szeretett titeket Jehova, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok; hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, amellyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott

188

ki titeket az Úr hatalmas kézzel [Egyiptomból] és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az egyiptombeli Faraó királynak kezéből.“. (Mózes V. 7:7, 8) Jehova most a föld feletti uralmat Krisztus Jézusnak, a valódi magnak adta, és az Ördög többé sohasem nem nyeri el az uralmat, hanem Jehova örök barátja, Krisztus Jézus mindörökre uralkodni fog, Sátán pedig és az ő követői örökre meg lesznek semmisítve.

¹³ Jósafát tovább folytatta az imát és mondá: „És lakának [az Ábrahám magva] azon és építettek azon a te nevednek szentséges hajlékot.“ (Krón. II. 20:8) A jövendölésnek ez a része szószerint igaz és 1919 óta teljesedett be. Abban az évben történt, hogy Jehova most földön élő maradéka ki lett szabadítva az Ördög fogságából, mire megint tevékenységhez látott az Úr szolgálatában, félelem nélkül hirdetvén a Királyt és Királyságát, s ezek a maradéktagok most az Úr Királyságában laknak. A Jehova előtt való útegyengetés befejezése után az Úr Jézus egyenesen el jött a templomához mint „a szövetség követe“ és felépítette Siont, Isten lakóhelyét. Ezt Krisztus Jézus önmagára, az alapkőre építette, mire a hűeket feltámasztotta a halálból s azután a még földön tartózkodó kipróbáltakat megítélte és a templomba hozta, ahol az összes tagok élő kövek Isten templomában. „Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegeletkő maga Jézus Krisztus, akiben az egész épület szép renddel rakattatván nevekedik szent templommá az Úrban, akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a szellem által.“ — Efézus 2:20—22.

¹⁴ Ezt Jehova Isten Krisztus Jézus által Jehova neve számára cselekedte. Jehova 1919 előtt negyven évén keresztül a nemzetek közül kiválasztott „egy népet a maga neve számára“, amely hűségesek élőkővekként helyeztetnek be az ő szentélyébe. (Csel. 15:14) Jehova neve e szentély vagy e templomsereg felett van kikiáltva, ami azt bizonyítja, hogy a most földön tartózkodó maradéktagoknak Jehova nevét ismertetni kell, mert ők az ő éppen e célra kiválasztott tanúi: „És így szolotok ama napon: Dicsőítsétek Jehovát, kiáltsátok ki a nevét, ismertessétek a népek között a cselekedeteit, hirdessétek, hogy az ő neve nagyon fennséges!“ (Ésaiás 12:4; Elberfeldi ford.) Ésaiásnak ez a jövendölése 1919 ben kezdett beteljesedni, amely idő különösen a Cedar Pointban megtartott nagygyűlés által volt jelezve.

¹⁵ Az a „kijelentés“, amelyet Jósafát akkor megismételt, Salamon királynak a templom Kr. e. 1028-ban történt felszentelésénél használt kijelentése volt. (Kir. I. 8:33—40) Salamon király az imájában „az idegent“ említette: s a Kr. e. 1028. év a Kr. utánni 1925. évnek felel meg vagy abban találja párhuzamát, amidőn „A nemzet születése“ Örtorony-cikk ki lett adva. Ugyanebben az évben lett kiadva és nyilvánosan proklamálva „A reménység üzenete“ is, amely üzenet „Minden jó akaratú emberhez“ lett intézve, illetve az „idegenekhez“ vagy az Úr „más juhaihoz“, akiket ő összegyűjt s akik a „nagysokaságot“ alkotják. Jósafát akkor a Salamon szavait idézte: „A mikor veszedelem jövend mireánk, háború, ítélet, döghalál vagy éhség, megállunk e házban előtted — mert a te neved e házban van — és amikor kiáltunk hozzád a nyomorúságunkban: hallgass meg és szabadíts meg minket“ (Krón. II. 20:9) Így a király megbízott Isten ígéretében, amelyet Salamon király imája által juttatott kifejezésre: ’Ha hozzád kiáltunk nyomorúságunkban, akkor meghallgatsz és megszabadíts bennünket.‘ Jósafát helyzete, amely a földi maradék mostani helyzetének felel meg, oly időből származott, amidőn az ellenség az országba nyomult, ami „szerencsétlenséget“ jelentett, mivel másnak kárt okozott. Ez a helyzet ma is, amidőn az ellenség a maradék földjére nyomul, amely betörés nem a maradék tagjainak Istennel szembeni valamely hanyagságára vagy mulasztására vezethető vissza, hanem a ténynek tudható be, hogy szorgalmat és mozgékonyságot mutattak, amennyiben Istennek hűen szolgáltak, ismertetvén az ő ítéleteit, neve igazolását, Sátán szervezetének a megsemmisítését és az áldásokat, amelyek a Krisztus Jézus

országa által következnek be. A maradék Isten népét alkotja, és mivel Isten keze felette van, Jehova irányítja az egészet, hogy a népe ártatlanságát napfényre hozza s a nemzetek elseprésének és kiűzésének, valamint Sátán egész szervezete megsemmisítésének az okát megmutassa. Jehova ily módon ismerteti, hogy ő a legfelsőbb hatalom, amint azt már a régi korokban megígérte. — Mózes II. 9:16.

¹⁶ Amiképpen Jósafát Jehova Isten háza előtt állt, ahova Jehova a nevét helyezte, úgy állanak most az összegyűlt maradéktagok Krisztus Jézussal a templomban Jehova Isten előtt, ismertetik az ellenség által rájuk zúdított nyomorúságot és felhívják a figyelmet azon ígéretre, hogy Jehova meghallgassa és megszabadítja őket. Igy mondotta meg Jehova előre, hogy az ellenségnek a népe elleni támadása a maradékot a ’nyomorúságából való kiáltásra‘ fogja indítani; és ők éppen ezt teszik most napjainkban. A maradék az ellenséget nem tekinti kicsinynek és megvetendőnek, hanem helyesen mérlegeli az ellenség erejét, és az Ellenségek című könyvben erre van felhiva a figyelem. A maradék tagjai elismerik a maguk erötelenségét és tehetetlenségét, és beismerik, hogy Jehova és Krisztus Jézus, a felső hatalmasságok az egyedüli oltalmuk, erősségük és menedékük. Noha a kiáltásuk fájdalmas s nagy kint és lelkigyötrelmet szenvednek, teljesen megbíznak Jehovában, el vannak tökélve, az iránta való ragaszkodásuk megőrzésére. Az elnyomottak e kiáltása különösen 1933 ban vette kezdetét és mindezideig tart a fanatikusok üldözése miatt, akik magukat vallásoskodóknak állítják, és különösen azok részéről, akik Németországban a fanatikus Hitler alatt működnek s akiket különösen a Vatikánban ülők látnak el tanácsokkal, támogatnak és sarkalnak. Isten népét megrabolták és a vagyonát elkobozták; közülük ezrek piszkos helyen be vannak zárva és sokat, meg is öltek, s mindez a Jehova Isten és felkent Királya iránti hű ragaszkodásukért történik. Ez az üldözés Németországban kegyetlenség és gonoszság tekintetében példátlanul áll. De megkezdődött Jehova tanúinak az üldözése Japánban, Olaszországban, Délafrikában és a világ más részein is, az Egyesült Államokat is beleértve; és a maradék Istenhez kiált nyomorúságában és a segedelméért fohászkodik. Amiképpen az egyesült ellenség felnyomult Jeruzsálem ellen, úgy menetel most is a Jehova népe ellen küzdő egyesült ellenség Istennek földön lévő maradéka felé. 1933 áprilisában — ezt az évet a pápa „szent évnek“ kiáltotta ki — „A szent év hatása a békére és jólétre“ címmel egy nyilvános előadás lett tartva, amely rádió segítségével az egész Egyesült Államokban ki lett sugározva. Az abban Isten Igéjéből előadott és nyilvánosan kihirdetett igazságok az egyesült ellenséges haderőket nagy haragra gerjesztette, és a római kat. hierarchia, felbujtására elkezdődött Jehova tanúi üldözése Amerika sok államában. Azután ugyanezen év július 20-án konkordátum lett kötve Németország kormánya és a pápa között, miáltal nyíltan beigazolást nyert, hogy a gazdasági, politikai és vallásos elemek megállapodtak Jehova tanúi üldözésének módja felől s hogy az ellenjelképes Moábiták, Ammoniták és a Seir-hegy lakói elindultak Jehova tanúi ellen. Röviddel azután New Jersey-ben Jehova tanúi közül nagyon sokat letartóztattak a Királyság evangéliumának a hirdetése miatt. Amidőn a New Jersey-i állam Plainfield nevű várossában egy nyilvános előadás lett tartva „Miért gyakorolják a vallásos türelmetlenséget“, témával, az ellenség demonstrált és nyíltan fenyegtődzött felfegyverzett emberekkel, hogy szét lövi Jehova tanúit, akik ott békésen összejöttek azon egyetlen célból, hogy ismertessék az Isten Igéjében tartalmazott dolgokat. Azután jelent meg a Watch Tower 1933 novemberi (Őrtorony 1934 januári) számában a „Ne féljetek“ (Máté 10:28) cikk, s így bátorította az Úr a földi eszközei által népét, hogy tartsanak össze a Királyság érdekében, akármi is történjen azután.

¹⁷ Miért adatott egy ígéret ebben a prófétai képben az ő népe azon kiáltására vonatkozólag, hogy ’meghallgassa és megszabadítja‘? Mert Isten feddhetetlen és

189

szent neve az ő templomán nyugszik és a tanúival össze van kötve, s mivel a nevének most igazoltatnia kell, és a szövetkezett ellenség meg kell legyen bosszúlva. Jehova Isten hosszútürő az ellenségeivel, s ő megengedi, hogy a népét szorongassa, hogy a felkenteknek alkalmuk legyen kimutatni egyenességüket és ezáltal bebizonyítsák, hogy Sátán hazug. Isten a maga meghatározott idejében bosszút áll a kiválasztott szolgáiért, amint azt megígérte: „Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútürő is irántuk? Mondom néktek, hogy bosszút áll értük hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljö, avagy találé hitet [ezt a hitet (Diaglott); illetve azt a hitet, hogy Isten megbosszúlja a szolgáit] e földön?“ (Luk. 18:7, 8) A ti hitetek szerint történjen. Azért maradjanak hűek a hűségesek és legyenek állhatatosak azon elhatározásukban, hogy Istent és Királyát szolgálják, tudván, hogy a szabadulásuk biztosan bekövetkezik, mégpedig hamar.

¹⁸ Jósafát megemlékezett először Isten ismertetett akaratára vagy az ily esetekben való szabályára és kimutatta, hogy bizik az ígéretekben. Azután pedig hozzálátott, hogy feltárja Jehova előtt a rendkívüli esetet vagy Júda népének a helyzetét, valamint annak segítségért való kiáltást amely segítségre oly nagyon vágytak. A közeledő ellenségre mutatva, mondotta: „És most íme az Ammoniták, a Moábiták és a Seir hegyén lakozók, akiknek földjén nem akartad, hogy általmenjenek az Izráel fiai, mikor Egyiptom földéből kijöttek, hanem mellettük mentek el és nem pusztították el őket.“ — Krón. II. 20:10.

¹⁹ Jósafát utalt Moábra, Ammonra és a Seir hegyére s azáltal véglegesen azt az egyesült kereskedelmi, politikai és vallásos elemet állapította meg, amely most betör arra a területre, ahol Isten maradéknépe jogszerint illetékes. Megfigyelendő, a prófétai kép e része beteljesedéseképpen, hogyan intézett az ellenség 1933-ban egyesült támadást Isten népe ellen, s hogy azóta tovább nyomulnak az ő területén. Most 1938-ban pedig Isten népe világosan látja, hogyan nyomulnak elő támadásra Sátán összeesküdt, egyesült haderői, illetve a pénzügyi, politikai és vallásos hatalmi csoportok azzal a kijelentett szándékkal, hogy Jehova tanúit megsemmisítsék. A nácik, fasiszták, hurrápatrioták, a politikai és kereskedelmi diktátorok, nagy-vallásoskodók, kommunisták és az összes istentelenek összeállotak az Úr és felkentjei ellen. Ezek ellene vannak mindennek és mindenkinek, ami és aki összeköttetésben van Jehova nevével. Ezek különösen ellene vannak a nagy igazságoknak, amelyek Isten népére vannak bízva s amelyeknek hirdetése nekik megparancsoltatott. Ezek mindannyian szeretik a pénzt és különösen a „kereszténység nyáj-vezéreit“ szemléltetik. Sok politikus részt vesz a politikai színjátékokon a nyeresség kedvéért, amit a kereskedelmi és vallásos társaságtól huzhatnak, s ezért vannak bele foglalva ebbe a gyűrűbe s különösen a modern moábitákban vannak képviselve. Mivel a vallásvezetők szintén szeretik a pénzt, kinyújtják a kezüket, s a pénzváltók megfizetik a vallásvezetőket, hogy megnyugtassák a saját lelkiismeretüket, feltételezvén, hogy ők ki tudják húzni a nyomorúság napját, mialatt folytathatják igazságtalan üzérkedésüket. Attól félvén, hogy a vallásvezérek bojkotot vezetnek ellenük, valamint az egyházból való kitagadás fenyegetésétől, továbbra is támogatják a vallásvezéreket A politikusok pedig velük tartanak a szentségtelen eljárásukban. Bosszankodnak Isten igazságának a hirdetésén, amely a vallásos hiszékenykerítést és a vallásos zsarolókról lerántja a leplet, akiket megfizetnek, hogy a saját lelkiismeretüket megnyugtassák és gaztetteiket megszenteljék. Ily módon az ördögi szervezet összes elemei szimpatizálnak egymással, amint azt a Moábiták, Ammoniták és a Seir hegye tették. Mindannyian egyetértenek a pápa úgynevezett „szociális igazságosság“-ról szóló véleményével, mivel az ő eszméi sem az önző kapitalista rendszert, sem pedig a sokaknak a szívtelen kevesek által való kizsákmányolását nem helyteleníti. Ők valóban mindannyi-

an szeretik a pénzt és a nyereségért cselekszenek. Az úgynevezett „szociális igazságosságról“ szóló eszméket a XIII. Leó pápának a munkásnak a munkaadóval való viszonyáról szóló enciklikája tartalmazza, amivel a katolikus papok oly hangosan dicsekedtek s amit Franklin D. utánnozni próbált az NRA- [Nemzeti újjáépítés törvény] tervével, amely 1933-ban lett kihirdetve.

²⁰ Az Isten és Királysága elleni fentemlített összeesküvők szövetségében a Jósafát által prófétailag „Seir hegyeként“ említettek is képviselve vannak, a mai Meuniták, illetve az Ördög szervezetének a római katolikus tekintély-hierarchia vezetése és uraló befolyása alatt álló vallásos elem, amely emberek a „Seir hegyén“ lakozókhoz hasonlóan magasra építik fészküket, mint a Seir hegyén fészkelő tisztátalan madarak. A Jósafát által emlitett szövetséges ellenségek voltak azok, akiknek a megtámadását az Úr megtiltotta Izraelnek, mikor ez kivonult Egyiptomból. Izráel negyven évig tartózkodott a pusztában. Az „Illés munka“ negyven éve alatt Isten nem engedte meg népének az Ördög szervezete kereskedelmi, politikai és vallásos csoportjainak a megtámadását. Ennek megtevését az Úr nem engedte meg a „felszerelés napja“ előtt, amely 1918-ban kezdődött, sem a nemzeteknek ugyanebben az évben kezdődő megítélésének a kezdete előtt, amidőn Krisztus Jézus mint bíró a templomhoz jött. Jehova bosszújának a napja nem volt szabad ez időpont előtt bekövetkezzen; ezért az Úr Jézusnak a templomhoz jövetele előtt nem volt itt az ideje, hogy a szellemi Izráel, Isten maradék népe kihirdesse a bosszúállás napját. Az Illés korszak negyven éve folyamán Jézus előkészítette az ’utat Jehova előtt‘ (Mal. 3:1). hogy „az ő neve számára kiválasztott nép“ megszabaduljon Babilonból és tevékeny tanújává legyen Jehovának. Tehát az esedékes idő bekövetkezése után kezdett hozzá Krisztus Jézus mint Jehova akaratának a végrehajtója a most közeledő végharcra való felkészüléshez. Attól kezdve elfoglalják állásaikat az ellenséges haderők a csatarendben és felkészülnek a végcsatára.

²¹ A Kanaánba való vonulásuknál kitértek az Izraeliták a Moábiták, Ammoniták és a Seir hegye elől, mivel Jehova ezt megparancsolta nekik. (Mózes V. 2:1—19; IV. 20:14—21) Az egyház Illéskorszaka alatt a felszenteltek hasonló utasításokat kaptak, amelyek Istennek a testi Izraelhez intézett utasításaival párhuzamosaknak látszanak. E pontra vonatkozólag lásd az írás tanulmányok 6. kötetének 563/564. oldalát [angolban]. Ézsau a modern vallásoskodókat szemléltette. Az Illés korszak folyamán nem történt támadás a vallásoskodók ellen, hanem a vallásoskodókkal igyekeztek úgy bánni, mintha azok keresztények lennének, és a nagy pénzemberekről és pénzváltókról mint „Fellerstone testvérről“ beszéltek. A mi Istenünk bosszúállásának a hirdetésére az alkalmas idő Krisztus Jézusnak a templomhoz való jövetele után és miután az ítélet megkezdődött a nemzeteken, volt itt, s ez ebben a prófétai képben világosan megjövendöltetett. A nemzetek előbb el kellett vessék Krisztus Jézust mint Királyt s így benne mint „a kőben“ meg kellett ütközzenek, ami 1918-ban történt, azon időben, midőn ő mint főszegeletkő Sionba helyeztetett. Ez okból fordult el Isten népe a vallásoskodóktól az Illéskorszak folyamán, nyugodtan hagyta őket és minden idejét a Bibliában feltárt alapigazságok hirdetésére szentelte, amely alapigazságokat Isten kegyelme folytán megint megismerhettek.

²² Mindazáltal el kellett jöjjön Isten meghatározott ideje „a mi Istenünk bosszúállásának a Sátán szervezete minden része ellen való bejelentésére és az el is jött. (Ésaiás 61:2) 1918 óta a leleplezett „gonosz szolga“ tagjai továbbra is igyekeztek a modern Moábiták, Ammoniták és a Seir hegye mellett pártoskodni és ezen eljárásukat az Irástanulmányok hatodik kötete fenntidézett magyarázatával próbálták igazolni. Még Krisztus Jézusnak, Jehova akarata végrehajtójának sem volt szabad megsemmisíteni az ellenséget a meghatározott idő előtt. (110. zsoltár 1, 2) Most azonban elérkezett az idő, amidőn Jehova megkezdte szokatlan munkáját a szövet-

190

séges ellenségei ellen, s ezáltal elsepri azok hazugság menedékét. A megbízatás, melyet Jehova a népének adott, a 149. zsoltár 6—9. verseiben van feljegyezve s a végrehajtás stádiumában van, de csak 1918 után vette kezdetét, s azért nem volt Isten megsemmisítő ítélete, ez idő előtt tanúi által ismertetve.

²³ Jósafát a templomban mondott imájában utalt Jehova Izráelnek adott azon utasítására, hogy a Moábiták, Ammoniták és a Seir hegye lakói mellett elvonuljanak, amely utasításokat követtek is, s igy Moáb és szövetséges társai meg voltak kímélve a támadástól. Azután így szólt Jósafát: „Imé ezért azzal fizetnek nekünk, hogy ellenünk jönnek, hogy kiűzzenek a te örökségedből, melyet örökségül adtál nekünk.“ (Krón. II. 20:11) Jehova tanúi a földön most betöltik a jövendölés e részét oly értelemben, hogy ők az Úrtól sohasem kaptak megbízatást azok betüszerinti megsemmisítésére, akik Sátán szervezetének látható részét alkotják. Nekik világosan fel volt tárva, hogy a bosszú Jehováé és ő fog megfizetni; következetesen az ő munkájuk nem testi fegyverekkel történik. Jehova tanúi azért a lázadásokat sem nem helyeselték, sem nem vettek részt ilyenekben vagy más, a világi berendezések megdöntésére irányuló kísérletekben. Azonkívül soha senkit nem bátorítottak ilyesmire. Egyedüli kötelességük és megbízatásuk abból áll, hogy a nép előtt ismertessék Isten feltett szándékát, miszerint megfizet Sátánnak és támogatóinak, s ezáltal a jóakaratú emberek figyelmeztetve vannak, hogy a biztonság helyére, Isten szervezetébe menekülhessenek. Jehova tanúi sohasem kísérelték meg igénybe venni a politikát vagy hasonló eszközöket vagy a törvényhozó testületeket vagy a bíróságokat, hogy ily módon elrabolják valakinek a gondolati szabadságát vagy a szervezetük szabad tevékenységét vagy őket megakadályozzák véleményük vagy meggyőződésük kinyilvánításában, mivel ők világosan látják, hogy Jehova a világ szentségtelen berendezéseit megtűrte, míg eljön meghatározott ideje a hatalmának az ellenségen való kinyilvánítására. Ezért most az a megbízatása és kötelessége tanúinak, hogy az embereknek Jehova feltett szándékáról beszéljenek. Jehova tanúi pontosan ahhoz az alapelvhez tartják magukat, hogy a szólás- és hitszabadság, valamint a szabad véleménynyilvánítás akadály nélkül fenn kell maradjon. Az Ördög szervezete azonban, amelyet a Moábiták, Ammoniták és a Seir hegye szemléltette, megkíséreli elrabolni az istentiszteletben való gondolat-, szólás- és cselekvési-szabadságot. A Sátán szervezetének ezek a világi képviselői kegyetlen eszközöket vesznek igénybe Jehova tanúi ellen, hogy megakadályozzák őket az igazságnak mások előtt való ismertetésében, aminek a megtevését Isten nekik megparancsolta, s megkísérelik azoknak a hű férfiaknak és asszonyoknak a megsemmisítését, akik Isten parancsainak engedelmeskedve, hirdetik az igazságot. Igy a jót a gonosz cselekedeteikkel fizetik.

²⁴ A lefektetett prófétai képben az ellenségről azt mondja a feljegyzés, hogy ez azért jött, „hogy kiűzzenek a te örökségedből, melyet örökségül adtál nekünk“. A prófétai kép e részének a beteljesedésénél azt látjuk, hogy Jehova Isten Krisztus Jézus által a maradéknak adta a Királyság földi érdekeiből álló minden jószágát vagy egész örökségét és megparancsolta neki, hogy a Királyság evangéliumának a földön minden nép előtt bizonyságul való prédikálása által mozdítsa elő a Királyság érdekeit. (Máté 24:14) A mai Ammoniták, Moábiták és a Seir hegye lakói most ki szeretnék űzni Jehova tanúit, illetve az Úr „hű és bölcs szolgáját“, annak tagjait meg akarnák akadályozni az Úr parancsai keresztülvitelében, s ily módon szeretnék őket megsemmisíteni és kiűzni abból az örökségből, amelyet Isten ajándékozott nekik. Éppen ebből a célból esküdött össze most az ellenség és e támadás keresztülviteléhez nyílt tevékenységhez látott, hogy megakadályozza, hogy Isten szövetséges népe részévé legyen a Krisztus uralma alatti nemzetnek. (83. zsoltár 3, 4) Isten a Krisztus Jézus hű követőinek örökségképpen ajándékozta az ily jószágokat, s neki mondja Jézus: „Boldogok a szelídek: mert ők örök-

ségül bírják a földet“ (Máté 5:5), mialatt az Isten királysága földi érdekei értendő. A hűségesek társörökősök lesznek Krisztus Jézus örökségében. A „kecskék“ átal szemléltetett egyesült ellenség most megkíséreli a szelídeknek az örökségükből való kiűzését és ama kiváltságuk elrablását, hogy Krisztus követei legyenek s őt és Királyságát képviseljék a földön. Ebből kitűnik, hogy a mostani események a régi időben világosan szemléltetve lettek és feljegyeztettek azok javára, akik az Úrnak engedelmeskedni törekszenek.

²⁵ Jósafát folytatta a fohászkodást és Jehova Istent arrakérni, hogy a népe érdekében cselekedjen: „Oh mi Istenünk, nem ítéled meg őket? Mert nincsen mi bennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak te reád néznek a mi szemeink.“ (Krón. II. 20:12) A szöveg e részében az „ítéled“ szó a héber schapat szónak a fordítása, amelynek a jelentése: bírói döntés s azután az ítélet végrehajtása. Ezért az ima, hogy Isten Krisztus Jézus átlal bíróilag döntsön, kicsodák a „kecskék“, s hogy azután a megírott ítélete szerint elpusztítsa. Van valami mentségük a modern Moábitáknak, Ammonitáknak és a Seir hegyén lakozóknak a Jehova tanúi ellen intézett támadásukért? Igazolni tudják magukat valamiképpen Sátán szervezetének ez elemei, hogy ily támadásokat intéztek Jehova szövetséges népe ellen? E kérdéseket Krisztus Jézus, Jehova nagy bírói hivatalnoka döntheti el, és ezt cselekszi most. Ő tisztán és világosan kijelenti, hogy az igazságtalan cselekedetük teljesen igazolatlan, s hogy ő ítéletet gyakorol s az összes ily ellenségeket a teljes pusztulásba küldi. (Máté 25:31—46) Az Úr megparancsolta népének, hogy szolgálnia kell Istent az örökölt „földön“ [a kiváltságokban], szorgalmasan hirdetvén Királyságát és az ellenségei elleni bosszúját, s hogy most csak ezt kell tegye és sem a politikával nem foglalkozhatik, sem pedig a kereskedelem és vallás módszereit nem használhatja a munkájánál. Népének a tagjai teljesen el kell legyenek különítve a világtól és szeplőtlenül kell tartsák magukat a világtól. (Jakab 1:27) Ez nem történne meg e keresztényeknél, ha a római kat. hierarchiához hasonlóan vallást gyakorolnának és az Úr nevét ürügyül használnák fel, hogy annak oltalma alatt, politikát folytassanak, azt használják és arra törekedjenek, hogy hatalmat nyerjenek e világ hivatalai felett s ezt, valamint a „törvény erős karját“ a céljaik elérésére használják. Az a tény, hogy a római kat. hierarchia ily módszereket használ, azt mutatja, hogy ők ellenségei Istennek és Királyságának. — Jakab 4:4.

²⁶ Jósafát segítségért kiáltott Izráel érdekében, mivel kijelentése szerint „nincsen mi bennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön“. Az akkor mondott e szavak most Jehova tanui vigasztalására szolgálnak. Ők tudják, hogy önmagukban erőtelenek az ellenséggel való szembeszálásra s a visszavágásra, hanem teljesen és egyedül Jehova Istenre és Krisztus Jézusra kell támaszkodjanak, s ezt is cselekszik. Jósafát erőtelenségének az ellenség sokaságával való összehasonlítása megfelel annak a ténynek, hogy Jehova tanúi nem használhatnak emberi hatalmat a maguk megvédésére. Jehova előre megjövendölte, hogyan nyomulnak fel népe ellen az ellenség haderői, s az ő jövendölései által látja a népe, az ellenség hogyan „jön fel ellenünk“, amely ellenséges haderőket Góg, az Ördög hadvezére vezeti. „És eljössz helyedről, a messze északról te és sok nép veled, lovon ülők mindnyájan, nagy sokaság és hatalmas sereg. És feljössz az én népem, Izráel ellen, mint a felleg, hogy beborítsd a földet; az utolsó időben lészen ez, hogy felhozlak téged az én földem ellen, hogy a nemzetek megismerjenek engem, mikor megszentelem magamat rajtad, Góg az ő szemük láttára!“ (Ezékiel 38:15,16; Elberfeldi ford.) A pápa által 1933-ban kikiáltott „szent év“ fiaskója és annak leleplezése a hierarchia alatomosait és a hiszékenykeritőket kifüstölte üregeikből, s ezek a tisztátalan szellemek nagy lármát kezdtek és mozgalmat indítottak Jehova tanúinak a kipusztítására. „Mert ördögi szellemek azok, akik jele-

191

ket tesznek; akik elmennek a föld és az egész, világ királyaihoz, hogy egybe gyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának a viadalára... Egybegyűjtötték azért őket a helyre, amelyet héberül Armageddonnak neveznek.“ (Jel. 16:14, 16) Elhatározva Jehova hűségeseinek a kipusztítását, menetelnek most a szövetkezett ellenségek Armageddonhoz, ahol az Úr összegyűjtötte seregeit. „És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és azok seregei egybegyültek, hogy hadakozzanak az ellen, aki a lovon ül és az ő serege ellen.“ — Jel. 19:19.

²⁷ Midőn Jósafát így Istenhez imádkozott, a templom udvarán állott a Sion hegyén. Ma Jehova maradéka „Armageddonnál“ áll, amely „a seregek gyülekezésének hegyét“ jelenti. Ennek egyenlő jelentősége van Sion hegyével, ahol Krisztus Jézus összegyűjtötte testének tagjait, a maradékot a templomban. (Jel. 14:1; 16:14—16) Midőn Jósafát az ellenséges haderőket az Izráeliták ellen felvonulni látta, mondotta az Úrnak: „Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak te reád néznek szemeink.“ Ez pontosan leírja Jehova népének a jelen helyzetét és állapotát. Ez a kétségbeesett helyzet volt Isten népének az állapota 1933-ban, mikor megkezdődött üldözésük a nácik, fasiszták és a római kat. hierárchia által. Ezek Németországban és más vidékeken mindenféle fajtájú üldözést megindítottak. Abban az időben kétség és bizonytalanság uralkodott sokak gondolatiban Isten népe közül, míg tetszett az Úrnak megjelentetni a Watch Tower 1933 novemberi (Őrtorony 1934 januári) számában a „Ne féljetek“ című cikket. Akkor kezdték felismerni a kiváltságukat, hogy szilárdan elleneálljanak a felvonuló ellenségnek. A Jehova Isten iránt odaadók szemüket felé és legfelsőbb meghatalmazottja, Krisztus Jézus felé irányították, s mintegy a következő imát rebegték Istenhez: „Szemeimet a hegyekre [a magasabb helyekre, a ’felső hatalmasságokhoz‘, Jehovához és Krisztus Jézushoz] emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem Jehovától van, aki teremtette az eget és földet. Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ. Imé, nem szunnyad és nem alszik az Izráel őrizőjel“ (121. zsoltár 1—4) „Imé, mint a szolgák szemei uruk kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy néznek szemeink Jehovára, ami Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk! Könyörülj rajtunk, Jehova, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal“. (123. zsoltár 2.3) „Szemeim mindenha Jehovára néznek; mert ő húzza ki lábamat a tőrből.“ — 25. zsoltár 15.

²⁸ Népe bátorítására mondja neki Jehova: „Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok, földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincs több! Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv! Csak Jehovában van, így szólnak felőlem, minden igazság és erő. Ő hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, akik reá haragusznak. Jehovában igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!“ — Ésaiás 45:22—25.

²⁹ Tehát Isten egész népének az a tanács és figyelmeztetés van adva, hogy a nyomorúság és bizonytalanság órájában Jehova Igéjére figyeljen, amelyet most ő feltár azok segítségére, bátorítására és erősítésére, akik ragaszkodnak hozzá.

Aggodalom

³⁰ A prófétai kép vagy dráma e részén a helyzet nagyon feszült volt, és nagy aggodalom fogta el az egész ott összegyűlt népet. Jósafát befejezte az imáját. „És a Júdabeliek mindnyájan Jehova előtt állottak, gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal egyetemben.“ (Krón.II. 20:13) Vajjon kapnak feleletet, amely az egész ott összegyűlt népnek bátorságot nyújt? Jósafát imája egy egységes fohász volt Jehovához. Várakozásteljesen állott a nép, a templom keleti részén, az udvaron a szentek szentélye arany kapuje előtt, és minden szem a szentek szentélye felé volt irányítva, ahol Jehova lakott,

amennyiben ‘te reád [Jehova] néznek szemeink‘. Aggodalommal vártak, hogy meglássák, mit válaszol nekik az Úr. Ez valóban nagy szívszorongás ideje volt mindenkire nézve. Hasonló képet nyújtott Márdokeus: Amidőn „mindent megtudott, ami történt“ a gonosztevő Hámán, Ézsau vagy Edom leszármazottja által, „Márdokeus“ megszaggatta ruháit, zsákba és hamuba öltözött;... és kiálta nagy és keserves kiáltással és eljött a király kapuja elé. Ez egy aggodalmas óra volt számára. (Lásd Eszter 4:1, 2) Márdokeus ez állapotában mondott imájának az értelmét Isten világosan feltárta népe előtt 1931-ben. Ezek a képek a maradék javára lettek szerezve.

³¹ Visszatérve a Júdabeliek által szerzett prófétai képre: Ott állottak a templom előtt, tehát Jehova előtt gyermekeikkel“ [a legkisebbekkel] a férfiak „a feleségeikkel és fiaikkal egyetemben“, tehát a csecsemőikkel a karjaikon és a nagyobb gyermekeikkel. Ez egy magával tehetetlen sereg volt. „A feleségeik“ gyengébbek voltak, mint a harcképes férfiak, és nagy aggodalommal figyeltek és vártak az Úrra. Ezek nem az egyház női tagjait szemléltették, hanem az olyanokat, akik gyengébbek az Úrban, mint mások, azonban mégis a Királyság előrelátható örököseihez tartoznak. (Péter I. 3:7) „És fiaikkal“: ezek (betűszerint) a család „fenntartói“, a fiatalabbak, akik még kiskorúak voltak, akikre az atyák Izráelben támaszkodtak, hogy Izráel nevét fenntartsák. A Júdabeliek e megfélemlített serege tudta, hogy az összeesküvő ellenség az ő megsemmisítésükre való elhatározással vonult fel, hogy többé ne emlegessék Izrael nevét. (83. zsoltár 5) A hivő jóakaratú emberek, akik most a földön tartózkodnak és a felkentek mellett foglaltak állást, a valóságban „fenntartók“ vagy építők, akik — Isten kegyelme folytán az armageddoni nagy csatán keresztülvitetnek — Jehova Isten és Királya nevét a földön fenntartják. Ezek az „idegenek“ s mégis azok társai, akik a templomsereghez tartoznak s most az Úr előtt állanak, s akik ellen most felvonul az egyesült ellenség, a kereskedelmi, politikai és vallásos elem, hogy pusztulásukat előidézzék.

³² A prófétai kép e ponton világosan vázolja Isten népének mostani helyzetét és állapotát a földön. A Jósafát által előárnyékolt Krisztus Jézussal, a nagyobb Jósafáttal most a felkentek összegyülekeztek a Sion hegyén. A „más juhokat“ az Úr most az ő aklyába gyűjti, s ezek a maradék vagy a szellemi Izráeliták látják most ebben az aggasztó órában, hogyan nyomul fel ellenük a szövetkezett ellenség. Az 1938. év tanúbizonysága az ellenség felvonulásának, amely azzal az istentelen gonosz kívánsággal nyomul fel, hogy teljesen megrontsa azokat, akik Istent és Királyát szeretik és nekik szolgálnak. Akik az Úr oldalán összegyűltek és neki szentelték magukat, mindannyian látják az ördögi hadsereg felvonulását. Tisztában lévén azzal, hogy önmagukban képtelenek volnának feltartoztatni egy ily egyesült horda ellenséget, az Úr e hű szolgái Jehovához és Krisztus Jézushoz kiáltanak. A templomsereghez tartozók biztosan mindannyian felismerik e nagy veszedelem idejét és a fenyegető helyzetet és azért megértik, hogy ez az az idő, midőn mindannyian szilárdan kell álljanak az Úrban és az igazságosság ügyében mindanynyian teljes egységben kell legyenek. Mindenkinek a szeme Jehova és Királya felé van fordítva, s mindanynyian vállvetve és szilárd elhatározással mennek Isten szolgálatára, tudván, hogy egyedül és kizárólag Jehovától és Királyától függnek. Bizonyára a most templomhoz tartozók mindannyian el kellett ismerjék, hogy e seregből valaki, aki a templomsereg egy más tagját megsérteni vagy megkárosítani próbálja, közvetlenül az Úr haragját vonná a saját fejére. A templomsereg egyetlen tagjának sincs oka vagy mentsége arra, hogy a templomban lévő testvérei valamelyikével ellenséges viszonyban éljen. Erre nincs semmi ok, mert senki sem igazolható, ha a Krisztusban lévő testvérének kárt akar okozni, sem nem lehet ezt tudatlansággal kimenteni,

192

mivel az Úr most minden ilyennek világosan feltárta Igéjét, hogy a templom minden egyes tagja „egy legyen a Krisztusban“, s hogy a szeretet összetartsa őket, illetve az önzetlen elhatározás, hogy minden emberrel jót tegyenek, kiválképpen pedig Isten háztartásával. Hogy most összetarthassanak és az ellenség támadásának ellene állhassanak, Isten népének minden tagját a Krisztus és a királysága iránti szeretet kell összekösse. Senkise inogjon meg mostan a Királyság és a templomi munkatársak iránti ragaszkodásában!

³³ Az ellenség leírhatatlan álnoksággal és gonoszsággal eltelt felnyomuló seregei most elhomályosítják a világ egét. Ez a felvonuló horda most mindenkit rettegéssel tölt el, aki bizodalmát nem az Úrba veti. A hűségesek teljes bizalommal küldték fohászkodó kérésüket Jehova trónjához. Ez egy aggodalmas pillanat számukra, s szemük és szivük Jehovához van irányítva, mialatt irgalmasságot várnak tőle es arra várakoznak. Mi lesz a felelet a Legfelségesebb trónjától? Feltárja most Jehova Isten népe előtt, hogy mit felel a felnyomuló falka elleni segítségért és oltalomért való kiáltásukra?

(Folytatása következik)

Tanulmánykérdések

1-2 Magyarázd meg, hogy miért lett építve Jeruzsálem és miért emeltetett ott a templom! Mutasd ki, hogy ezáltal Isten egy prófétai képet szerzett, valamint azáltal is, hogy Jósafát a Júda népét a kifejezett cél érdekében összegyűjtötte!

3 Mi volt a képben és mi a teljesülésben a) ’a templomban lévő Úr ábrázatának a keresése‘? b) az ott szerzett kérdezősködésnek a módja? c) e kérdezősködésnek és az ígéretben való bizalomteljes kitartás eredménye?

4-5 Ki kérdezi meg most az Urat a templomban? s hogyan és miért történik ez? Mit bizonyít az, hogy Jehova kioktatta népét, hogy hogyan kell eljárnia az ellenséggel szemben?

6 Alkalmazd a prófétai képnek azt a részét, ahol „Jósafát a Júda és Jeruzsálem gyülekezetében Jebova házában az új pitvar [vagy előudvar] előtt állt!“

7-8 Sorolj fel tényeket, amelyek találóan összhangban vannak Salamonnak a Kír. I. 8:41—43-ban feljegyzett imájával!

9 Alkalmazd Jósafátnak a 6. versben feljegyzett szavait!

10-11 Mutasd ki, mily összefüggés van a Krón. II. 20:7; 44. zsoltár 1—5 és 2:6—9 között a jövendölés beteljesedésével kapcsolatban!

12 Mit jelentenek Jehova szavai az Ésaiás 41:8-ban, Mózes I. 12:7-ben és 13:15-ben? Beteljesedett az ígéret?

13-14 Hogyan teljesedett a prófétai kijelentés a Krón. II.20:8-ban?

15-16 Hasonlítsd össze a Júdára jövő „veszedelmet“ a jelenben Isten népére jövő veszedelemmel! Indokold meg, hogy Jehova akkor miért engedett ily veszedelmet a hű népére, és miért engedi meg ezt mostan! Sorolj fel bizonyos tényeket, amelyek megmutatják, hogy az ellenség elemei szövetkeztek s most felvonulnak Jehova népe ellen a földön!