A ti bölcs szolgálatotok
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2025. augusztus 11., 04:26-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „<pages index="A-ti-bölcs-szolgálatotok-Az-elveszet-fiu-inségben-1946.pdf" from=1 to=11 header=1 /> </div>”)
Oldal:A-ti-bölcs-szolgálatotok-Az-elveszet-fiu-inségben-1946.pdf/1
Írta N. H. KNORR
a Watch Tower Bibie és Tract Society elnöke
124 Columbia Heights Brooklyn, - N.Y. U.S.A.
"THE WATCH TOWER", Rumanian. - Made in Rumania
Újra kiadja 1996-ban az "IGAZHITŰ JEHOVA TANÚI" Egyesülete, Kolozsvár, Horea utca 22/6 szám.
A ti bölcs szolgálatotok
“Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket". Róma 12:1.
1 JEHOVA egy határozatot hoz, mely eltérő az e világ által hozott határozatoktól. Ő sohasem alkalmazkodott e világhoz; és ama tény, hogy e világ vége közel van, világos, hogy Ő ezt sohasem fogja tenni. A világ az Ő és utaitól való eltérést választotta, ahelyett, hogy a világot az Ő utaihoz való alkalmazkodásra kényszerítené, inkább megsemisíti mint szándékos, javíthatatlan ellenségét. E világ uralkodó tényezői arra igyekeznek kényszeríteni a népet, hogy emberek által létesített utánzatok és zászlókhoz alkalmazkodjanak. Jehova Isten akinek utai mint az egek oly magosak, tehát feljebbvalók az emberekénél, mindenható hatalommal bír és jogos Uralkodója minden dolgoknak, s ennek dacára egy teremtményt sem kényszerít az Ő szolgálatának elfogadására vagy teljesítésére. Tudvalevő, hogy azok, akik kényszeríttetnek, nem tarthatók meg feddhetetlenségbe egy helytelen, rossz szolgálatban. Ő az önkéntes szolgálat iránt tanúsított engedelmességre tekint. Ő a jóakarat szellemét tölti ki azokra, akik engedelmesen szolgálják őt. Az ajándékok nem önző célból adatnak, hogy teremtményeket valamely igazságtalanságra vezessék, hanem szeretetet tanúsítva irántuk a jóakaratú embereket az Ő igazságos szolgálatába vonzza. Írva van Reá vonatkozólag: "Messzünnen is megjelent néked az Úr, mert örökké való szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az Én igazságomat." Jeremiás 31:3. Standard ford.
2 Jehova Isten az Ő jóságát kinyilvánította az elsőtől az utolsóig, hogy az őszinte embereket visszatartsa az igazságtalan cselekedetektől, melyek a megsemmisülésre vezetnek. (Róma 5:7, 8). "Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki. Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt." Minden megfontolt cselekedet, minden ember bármilyen fajból, nemzetiség vagy színből, bűnös; mivel az Isten jósága kiterjed a vele szembeni minden bűnösre, így az ezekkel szembeni jósága az irgalomnak bő esőjét jelenti. Ez több mint egyszerű részvét, mert egy egyszerű részvét lealázó és gyalázó is lehet a személlyel szemben, lévén az gyengébb és alacsonyabb rendű. Irgalmasság ez; mert az irgalom
szeretettel egyesült, mely örömujjongásra késztet. Csakis egy ilyen szeretet tudta indítani a Felséges Istent, hogy Fiát a halálra adja az emberi nem javára. Az, hogy Fiát adta, a Felséges Adakozó irgalmának kifejezése volt, mert ez volt egyedüli legkedvesebb Fia.
3 Izrael népéből egy férfiú nagy nemzeti fájdalmában mondotta: "Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk: mivel nem fogyatkozik el az Ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul: Nagy a Te hűséged!" Jerem. siralmai 3:22, 23. Az Úr Isten bőségesen terjesztette ki az Ő jóságát az Izrael népe felett, különösen az ő odaadó és hűséges őseik, Ábrahám, Izsák és Jákobért (azaz Izrael). És mivel ezek az ókori férfiak Jehova Isten szolgái és tanúi voltak a természetes Izraelnek adott ily mértékbeni jósága különösen az Ő nevéért történt. Az Ő neve nem szennyezhető be az Izrael ezen ókori lojális őseivel kötött szövetséggel megnyilvánított valamely hűtlen cselekedet által. A Pátriárkáknak kijelentett és magállapított szövetség a következő: "Te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei." I. Mózes 28:14. Az Ő jósága folytán nem fogja engedni, hogy kifejezett szövetsége az Izrael, Ábrahám természetes leszármazottai nemzeti élete miatt érvénytelenné váljék. Isten csodálatos gondviseléssel őrzi az Ő sérthetetlen szövetségét, mely az Ő kegyelmének, bölcsességének és ismeretének gazdag mélységére mutat.
4 Miután Izrael nemzete Isten szeretett Fiát elvetette kereszthalálra adva Őt, Jehova Isten az Izrael nemzetével való viszonyát megszakította úgy amiképpen a holt, terméketlen olajfa ágak kivágatnak Palesztinában. De jóságos kegyelmet nyilvánított a nemzetnek oly egyéneivel szemben, akiket kedvelt mert Ábrahám, Izsák és Jákob hitét tanúsították. A hűséges maradékot a Vele való teokratikus viszonyban meghagyta mint a jelképes olajfa ágait, hogy az olajfa gyökerének gazdag nedvéből részesüljenek. A természetes Izrael e választott "maradéka" tehát találóan neveztetett "kegyelmi választásnak", néhány választott, akiknek Jehova kegyelmét és kiváltságát adta, tekintet nélkül arra, hogy mit tett a nemzet. Ezekkel szemben azáltal jelentette ki valóban az Ő ritka gadagságát, hogy Ábrahám igazi magvával az Ő szeretett Fiával Jézus Krisztussal együtt
3
örököseivé tette.
5 Sőt mi több, azon Igéjének igazolásáért, hogy Ábrahám magva annyi lesz, mint az ég csillagai és a tenger fővénye az Izrael e hű maradékához, a teokratikus szervezethez a szimbolikus olajfához csatolta a nemzsidó, azaz pogány felszentelt hűségeseket. Ez a természetes Izrael elesése következtében beállott üresedés folytán vált lehetségessé, hogy kiegészíttessék a mennyei királyi család teljes száma, amit csak Isten tud a személyek részére fenntartani. Egy ily eljárás a pogányokkal szemben, akik nem voltak Ábrahám természetes leszármazottai és ezért nem lévén szövetséges viszonyban Jehovával, Isten irgalmának nagyon szokatlan és váratlan kibontakozása volt. Az Ő irgalmának az utóbbi módon való kinyilvánítása oly magasan állott minden emberi elképzelés felett, hogy az különösképpen a magukat igazaknak tartó természetes izraelitákra nézve sérelmes volt. Dacára annak, hogy saját magukra nézve óhajtották Isten irgalmát azonban az ők vallásos önigazságérzetük nem engedte, hogy mások iránt részvétet tanúsítsanak; és így elutasították Isten irgalmasságát még saját maguktól is. De azok, akik irgalmasok voltak bírták Isten irgalmát és haladtak abban.
Isten irgalmára való felhívás
6 Pál apostol felhívja a figyelmet a Rómaibeliekhez írott levelének 11-ik részében Istennek úgy a természetes izraelitákkal mint a pogányokkal szemben is kinyilvánított irgalomteljes eljárására. Azután ő ennek alapján egy hatalmas és mozgató felhívást intézett Isten felszentelt népéhez, a következőkben: "Kérlek azért titeket atyám fiai, az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket." Róma 12:1. Ez nem a hitetlen zsidók és pogányokhoz szóló felhívás, hogy magukat Isten akaratának cselekedetére szenteljék. Hanem ez a Pál apostolnak az Urban levő testvéreinek szóló buzdítás volt, azaz a testvéreknek akiknek Jézus Krisztus által Istennel összeköttetésük volt. Ez tehát azokra vonatkozott akik mint Pál is, magukat teljesen Istennek szentelték: "Mindeneknek kik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek." Róma 1:7. Ők ugyanazon "hit házhoz" tartoztak, mint Pál is, vagyis ugyanazon teokratikus "olajfának" "ágai"hoz. Egyesek a "természetes ágakhoz" voltak hasonlók mivel az izrael népéből származtak: míg mások a vad olajfából vett és beoltott ágakhoz voltak hasonlók, mivel a pogányokból származtak. De most mind testvérei lettek Krisztusnak, akik között nincs nemzeti vagy faji különbség. És mivel Pál kivételesen a pogányok apostola volt, azért ő legnagyobb kötelességének tartotta, hogy írjon a császárok fővárosába, a pogány Rómában lévő közösségnek.
7 Mindezek a Krisztusban felszentelt szolgák és testvérek részesültek az Istennek szeretetteljes kegyelméből; ebből kifolyólag alkalmas tevékenységre voltak indíttatva. Pál egyike lévén a Bárány tizenkét apostolának, következőleg Istennek földön levő összes gyülekezetei látható vezető testületének egyik tagja, hivatott volt e felhívást és buzdítást adni. Ez ugyanazt jelentette mintha Isten beszélt volna az Ő teokratikus szervezete által, azokhoz, akik a földön Isten kegyelmét
elfogadják.
8 Az apostol leveleinek más fejezetében, felhívást intéz testvéreihez, buzdítván őket egy kívánatos viselkedésre. (Róma 15:30; 16:17). De itt Pálnak ezen felhívás Jehovának teljes irgalmasságán alapul, ahogy ő az ily világosan nyilatkoztatja ki. Isten kegyelme mely mindeneket felülmúl, kiterjesztetett reájuk és ők felhasználhatják a számukra megnyitott kiváltságot és alkalmat. Azért Pál szívének teljéből mondja a teokratikus szervezetben levő testvéreinek: "Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára." Ha Istennek megnem érdemelt jósága egy teremtményt nem indíthat egy jó és helyes cselekedetre, akkor ez a teremtmény valóban megkövesedett és megkeményedett állapotban kell legyen.
9 Ez nem fenyegetés sem erőszakos nyomás vagy kényszerítés, hanem csak vonzó erő Isten kegyelmi eszköze által, kinyilvánítva először a természetes izraelitákkal és azután a pogányokkal szemben. Ha ez a kegyelem nem gyújtott szeretetet valakiben aziránt aki azt kinyilvánította, hogy értékelését fejezze ki Istennel szemben, akkor ő nem lehet Istennek egy önkéntes szolgája és hogy tartós kapcsolatban legyen vele. Ő ezáltal Isten irgalmának és kegyelmének megvetését tanúsítaná és amennyiben a teremtményt illeti az Isteni kegyelem elvesztette volna kellő hatását. Az az hiábavaló lenne Pál apostolnak az arra való felhívása, hogy ezt ne tegyék a Korinthusbeliekhez írott levelében jut kifejezésre, mondván: "Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét."(II. Korint. 6:1).
10 Egyetlen teremtmény se éljen vissza irgalmával és kegyelmével. Hanem a zsoltároshoz hasonlóan kell mondja: "Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelemes a haragra és nagy kegyelmű. Jó az Úr mindenki iránt és könyörületes minden teremtményéhez. Dicsér Téged, Uram, minden teremtményed és áldanak téged a Te kegyeltjeid. Országod dicsőségéről szólnak és a Te hatalmadat beszélik." (Zsolt. 145:8-11). Isten jósága folytonosan nyilvánul meg az ő hűségesei iránt, mert a hűségesek azok, akik értékelik az isteni jóságot amennyiben kiváltságaiknak élnek és arra igyekeznek, hogy méltóknak bizonyuljanak az Istennek velük szemben kinyilvánított kegyelmére. Azok, akik megfeledkeznek Istennek velük szemben tanúsított figyelmességéről, mindamellett, hogy ezt a tökéletes igazság megköveteli és növekednek a közömbösségben és anélkül, hogy valamely igyekezetét mutatnának Őt szolgálni és neki tetszeni, nem tartatnak meg az Ő kegyelmében.
4
11 Erre nézve nincs jobb és találóbb példa mint maga az Izrael nemzete. Az Egyiptomból való kivonulásuk napjától kezdve ők gyakran megfeledkeztek Jehováról és az Ő tiszteletéről és kegyelmével szemben leértékelő módon viselkedtek. Az Ő nagy jóságának és hosszútűrésének gyakorlása által kimutatta kegyelmét irántuk megszabadítva ellenségeiktől és visszafogadván isteni kiváltságukba. Mindezek dacára ők a legnagyobb vétket követték el Istennek saját Fia ellen; s ezért Jehova Isten kivételes jósága az ő nemzetük iránt megszűnt. Ez azonban csak azoknak maradékával szemben folytatódott, akik értékelték Istennek Fiában megnyilvánított igazságát és jóságát és akik elutasították az Izrael engedetlen nemzetéhez való alkalmazkodást. Azért Isten jósága a pogányokhoz fordult, "akik hajdan nem nép voltatok most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltak és most pedig kegyelmezettek vagytok". (I. Péter 2:10). Engedelmeskedjünk tehát az apostolnak hozzánk intézett buzdításának, Jehova Istennek irgalmát illetőleg.
Egy élő áldozat
12 Mi az aminek cselekvésére az Isten gyülekezete vezető testületének e tagja olyan forrón buzdítja a testvéreket? Az: "Hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves élő áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket." Ezek a testvérek átadták magukat máris Istennek egy teljes felszentelés által és meg voltak igazulva Krisztus vérében. Most már számukra semmilyen ítélet sincs, mert ők, a Krisztus Jézusban, testének tagjai"-vá lettek. Ilyenképpen Isten, az Ő szelleme és ténykedő ereje által bizonyságát adta, hogy ők a Királyság várományosaivá lettek, mint Isten örökösei és Jézus Krisztusnak örökös társai. Ők mint az ő "testének tagjai" "vesszők" voltak a teokratikus "olajfa" törzsében. (Róma 5:1, 9; 8:1, 16, 17). Azért Pál figyelmezteti őket mondván: "Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt akik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágattatok'. Az isteni kegyelem a terméketlenek részére szűnik meg. (Róma 11:22). Az a felhívás amit az apostol említ az ő testvéreire vonatkozik, hogy Isten iránti felszenteltségüket teljesítsék, végezvén ezt ténylegesen gyakorlati módon. Hogy legyen ez végezve? Az ő testüknek Istennek kedves, szent és élő áldozatul való vitele által.
13 Ez azt jelenti, hogy valakinek teste Isten előtt élőnek kell tekintessék. A testnek különböző tagjai vannak, u. m. kezek, lábak, fülek, szemek, ajkak és nyelv; és mindezek használatba kell vétessenek az Isten tényleges munkájában. A testnek különböző képességei is vannak, u. m. ész, mely által tájékozódhatik; bölcsesség, hogy tájékozódásaikat megvizsgálják melyeket Isten Igéjéből gyűjtenek, és helyes következtetésre jutva, ami azokat a dolgokat illeti valamint az ő értelmükre
vonatkozólag is; emlékeztet az Isten Igéjére való emlékezés az ő viselkedésükre és cselekedeteikre nézve az Ige teljesítését illetőleg; szív, Isten értékelésére és mindannak ami van és amit Ő végez megbecsülésére valamint annak indítására, hogy Őt tisztelje, Neki engedelmeskedjen és szolgáljon; erő és hatalom, mellyel Isten akaratát örömmel és odaadással végezzük. Egy halott áldozat képtelen volna arra, hogy ily képességet Isten dicséretére használjon. Egy ily élő áldozat hozatala Istennek, nagyon különbözik azoknak útjától, akik tartózkodnak magukat Istennek szentelni addig amíg testük megöregszik és félig halottá válva nagyon kevés vagy semmi képességük nem lesz, amit felhasználhatnának energikus módon Isten királysága gyümölcsének termésére.
14 Az apostol szavaiba foglalt gondolat nem azt jelenti, hogy a testet vagy magát valaki az ellenség kezébe adja "vértanú" gyanánti megöletésre, hogy ezáltal a tevékenységből kivonhasson a földön. Igaz, hogy a Római levél 8-ik fejezetében az apostol mondja: "Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől, nyomorúsága, szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é? amint meg van írva, hogy: Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat (Róma 8:35, 36): Mindazonáltal a mi áldozatunk nem azáltal teljesitteték be amit Isten ellenségeinknek megenged cselekedni velünk. A bajok, üldözések és szenvedések csak esetlegesek, melyek a mi testünknek élő áldozatául való hozatalával kapcsolatban történhetnek. Ez csak próbára teheti a mi Isten előtt való feddhetetlenségünket és hűségünket az iránta való fölszentelésünkben, akaratának cselekvését illetőleg. A halál, erőszakos kezek által vagy békésen Isten szolgálatának végezésében kétségnélkül az élő áldozat befejezéséhez juttat. De az ellenség semmi esetre sem jelenti az áldozatot bemutató papot, aki az áldozatot felajánlja Istennek akár élve vagy halva. Jézus Krisztus Isten nagy papja, bír azon isteni megbízatással, hogy felügyeljen az élő áldozatra, hogy milyen módon legyen az használva Isten szolgálatában. Jézus utasítása és buzdítása azokra nézve akik "vesszők" a jelképes "olajfában" a következő: "Légy hív mindhalálig és néked adom az életnek koronáját."
15 Pál apostol buzdítása világosan mutatja, hogy egy Istennek való egyszerű felszentelődés, még nem minden, hanem, miután valaki felszentelődik, magát el kell különítse Isten akaratának cselekvésére amelyre igyekeznie kell. Az élő áldozat szent és Istennek tetsző kell legyen, aki jóságot tanúsított ezen igazságos célra. Ez azt jelenti, hogy azon idő, amelyet Istennek akarunk felhasználni el kell különíttessék, azaz felszenteltessék és minden tag, képesség és erő, következőleg munkába kell legyen állítva végezve Isten tetszését. Oly dolgokat kell végezni, melyek kedvesek Isten előtt és mindezeket Jézus Krisztus a nagy Főpap által kell végrehajtani. Kinek vére által jön a megigazulás Isten előtt. Jézus emberi
5
áldozata váltságul és megmentésül szolgál azoknak, akik hisznek benne; de azoknak áldozata, akik az Ő nyomdokait követik nem jelent ilyen váltságot. Az ő élő áldozatuk célja az, hogy Isten dicséretét mutassák ki az ő halott [halandó] testeik által amennyiben beszélnek másoknak az Ó Nevéről és hirdetvén az Ő Királyságát, mely uralkodni fog az emberek megáldására és a testvérek és más jóakaratú emberek megsegítésére, cselekedvén azt ami tetsző az Úr Istennek. Ezen dolgok végzése szellemi ténykedést jelent; ami "szellemi" áldozat értelemmel bír, amelyről mondja az apostol, mint a Jézus Krisztusban levő "vesszők"-höz szólva: "Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által... Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait Aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságra hívott el titeket." (I. Péter 2:5,9).
16 Pál apostol támogatja ezt az értelmet mely az áldozat ily értelembeni bemutatására és felhasználására vonatkozik, bizonyos magyarázó szavak hozzáadásával. Ő mondja: "Hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kegyes áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket", azaz mint egy Istennek tett szolgálatot; és ez az áldozati szolgálat kell folytatódjon addig amíg azok, akik testeiket élő áldozat gyanánt használják itt a földön, testben élnek. Az a szó melyet Pál apostol e fejezetben "bölcsességnek" (okosság) a görög "logikos" szóban van kifejezve mely a logos gyökszóból származik. Az a szó alapértelmén kívül azaz logos, mintha több értelmet is tartalmazna, pl. egy beszéd, mondás, egy érték, értelem, stb. János 1:1-ben a következő módon található: "Kezdetben vala az Ige és az Ige Istennél vala."
17 Azért a logikos szó magyarban különböző módon van fordítva, Péter, aki szintén görögül írt s aki szintén használta a logikos kifejezést I. Péter 2:2-ben, ahol ez a szó "lelki"-nek lett lefordítva. Az idézet mondja: "Mint most született csecsemők a tiszta, hamisítatlan (angolban: szellemi, görögben: logikos) tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek." I. Péter 2:2. Ezek a szellemi gyermekek könnyen fejlődhetnek használván Isten Igéjének igazságait mint táplálékot. Azért egy fordító úgy beszél ezekről, mint szellemi és tiszta tejről. (Golcped.) Ez az idézet a "józan észnek" megfelelőt is jelent. Azért Pál apostol Róma 12:1-ben Jakab angol király és Douay fordítása szerint e szolgálatra nézve mint a "ti bölcs szolgálatotok"-ról beszél. Más fordítók úgy adják vissza e szót "mint a ti szellemi tiszteletetek" (Standard); "A ti ésszerű isteni szolgálatotok" (Rotherham); "Egy bizonyos szellemi tisztelet" (Weymouth); "lelki szolgálat" (Károli) "Ésszerű tiszteletetek" (Century).
18 Minden bizonnyal az isteni szolgálat bölcs kell legyen mert Isten bölcs; és az Ő szolgálata azok által végeztetik, akik bölcsek és értelmesek. Írva van: "Mert
nem félelemnek lelkét adott nekünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét." (II. Tim.l:7). Ez a szolgálat Isten Igéjével összhangzó kell legyen; és Isten Igéje pedig bölcs. Ez a szolgálat magában kell foglalja Isten életadó Igéjének másokhoz való vitelét. Következőleg nem jelent egy oly kísérletet, hogy az Istennek való szolgálatot vallásos módon végezzék; mert a vallás nem Isten Igéje szerint való, mert Isten Igéjét megtéveszti és hiábavalóvá teszi. A vallás hagyományos filozófia szerint való, mely tisztátalan démonoktól és emberektől származik. A vallás a legértelmetlenebb dolog. E tény egy vita alapjáni feltétlen kimutatását igényeli azon minden bibilai alapot nélkülöző és emberi hagyományokon alapuló tanoknak amelyek a "szentháromság, purgatórium", "tüzes pokol", "az emberi lélek halhatatlansága", "a mi földgömbünk betűszerinti elpusztítása", valamint az összes "egek" tűz általi megsemmisítése, a halottakért való imádságok és adakozások szükségessége akik a purgatóriumban szenvednek, pénz adományokkal való hozzájárulások, a kenyérnek és bornak egy pohárban Krisztus testének és vérének való változtatása, stb. Az élő áldozatnak a vallások szerint ilyképpeni kimutatása nem lehet kedves Isten előtt.
19 A vallás magát kereszténységbe burkolta és nagy gyalázatot hozott Isten nevére, magakadályozván a Neki járó bölcs szolgálatot. Hogy Isten felszentelt népe közül eltávolíttassák minden vallás, Krisztus Jézus 1918-ban Isten templomához jött ítélettétel végett, a prófécia melyet Pál apostol idéz mondja: "...eljő Sionból a szabadító és elfordítja Jákobtól a gonoszságokat." (Róma 11:26). Malakiás próféta előre jelzi Krisztusnak a templomához jövetelét 1918-ban és az Isten népe közötti tisztogatási munkát, mely az eljövetelét fogja követni; és Malakiás próféciája előre beszél azon eredményről is mely ezt a tisztogatást illeti isten népének a vallás és bűneit illetőleg, mondván: "És kedves lesz az Úrnak a Juda és Jeruzsálem étel áldozatja, mint a régi napokban és előbbi esztendőkben." (Malakiás 3:4).
Szolgálat
20 Azóta,Jehova felszentelt szolgái arra igyekeztek, hogy Isten iránt való bölcs szolgálatukat teljesítsék. Az ilyen szolgálat Isten tiszteletét jelenti, mely az Ő ihletett csalhatatlan Igéjével összhangban van. Jehova az ő Királya által a templomban eltávolította a hagyományos vallási tantételeket, azt mívelve, hogy az ő Igéje az ő hűséges szolgái részére ésszerű és könnyű legyen a megértésre. Ő megnyitotta Jehova napja megértésére vonatkozó próféciák értelmét, melyeknek betejesedési ideje elérkezett. Ezen beteljesedett próféciák fényt vetnek a szolgálatra melyet az ő szolgáinak végezniök kell ebben a fontos időben, hogy neki tetsző élő áldozat legyen.
21 Egy időre, mely a vallásos és politikai hatóságok kényszerítésének tulajdonítható, akik felhasználták az
6
első világháború adottságait, hogy beavatkozzanak, Jehova szolgái engedték, hogy kezeik a szolgálatban meggyengüljenek és az ők kényük-kedvükre jutottak. Azonban, az Úrnak az Ő templomában kibontakozott ítéleteinek következtében a hűséges maradék kinyitotta szemeit és felismerte kegyvesztettségét. Ők reátekintettek, hozzá könyörögvén, hogy visszavétessenek a szolgálatba. Ők így cselekedtek, és mikor újólag erőfeszítéseket tettek, hogy élő áldozatukat Jehova Isten szolgálatában az Igéjének megfelelően felajánlják, felismerhették, hogy az Ő haragja elmúlt és hogy ők visszaállitattak Királyságának szolgálatába. Ők látták, hogy rajtuk beteljesedett Ésaiás 12:l-6-ig való próféciája, mely kimutatta az ő "értelmes szolgálatuk" egy részének fontosságát Istennel szemben mely így szól: "És így szólsz ama napon: Hálákat adok Néked, Oh Uram! mert jól lehet megharagudtál reám, de elfordult haragod és megvigasztaltál engemet! ... és így szóltok ama napon: Adjatok hálát az Úrnak, magasztaljátok az Ő nevét, hirdessétek a népek közt nagyságos dolgait, mondjátok, hogy nagy az Ő Neve, mondjatok éneket az Úrnak, mert nagy dolgot cselekedett; adjátok tudtára ezt az egész földnek! Kiálts és örvendj Sionnak lakosa mert nagy közötted Izraelnek szentje!
22 Ebből kitűnik, hogy azok akik Isten bölcs szolgálatát végzik, a földön Jehova tanúi kell legyenek. Most tehát ebben az időben, amikor helyre lettek állítva az Ő kiváltságába és a földön az Isten helyes imádata helyes szolgálatába, az a kiváltság, hogy egyike légy Jehova tanúinak a legértékesebb és ékesebb dolog. Miért? Azért, mert Jehova felöltötte nagy hatalmát 1914-ben és a föld nemzeteinek haragja dacára uralkodni kezdett, akik az első világháborúba keveredtek. Ez azt jelenti, hogy Ő mint a világegyelem uralkodója megkezdte uralmát. Elérkezett az idő, hogy uralmát igazolja a világegyetem felett végetvetvén a földön a nemzetek uralkodási idejének elkezdvén gyakorolni legyőzhetetlen hatalmát a földön. Az Ő uralmának világfeletti gyakorlásában Ő Fiát, Krisztus Jézust trónra helyezte. Jehova hatalmat adott neki kinyújtván Sionból hatalmának vesszejét, megparancsolva Jézus Krisztusnak, hogy uralkodjon ellenségeinek közepette. Mint Jehova új Királyának adott hatalma első megnyilvánulásaképp Sátánt az ördögöt dobta ki a mennyből a földre összes démoni hordáival. E ténnyel teljes összhangban a mennyben a szent angyalok soraiban mindenhol felhangzott a kiállás: "Most lett meg az idvesség és az erő és a mi Istenünknek országa és az Ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt." Jelenések 12:1-10.
23 Jehova tanúinak maradéka fenntartja e kinyilatkoztatott tényt mely Jehova Királya által a templomban jutott kifejezésre és ők felfogták a mennyei seregek királysági üzenetét. A Király a templomban feltárta nekik, hogy békés próféciája a világ végére vonatkozólag 1914-től teljesülésben van. Azért az Ő próféciai parancsa Máté 24:14-ben mutatja nekik a jelen
időben az Isten iránti "bölcs szolgálatjuk" útját, mondván: "És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég." A Királyságra vonatkozó e felhívás mely megállapítást nyert félelem nélkül határozottsággal kell végeztessen az összes nemzetek között e világ szervezeteinek Armaggedon csatájában bekövetkező erőszakos végéig. A hűséges maradék Jehova kegyelme által mélyen volt indíttatva, mely kegyelem oly bőven adatott nekik, hogy Jehova megállapított királyságának követeivé tette az Ő Krisztusa által, és ők feleltek. Testeiket egységes értelemben mint élő áldozatot mutatták be. Ők ezt azáltal tették, hogy testüknek tagjait ténylegesen használatba vették minden fizikai képességük és értelmükkel egyben, hogy bölcs szolgálatuknak a föld népes területein a királysága "evangéliuma" prédikálása tekintetében eleget tegyenek. Ők folytatják ennek végzését a szervezeti utasítások szerint, mivel a Királyság egységes bizonyságtevő munkája, mint szervezett testület szervezeti szabályokkal kell rendelkezzen.
24 Ezek az utasítások Jehova teokratikus Igéjével összhangban kell legyenek. Ez egyezik ama ténnyel mely Pál apostol által mint felhívás és buzdítás adatott Róma 12:1-ben, aki egyike volt Jehova teokratikus szervezete uralkodó testületének. Az ő szava tehát szervezeti utasításokat jelent. Pál igyekezete a "bölcs szolgálatra" vonatkozó utasítások tekintetében azt a célt szolgálta, hogy együtt munkálkodjon a testvérekkel segítvén őket, hogy Istennek tetsző áldozatokat hozzanak. Pál apostol tanácsai az utasítások segítsége által az élő áldozat hozásának teljesítésére szolgál a pogányok közül való összes hűségesek részére. Ő később Róma 15:14-16-ig a következőket mondotta: "Megvagyok pedig győződve atyámfiai én magam is tifelőletek, hogy teljesek vagytok minden jósággal, betöltve minden ismerettel, képesek lévén egymást is inteni. Bátorságosabban írtam pedig néktek atyámfiai, részben, mintegy emlékeztetvén titeket az Istentől nékem adott kegyelem által, hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok között munkálkodván az Isten evangéliumában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves és a szentlélek által egszentelt." (Gocpeed.)
25 Ő mint a pogányok apostola a prédikálásban eleget tett megbízatásának mint Jézus Krisztus "nyilvános szolgája". Prédikálva nekik a Királyság jóhíreit megmutatván a bejutási lehetőség ajtaját, ő mint pap szolgált (hieruorgein), egy szent szolgálatot végzett, mely állal Istennek a pogányok közül is élő áldozatot hozzon. Eszerint, a felszentelt pogányok is részesei lettek a szent szellemnek és Pál apostollal együtt bizonyos mérték szerint részesülhettek a "szent papságból", hogy Jézus Krisztus által Istennek kedves szellemi áldozatot hozhassanak. (I. Péter 2:5,9),
26 Pál apostol a testvéreknek e megsegítését mintegy örömteljes kiváltságnak tekintette. Olvassuk az
7
ő szavait a Filippibeliek felszenteltjeihez, akik élő áldozat gyanánt hozták az ő testeiket. "Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták. Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fénylettek, mint csillagok e világon, életnek beszédét tartván elébök: hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába. De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papi szolgálatánál, mégis örülök és együtt örülök mindnyájatokkal". (Filippi 2:15-17). Pál apostol a figyelmet ebben Isten jeruzsálemi templomában gyakorolt bizonyos italáldozatok töltésére tereli a Mózes törvényének előírása szerint. (II. Krónika 29:35; IV. Mózes 15:5, 7, 10; III. Mózes 23:18; II. Mózes 29:40, 41). Azon haszonért melyet az ő társai az áldozathozatala által tettek Istennek az apostol kész volt magát örömmel felhasználni, éppenúgy mint ahogy az ital az áldozatra töltetett, hogy elégettessék az oltáron. Ő Thimotheusnak mondotta: "Mert immár én megáldoztatom és az én elköltözésem ideje beállott." II. Tim. 4:6.
27 Az ő önzetlen viselkedése által, hogy magát kész volt felhasználni testvérei segítésében, hogy Istennek élő áldozatot hozzanak testeik által Jézus Krisztusnak e hűséges utánzója például szolgál jelenben Jehova tanúi maradékának. Ezek hasonlóképpen szeretettel kell segítsék testvéreiket, hogy Isten iránti felszenteltségüknek eleget tehessenek. Ami pedig a mi földi társainkat a "jóakaratú embereket" azaz az Úr "más juhait" illeti habár azok nincsenek hívva ez áldozati útra mindamellet ők is felszentelték magukat teljesen Istennek. Azért tehát a maradék kiváltsága és kötelezettsége segíteni ezen szeretett "más juhokat", hogy az Isten Igéjének megfelelően teljesíthessék szolgálatukat Isten iránt.
Átalakulás
28 Hogy egy "bölcs szolgálat" vagy "ésszerű imádat" Istennel szemben teljesítve legyen, az apostol a következő feltétlen szükségszerű dolgokat írja a jelen "gonosz világ" idején. Olvassuk: "És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." Róma 12:2. A világra vonatkozólag, Pál az aion szót használta. Itt újra ezt a szót használta ahol nem jelenthet egyszerűen csak egy "időszakot" mintegy "korszakot"; mert a személyek nem tudnak elváltozni vagy alkalmazkodni valamely időszakhoz. Mialatt egy bizonyos időszakban élünk, mi nem lehetünk felszabadítva vagy kivéve az időszakaszból mielőtt annak vége nem lesz, de megszabadulhatunk egy létező szervezetből azon idő alatt megszabadíttatván a szokásoktól, hagyományoktól melyek azon szervezet által kötelezve és gyakorolva vannak. Galácia 1:4. Mi
ugyanabban a világban élünk melyben Pál apostol is élt, azaz ugyanazon állapotok között mivel "e világ istene"
még mindig Sátán az ördög. II. Korint. 4:4. Mindezek mellett azok, akikkel szemben Isten kinyilvánította kegyelmét megváltva őket Krisztus vére által és az "bölcs szolgálatba" hozva őket, nem lehetnek többé e világé; mert e világ az ő istenének Sátánnak az örödögnek szolgál és nem Jehova Istennek. Senki sem szolgálhat egyazon időben két úrnak megfelelő módon: "nem szolgálhatok Istennek és a mammonnak." Máté 6:24. Isten csak teljes szolgálatot kíván.
29 "E világszerint lenni" jelenti szolgálni és követni az ő utait, szokásait, dicsekedéseit, önigazolását, céljait, kényelmét, a felkínált élvezeteit és vallását. Egy pillanatra gondoljatok arra a világban melyben a keresztények éltek zárt sorokban az ős Rómában, akiket Pál apostol buzdított, hogy ne legyenek hasonlók a világhoz. Tacitus a latin történet író, aki Néró császár idejében született, Róma városára vonatkozólag úgy ír mint "közös csatornáról, melyben az összes szégyenteljes utálatos dolgok ömledeztek az egész világ négy sarkából."
30 Pál apostol idejében mikor az ő római levelét írta, Néró volt a hatalmas római birodalom császára. Akkor kötelezve volt a római állam által a király istenítésének imádata és egy oltáron tömjén égetése követeltetett. Néró császár előde Claudius császár így lett istenítve és tisztelve. De Rómában abban az időben a zsidókén kivül minden vallás engedélyezve volt és azért mindenféle vallás gyakorolva volt a városban sok hiszékeny jámbor ember által hódolva új dolgoknak, úgy a felső osztályból valók mint az alacsonyabbak közül is. Ők romlott emberek képeit imádták, valamint madarak, négylábú csúszó-mászó állatokat, inkább tisztelve teremtményeket a Teremtő helyett. Ezen vallásos gyakorlat által ők mindenféle utálatosságra vetemedtek; asszonyok vallásos templomok felé fordultak, hogy testeik felhasználtassanak a papok részére jövedelem gyanánt; a férfiak és nők a legborzalmasabb paráznaságot gyakorolták, férfiak és gyermekek sodomai nemi erőszakosságokat követtek el. Róma 1:23-27. Az egész Rómában gazdagon keringtek az emberi bölcseletek az epikurienusok vallásos bölcselete, valamint a sztoikusok a csinicsiek és a pithagora bölcseleté is, akik hittek az emberi lélek halhatatlanságában és vándorlásában. Kolossé 2:8; Csel. 11:17-18.
31 Sok volt a kedvtöltések és szórakozások kiváltsága. Ott volt Maximus nagy cirkusza, más cirkuszokkal egyben. A vízi sport nagyban gyakoroltatott a tengeren. Ott volt az amphiteatrum, ahol a legizgalmasabb és erőszakosabb események zajlottak le melyek felülmúlták az atlétikai cirkuszokat. Színházak is voltak, ahol tragédiák és komédiák gyakoroltattak a színpadokon a leghíresebb szerzők által, zenei és különböző hangszerek által egybekötve. Róma az éjszakai életet nagyban gyakorolta, melynek folyamán sokan magukat mulatozásokra "orgiákra" részegségre, bálványimádásra, paráznaságra, illetlen erkölcstelenségekre, hús ételekre melyek bálványoknak voltak
Oldal:A-ti-bölcs-szolgálatotok-Az-elveszet-fiu-inségben-1946.pdf/8
Oldal:A-ti-bölcs-szolgálatotok-Az-elveszet-fiu-inségben-1946.pdf/9
Oldal:A-ti-bölcs-szolgálatotok-Az-elveszet-fiu-inségben-1946.pdf/10
Oldal:A-ti-bölcs-szolgálatotok-Az-elveszet-fiu-inségben-1946.pdf/11