A lap korrektúrázva van
8
szentelve, adták. Róma 13:12, 13; 14:20-23; 1. Kor. 10:25-28. Ott voltak megtartva a különböző istenségeknek tiszteletére tartott ünnepélyek is; különösen Saturnusnak, azaz Saturnus mennyegzője December 17-23-ig tartó időszakban, melyet táncokkal, kölcsönös ajándékokkal, mécsek égetésével ünnepelték meg, a szolgák és elnyomottak nagy zaja mellett, bezárva az iskolák és a törvényszékek mely idő alatt semmilyen háborút sem kezdtek. Mindezen hiábavalóságok felett a politika állott a legnagyobb romlottság jegyében. Róma uralma volt az addig létezett uralmak leghatalmasabbika, kiterjesztve és fenntartva erős katonai hatalom által melyet kereskedelmi haszon és egyéni meggazdagodás céljából gyakorolt mely abból származott.
32 Az a világ amelynek Róma is részét képezte akkor, folytatódott a jelen ideig is. Ez ugyanaz, habár sokkal modernebb, különféle külső tiszteletek tekintetében. Az Úr Igéjében elhangzott figyelmeztetés, hogy az utolsó napokban ártalmas idők lesznek Pál apostolnak szervezeti utasításai, hogy ne alkalmazkodjatok a világhoz, éppen úgy alkalmazható a mai időre is, mint akkor amikorra azokat írta. E világ vonzalmai és ösztönei a hiábavalóságokra megsokszorosodtak. Az ördög és démonai nem pihennek, hogy a legmagasabb fokig használják fel, hogy Isten szolgáját az okos szolgálattól elvonják, vagy hogy a világi dolgokba való beavatkozás által szellemi szolgálatuk iránti buzgóságukat csökkentsék. Hogy szabadulhatunk meg az e világhoz való alkalmazkodás veszélyétől ha mindezek körülöttünk vannak? Az Isten szolgája megmondja, hogyan.
33 "Hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." Ez találó a szolgálati utasításokkal úgy a maradék, mint földi társai a "más juhok" részére. Mi nem tudjuk elváltoztatni saját magunkat, hogy más teremtményekké legyünk, de el tudunk változni olyképpen, hogy ne vezettessünk e világ szerint. E célból elménk meg kell ujíttassék. Az elme az egyénnek az a képessége, mellyel tájékozásokat gyűjt és egy bizonyos értelemre jut. Ez az a képesség, ami által egy bizonyos út felé igazodhatunk, amely irányban a mi képességeink irányíttatnak és a mi intencióink (szándékaink) vezettetnek mely által a mi tulajdonságaink és ösztöneink leszögeztetnek. Alapvető értelemben egy fölszentelt egyénnek aki Isten akaratának cselekvésére szentelte magát, az elméje megújul azáltal, hogy Isten Igéjére irányítja melyből információkat szerez azután igyekszik meg is érteni azokat.
34 Ahhoz, hogy Isten Királysága és Királya iránt helyes szellemi állapotban legyünk ismeretet kell szereznünk, igaz bizonyosságot Isten Igéjéből és nem a vallásból, mely e világból való. Az ismeretben való növekedés által Isten és az Ő teokratikus uralmát illetőleg szeretetünk is növekedni fog. Ez átalakítja a mi indulatainkat, céljainkat és törekvéseinket úgy mint egész
egyéniségünket is. Ezáltal sokkal engedelmesebbekké válunk mint Istennek alkalmas gyermekei. Ez egyező azon paranccsal mely Kolossé 3:9, 10 versében található, azok részére, akik Krisztusban új teremtményekké lettek mégpedig: "Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van annak ábrázatja szerint való ismeretre aki teremtette azt." Az elme ez mellyel szolgálnunk kell Istent és törvényét tekintet nélkül arra, hogy milyen tökéletlen a mi testünk. (Róma 7:25): Ahhoz, hogy győzedelmeskedjünk, Krisztus "elméjét" kell bírjuk. Teljesen meg kell legyünk győződve a mi elménkben arra nézve, hogy mi az Isten akarata, s azután igyekeznünk kell egész valónkkal tenni azt. (I. Kor. 2:16; Róma 14:5). Ebból a célból feltétlen szükséges a szentírásnak imateljes állandó tanulmányozása, használván e célra az összes segédeszközöket melyeket Isten az ő szervezete útján hozzánk juttat, hogy segítségünkre legyen és használhassuk ezeket az iheletett írásokat. Azok, akik elhanyagolják Isten Igéjének tanulmányozását és szabályait, nyitva hagyják elméjüket, hogy megtöltessenek világi irányzatú eszmékkel, vallásos tanokkal és egyéb világi hiábavalóságokkal. Ami ebből következik az az elmének és szándékainknak valamint egész valónknak lerombolódása.
35 Elménk megújulása által meg fogjuk tudni különböztetni "Isten jó és tökéletes akaratát". Az az egy olyan állapotra jutunk melyben értékelni fogjuk tudni a mi bölcs szolgálatunkat, amit Isten felszentelt szolgáitól megkíván. A "kereszténység" Konstantin császár idejéből származik, tehát tizenhat évszázad óta. És dacára vallásos tanaiknak azon időtől fogva, mégsem volt képes a népet átformálni, hogy ne alkalmazkodjon a régi világhoz. Az ő elméik telítve vannak régi penészes vallásossággal és ezen tizenhat évszázad alatt nem tudták sem maguk sem mások részére megkülönböztetni, hogy mi az Isten: jó, kedves és tökéletes akarata. Csak az emberi hagyományok és bölcseletek elhagyása által melyek a vallásos vezetőktől származnak és Isten Igéjének gondos tanulmányozása által valamint azon szabályok és ismertetések követése által tudjuk felismerni és megkülönböztetni Isten akaratát. Jehova Isten Jézus Krisztus által a templomban, kijelenti felszentelt szolgáinak a Szentírást feltárván értelmük előtt a jó, kedves és tökéletes dolgokat, melyeket Isten részükre cselekszik különösen a világ végének ez idején.
36. Az Isten akaratának cselekvéséből származó eredmény igazolja és megkülönbözteti mindegyikünk részére mind világosabban, hogy éppen az az Isten akarata. Ő világossá tette akaratát Igéje által a mi elménkben mely nap-nap után mind jobban növekedik. Az Ő "jóakarata" a mi részünkre az, hogy ne legyünk részévé e világnak, hanem fenntartás nélkül az Isten Királyságához tartozzunk. Az Ő "tökéletes akarata" pedig az, hogy az ő felszenteltjei bizonyságot tegyenek}}
