A lap korrektúrázva van
158
halálának és feltámadásának egyetlen célja az emberek megmentése lett volna. akkor semmi oka nem lett volna, hogy az emberek közül egy külön osztály választassák ki, hogy azok Jehova nevéről bizonyságot tegyenek. Az a tény, hogy Jehova először egy népet választ ki a neve számára, amely mások előtt bizonyságot kell
tegyen Jehova nevéről és királyságáról, véglegesén bizonyítja, hogy a neve igazolása sokkal fontosabb, mint az emberek megmentése. Jézus apostolai voltak az elsők, akik részesültek a váltságdíj jótétetményében, ami a szent szellemnek rájuk való kitöltéséből tűnik ki, s akkor és ott kezdődött meg a munkájúk Isten akarata szerint, amely munka a Jehova nevéről való bizonyság tevésből állott. Erről mondja az apostol: „Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa á Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket élőre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk." (Efézus 2:10) Ezzel" ki van mutatva, hogy az apostolok Jehova, alkotásai vagy munkái, Jézus Krisztus által teremtettek, kineveztettek e meghatározott jó munkára, s hogy mindazok, akik Jézus nyomdokain járnak, szintén Krisztusban egy hasonló jó munkára teremtettek, s ez sokkal nagyobb fontossággal bír, mint a teremtmények megmentése.
17 A vallásoskodók azt az ördög tant hangoztatták, hogy Isten minden lelkészre a lelkek megmentésének a munkáját bízta s a Legfelségesebb legfőbb szándéka az embereknek a „tisztítótűzből" való kiszabadítására és az „Őrök gyötrelemtől” való megmentésére irányul. Az ily hamis tanók az Ördögtől származnak s az ördög embereket használ azok hirdetésére. Az ily vallásoskodók minden időben Isten akarata ellen dolgoztak, "akármilyen szándékkal" is'cselekedtek. Az Isten népe „Illés-korszaka” alatt is voltak a magukat Isten akarata cselekvésére szenteltek között egyes kevesek olyanok, akik "igazságban vittek ételáldozatot az Úrnak". E korszak alatt főképpen a következőket hirdették az embereknek: Isten most megszabadít egyes keveseket, akiket felmagasztal a mennyben, hogy ott Krisztus Jézussal uralkodjanak és részt vegyenek az emberi nemnek tökéletességre való helyreállításának a munkájában; hiszen Jézus váltságul adta az életét mindenkiért. — Jehova neve és annak a Király és királysága által való igazolása nem csak figyelmen kívül lett hagyva, hanem csak keveset gondoltak arra, ha egyáltalán valamit gondoltak. A templom csak az Úr Jézus visszajövetele után tisztíttatott meg arra a célra, hogy a kipróbáltak szolgálati kötelezettségre kirendelhetők legyenek, amelyre ki lettek szemelve, s azután vittek igazságban ételáldozatot az Úrnak. (Mal. 3:3) Az ilyenek meg lettek tisztítva, hogy kiszabaduljanak a vallásból, s belőlük hű és odaadó szolgák és a mindenható Isten tanui váljanak, akik állandóan az ő dícséretét hirdessék és dicsőségéről beszéljenek.
18 Egy népnek a Jehova neve számára való kiválasztása a fontosság és idő tekintetében, pünkösdtől fogva első helyen állott.Az apostolok már a szolgálatuk kezdetén megértették Jehova e feltett szándékát s ezt kijelentették a következő számára.’ (Csel. 15:14) A Jehova neve számára kiválasztottak először a váltságdíj jótéteményében kell részesüljenek, mivel hisznek Jézus Krisztusban, hozzá csatlakoznak és engedelmeskednek a parancsainak. Ebből észszerűen következtetni lehet, hogy sokan, akik hisznek Jézus Krisztus nevében és vallást tettek mellette, de nem mutattak további előmenetelt, nem tartoznak a Legfelségesebb neve számára kiválasztott nép közé. Csupán hinni és nyíltan megvallani, hogy Krisztus Jézus az Isten fia, még nem elég. Oly előmenetelt kell mutassunk, hogy Isten iránti ragaszkodásunk bebizonyítsuk. Így folyt tovább pünkösdtől Jehova hű tanúinak a kiválasztása, s ez a kiválasztás csak az Úr
Jézus Krisztus visszajövetele s az övéinek hozzágyűjtése után kellett teljességre jusson. Az apostolok és mások abban a korban, akik az Úr Jézus Krisztusban hittek s neki engedelmeskedtek, kiválasztattak „Krisztus teste” tagjainak és a Jehova neve számára kiválasztott
népként; de hogy az apostolok elhunytától Krisztus Jézus visszajöveteléig hányan választattak ki, a Szentírásból nem tűnik ki, s egészen valószínű, hogy csak nagyon kevesen választattak ki ez idő alatt. Ezt az a tény
bizonyítja, hogy Krisztus Jézus az egyház Illés-korszaka folyamán a Jehova előtt való útegyengetés külön munkáját végezte, Isten üzenetét hirdettetvén az emberek között, mire 1918-ban Krisztus Jézus, a nagy Biró hirtelen a templomához jött és magához gyűjteni kezdte azokat, akik áldozati szövetséget kötöttek Isten akarata cselekvésére, és előhaladtak az igazságosságba. -50. zsoltár 5.
19 Krisztus Jézusnak a templomhoz való jövetelekor a hű 'apostolok és mások, akik szintén mindhalálig hűek maradtak, feltámasztattak a halálból és az Úrhoz gyűjtettek; ez ki van mutatva az Ige bizonysága által. (Tessz. I. 4:13—17) Ezután pedig a felszenteltek a földön tüzes megpróbáltatásnak lettek kitéve Isten akarata szerint, a kipróbáltak a templomba gyűjtöttek és Sión felépült. (102. zsoltár 16) Akik most a földön vannak s a templomhoz gyűjtettek, azok a Jehova neve számára kiválasztottak, és azért vannak a templomban, hogy a Legfelségesebb dicsőségét hirdessék. Mivel ők e célra választattak ki, nem szabad valamely teremtménynek a dicsőségét hirdetniük az emberek között. „És az ő templomában mindenki az ő dicsőségéről beszél.” (29. Zsoltár 9; anyol ford.) A kipróbáltak gyülekezete előtt a templomban a Krisztusban érettebbeknek különös kötelességek lettek kiosztva, s az ő kötelességük volt, hogy másoknak, akik Isten és a Király szolgálatira törekedtek, segítségükre legyenek. Az ily kiváltságban részesültek közül egyesek hűségesen eleget tettek kötelességüknek, míg mások elbizakodottan tanítókként léptek fel s abban találták örömüket, hogy a büszkeségük és becsvágyuk kielégítésére önmagukat magasztalják fel. Ezért mondottak csődöt ezek, amidőn az ítélet napja eljött s a templom megítélésénél kivettettek. A magukat teljesen az Úrnak szenteltek, akik bebizonyították hitüket és tisztaságukat, a templom megítélésénél helyeslésben részesültek és felvétettek a templomba. Hogy az Úr a templomához jövetele előtt a népe között egy bizonyos munkát végezett, azt célozta, hogy a Krisztusban érettek egy osztályát kifejlessze, akik a templomban, teljesen egyesülve arra a célra használtattak fel, amelyre kiválasztattak. Ezért van megírva: „És ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul; a szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére.” — Efézus 4:11, 12.
Egység a cselekedetben
20 Most tehát világos, hogy a templomhoz gyűjtettek egy kifejezett célból gyüjtettek oda, s ott tökéletes egységben kell legyenek. Véglegesen és világosan fel van tárva, hogy Isten ezt a népet nagy neve számára választotta ki. Ezek azok, akik eljutottak az Isten Fiában való hitnek és ismeretnek egységére, érett férfiuságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére. — Efézus 4:12, 13.
21 Az ilyenek Krisztus Jézusnál a templomban vannak, általa taníttatnak és vezettetnek, s többé nem emberek tanítják vagy vezetik őket s nem hányatnak ide s tova idegen tanokkal. Csupán azért gyűjtettek oda, hogy megmeneküljenek, mialatt ott várnak, hogy felvétessenek a mennybe? Bizonyára nem. Ők ott egy meghatározott és kifejezett célból tevékenykednek. Az Úr visszajövetele előtt a szent szellem vezette őket s egy bizonyos mértékben a Szentírásban oktatást nyertek; de amióta
a templomba gyüjtettek, mindannyian Istentől Krisztus Jézus által taníttatnak, s most megértik és értékelik Isten igéjét, mint soha azelőtt. (Ésaiás 54:13) Jehova világossága a templom fejéről kisugárzik a templomsereg minden tagjára, s így az ismeretük növekedett. Ebben a megnövekedett ismeretben azért részesültek, hogy a templomsereg egy nagy és jó munkára felkészüljön, ami teljes és tökéletes egységet követel a cse-