Gyermekek (2. rész)
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2023. december 1., 07:42-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „<pages index="Az-ő-nyája-rész-1-2-Gyermekek-rész-1-2-Egység-a-cselekedetben-1938.pdf" from=1 to=1 header=0 /> </div> <pages index="Az-ő-nyája-rész-1-2-Gyermekek…”)
Az
ŐRTORONY
és Krisztus
jelenlétének hírnöke
Ti vagytok az én
tanúim, szól Jehova,
hogy Isten vagyok.
Ésaiás 43:12
Vigyázó! meddig még az éj?
Ésaiás 21:11
The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Vychazi mesfene v Praze IX.,
Podvini 184.
Monthly, September 1938
Havi folyoirat
25. evfolyam
17/18
1938 szeptember 15
TARTALOM
Az ő nyája, I. rész
130
Az ő nyája, II. rész
135
Gyermekek, I. rész
142
Gyermekek, II. rész
148
Egység a cselekedetben
155
Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)
Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933.
Made in Czechoslovakia
Gyermekek
II. rész
„Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyek országa" — Máté 19:14.
1
JEHOVA ISTEN a nagy tanító, s ő a gyermekeit szeretett Fia, Krisztus Jézus által tanítja. Eszerint tehát Isten és Krisztus Jézus a mi tanítóink. Most azért minden élőnek tudnia és követnie kell a következőket: A mindenható Isten, az egyedül Felséges mindenek felett, az ég és föld Teremtője és minden jó és tökéletes adomány adományozója az Úr, akinek neve Jehova. (83. zsoltár 19) Krisztus Jézus az ember megváltója és megmentője és a világ jogos uralkodója vagy Királya, s az ő királysága az egyedüli reménység az emberiség számára; Jehova neve mindenek felett felséges s most minden teremtmény elméjében igazoltatnia kell és a legfőbb helyet kell elfoglalnia. Ezek az egyszerű, életbevágón fontos igazságok igen komplikáltak ahhoz, hogy a gyermekeknek taníthassuk és azok megérthessék? Bizonyára nem! Meg van ígérve, hogy az Úr a hozzáfordulókat semmiképpen nem utasítja el.A gyermekek már egész fiatalon képesek megérteni egy egyszerű beszéd értelmét. A szülők kioktathatják őket, és értelmes szülők nem használják a kisgyermekek nyelvét gyermekük oktatására, hanem egyszerűen és világosan feltárják előttük a dolgokat, amelyeket meg akarnak értetni velük. Már attól az időtől kezdve, hogy a kis gyermek beszélni kezd, elmondják neki a szülők azt, amiről azt akarják, hogy tudja. Miért ne beszélnének a gyermeknek Jehováról, Krisztus Jézusról, a Királyról és királyságáról oly dolgokat, amiket a gyermek képes felfogni? Ezek a legfontosabb igazságok, amelyeket a gyermekkel meg lehet értetni, s ezt a saját érdekében sohase volna szabad elhanyagolni. Egy apának vagy anyának az a kifogása, hogy nincs képessége a gyermekei oktatására tehát nem helytálló. Isten hű szolgája, aki gyermekével megértethet valamit, nem mulasztja el vele az Istenről és királyságáról szóló igazságokat közölni. A felséges Atya utasítását és példáját követi, aki kioktatja hű és engedelmes gyermekeit és így szól: „Hallgasd, fiam, a te atyád tanítását, és a te anyád oktatását el ne hagyd." (Példab. 1:8) Amint a Szentírás mutatja, Krisztus Jézus így szól Isten gyermekeihez: „Halljátok meg, fiaim, atyátok tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására! Mert jó tanítást adok néktek: az én tanításomat el ne hagyjátok. Mert az atyám fia voltam, gyenge és egyetlen az anyám előtt. És tanított engem és így szólt hozzám: szíved tartsa meg beszédemet; figyeld meg parancsolataimat és élj!" — Példab. 4:1—4; Elberfeldi ford.
2 Bír még valami a gyermek számára oly nagy fontossággal, mint annak az útnak a megismerése, amelyen örök életet nyerhet? Ha a szülők értékelik gyermeküket, bizonyára azt kívánják, hogy életet nyerjen, és azért képesek kell legyenek úgy beszélni, amint írva van: „Bölcsességnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin." (Példab. 4:11) Egy Istennek szentelt férfi annyira korlátozva van, hogy nem közölhetné gyermekeivel az alapigazságokat? Volna olyan gyermek, amely képes megérteni a helyes és helytelen közötti különbséget s az ily egyszerű tanítást nem volna képes felfogni? Hol van mentségük a felszentelteknek, ha elmulasztják gyermekeiket otthon oktatni?
Felszenteltek
3
A Szentírás és a tények világosan mutatják, hogy az Úr juhainak két csoportja szenteli magát Isten szolgálatára, vagyis a következők: A templomsereg felkent tagjai, akik természetesen az Isten akaratának a cselekvésére vannak szentelve s akik a hűség- és a királyság szövetségében vannak. Az ilyenek az Isten legelőjének a juhai: „Tudjátok meg, hogy Jehova az Isten!
ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és legelőinek juhai vagyunk." (100. zsoltár 3) "Mi pedig, a te néped és legelőid nyája hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük dicséretedet!" ( 79. zsoltár 13) "Elindította népét, mint juhokat, s vezette őket, mint nyáját a pusztában." (78. zsoltár 52) "Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre Jehova előtt, a mi alkotónk előtt! Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőinek népei és kezének juhai vagyunk." (95:6, 7) "Amint meg van írva hogy: 'Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat' " (Róma 8:36; 44. zsoltár 23) A másik csoport a jonadábokból, a "nagy sokaságból" áll.
4 A "nagy sokaságot" alkotó jonadáb-sereg szintén Isten akaratának a cselekvésére szentelte magát. Ezek az Úr "más juhai". (János 10:16) Ezek a "más juhok" azok, akiket az Úr most magához gyűjt. Ezek között a felszenteltek között vannak a felkentek és a nagy sokaság tagjai, akiknek gyermekeik vannak. Az apa és anya kötelességét képezi - tartozzanak a maradékhoz vagy a nagy sokasághoz -, hogy kiskorú gyermekeiket oktassák; azért mind a két osztálynak ugyan az a kötelessége. Ezt a kötelességet az Úr az ilyen szülőkre ruházta, s ők ezt nem tolhatják másokra vagy nem bízhatnak meg mást ezzel. Hogy Jehova a gyermekek oktatásának kötelezettségét a szövetséges népe tagjaira ruházta, világosan ki van mutatva a következő írásszövegekben: "Figyelj én népem az én tanításomra! hajtsátok füleiteket számnak beszédire!.. Amit hallottunk és tudunk s amiket atyáink beszéltek nékünk. Nem titkoljuk el azokat fiainktól, a jövő nemzedéknek is elbeszéljük Jehova dicséretét, hatalmát és csodáit, amelyeket cselekedett. Mert bizonyságot állított Jákobban, és törvényt rendelt Izraelben, amelyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat; hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, akik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak, hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák." (78. zsoltár 1, 3-7) Mivel ezeket a kötelességeket Jehova az előképes népére ruházta, még több okuk van feltételezni, hogy Jehova hasonló kötelességet ruházott azokra, akik ma az Úr nyájában gyűjtetnek.
5
Gyakran hangoztatva lett, hogy mi elhanyagoljuk gyermekeinket, mivel nem gondoskodunk a szellemi dolgokban való elkülönített oktatásról. Mindazáltal erre így felelhetünk: Ha azt látjuk, hogy Isten a szülőkre ruházta a felelősséget, akkor nem lehet joggal felelőssé tenni sem a felkentek csoportját, sem az egyes felkenteket a mások gyermekeiért, ha az ily ifjúság számára nem gondoskodnak elkülönített és privát tanulmányi osztályról. Az ilyen intézkedéssel megkísérelnék átvenni a szülőkre ruházott kötelességet, s ez nem egyezne Isten akaratával; ezzel eltérnének attól a megbízatástól, amelyet az Úr a felkenteknek adott. Ha egy atya vagy anya elhanyagolja kötelességét, az egyáltalán nem növeli a csoport vagy annak tagjai felelősségét, hogy a mások gyermekeit szellemi dolgokban kellene oktatniuk. Feltehető tehát a kérdés: A maradék tagjai vagy a most földön lévő felkentek nincsenek most hasonló állásokban, mint amilyeneket a papok és léviták betöltöttek, akiket az Úr Izrael népének a oktatásával bízott meg, amint az Malakiás 2:7-ben írva van: "Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, s a szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Jehovájának követe ő"? ( Lásd Mózes V. 17:9-11; 33:8-10; Krónika II. 15:3-at is.) Ezt szívesen beismerjük, mert tényleg így áll a dolog; mindazáltal az a tény, hogy a
149
léviták a nép oktatására voltak rendelve, egyáltalán nem mentesíti a szülőket azon kötelességüktől, hogy gyermekeiket odahaza vagy máshol oktassák. Még a
nagy nyilvános gyülekezetek, ahol Isten szövetséges népe összejön Isten igéjének a tanulmányozására és hallgatására, sem mentik fel a szülőket azon kötelességüktől, hogy gyermekeiket otthon oktassák. Ennek az isteni szabálynak vonatkoznia kell a nagy bizonyságtevő gyülekezetekre, a csoport-bibliakutatásra és Isten szövetséges népe más összejöveteleire is. Sem az előképben, sem az ellenképben nem kaptak Isten felszentelt népe csoportjai kifejezett megbízást arra, hogy a gyermekek elkülönített oktatásáról gondoskodjanak; hanem a felnőttek és gyermekek együtt gyülekezzenek.
6
1935-ben nyilatkoztatta ki Jehova szeretett népe előtt, hogy a nagy sokaság egy földi osztály, amely sereget az Úr „más juhai" alkotják. Ettől az időtől kezdve az Úr népe az ellenjelképes sátoros ünnepet ünnepli, s ezen az ünnepen az Isten igéje a nagy tanítóik, Jehova és Krisztus Jézus által soha nem tapasztalt módon feltárul. Ne felejtsük el, hogy az előképes sátoros ünnepen az ifjúság is jelen volt azok között, akik a nyilvános gyülekezeteken a Jehova törvényeiben való oktatásra megjelentek: „És Mózes megparancsolta nékik, mondván: A hetedik esztendő végén, az elengedés esztendejének idején, a sátorok ünnepén: mikor eljön az egész Izrael, hogy megjelenjék Jehova előtt, a te Istened előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt: olvasd fel e törvényt az egész Izrael előtt fülük hallására. Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket és a jövevényedet, aki kapuidon belöl van, hogy hallják és tanuljanak és féljék Jehovát, a ti Isteneteket, és tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden igéjét. És az ő fiaik is, akik nem tudják még, hallják és tanulják meg, hogy Jehovát, a ti Isteneteket kell félni mindaddig, amíg éltek azon a földön, amelyre általkeltek a Jordánon, hogy bírjátok azt.“ (Mózes V. 31:10-13) Ezáltal nyilván példa lett mutatva, miszerint a gyermekek a felnőttekkel kell legyenek, hogy meghallják az Úr tanítását, s nem kell őket egy másik, privát helyen elkülöníteni.
7 Hogy egy hasonló intézkedés a gyermekekre vonatkozólag ma is összhangban van Isten akaratával, határozottan kitűnik a Szentírásból. Az Úr Jézusnak 1918-ban történt templomba jövetele óta Sión felépült és Jehova neve színhelyévé tétetett, ahol ezt a nevet korra való tekintet nélkül tisztelni kell mindazoknak, akik az Urat szolgálni kívánják. Ez volt a változhatatlan szabály az előképes népe számára „Akkor arra a helyre, amelyet kiválaszt Jehova, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az ő neve, oda vigyetek mindent, amit parancsolok néktek: egészen égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket és kezeiteknek felemelt áldozatát, és minden megkülönböztetett fogadástokat, amelyeket fogadtok Jehovának. És örvendezzetek Jehova, a ti Istenetek színe előtt, mind ti, mind fiaitok és leányaitok, mind szolgáitok és szolgálóleányaitok, mind a lévita, aki kapuitokon belöl lészen; mert nincs része vagy öröksége tiveletek." „Hanem Jehova, a te Istenednek színe előtt egyed azokat azon a helyen, amelyet kiválaszt Jehova, a te Istened: te és a te fiad, leányod, szolgád, szolgálóleányod és a lévita, aki kapuidon belöl van: és örvendezzél Jehova, a te Istened színe előtt mindenben, amire kezedet veted." „Vigyázz és hallgasd meg mindezeket az igéket, amelyeket én parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod, néked és gyermekeidnek
utánnad mind örökké; mivelhogy azt cselekszed, ami jó és igaz Jehova, a te Istened szemei előtt." (Mózes V. 12:11, 12, 18, 28) A gyermekeknek lehetővé kell tenni, hogy részt vehessenek szüleikkel az öröm és áldás alkalmaiban. A gyermekek nyilván kérdéseket tesznek fel e dolgok jelentősége felől, s őket ki kell oktatni.
8
" De mi a helyzet a jonadábok, illetve azok gyermekeivel, akik a nagy sokaságot alkotják? E gyermekeket nem kellene a maradék külön és privát oktassa? A jonadábok által követendő szabály szükségszerűen ugyanazok kell legyenek, amelyekhez a felkenteknek
is alkalmazkodniuk kell. A gyermekekkel rendelkező jonadábok szintén felelőssé tétetnek gyermekeiknek az Isten igéjére vonatkozó dolgok házi oktatásában: hogy az Úr ezt helyesli, mutatják azok a szavak, amelyeket Jehova Jonadáb leszármazottaihoz intézett. Azok a fiak azt a tanítást vették irányvonalnak, amelyet atyjuktól, Jonadábtól nyertek. Jehova kipróbálta őket affelől, hogy milyen oktatásban részesültek szüleiktől, s ezért van megírva a Szentírásban: „És felelének: Nem iszunk bort, mert Jonadáb, Rékáb fia, a mi atyánk parancsolta nekünk, mondván: Ne igyatok ti bort soha, se a ti fiaitok. Se házat ne építsetek, se vetést ne vessetek, se szőlőt ne ültessetek, se ne tartsatok; hanem sátorokban lakjatok teljes életetekben, hogy sok ideig éljetek e földnek színén, amelyben ti jövevények vagytok. És hallgattunk Jonadábnak, a Rékáb fiának, a mi atyánknak szavára mindabban, amiket parancsolt nékünk, hogy teljes életünkben bort ne igyunk mi, a mi feleségeink, fiaink és leányaink, se házakat ne építsünk, hogy azokban lakjunk, se szőlőnk, se mezőnk, se vetésünk ne legyen nékünk, hanem lakozzunk sátorokban. Hallgattunk azért és a szerint cselekedtünk, amint
nékünk Jonadáb, a mi atyánk megparancsolta." — Jeremiás 35 :6—10.
9 Jehova helyeselte azt, amit az atya a gyermekeknek tanított és az atyjuk iránti viselkedésüket, s azért az ily oktatás feletti elismerését a következő szavakkal fejezte ki: „A Rékábiták házának pedig monda Jeremiás: Ezt. mondja a Seregek Jehovája, az Izrael Istene: Mivelhogy hallgattatok Jonadábnak, a ti atyátoknak, parancsolatjára, és megtartottátok minden parancsolatját, és úgy cselekedtetek, amint meghagyta volt néktek: Azért ezt mondja a Seregek Jehovája, az Izrael Istene: Nem fogyatkozik el Jonadábnak, a Rékáb fiának maradéka, aki előttem álljon mindenkor." — Jeremiás 35:18, 19.
10 Jehovának ez emberek iránti elismerése és ezek megáldása előárnyékolta a Jonadábok és gyermekeik megáldását, azok megáldását, akik most oktatásban részesülnek és engedelmeskednek s azért Armageddonkor megoltalmaztatnak. Miért kísérelné meg valaki magára venni azt a kötelességet, amelyet Isten a szülőkre ruházott, különösen, ha Isten nem parancsolta meg felkent szolgáinak ily kötelesség átvételét?
11
A szülők hű engedelmessége és Istennek a gyermekeikre vonatkozó előírt szabályai pontos megtartása, jóltevőleg hathat a gyermekekre. Míg a gyermek eléri a személyes felelősség korát, a gyermek oktatásának a kötelessége a házaspár felszentelt tagján nyugszik, az apa vagy anya helyes eljárását az ily kötelesség teljesítésében Isten az ily felszentelt szülők gyermekeinek a javára fordítja, s az apostol következő szavai világosan erre mutatnak „Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek." (Kor. I. 7:14) Mivel ez a szabály a felkent szülők felelőtlen gyermekeire vonatkozólag, amely szülők az Úr parancsai szerint oktatják gyermekeiket a szellemi dolgokban, az Úr bizonyára megoltalmazza a „szent gyermekeket szüleikkel együtt Armageddonkor. (Sofóniás 2:3) Az Úrnak ezen ígérete szerint, az Úr Armageddonkor kegyelmesen gondol a Jonadábok gyermekeire, akik szüleiktől oktatásban részesültek, mivel a szülők követték az Úr utasításait és szorgalmasan közölték Igéjét gyermekeikkel. A Jonadábokra vonatkozó szabályok ugyanazok kell legyenek, mint a felkentekre vonatkozóak, s a felkentek hűen engedelmeskednek az Úrnak a gyermekeikre vonatkozólag. Ez azt mutatná, hogy a Jonadábok, akik bele egyeztek Isten akaratának a cselekvésébe, szintén felelősek gyermekeiknek a Szentírásban való oktatásáért. Ha tehát elmulasztják a gyermekeiknek az Úr parancsai szerinti helyes oktatását azok, akik magukat Isten akarata cselekvésére szentelték — legyenek azok felkentek vagy Jonadábok —, akkor az ilyenek kötelességüket mulasztják el, s azért viselniük kell a felelősséget. A mások gyermekeire vonatkozó e felelős-
150
A
ség nem az egész csoporton nyugszik, sem pedig a csoport valamely tagján. Az ily kötelesség elmulasztása nem hatalmazza fel sem a felkent csoportot,sem annak egyes tagjait, hogy elkülönített vagy privát tanulmányi osztályt vezessen be és tartson fenn a gyermekek oktatására. De nem szolgáltat mentséget se a maradék seregnek vagy annak valamely tagjának, hogy elhanyagolja a bizonyságtevésre és a királyság evangéliumának a hirdetésére vonatkozó s az Úrtól kapott világos kötelességét és megbízatását.
További tanítás
12
Nyilvánvaló, hogy a Szentírás hangsúlyozza a gyemekek házi tanítását Ez azonban nem zárja ki őket attól, hogy máshol is oktatásban részesüljenek. De hol részesüljenek ily oktatásban? A gyermekek járjanak a szülőkkel együtt a gyülekezetbe és vegyenek részt az Isten igéje igazságának tanulmányozásában. Ez az a szabály, amelyet Jehova előképes népe vezetésére ismertetett, s még most is ugyanez a szabály kell érvénybenlegyen. A hűség és engedelmesség szövetségének ismertetésekor, amely szövetséget Mózes Jehova utasítására a Moáb mezején összegyűlt Izráelnek be kellett jelentsen, a szülőknek meg volt parancsolva, hogy gyermekeiket hozzák magukkal — s ezt meg is tették és a gyermekeknek megparancsoltatott, hogy a kiadottparancsokat, csendben hallgassák végig s abból a lehető legtöbbet tanuljanak. Lehetséges, hogy ez a gyermekeknek kissé nehezükre esett; mindazáltal ez számukra megfelelő, helyes iskolázás volt, mert Isten így intézkedett. Amit a gyermekek egy ily gyülekezeten nem tudnak megérteni, azt megkérdezhetik szüleiktől, és otthon további oktatásban részesülhetnek. Mózes Jehova parancsának engedelmeskedve, összegyűjtötte a minden korban lévő embereket s azután így szólt hozzájuk: „Ti e napon mindnyájan Jehova előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia; a ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, aki táborodban van, sőt favágóid és víz merítőid is.“ — Mózes V. 29:10, 11.
13 Miután az izraeliták Józsué vezetése alatt Kanaánba értek, megint összegyűjtettek, hogy a Mózes által a Moáb mezején kihirdetett szövetség áldásainak és átkainak a felolvasását végig hallgassák. Mivel Józsué ott úgy a gyermekeket, mint a felnőtteket összegyüjtötte a szövetség rendelkezéseinek a meghallgatására, ez meggyőzően bizonyítja, hogy Isten helyeselte a gyermekek jelenlétét. A gyermekek nem lettek félre küldve, hogy ott valaki másként tanítsa őket; hanem mivel a szüleikkel voltak, hallgatták a fontos üzenetet, amint írva van: „Azután pedig felolvasta a törvénynek minden igéjét, az áldást és az átkot, mind úgy, amint meg
van írva a törvény könyvében. Nem volt egy ige sem azok közül, amelyeket Mózes parancsolt, amelyet fel nem olvasott volna Józsué az Izrael egész gyülekezete előtt, még az asszonyok, gyermekek (kisdedek; Paralellbiblia]. jövevények előtt is, akik közöttük jártak,“ — Józsué 8:34, 35.
14
Milyen kifogást emelnek az ellen, hogy a gyermekek a felnőttekkel együtt ülnek a gyülekezetben, hogy ott tanításban részesüljenek? Erre a gyermekek elkülönített tanítása erős támogatói mintegy így szólnak: „Szükséges, hogy a gyermekek és fiatalok elkülönítve gyülekezzenek és saját, külön tanulmányuk legyen,amelyet egy alkalmas tanító vezet, mert az ő gondolkozásuk még nem érett meg eléggé ahhoz, hogy az idősebbekhez csatlakozhassanak s velük egyazon tanulmányi gyülekezetben üljenek és tanuljanak. Őket valami könnyebb tanulmánnyal kell szórakoztatni annál ami a felnőtt íráskutatóktól megköveteltetik." Az idősebb felnőttek és a fiatalabbak vagy ifjúság közötti választó vonal általában 12 és 16 év között lett megállapítva, míg a fiatalabb gyermekeket elemistáknak tekintik, akiknek szükségük van, hogy az ovódában vagy egész egyszerű nyelvezettel taníttassanak. Az ily következtetés nem írásszerint való és az ésszerűség semmiképpen se támogatja.
15 A gyermek Jézust szülei már 12 éves korában felvitték Jeruzsálembe a templomi szolgálatra, ami természetesen Jehova akaratával összhangban történt. Ott találták meg a fiatal Jézust "a doktorok között ülve amint hallgatta és kérdezgette őket", amely kérdésekre azok nem tudtak feleletet adni. "És mindnyájan, akik őt hallgatták, elálmélkodtak az ő értelmén és feleletein." (Luk. 2:41-50) Természetesen erre azt mondják, hogy Jézus tökéletes gyerek volt tökéletes értelemmel; mindazáltal ebből nem kell azt következtetni, hogy más gyermekek ebben a korban nem tudnak megtanulni valamit, ha a felnőttek tanulmányozásán részt vesznek. Arra kell gondolnunk, hogy sok szülő gyermek ésszel bír és kevesebb képességük van az igazság felfogására, mint a kisgyermekeknek. Manapság a kor nem mérvadó annak megállapításánál, hogy egy teremtmény a neki mondottakat képes felfogni vagy sem. Mindezektől eltekintve, a szentírásban lefektetett irányvonalakhoz kell tartanunk magunkat, ahelyett, hogy egy más módszert találnánk ki, azt elfogadnuk és követnük. E világ bölcsessége bolondság Isten előtt, s akik oly bölcseknek tartják magukat, hogy egy módszert kell kitaláljanak a gyermekek tanítására, ellentétben azzal, amelyet Isten mutatott, ezáltal azt mutatják, hogy nem értették meg kellőképpen a Teremtőhöz való viszonyukat.
16
Amely gyermekeket most a szülők rendszeresen magukkal visznek a tanulmányi gyülekezetben, gyakran meglepik a felnőtteket is az igazság gyors felfogásával. A gyermekek gyakran kérdéseket tesznek fel és értelmesebb feleleteket adnak, mint sokan azok közül, akikről feltételeznük, hogy érett korúak és értelmesek. Ha valaki ahhoz ragaszkodik, hogy a 12 és 16 év közötti egyéneknek elkülönített tanulmányuk kell legyen, az olyan aláértékeli az ily korú fiatalok értelmi és felfogó képességét. Még a 12 éves és fiatalabb gyermekeket sem szabad igen fiataloknak tekinteni ahhoz, hogy rendszeresen résztvehessenek szüleikkel a tanulmányi- és szolgálati gyülekezeteken. Miképpen tanulhatnának oly jól, mint a felnőttekkel együtt? Egy hatéves gyermek, amelyet otthon helyesen oktatnak, sokszor világosabban megérti az ördög szervezete és Istennek Krisztus alatti országa közötti különbséget, mint a felnőttek. A kisdedeknek jó fülük van, s amidőn a tanulmányozásra kerülő dolog a gyermekek életére és boldogságára vonatkozik, nem tudjuk miért ne nyerne alkalmat, hogy a gyülekezetet látogassa, a szüleivel együtt tanulmányozzon s ott valamit Isten kegyelmes gondoskodásáról megtudjon. Ha folyamatban volna egy politikai küzdelem választás alkalmával két ellenfél között, amidőn az egyik a nép mindennemű szabadsága, jogai, békéje és boldogsága elnyomása mellett szállna síkra, a másik pedig egy jó kormányzatért, a nép helyes életmódjáért és jólétéért lépne fel, nem feltételezhetnük,hogy egy hatéves gyermek, amely a gyűlésen jelen volna és a vitát végig halgatná, fel tudná ismerni a különbséget a két férfi és akközötti különbséget, amit ezek képviselnek? A világi szülők biztosan kioktatnák gyermeküket erre vonatkozólag. Még sokkal fontosabb, hogy kioktassák gyermekeiket azok, akik Isten szolgáinak állítják magukat.Gyakran előfordul, hogy egy hatéves fiatalabb gyermek, amelyet szülei kioktattak, másoknak mintegy a következő kérdést teszi fel: Jehova párján vagy? vagy az ördög oldalán vagy?
17
Gondolsz állandóan arra, hogy melyek a nagy alapvető igazságok, amelyeket most a néppel közölni kell? Ezek a következők: Jehova Isten a Legfelségesebb, a Mindenható, aki csakis azokat részesíti áldásban, akik őt szeretik és szolgálják ; Krisztus Jézus az ember Megmentője és a világ jogos és igazságos uralkodója: az eljött Királysága az őt szeretők és szolgálók mindenikének áldást hoz és mindenki előtt bebizonyítsa, hogy Jehova az örökké bölcs és szent, az ördög ellenben Isten ellenfele és mindazok ellensége, akik igazságosan cselekszenek; akik az ördögöt szolgálják, azok meghalnak, aki ellenben Istent és Királyát szolgálja, élni fog. -A gyermekek biztosan képesek felfogni ezeket
151
az igazságokat, ha megmondjuk nekik, még csak nem is kell nekik balga gyermek nyelven mondani. Amidőn Mózes kihirdette a hűség szövetségét, a fiatalabb gyermekek, a kisdedek is ott voltak; megparancsoltatott nekik, hogy figyelmesen hallgassák meg a mondottakat, s biztosak lehetünk affelől, hogy Mózes nem használt együgyű gyermek nyelvet, amidőn ismertette a szövetség rendelkezéseit. A gyermekek ki lettek oktatva a mindenható Isten és a neki való engedelmesség szükségességéről; és nem csak ezt: arról is ki lettek oktatva, hogy a testi szülőknek is engedelmeskedniük kell, akik a jelképben Istent, a mindenható Atyát képviselik. Miért kellene egy mellék valamit vagy vasárnapi iskolát szervezni a kiskorúaknak, hogy egy egyszerű, a bibliai dolgokban teljesen járatlan asszonyi személy oktassa és tanítsa a kiskorúakat? Annyi bizonyos, hogy ezt sem a múltban, sem pedig a jelenben nem a mindenható Isten parancsára cselekedtek, hanem az ördög titkos támadása volt, amit az eszközei arra a tulajdonképpeni célra használtak fel, hogy a gyermekeket elvonják Istentől s őket a szülők iránti engedetlenségre bírják. Annyi bizonyos, hogy a vasárnapi iskola nagyobb kárt okozott a gyermekeknek, mint minden más dolog. Napjainkban, amidőn a királyság itt van és Jehoya tanúin nagy felelősség nyugszik, hogy az igazságot az Úrtól kapott megbízatás rendelkezései szerint hirdessék, megengedheti magának valamelyik e tanuk közül, hogy a mindenható Isten ellensége által mutatott példát kövesse? Valamilyen argutnentálásokba vagy okoskodásokba bocsátozhatnak, amelyek őket az ellenség tőrébe- s így az Istentől nyert megbízatásuk elhanyagolására vezetné? Az Úr biztosan előre tudta, hogy az „utolsó napokban", amelyekben most élünk, a fiatalok nagyon kevés tiszteletet és figyelmet tanúsítanak a szülőkkel szemben, s ezért íratta meg szolgájával a következőket: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be... szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok." (Tim. II. 3:1, 2) Ki a hibás ezért a sajnálatos állapotért? Az ördög a főhibás, ő a vallásoskodók által vezetett vasárnapi iskolákat használja fel ez állápot előidézésére. Ha a szülők maguknál tartják gyermekeiket, igazán érdeklődnek azok jóléte, iránt, szeretetet és vonzalmat tanúsítanak velük szemben és tanításukra nagyobb gondot fordítanak, akkor a gyermekek sokkal jobban figyelnének szüleikre. Ha a szülők gyermekeket hoznak a világra, azután pedig teljesen elhanyagolják a gyermekeknek az Isten igéjében való oktatását s ezek tanítását valaki másra bízzák, akkor, ne is várjanak a szülők a gyermekeiktől illő tiszteletet és engedelmességet és kijáró figyelmet. Ily viselkedés által a szülők nem csak hogy elhanyagolják gyermekeik' iránti kötelességüket, hanem az utódaik iránti kötelességük elhanyagolása által nagyon veszedelmes helyzetbe sodorják magukat.
18 Ha a „szülők „nyíltan beszélnének gyermekeikkel, azokat bizalmukba vonnák, korunk veszedelmeiről felvilágosítanák s előttük az egyedüli oltalom és biztonság helyére mutatnának, akkor a szülőknek nagyobb tekintélyük volna a gyermekeik előtt, s úgy a szülők, mint a gyermekek jobban tetszenének az Úrnak. A szülők világosítsák fel gyermekeiket arról, hogy Sátán az ember álnok ellensége és Isten nagy ellenfele, s hogy Sátán minden teremtmény elméjébe az Isten és a szülők iránti engedetlenkedés gondolatát csempészte be. Utaljanak arra, hogy a világon ismert minden gonoszság, minden nyomorúság, minden szenvedés és minden szűkség Sátántól, az ördögtől ered. Oktassák ki gyermekeiket, hogy a nagy tetőfok most elérkezett, és Isten kifejezett szándéka az, hogy rövidesen minden gonoszságot, megsemmisít, e romlás elkerülésére és a bíztonság helye megtalálására, pedig csak egyetlen lehetőség van, még pedig az, hogy Isten és Krisztus Jézus, a Király mellett foglaljanak állást. Véssék gyermekeik elméjébe, hogy mindazok, akik Istennek engedelmeskednek és akaratát cselekszik, a világra szakadó nagy nyomorúság alatt oltalomban részesülnek. Valóban volna olyan gyámoltalan apa vagy anya, aki nem volna
képes megértetni gyermekeivel e nagy alapigazságokat? Bizonyára nincs, ha egyáltalán szereti gyermekeit. Az apa és anya világosítsa fel gyermekeit, hogy most nagyon veszélyes időben élünk, hogy a gyermekek és szülők össze kell tartsanak, egymásnak segíteniük- és gondosan tartózkodniuk kell a világ útjától, amely a kétségbeesésbe és romlásba vezet. Meg kell mutatni nekik, hogy egyedül az Úr útja vezet békéhez, boldogsághoz és élethez.
19
Most oly időben élünk, amidőn az ellenség álnok támadásokat intéz Isten hű népe ellen, s ez az oka, hogy az Isten és a Király oldalán állókra szenvedések jönnek és szükségük van az Úrhoz fordulniok oltalomért. A felszenteltek gyermekei részt vesznek szüleikkel az ily szenvedésekben, s a szülők világosítsák fel a gyermekeiket helyesen e kérdésekben, hogy képesek legyenek megérteni e támadások igazi okát. A gyermek elméjét arra kell irányítani, hogy az igazságosságot kövesse és Isten és Krisztus ábrázatát keresse. Ily módon vesznek részt a szülők és gyermekek közösen az igazságért való szenvedésben és abban a kiváltságban is, hogy az Úr gondviselésében és oltalmában részesülhetnek.
20
Ez világosan elő lett árnyékolva azon eseményekkel, amelyek a Moábiták, Ammoníték és a Seir hegyén lakozok seregeinek Isten szövetséges népe ellen intézett közös támadása alkalmával lejátszódtak, amely nép azok előképéül szolgált, akik ma Jehova és felkent Királya oldalán állanak. A szövetséges ellenségek az ördög mostani szervezetét árnyékolta elő, amely szervezet a vallás, kereskedelem és politika három eleméből áll, s ez az ördögi szervezet most Isten népe ellen vonul, miként az előképben felvonult Jeruzsálem ellen. E nagy krízis idején Josafát összehívta a nemzetgyűlést a templomnál, hogy közösen Jehovához forduljanak szabadulásért és nagy neve igazolásáért. Az ellenképben a helyzet most ugyan olyan. Figyeljük meg a következő tényeket: Az előkép e krízisében a gyermekek a szüleikkel voltak, amint írva van: "És a Júdabeliek mindnyájan Jehova előtt állottak, gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal egyetemben." (Krónika II. 20:13) Akkor Josafát mindenki jelenlétében imádkozott Jehovához oltalomért és szabadulásért. (Krónika II. 20:5-12) Ez alkalmat nyujtott a szülőknek, hogy megmagyarázzák gyermekeiknek az ott történteket, s biztosak lehetünk abban, hogy a gyermekek felfogták annak jelentőségét és megértették, hogy egy nagy ellenség megtámadta őket, s azután tudták, hogy a mindenható Isten szabadította meg őket. Egy gyermek meg képes érteni ennyit, ha egyáltalán valami kis felfogása van. A szülők és gyermekek kétségkívül még sokáig beszéltek otthon e nagy krízisről és az Úr csodálatos szabadításáról. Azt is vegyük figyelembe, hogy e válságos órákban a felnőtt énekesek egy választott kórusa lett Izrael élire állítva. Azok az énekesek kiküldettek az ellenség elé, és énekelték Jehova dicsőségét. Az izraeliták egész gyülekezete, a férfiak asszonyok és gyermekek a kirendelt énekesek után haladtak, hallgatták az éneket és szemlélték Jehova hatalmának az ellenségen való megnyilatkozását. Szerezzenek a szülők értelmet, figyeljenek az Úr útjára és gyermekeiket vigyék magukkal, amidőn hadba vonulnak! A Jehova Istenhez ragaszkodó szülők most házról-házra járnak és éneklik Jehova és a Király dicsőségét, mialatt az egyesült ellenség ellenük tör. Amidőn ezt a szolgálatot Jehova parancsai szerint végzik, vigyék magukkal gyermekeiket és nyújtsanak részt nekik e szolgálatban. Esetleg a gramofonnal tehetnek bizonyságot, vagy az üzenetnek nyomtatott formában való terjesztésével. Gyakran előfordul, hogy a gyermekek a felnőtteknél is eredményesebb bizonyságot tesznek, s így részük van Jehova és felkent Királya dicsőitésében.
21 A 8. zsoltár 3. versében kicsinybeni beteljesedésekor Krisztus Jézus ünnepélyesen bevonult Jeruzsálemben és felajánlotta magát királynak. A jóakaratú emberek egy nagy sokasága nyilvánította ki ott a Király melletti állásfoglalását, s a Királynak való hodolatban a gyermekek is részt vettek: "Afőpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, amelyeket cselekedett, és a
152
gyermekeket, akik kiáltottak a templomban és ezt mondták: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedtek, és mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsősséget?“ (Máté: 21:l5, 16) Akkor az Úr oldalán állók mindannyian együtt voltak, s most is összhangban kell legyenek mindazok, akik az Úr oldalán állanak s nem szabad zavar legyen közöttük. Értessétek meg a gyermekekkel, hogy ők az Úr szervezetének egy részét képezik, amely szervezet a Királyt hódolattal fogadja és az ellenség ellen vonul.
22 Most Jehova kisdedei azok, akik az Isten oltalmától, megtartásától és tanításától vannak függővé téve, s ezek örömmel éneklik az ő dícséretét és hirdetik a dicsőség Királyát. (Luk. 10:21) Ebben a szövegben a kisdedek azokat jelentik korra való tekintet nélkül, akik a tanításra vágynak. Ha tehát azt látjuk, hogy annak a jövendölésnek a kicsinybeni beteljesedésekor a fiatalabb gyermekek abban a kiváltságban részesültek, hogy a felnőttekhez csatlakozhattak s velük részt vehettek az ünnepségekben, akkor bizonyára most is lehetőséget kell találni arra, hogy a gyermekek annak nagyobb teljesülésében is a nagyokkal együtt részesülhessenek. Tehát részt vehetnek Jehova üzenetének a házankénti hirdetésében, illetve a Király szolgálatában is. Tegyétek a kisdedeket társaitokká és vigyétek magatokkal őket, amidőn "a szellem kardjával az ellenség ellen hadba vonultok! Ha valaki másra bízzátok őket, elveszítik a szülők iránti tiszteletet és bizodalmat, nem nyerik el az Úrtól számukra fenntartott áldásokat, s a szülők is nélkülözni fogják azokat az áldásokat, amelyek az Isten akarata iránti teljes ragaszkodással járnak.
23
Egyeseknél felvetődik a kérdés, hogy ki kell tanítsa a gyermeket oly esetben, ahol a szülök különváltan élnek, mivel a szülők egyike az Úrhoz ragaszkodik, a másik pedig nem. Néha előfordul, hogy a szülök egyike az igazság ismeretére jut és később elválik a másiktól az írással összhangban. E szülőknek van egy gyermekük, s a királyság ellen lévő tag tartja meg magának a gyermek feletti felügyeletet. Mit tegyen ily esetben a szülői pár másik tagja a gyermekért? Erre azt feleljük; hogy mindenkinek első és legfőbb kötelessége, hogy Jehovának és országának szolgáljon. Ha a szülői párnak az a tagja, amely Isten és az ő országa ellensége, a gyermeket magánál tartja, akkor ő a felelős a gyermekért, míg az a rész, amelynek a gyermekért való gondoskodást s a vele való érintkezést megtagadták, nem felelős érte. Ha azonban az utóbbi felszentelt és alkalma nyílik a gyermeket időnként tanítani, akkor kötelessége ezt megtenni.
Nem felszenteltek
24
Általában azokban a csoportokban, ahol a gyermekeket elkülönítik és a felnőttektől tanulnak, az ily csoport vagy annak tagjai nem mutatnak oly előmenetelt az Úr szellemében és szolgálatában, amint annak lenni kellene. Egy másik tény bizonyos: hogy az Úr sohase áldott meg oly irodalmat, amelyet különösen a gyermekeknek a Bibliában való oktatására írtak és adtak ki. Egyetlen teremtmény sem lett felhatalmazva, hogy az Úr igéje feltárásának a módját megváltoztassa; s mily feljogosítás alapján akar akkor férfi vagy asszony egy a Bibliáról szóló magyarázatot a gyermekek számára kiadni s azt az ifjúság tanítására felhasználni? Elvitathatatlan tény marad, hogy minden e célra kiadott ily fajta irodalom inkább a világi kifejezésmódhoz alkalmazkodik, mint a Bibliában való tényleges oktatáshoz. Az igazságot tehát oly egyszerű nyelvezetben kell nyilvánosságra hozni, hogy azt mindenki megérthesse. Az írók vagy kiadók által használt dagályos kifejezések és sok mellékkörülmények, hogy a bölcsesség látszatát keltsék, csak zavart okoznak s elmulasztják a szülőknek és gyermekeknek a helyes gondolatokat közvetíteni. A hirdetés oly módszerének az alkalmazása, mint amilyen a kisgyermek nyelvezet a bibliai oktatással kapcsolatban, egyáltalán nem helyes.
25
Mit tegyen Isten népének egy csoportja a nem felszenteltek gyermekei érdekében, ha az ily gyermekek szentirati oktatásban kívánnak részesülni? Ha oly szülők, akik nem szentelték magukat az Úrnak, gyermekeiket a felszentelteknek felajánlják oktatás végett, vagy ha ily gyermekek a felszenteltek csoportjához jönnek és az igazságot keresik, nem szabad őket elutasítani, hanem meg kell engedni nekik, hogy a felszenteltek gyermekeivel és azok idősebb hozzátartozóival együtt a gyülekezetben jelen legyenek és képességük szerint tanuljanak. Gondoskodni kell arról, hogy a gyermekek csendben maradjanak, s ha oly kérdéseket tesznek fel, amelyek az éppen tanulmány tárgyát képező dolgokra vonatkoznak, a tanulmány vezető adja meg a feleletet arra egyszerű és világos szavakkal. Jézus éppen így cselekedett. Ahelyett hogy a fentebb idézett szöveg, amelyben Jézus a gyermekekről beszél, a gyermekek elkülönített privát oktatását támogatná, annak éppen az ellenkezője igaz. Amidőn Jézus azt mondta, hogy "hagyjátok a gyermekeket és ne akadájozzátok meg, hogy hozzám jöjjenek", ezalatt kétségkívül azt értette, hogy mindenkit barátságosan és kiméletesen kell kezelni, akik hozzá vagy teste tagjaihoz fordulnak az igazságban való oktatásért, s nekik segítséget kell nyujtani. A kisdedek annakidején Jézushoz fordultak oly dolgokban, amit hallottak és tapasztaltak; s amidőn őket a felnőttek közül egyesek elakarták távolítani az Úrtól, mondotta ő mintegy a következőket: "Ne akadályozátok őket hozzám jönni. A mennyek királysága azoké, akik engem keresnek." Így ma is ez kell legyen a helyzet. Ha egy gyermek az Úrhoz vagy az Úr népéhez vonzódik, ez nyilván Isten kegyelme által történik, s az ilyet Isten abban a kegyelemben is részesíti, hogy az igazságot megérthesse. Ki meri azt állítani, hogy Isten nem ily módon vonza a gyermekeket az Úrhoz? Jézus így szólt: „Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, aki elküldött engem." (János 6:44) Isten a nemfelszenteltek gyermekeit éppen úgy a felkenteihez — s ezek által Jézushoz — vonhatja, mint a felnőtteket, s ha az ily gyermekek érdeklődnek, más „idegenekhez" hasonlóan fogadni s a felnőttekkel együtt oktatni kell őket.
26 Egy a gyermekek számára elkülönített tanulmányi gyülekezet hive, aki mindenáron azon van, hogy ezt tovább kell folytatni, írt a Wateh Tower-nek és állásfoglalásának támogatására Jézus fenti szavait idézte. De ebben nyilvánvalóan téved. Jézus szavai egyáltalán nem támogatnak egy ily következtetést, hanem éppen annak ellenkezőjét bizonyítják. Ha Jézus támogatta volna a gyermekek elkülönített és privát tanítását, akkor szólott volna róla tanítványainak. Nem utasította őket, hogy azokat a kisdedeket egy másik helységbe vigyék s ott őket a szükséges oktatásban részesítsék. Ehelyett Jézus a kezeit a kisdedekre helyezte, miáltall az értük való érdeklődését fejezte ki, s aztán tovább ment. Úgy ma is, ha a nemfelszenteltek gyermekei a felkent templom-sereghez jönnek és az Urat keresik, akkor ne riasszátok vissza őket, hanem legyetek segítségükre a gyermekeknek azzal, amivel felkenteit az Úr ellátta, hívjátok meg őket a felnőttek gyülekezetébe és értessétek meg velük, hogy csak egy üzenet létezik mindenki számára, a korra, színre vagy az előbbi állapotra való tekintet nélkül. Ha a gyermekek az ily gyülekezetekben nekik tetsző dolgokat hallanak, amidőn haza mennek biztosan elmondják a nem felszentelt szüleiknek, hogy nagyon jó dolgokat, halottak, s ez a helyesen gondolkozó szülőkre jó hatást gyakorol.
27
A fentemlített felszentelt, aki levelében határozottan síkraszáll a gyermekek számára való elkülönített bibliatanulmányozás mellett, további bizonyítékát a következő szavakban írja le: „Valóban részvétet keltő volt a kisdedek kérését hallgatni, amelyek mintegy így szóltak: ,Szüleim maguk is hozzám hasonlóan újoncok az igazságban, csak kezdők, s mi odahaza látszólag semmit sem vagyunk képesek tanulmányozni.' Egy másik így szólt: ,az anyám egész nap dolgozik és este oly fáradt, hogy engem nem képes tanítani, apánk pedig nincsen,
153
meghalt.' Egy másik ezt mondta: ’Én nem tudok nagy hasznot huzni a nagyok tanulmányozásából, mert nekünk gyermekeknek sohase nyújtanak alkalmat, hogy kérdést tehessünk fel; nagyon sokan vannak az idősebbek, akik állandóan beszélnek. Ha valaki az Úr gyermekei közül vezetné a mi tanulmányunkat, miért ne lehetne nekünk saját külön tanulmányunk?' "
28 A következőkben adjuk meg a választ sorba az argumentumokra és kifogásokra: Megjegyezzük, hogy bizonyára képes minden szülő a gyermekeit ily ismeretben részesíteni, ha maga egyáltalán tisztában van az igazsággal; hogy az Istennek szentelt apák vagy anyák sohasem szabad megengedjék, hogy megakadályozzák vagy feltartóztassák a gyermekeik oktatásában; hogy gondoskodniuk kell róla, hogy ne legyenek annyira fárádtak vagy álmosak, hogy ne lennének képesek bizonyságot tenni Isten kegyelmes intézkedéseiről azok előtt, akik őt szeretik. Ha nem áll rendelkezésükre más
idő e célra, legalább az étkezés ideje alatt mondjanak alkalmas szavakat Jehováról, a Királyról és a királyságról mint a biztonság és menekülés egyetlen helyéről. Amit a szülők tanultak, megbeszélhetik gyermekeikkel s együttesen törekedjenek további ismeretre. Ha az apa és anya valóban megértették az Isten országa nagy jelentőségét, gondoskodnak róla, hogy naponta bizonyos időt gyermekeik oktatására fordítsanak, s ha elérkezik a tanulmányozás ideje, magukkal viszik gyermekeiket is arra. A gyermekek kifogása, hogy „nagyon sok felnőtt állandóan beszél", sokszor helytálló. Egyesek a tanulmányi gyülekezeteken résztvevő felnőttek közül nagyon szívesen beszélnek, hogy bemutassák, mennyit tudnak beszélni, mialatt sokat csevegnek anélkül, hogy „valóban kifejeznének valamit. Ez egy a tündöklésre való önző vágyra vall, nem pedig, hogy másokkal jót cselekedjék és az Úrnak dicsőséget adjon. Az Isten és a királysága iránti szeretet arra kellene indítsa, hogy minden jelenlévőt figyelembe vegyen és úgy viselkedjék, hogy az mindenkinek — tehát a gyermekeinek is — javára szolgáljon és minden eljárását úgy alkalmazza, hogy azáltal Isten és igéje legyen kiemelve, nem pedig teremtmények.
29 Ami pedig egy elkülönített, „egy idősebb gyermek által vezetett tanulmányozás gondolatát illeti, felvetődik a kérdés, hogy létesíteni kellene olyat vagy sem? Ilyesminek a megszervezése nincs megkövetelve Isten felkent népének a csoportjaitól. Ezek megbízatása nem tartalmaz ilyírányú rendelkezést. Ha a csoport egy bizottsága vagy maga a csoport ily intézkedést eszközölne, az teljesen ellentétben volna a felszentelteknek adott megbízatás rendelkezéseivel és az egyöntetű szentirati kijelentésekkel. Ha azonban néhány fiatalembernek az volna a kívánsága, hogy bizonyos időközönként és helyen összejöjjenek az Isten Igéje, feltett szándéka és királysága magyarázatának a tanulmányozására, senkise akadályozza meg őket ebben. Ez sokkal hasznosabb volna számukra, mintha valamely balga társadalmi alkalmakkor összejönnének, mint azt a vasárnapi iskolánál bevezették és gyakorolják. Mindazáltal ennél fennforog a nehézség: Ezek a gyermekek vagy fiatal emberek Isten Igéjének a tanulmányozásával foglalkoznak? És képes valaki arra közülük, hogy az oktatást vezesse? Ha ez az összejövetel csupán ürügy volna ahhoz, hogy összejöjjenek és együtt néhány „víg órát" töltsenek. Ily esetben sokkal jobb az ily összejöveteleket nélkülözni. Ha egy személy a korra való tekintet nélkül magát Istennek szentelte s megbízatást kapott az Úr szolgálatára, e megbízatásnak a Szentírásban lefektetett rendelkezéseit kell kövesse. Ha tehát e fiatal emberek valamelyike képesítve van a tanulmányi gyülekezet vezetésére, akkor a tanulmányozásnál és az Úr munkájában a felnőttekkel van a helye. Az Úrtól adott megbízatás nem hatalmaz fel sem egy ilyet, sem pedig egy csoportot arra, hogy az ifjúság számára elkülönített, tanulmányt létesítsen és azt ürügyül használja az Úrtól kapott megbízatás rendelkezéseinek az elhanyagolására. Ha az ifjúság ilyen tanulmányozásán ugyanazok az iratok vannak tanulmányozva, mint a felnőttek össze-
jövetelein, miért van szükség elkülönített összejövetelre? Ha a gyülekezeti tanulmányozáson résztvevők száma igen nagy ahhoz, hogy a tanulmányozáshoz, mindenkinek alkalma volna részt venni abban, akkor osszátok fel a csoportot és vezessetek be két vagy három tanulmányi osztályt különböző helyeken, hogy mindenkinek alkalma legyen azon részt venni. Az ily felosztás nem szakadás, és mindezeket a tanulmányokat olyan vezesse, aki erre a Szentírás értelmében alkalmas.
30
Ne törekedjenek arra a felkentek, hogy a felszentelt szülők gyermekeit meglátogassák s őket, az igazsághoz és Isten királyságába vezessék? Az Úr nem adott ily utasítást. A népének adott megbízása abban áll, hogy 'a királyságnak ezt az evangéliumát minden népnek bizonyságul hirdesse'; s ebben semmi sincs a világi emberek megtérítésére vonatkozólag. Ha a felnemszentelt szülők gyermekei keresik az igazságot, a felszenteltek legyenek természetesen segítségükre annak megtalálásában; mindazáltal a felkentek nincsenek megbízva, hogy csak gyermekeket keressenek ki s velük az igazságot megismertessék. Amint azt fentebb emlitettük, tartsanak együtt a felnőttek a gyermekekkel. Az Úr megparancsolja tanúinak „Menj át a városon ... és jegyezz egy jegyet az emberek homlokára [megkülömböztetésére azoknak], akik sírnak és sóhajtoznak." (Ezékiel 9:4) Néha előfordul, hogy nagyon fiatal gyermekek felismerik a vallásoskodók közötti utálatosságot, s ezek sohajtoznak és valami jobb után kiáltanak. Fiatal eszük gyakran érettebb, mint sok olyannak, aki évszerint felnőttnek számit, s ezek sokkal jobban értékelik az igazságot és igazságosságot, mint amazok. Azért kell hirdetni az igazságot mindenkinek korra való tekintet, nélkül, akinek füle van a királyság üzenetének a meghallgatására. Ha egy családban egyszerre hirdettetik az igazság felnőtteknek és gyermekeknek, akkor mindeniknek alkalma van az igazság meghallgatására, s gyakran a gyermekek gyorsabban megértik a Szentírás igazságait, mint a felnőttek. Gyakran meghallgatja és elolvassa a gyermek a királyság üzenetét tartalmazó irodalmat s gyorsan megérti az igazságot, s kétségkívül megnyerte az ilyen a „jegyet" a homlokára a korára való tekintet nélkül. Más gyermekek ellenben nem veszik figyelembe azt, amit az Úrról és királyságáról hallanak. Egyesek szívesen fogadják az igazság ismeretét vagy jelét a homlokukra vagy elméjükbe, mások ellenben teljesen elfordulnak attól. Hogy vannak oly kiskorú gyermekek, akiknek alkalmuk van a hallásra, de nem fogadják be a Jehovára, a Királyára és királyságára vonatkozó tanítást vagy oktatást, világosan kitűnik a Szentírásból. Ezekre vonatkozólag tehát nem lehet felelőssé tenni Jehova tanúit, akiket a gyolcsba öltözött és irószerszámos férfi árnyékolt elő, azért mert az ily gyermekek elmulasztanak az igazságra hallgatni. Ez világosan kitűnik Jehovának az ítéletvégrehajtójához intézett következő parancsából: „És amazoknak mondá az én hallásomra: Menjetek át a városon ő utánna és vágjátok; ne kedvezzen a ti szemetek és ne szánakozzatok: Vénet, ifjat, szüzet, gyermekeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig! de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdték azért a vén férfiakon, akik a ház előtt voltak." - Ezékiel 9:5, 6.
31 Ha a felnemszenteltek ily gyermekei elmulasztanak hasznot huzni a 'homlokon való jelből', ezért nem lehet Jehova tanúit hibáztatni, hanem a felnemszentelt szülőket, akik elmulasztották vagy megtagadták meghallgatni az igazságot, vagy akadályozták gyermekeiket, hogy meghallgassák és figyelembe vegyék az igazság
üzenetét, amidőn nekik hirdetve volt: „Kisdedeiket szemük előtt zúzzák szét, házaikat elzsákmányolják és feleségeiket megszeplősítik." — Lásd Hoseás 14:1-et is.
32
Mindig jól teszünk, ha azt a tanítást követjük, amelyet Isten számunkra Igéjében feltár s amely azért, a biztos és tökéletes út, a számunkra. Azért ne különítsétek el a gyermekeket külön, privát tanulmányi osztályokra. Ha a gyermekek a felnőttek kíséretében a gyülekezetbe jönnek, ott rendesen viselik magukat,
154
minden időben szívesen kell látni őket a szüleikkel együtt, és vegyenek részt Isten Igéje tanulmányozásában, mindenik saját képessége szerint megérthesse az igazságot. Jehova gondoskodott arról, hogy neve és királysága mindenki előtt kellőképpen hirdetve legyen, s akinek öröme telik ennek meghallgatásában, meghallgathassa. Amiképpen csak egy Isten és egy Úr és Üdvözítő Krisztus Jézus van, szervezet is csak egy van, amely Jehova Isten és Királya szolgálatában a királyság felé halad.
Tanulmányozási rend
33
A tanulmányi gyülekezetek csak egyetlen célt szolgálnak, vagyis hogy a jelenlévőket az igazságban oktasák s így az Istent szeretők mindenikét jobban képesítsék, Jehovát a parancsai iránt engedelmességben, szellemben és igazságban imádni. Mindazokat szívesen kell látni Isten népe gyülekezeteiben, akiknek halló fülük van, még az emlékvacsorára is, hogy akik abban nem vesznek részt, felismerhessék annak okát, hogy egyesek miért vesznek részt az emlékvacsorán és mi annak jelentősége. Az nagyon fontos volt, hogy a gyermekek ki legyenek oktatva a pászka jelentőségére, és bizonyára éppen olyan fontos, hogy a gyermekek fel legyenek világosítva annak az igazságnak a jelentősége felől, hogy Krisztus Jézus a pászkabárány, aki elveszi a világ bűneit. (Mózes II. 12:26, 27; János 1:29) Isten előképes népe tagjainak meg volt parancsolva, hogy kioktassák gyermekeiket e tekintetben, s az ellenjelképes nép ugyanazon törvény és parancs alatt van. Minden_ egyes tanulmányi gyülekezetben, amelyen gyermekek és más gyermekértelműek részt vesznek, helyénvaló, ha a tanulmány vezetője a tanulmányozás bevezetőjéül röviden feltárja Isten feltett szándékát, amely most teljesedik. Erre minden tanulmányi gyülekezet kezdetén lehet két percet az ilyenek számára fordítani, s ha a tanulmányvezetö nem talál arra ellő szavakat, mintegy a következőket mondhatja vagy olvashat fel:
„Most nagy veszedelem idején élünk. Sátán, az Ördög, Isten ellenfele és az ember ellensége hozta a világra, a .„szenvedéseket, szomorúságokat és fájdalmakat, s az ő szervezetének és gonosz uralmának a vége elérkezett. A nagy válság bekövetkezett, mivel Jehova, a mindenható Isten Krisztus Jézust, felkent Királyát és a világ jogos uralkodóját a trónra ültette, aki rendet teremt ebben a nagy káoszban és áldásban részesíti mindazokat, akik Istent szellemben és igazságban imádják. Ő fogja megsemmisíteni rövidesen a gonoszt és teljesen igazolni Jehova nevét. Most az Úr az embereket az egész földön két osztályba ossza, s azért mindenki ez osztályok egyikéhez kell tartozzon. Akik az Úr oldalán állanak s néki engedelmeskednek, „juhoknak" vannak nevezve, míg mások, akik az Ördöghöz és szervezetéhez ragaszkodnak, „kecskéknek" neveztetnek. A most küszöbön álló Armageddon tanúja lesz a „kecskék megsemmisítésének. A „juhok" vagy engedelmesek az Úrban oltalmat és menedéket találnak. Minden engedelmes Jehova Isten nevének és királyságának a tanúja kell legyen. Ebben a bizonyságtevő munkában a felkentek kell átvegyék a vezetést, s mindazok, akik Istent és királyságát szeretik, ugyanazon az uton kell járjanak. Isten megparancsolta, hogy a jóakaratú embereknek éppen Armageddon előtt világraszóló bizonyságot kell tenni, hogy figyelmeztetve legyenek a közelgő eseményekre vonatkozólag, és a biztonság egyedüli helyéhez, a királysághoz menekülhessenek. Isten népének ez a gyülekezete összegyűlt itt, hogy tanulmányozza Isten igéjének egy részét s jobban képes legyen követni parancsait. Ismerje fel és értékelje mindenki :— a gyermekek is — a tanulmányi óra jelentőségét és ünnepélyességét, és szorgalmasan és figyelmesen törekedjen a lehető legnagyobb felvilágosítást szerezni, mert ez mindenkit képesít arra, hogy a Jehova iránti tisztaságát megőrizhesse és az ő országát szolgálhassa. Amit itt tanulunk, azt alkalmas időben másokkal is ismertessük, hogy Jehova neve hirdetve és a földön ismertté legyen. Tartsa mindenki figyelemben, hogy a minden-
hatón Isten, az ég és föld Teremtője, elrendelte a Királyságot, amely a föld népei egyedüli reménysége,s hogy most legnagyobb kiváltságunk, hogy meismerjük, megértsük és értékeljük az Istenhez és királyságához való viszonyunkat s nagy nevét és királyságát ismertessük. E célból kezdjük meg tehát tanulmányunkat."
34 A fentikhez hasonló szavak elmondása sokkal hasznosabb a tanulmányozás kezdetekor, mint ugyanazt az időt énekek éneklésére fordítani, amelyek gyakran oly dolgokat juttatnak kifejezésre, amelyek nincsenek összhangban az Isten országáról szóló igazsággal. Még a legkisebb gyermekek is képesek megérteni ezeket az alapigazságokat. Ha ezek a gyermekek a szülők és felnőttek által oktatásban részesülnek, sokkal nagyobb tiszteletben részesítik szüleiket és jobban megértik a mindenható Isten és az ő Királya igazi imádatának jelentőségét. Álljanak szilárdan együtt kéz a kézben mindazok, akik az Úr oldalán állanak, zárt seregként szolgáljanak, bátran álljanak ellene Sátánnak és szervezetének és ragaszkodjanak teljesen Jehovához és Királyához. "Jeruzsálem" egyike az Isten népe szervezetének vagy az azoknak adott neveknek, akik az Úr oldalán állnak. A jelen korra vonatkoznak a zsoltáros szavai: "Jeruzsálem , te szépen épült, mint a jó egybeszerkesztett város! Ahová feljárnak a nemzetségek, Jehova nemzetségei, bizonyságul Izraelnek, Jehova nevének tiszteletére. Mert ott állnak az ítélő trónok. Dávid házának trónjai. Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért! Legyenek boldogok a téged szeretők! Békesség legyen várfalaid között, csendesség palotáidban! Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled! Jehova, a mi Istenünk házáért hadd kívánhassak jót teneked!" -122. zsoltár 3-9.
Tanulmánykérdések
155
(Angol. W. 1938 május 1.)
Helyreigazítás: A folyóirat 126. oldala második oszlop 3. sorában lévő mondat helyesen így hangzik: Az Úr most kinyilatkoztatta, hogy egy ily osztály nem létezik.
Egység a cselekedetben
„Jehova Isten szelleme van én rajtam azért, mert felkent engem Jehova, hogy ... hirdessem ... Istenünk bosszúállása napját." — Ésaiás 61:1, 2.
1 JEH0VA ismertette a „hallatlan dolga" keresztülvitelére vonatkozó feltett szándékát, s úgy a Szentírás, mint a szemünk előtt lejátszódó események azt mutatják, hogy az idő elérkezett, amidőn Jehova a hallatlan dolgát végre fogja hajtani. Jehova most világosan feltárja, hogy a hallatlan dolga bekövetkezése előtt egy „szokatlan munkát" végeztet. Úgy a szokatlan munka, mint a hallatlan aktus vagy dolga a neve igazolását eredményezik, s ez kiemeli a neve igazolására vonatkozó feltett szándékát. Arra a körülményre való tekintettel, hogy a még földön időző és tökéletlen, testi szervezetben sátorozó felkentjei nagyon hajlamosak arra, hogy az Úrtól nyert kötelezettségeket és azok rendkívüli jelentőségét elfelejtsék, ismételten hangsúlyozza ezt a fontosságot Igéjében. Jehova Isten neve az, amely a teremtményei szívében az őt megillető helyet kell elfoglalja, hogy megtudják és teljesen képesek legyenek értékelni, miszerint Jehova az egyedül igaz és mindenható Isten. Isten éppenezért gyakran megismételtette prófétája, Ezékiel által e szavakat: ’És tudják meg, hogy én Jehova vagyok.'
2 Az őrtorony missziója abból áll, hogy az igazságosságot szeretőket képesítse Jehova Istent és feltett szándékát jobban megismerni és jobban felfoghassák a Legfelségesebbhez való viszonyukat és a most teljesítendő kötelességüket. Noha Az őrtorony nagyon gyakran felhívta olvasói figyelmét a Jehova tanúinak kiosztott megbízatásra s az általuk végzendő munkára, úgylátszik mégis vannak még olvasói, akiknek nehezükre esik megérteni az elvégzendő munka nagyságát, valamint az errevonatkozó kötelességüket. Valami mentség bizonyára kell legyen erre, de semmiesetre sem igazolható. Ezért az Őrtorony a maga missziójának tekinti, hogy időnként feltárja azok kötelességét, akik szövetséget kötöttek az Úr akaratának a cselekvésére, s akiket megbízott, hogy vegyenek részt a szent neve megbosszúlásában.
3 Isten népe hosszú éveken keresztül vallást űzött, mivel nem ismert mást Most azonban, mióta az Úr feltárta népe előtt, hogy a vallás éppen az az eszköz,
amelyet Sátán Isten szent nevének a gyalázására használt, nemcsak felhagynak a vallással, hanem örömük telik mások előtt rámutatni a vallás és keresztényiség közötti különbségre és arrafigyelmeztetni őket, hogy a vallás Isten és az ember ellensége, míg a Krisztus Jézus hű követése a helyes illő út. A múltban a felszenteltek abból az elméletből indultak ki, hogy a saját személyes
megmentésük a legfontosabb s a megbízatásuk abból áll, hogy magukat előkészítsék az örök megmentésre, hogy bűnnélkül bevonulhassanak az örök dicsőségbe. Az nagyon helyes, hogy a felkentekhez tartozók a szíveiket a mennyei birodalomra és annak dicsőségére kell irányítsák és nagy reménységgel és várakozással kell az örök áldások élvezése elé tekinteniük, amely áldásokban mint Krisztus Jézus örökös társai a mennyben részesülnek. Mindazáltal vannak más dolgok is, amelyeket komolyan mérlegelniük- és bizonyos kötelességek, melyeket hűen teljesíteniük kell, oly feltételek, amelyeket teljesíteniük kell még mielőtt Krisztus Jézussal az örök élet áldásaiban részesülnének.
4 Az Ésaiás jövendöléséből fentidézett szöveg azokra vonatkozik, akik a mennyei elhívásban részesültek s a szent szellemtől felkenettek. Ez a hely tehát a Krisztus testtagjaira vonatkozik, illetve a "kicsiny nyájra": s mindazok, akik a felkent maradékhoz tartoznak és a megdicsőülés napjára várnak, e szöveg szerint önmagukhoz mások előtt következőkép szólnak: "Jehova Isten szelleme van énrajtam, mert felkent engem Jehova, hogy ... hirdessem ... Istenünk bosszúállása napját." Ez az isteni megbízatás világos tevékenységet ruház azokra, akik e megbízást kapják ; s mivel ez a megbízatás Krisztus teste minden tagjának szól, teljes összhangot és egységet követel a cselekedetben. Jehova a rend igazságosság és összhang Istene, s minden az Ő szervezetében megmaradó teremtménynek figyelni kell a rendre és a becsületességre s az Úr szervezetében és Krisztus Jézus parancsnoksága alatt egyetértésben közre kell működnie. Ez órának- és Isten szövetséges népe kötelességének a fontosságát nem lehet elégé hangsúlyozni. Mindig figyelemben kell tartsuk, hogy Jehova régen kifejezésre juttatott feltett szándéka a tetőfokhoz érkezett, s hogy a teremtményei, akiknek most valami tennivalójuk van az ő munkájában, a legnagyobb felelősséggel járó áldást töltik be, nagyobb felelősséggel járó áldást , mint amilyen a földön bármikor teremtményeire lett ruházva.
5 Isten Mózes és más prófétái által megismételtette előképes népe előtt annak felsorolását, amit Isten érdekükben cselekedett. Így Isten igazi népe most is idézze ismételten fel elméjében mindazt , amit Jehova érdekükben cselekedett, amidőn Sátán világából kiválasztotta s megértette velük a királyságot és annak célját. Isten felkentjeit maga Isten választotta ki és hozta a templomba , s ez a nagy boldogságuk
