Oldal:Az-ő-nyája-rész-1-2-Gyermekek-rész-1-2-Egység-a-cselekedetben-1938.pdf/22

149

léviták a nép oktatására voltak rendelve, egyáltalán nem mentesíti a szülőket azon kötelességüktől, hogy gyermekeiket odahaza vagy máshol oktassák. Még a nagy nyilvános gyülekezetek, ahol Isten szövetséges népe összejön Isten igéjének a tanulmányozására és hallgatására, sem mentik fel a szülőket azon köteles­ségüktől, hogy gyermekeiket otthon oktassák. Ennek az isteni szabálynak vonatkoznia kell a nagy bizonyság­tevő gyülekezetekre, a csoport-bibliakutatásra és Is­ten szövetséges népe más összejöveteleire is. Sem az előképben, sem az ellenképben nem kaptak Isten fel­szentelt népe csoportjai kifejezett megbízást arra, hogy a gyermekek elkülönített oktatásáról gondoskodjanak; hanem a felnőttek és gyermekek együtt gyülekezzenek.

⁶

1935-ben nyilatkoztatta ki Jehova szeretett népe előtt, hogy a nagy sokaság egy földi osztály, amely sereget az Úr „más juhai" alkotják. Ettől az időtől kezdve az Úr népe az ellenjelképes sátoros ünnepet ün­nepli, s ezen az ünnepen az Isten igéje a nagy tanítóik, Jehova és Krisztus Jézus által soha nem tapasztalt mó­don feltárul. Ne felejtsük el, hogy az előképes sátoros ünnepen az ifjúság is jelen volt azok között, akik a nyilvános gyülekezeteken a Jehova törvényeiben való oktatásra megjelentek: „És Mózes megparancsolta né­kik, mondván: A hetedik esztendő végén, az elengedés esztendejének idején, a sátorok ünnepén: mikor eljön az egész Izrael, hogy megjelenjék Jehova előtt, a te Istened előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt: olvasd fel e törvényt az egész Izrael előtt fülük hallására. Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket és a jövevényedet, aki kapuidon belöl van, hogy hallják és tanuljanak és féljék Jehovát, a ti Iste­neteket, és tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden igéjét. És az ő fiaik is, akik nem tudják még, hallják és tanulják meg, hogy Jehovát, a ti Istenete­ket kell félni mindaddig, amíg éltek azon a földön, amelyre általkeltek a Jordánon, hogy bírjátok azt.“ (Mózes V. 31:10-13) Ezáltal nyilván példa lett mu­tatva, miszerint a gyermekek a felnőttekkel kell legye­nek, hogy meghallják az Úr tanítását, s nem kell őket egy másik, privát helyen elkülöníteni.

⁷ Hogy egy hasonló intézkedés a gyermekekre vonat­kozólag ma is összhangban van Isten akaratával, határozottan kitűnik a Szentírásból. Az Úr Jézusnak 1918-ban történt templomba jövetele óta Sión felépült és Je­hova neve színhelyévé tétetett, ahol ezt a nevet korra való tekintet nélkül tisztelni kell mindazoknak, akik az Urat szolgálni kívánják. Ez volt a változhatatlan szabály az előképes népe számára „Akkor arra a hely­re, amelyet kiválaszt Jehova, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az ő neve, oda vigyetek mindent, amit pa­rancsolok néktek: egészen égőáldozataitokat, véres ál­dozataitokat, tizedeiteket és kezeiteknek felemelt ál­dozatát, és minden megkülönböztetett fogadástokat, amelyeket fogadtok Jehovának. És örvendezzetek Je­hova, a ti Istenetek színe előtt, mind ti, mind fiaitok és leányaitok, mind szolgáitok és szolgálóleányaitok, mind a lévita, aki kapuitokon belöl lészen; mert nincs része vagy öröksége tiveletek." „Hanem Jehova, a te Iste­nednek színe előtt egyed azokat azon a helyen, amelyet kiválaszt Jehova, a te Istened: te és a te fiad, leányod, szolgád, szolgálóleányod és a lévita, aki kapuidon belöl van: és örvendezzél Jehova, a te Istened színe előtt mindenben, amire kezedet veted." „Vigyázz és hallgasd meg mindezeket az igéket, amelyeket én parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod, néked és gyermekeidnek utánnad mind örökké; mivelhogy azt cselekszed, ami jó és igaz Jehova, a te Istened szemei előtt." (Mózes V. 12:11, 12, 18, 28) A gyermekeknek lehetővé kell tenni, hogy részt vehessenek szüleikkel az öröm és áldás alkalmaiban. A gyermekek nyilván kérdéseket tesznek fel e dolgok jelentősége felől, s őket ki kell oktatni.

⁸

" De mi a helyzet a jonadábok, illetve azok gyermekeivel, akik a nagy sokaságot alkotják? E gyermeke­ket nem kellene a maradék külön és privát oktassa? A jonadábok által követendő szabály szükségszerűen ugyanazok kell legyenek, amelyekhez a felkenteknek

is alkalmazkodniuk kell. A gyermekekkel rendelkező jonadábok szintén felelőssé tétetnek gyermekeiknek az Isten igéjére vonatkozó dolgok házi oktatásában: hogy az Úr ezt helyesli, mutatják azok a szavak, ame­lyeket Jehova Jonadáb leszármazottaihoz intézett. Azok a fiak azt a tanítást vették irányvonalnak, amelyet atyjuktól, Jonadábtól nyertek. Jehova kipróbálta őket affelől, hogy milyen oktatásban részesültek szüleiktől, s ezért van megírva a Szentírásban: „És felelének: Nem iszunk bort, mert Jonadáb, Rékáb fia, a mi atyánk pa­rancsolta nekünk, mondván: Ne igyatok ti bort soha, se a ti fiaitok. Se házat ne építsetek, se vetést ne ves­setek, se szőlőt ne ültessetek, se ne tartsatok; hanem sátorokban lakjatok teljes életetekben, hogy sok ideig éljetek e földnek színén, amelyben ti jövevények vagy­tok. És hallgattunk Jonadábnak, a Rékáb fiának, a mi atyánknak szavára mindabban, amiket parancsolt nékünk, hogy teljes életünkben bort ne igyunk mi, a mi feleségeink, fiaink és leányaink, se házakat ne építsünk, hogy azokban lakjunk, se szőlőnk, se mezőnk, se vetésünk ne legyen nékünk, hanem lakozzunk sátorok­ban. Hallgattunk azért és a szerint cselekedtünk, amint nékünk Jonadáb, a mi atyánk megparancsolta." — Jeremiás 35 :6—10.

⁹ Jehova helyeselte azt, amit az atya a gyermekeknek tanított és az atyjuk iránti viselkedésüket, s azért az ily oktatás feletti elismerését a következő szavakkal fejezte ki: „A Rékábiták házának pedig monda Jeremiás: Ezt. mondja a Seregek Jehovája, az Izrael Istene: Mi­velhogy hallgattatok Jonadábnak, a ti atyátoknak, parancsolatjára, és megtartottátok minden parancsolatját, és úgy cselekedtetek, amint meghagyta volt néktek: Azért ezt mondja a Seregek Jehovája, az Izrael Iste­ne: Nem fogyatkozik el Jonadábnak, a Rékáb fiának maradéka, aki előttem álljon mindenkor." — Jeremiás 35:18, 19.

¹⁰ Jehovának ez emberek iránti elismerése és ezek megáldása előárnyékolta a Jonadábok és gyermekeik megáldását, azok megáldását, akik most oktatásban ré­szesülnek és engedelmeskednek s azért Armageddonkor megoltalmaztatnak. Miért kísérelné meg valaki magára venni azt a kötelességet, amelyet Isten a szülőkre ruházott, különösen, ha Isten nem parancsolta meg fel­kent szolgáinak ily kötelesség átvételét?

¹¹

A szülők hű engedelmessége és Istennek a gyerme­keikre vonatkozó előírt szabályai pontos megtartása, jóltevőleg hathat a gyermekekre. Míg a gyermek eléri a személyes felelősség korát, a gyermek oktatásának a kötelessége a házaspár felszentelt tagján nyugszik, az apa vagy anya helyes eljárását az ily kötelesség teljesí­tésében Isten az ily felszentelt szülők gyermekeinek a javára fordítja, s az apostol következő szavai világosan erre mutatnak „Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztá­talanok volnának, most pedig szentek." (Kor. I. 7:14) Mivel ez a szabály a felkent szülők felelőtlen gyerme­keire vonatkozólag, amely szülők az Úr parancsai sze­rint oktatják gyermekeiket a szellemi dolgokban, az Úr bizonyára megoltalmazza a „szent gyermekeket szü­leikkel együtt Armageddonkor. (Sofóniás 2:3) Az Úr­nak ezen ígérete szerint, az Úr Armageddonkor kegyelmesen gondol a Jonadábok gyermekeire, akik szüleiktől oktatásban részesültek, mivel a szülők követték az Úr utasításait és szorgalmasan közölték Igéjét gyermekeik­kel. A Jonadábokra vonatkozó szabályok ugyanazok kell legyenek, mint a felkentekre vonatkozóak, s a fel­kentek hűen engedelmeskednek az Úrnak a gyermekeik­re vonatkozólag. Ez azt mutatná, hogy a Jonadábok, akik bele egyeztek Isten akaratának a cselekvésébe, szintén felelősek gyermekeiknek a Szentírásban való oktatásáért. Ha tehát elmulasztják a gyermekeiknek az Úr parancsai szerinti helyes oktatását azok, akik magu­kat Isten akarata cselekvésére szentelték — legyenek azok felkentek vagy Jonadábok —, akkor az ilyenek kötelességüket mulasztják el, s azért viselniük kell a felelősséget. A mások gyermekeire vonatkozó e felelős-