A lap korrektúrázva van
Gyermekek
II. rész
„Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyek országa" — Máté 19:14.
1
JEHOVA ISTEN a nagy tanító, s ő a gyermekeit szeretett Fia, Krisztus Jézus által tanítja. Eszerint tehát Isten és Krisztus Jézus a mi tanítóink. Most azért minden élőnek tudnia és követnie kell a következőket: A mindenható Isten, az egyedül Felséges mindenek felett, az ég és föld Teremtője és minden jó és tökéletes adomány adományozója az Úr, akinek neve Jehova. (83. zsoltár 19) Krisztus Jézus az ember megváltója és megmentője és a világ jogos uralkodója vagy Királya, s az ő királysága az egyedüli reménység az emberiség számára; Jehova neve mindenek felett felséges s most minden teremtmény elméjében igazoltatnia kell és a legfőbb helyet kell elfoglalnia. Ezek az egyszerű, életbevágón fontos igazságok igen komplikáltak ahhoz, hogy a gyermekeknek taníthassuk és azok megérthessék? Bizonyára nem! Meg van ígérve, hogy az Úr a hozzáfordulókat semmiképpen nem utasítja el.A gyermekek már egész fiatalon képesek megérteni egy egyszerű beszéd értelmét. A szülők kioktathatják őket, és értelmes szülők nem használják a kisgyermekek nyelvét gyermekük oktatására, hanem egyszerűen és világosan feltárják előttük a dolgokat, amelyeket meg akarnak értetni velük. Már attól az időtől kezdve, hogy a kis gyermek beszélni kezd, elmondják neki a szülők azt, amiről azt akarják, hogy tudja. Miért ne beszélnének a gyermeknek Jehováról, Krisztus Jézusról, a Királyról és királyságáról oly dolgokat, amiket a gyermek képes felfogni? Ezek a legfontosabb igazságok, amelyeket a gyermekkel meg lehet értetni, s ezt a saját érdekében sohase volna szabad elhanyagolni. Egy apának vagy anyának az a kifogása, hogy nincs képessége a gyermekei oktatására tehát nem helytálló. Isten hű szolgája, aki gyermekével megértethet valamit, nem mulasztja el vele az Istenről és királyságáról szóló igazságokat közölni. A felséges Atya utasítását és példáját követi, aki kioktatja hű és engedelmes gyermekeit és így szól: „Hallgasd, fiam, a te atyád tanítását, és a te anyád oktatását el ne hagyd." (Példab. 1:8) Amint a Szentírás mutatja, Krisztus Jézus így szól Isten gyermekeihez: „Halljátok meg, fiaim, atyátok tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására! Mert jó tanítást adok néktek: az én tanításomat el ne hagyjátok. Mert az atyám fia voltam, gyenge és egyetlen az anyám előtt. És tanított engem és így szólt hozzám: szíved tartsa meg beszédemet; figyeld meg parancsolataimat és élj!" — Példab. 4:1—4; Elberfeldi ford.
2 Bír még valami a gyermek számára oly nagy fontossággal, mint annak az útnak a megismerése, amelyen örök életet nyerhet? Ha a szülők értékelik gyermeküket, bizonyára azt kívánják, hogy életet nyerjen, és azért képesek kell legyenek úgy beszélni, amint írva van: „Bölcsességnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin." (Példab. 4:11) Egy Istennek szentelt férfi annyira korlátozva van, hogy nem közölhetné gyermekeivel az alapigazságokat? Volna olyan gyermek, amely képes megérteni a helyes és helytelen közötti különbséget s az ily egyszerű tanítást nem volna képes felfogni? Hol van mentségük a felszentelteknek, ha elmulasztják gyermekeiket otthon oktatni?
Felszenteltek
3
A Szentírás és a tények világosan mutatják, hogy az Úr juhainak két csoportja szenteli magát Isten szolgálatára, vagyis a következők: A templomsereg felkent tagjai, akik természetesen az Isten akaratának a cselekvésére vannak szentelve s akik a hűség- és a királyság szövetségében vannak. Az ilyenek az Isten legelőjének a juhai: „Tudjátok meg, hogy Jehova az Isten!
ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és legelőinek juhai vagyunk." (100. zsoltár 3) "Mi pedig, a te néped és legelőid nyája hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük dicséretedet!" ( 79. zsoltár 13) "Elindította népét, mint juhokat, s vezette őket, mint nyáját a pusztában." (78. zsoltár 52) "Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre Jehova előtt, a mi alkotónk előtt! Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőinek népei és kezének juhai vagyunk." (95:6, 7) "Amint meg van írva hogy: 'Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat' " (Róma 8:36; 44. zsoltár 23) A másik csoport a jonadábokból, a "nagy sokaságból" áll.
4 A "nagy sokaságot" alkotó jonadáb-sereg szintén Isten akaratának a cselekvésére szentelte magát. Ezek az Úr "más juhai". (János 10:16) Ezek a "más juhok" azok, akiket az Úr most magához gyűjt. Ezek között a felszenteltek között vannak a felkentek és a nagy sokaság tagjai, akiknek gyermekeik vannak. Az apa és anya kötelességét képezi - tartozzanak a maradékhoz vagy a nagy sokasághoz -, hogy kiskorú gyermekeiket oktassák; azért mind a két osztálynak ugyan az a kötelessége. Ezt a kötelességet az Úr az ilyen szülőkre ruházta, s ők ezt nem tolhatják másokra vagy nem bízhatnak meg mást ezzel. Hogy Jehova a gyermekek oktatásának kötelezettségét a szövetséges népe tagjaira ruházta, világosan ki van mutatva a következő írásszövegekben: "Figyelj én népem az én tanításomra! hajtsátok füleiteket számnak beszédire!.. Amit hallottunk és tudunk s amiket atyáink beszéltek nékünk. Nem titkoljuk el azokat fiainktól, a jövő nemzedéknek is elbeszéljük Jehova dicséretét, hatalmát és csodáit, amelyeket cselekedett. Mert bizonyságot állított Jákobban, és törvényt rendelt Izraelben, amelyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat; hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, akik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak, hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák." (78. zsoltár 1, 3-7) Mivel ezeket a kötelességeket Jehova az előképes népére ruházta, még több okuk van feltételezni, hogy Jehova hasonló kötelességet ruházott azokra, akik ma az Úr nyájában gyűjtetnek.
5
Gyakran hangoztatva lett, hogy mi elhanyagoljuk gyermekeinket, mivel nem gondoskodunk a szellemi dolgokban való elkülönített oktatásról. Mindazáltal erre így felelhetünk: Ha azt látjuk, hogy Isten a szülőkre ruházta a felelősséget, akkor nem lehet joggal felelőssé tenni sem a felkentek csoportját, sem az egyes felkenteket a mások gyermekeiért, ha az ily ifjúság számára nem gondoskodnak elkülönített és privát tanulmányi osztályról. Az ilyen intézkedéssel megkísérelnék átvenni a szülőkre ruházott kötelességet, s ez nem egyezne Isten akaratával; ezzel eltérnének attól a megbízatástól, amelyet az Úr a felkenteknek adott. Ha egy atya vagy anya elhanyagolja kötelességét, az egyáltalán nem növeli a csoport vagy annak tagjai felelősségét, hogy a mások gyermekeit szellemi dolgokban kellene oktatniuk. Feltehető tehát a kérdés: A maradék tagjai vagy a most földön lévő felkentek nincsenek most hasonló állásokban, mint amilyeneket a papok és léviták betöltöttek, akiket az Úr Izrael népének a oktatásával bízott meg, amint az Malakiás 2:7-ben írva van: "Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, s a szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Jehovájának követe ő"? ( Lásd Mózes V. 17:9-11; 33:8-10; Krónika II. 15:3-at is.) Ezt szívesen beismerjük, mert tényleg így áll a dolog; mindazáltal az a tény, hogy a
