Gyermekek (1. rész)

Borító

Az

ŐRTORONY

és Krisztus

jelenlétének hírnöke

Ti vagytok az én

tanúim, szól Jehova,

hogy Isten vagyok.

Ésaiás 43:12

Vigyázó! meddig még az éj?

Ésaiás 21:11

The Watchtower and Herald of Christ's Presence

(Hungarian Edition)

Vychazi mesfene v Praze IX.,

Podvini 184.

Monthly, September 1938

Havi folyoirat

25. evfolyam

17/18

1938 szeptember 15

TARTALOM

Az ő nyája, I. rész

130

Az ő nyája, II. rész

135

Gyermekek, I. rész

142

Gyermekek, II. rész

148

Egység a cselekedetben

155

Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)

Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933.

Made in Czechoslovakia

142

Gyermekek

I. rész

„Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyek országa.“ — Máté 10:14.

¹

JEHOVA törvénye és parancsa kell a mi vezetőnk legyen. Bizonyos emberi következtetések jók lehetnek; de nem megbízhatók, ha nem Isten igéjén alapúlnak. Jehova így szól népéhez: „Bizodalmad legyen Jehovában teljes szivedből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden utaidban ismerd meg öt; és ő egyengeti utaidat.“ (Példab. 3 :5, 6; Elberfeldi f.) Jehova ígéretei sohase maradnak teljesületlen és biztosak lehetünk, hogy a fenti ígéret biztosan beteljesedik azokon, akik öt szeretik és neki szolgálnak.

² Az utóbbi időben nagyon sok szó esett a gyermekekről és arról, hogy mi történjen a külön számukra bevezetett és irányított tanulmányi osztályokra vonatkozólag. Minden értelmes ember szereti a gyermekeket s minden tőle telhetőt meg kíván tenni a segítségükre. Azt akarja Isten, hogy a gyermekek elkülönítve és a „kisdedek“ javára külön tanulmányok legyenek bevezetve, s hogy valaki a felkent maradék közül legyen kijelölve az ily tanulmányi osztály oktatására? Kötelességét képezi az Úr felkenteinek, hogy az — általában a fiatalabb gyermekek javára szolgáló vasárnapi iskolának nevezett — valamit bevezesse és irányítsa? Tanítva kell legyenek most a gyermekek az Isten országáról? S ha igen, milyen eszközzel és milyen módon kell oktatásban részesüljenek? Nos ha Jehova igéje ezekre és a rokon kérdésekre feleletet ad, biztosan minden felkent az erre feleletet adó Isten igéje által óhajtja vezéreltetni magát s ezáltal is vezéreltetik magukat. Jehova összes felkentjei magukévá teszik Jehova ihletett prófétája köv. szavait: „Az én lábaimnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.“ (119. zsoltár 105) Isten igéje az ő törvénye, s ezt a felkentek szeretik. Ez az ő szövétnekük, s Isten most meggyujtotta ezt a lámpát az őt szeretők javára; s e lámpa világossága megvilágítja azt az utat, amelyen a felkentek haladnak.A tőle kiáradó világosság nélkül a lámpa nem nyújtana segítséget a Szentirás tulajdonosainak; de az Úrnak e lámpa útján kinyilatkoztatott világossága által meg van az igazi és helyes vezetőnk. Jehova eme napján Jehova felépítette Siont, és ott fénylik dicsőségének világossága Krisztus Jézus ábrázatáról, s ez a világosság visszatükröződik a Sionhoz tartozókra, s ezáltal képesek meg látni a követendő utat. Ezeknek mondja Jehova: „Szövétneket szereztem felkentemnek.“ (132. zsoltár 17; Elberfeldí) Ha valamely kérdés eldöntésére vonatkozólag kétségeink vannak, ahelyett, hogy bölcsnek látszó emberi következtetésekre építenénk, forduljunk bizalommal Istenhez és gondosan tanulmányozzuk igéjét, s abban, megtaláljuk a helyes feleletet. „Mert te vagy az én szövétnekem Jehova; s Jehova megvilágítja az én sötétségemet.“ (Sámuel II. 22:29) A felkenteknek mondja az Úr: „őrizd meg fiam atyád parancsolatját és anyád tanítását el ne hagyd. Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány (a törvény; Alliolí) világosság, és az élet útja a tanító-feddések.“ — Példab. 6:20, 23.

³ Nemcsak hogy szeretik a gyermekeket a felkentek, hanem bizonyos felelősségük is van velük kapcsolatban, amely felelősséget egyetlen Istent szerető se kíván figyelmen kívül hagyni. A felkenteknek a gyermekek iránti kötelessége a Szentirásban van lefektetve. A fenti kérdésekre nem kívánunk dogmai vagy emberi véleményen alapuló feleletet adni, hanem az e kérdésekre vonatkozó Iráshelyeket fogjuk megvizsgálni, hogy a felkentek világosan megláthassák a helyes követendő utat és hogyan tehetnek eleget kötelességüknek.

Történelmi

⁴

Érdemes lesz megvizsgálnunk a vasárnapi iskola eredetét és használatát. Ha kitűnik, hogy ez egy vallásos

intézmény, Isten felkentei bizonyára nagy gonddal fogják megvizsgálni az ügyet, hogy ne essenek egy vallásos csapdába. Ebben az összefüggésben kellő figyelmet kell szentelnünk a gyermekeknek Jézushoz való menésére vonatkozó feljegyzésnek. A római kat. vallásoskodók már régen gyakorolják azt a szokást, hogy mindenféle gyermekeket összehozzanak és azokat a katolikus katekizmus szerint oktassák, azt a teóriát követvén, hogy ha egy gyermek hét éves koráig a katolikus tanítás szerint van nevelve, sohase távozik el e tantól. Eljárásuk támogatására a római kat. vallásoskodók a köv. Irásszöveget idézik: „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.“ (Példab. 22 :6) Ez szükségszerűen a köv. kérdést veti fel: „összhangban van a római kat. szervezet eljárása Isten igéjével, különösen Jézusnak itt legelől idézett szavaival?“ A protestáns szervezet létrejött, s idővel ez a szervezet nagyon vallásos lett és megszervezte a vasárnapi iskolákat, ahol a gyermekeket összegyűjtötték és bizonyos dolgokban oktatták. Egy jólismert bizonyság a vasárnapi iskolára vonatkozólag a köv. szavakból tűnik ki: „A történelemből nem nehéz megállapítani, hogy ki járult hozzá a vasárnapi iskolák oktatásában valószínű minden más embernél inkább, hogy ez iskolákban az ingyenes tanítás rendszere be legyen vezetve és terjesztve legyen. Ez Wesley John tiszteletes volt, aki Raikes első vasárnapi iskolája után több mint harminc éven keresztül oktatta a gyermekeket Anglia különböző vidékein, hogy kellő vallásos oktatásban részesítse őket, ő volt az, aki miután folyóirata 1784 július 18-iki számában leközölte, hogy ahova csak elment, mindenhol vasárnapi iskolák létesültek, e szavakat is feljegyezte ‘... Ki tudja, hátha egyesek ez iskolák közül keresztények gyermekszobájává lesz?“

⁵ Az egyház „Illés-korszaka" alatt az Úr egy másik odaadó szolgája következőképpen irt a vasárnapi iskoláról — s ez a közlemény tizennégy évvel az Úrnak 1918-ban történt templomhoz jövetele előtt jelent meg: „Az első vasárnapi iskola 1781 ben kezdődött egy imaiskolának Gloncesterben (Angliában) való létesítésével az ottani napilap keresztény érzületű, Robert Raikes nevű kiadója által. Ugyanez kirendelt négy keresztény asszonyt tíz-tizennégy éves gyermekeknek irásra, olvasásra, varrásra stb. való oktatására, mégpedig vasárnaponként 10—12 óra között; délután pedig tanították őket a katekizmusra és elvezették egy prédikáció meghallgatására. Ebből a szerény kezdetből fejlődött ki korunk hatalmas vasárnapi-iskola intézménye.“ —Irástanulmányok, 6. kötet.

⁶

Az „Illés-munka“, amelyen Isten népe résztvett, körűl-belül 1878-ban kezdődött. E korszak alatt az Úr a templomhoz (1918-ban) jövetele előtti útegyengetés munkáját végezte. E korszak alatt Jehova egy népet választott ki a neve számára. Ez a nép a különböző nemzetek közül lett kiválasztva, és az Úr ennek tagjait előkészítette az eljövendő munkára: hogy mások előtt mint az ő tanúi működjenek a földön. E korszak alatt Jehova felszentelt és odaadó népe között nem lettek ily vasárnapi iskolák berendezve és fenntartva. Ekkor nem igyekeztek a felszenteltek vagy nem felszenteltek gyermekeinek különválasztott bibliai oktatására. Ellenkezőleg, a gyermekeknek különválasztott bibliai oktatását nem helyeselték. Ez az állásfoglalás nem annyira a Szentiráson alapult, mint a szociális és házi okokon. E dolgok megvitatásánál az Irástanulmányok hatodik kötete (Angolban 1904-ben jelent meg) többek között Így szól: „1. A vasárnapi iskolák kárára lettek keresztény szülőknek, amennyiben őket az Úrtól rájuk ruhá

143

zott felelősségnek a vasárnapi iskolákra való átruhásására vezette... 2. A vasárnapi iskola a keresztény szülök gyermekeinek határozott hátrányára van, mert ennek tanítóitól nem részesülnek abban az oktatásban, amely oktatásra gondolkozó és lelkiismeretes szülök képesek és kötelesek volnának. 3. A vasárnapi iskolák a közbelépés által meglazítják a szülők és gyermekek közötti köteléket: a gyermekek elveszítik a szülők előttti tiszteletük egy részét, a szülők pedig önként lemondanak méltóságuk egy részéről.“

⁷ Az őrtorony azonban elismerte a vasárnapi iskolát (mégpedig az előbbiekkel bizonyos mértékben össze nem egyeztethetően) annyiben, hogy néhány éven keresztül Az őrtorony minden számában komentárokat közölt a nemzetközi vasárnapi iskola-leckékről, amelyeket rendszerint vallásoskodók választottak ki. Még 1918 után is megjelentek Az Őrtorony kiadói odalán a köv. szavak: „A nemzetközi vasárnapi-iskola szövegeink főképpen előrehaladott bibliakutatóknak és tanítóknak vannak szánva. Egyesek nélkülözhetetleneknek tartják azokat“.

⁸ Azt remélték, hogy ily módon Az őrtorony utat talál a vallásoskodók iskolatermeibe és vasárnapi-iskoláiba s az igazságot így fel lehetne tárni előttük, a vallásoskodók megismernék azt és egyesek elfogadnák közülük. 1927-ben azonban az Úr akarataként lett felismerve, hogy a nemzetközi vasárnapi-iskola szövegek közlése az Őrtoronyban megszűnjön, ami meg is történt.

⁹ Itt meg kell állapítani, hogy a vasárnapi-iskoláknak az Úr népe által való tartása arra szolgált, hogy a fiatalokat és gyermekeket a szülőktől elkülönítse és elkülönítve tartsa, miáltal mindkét rész be lett folyásolva. Ezáltal képesített testvérek visszatartattak attól, hogy részt vehessenek az Ür munkájában, s ezek azzal mentegetődztek, hogy idejüket a gyermekek oktatására fordítják. s számtalan esetben az ily állítólagos gyermek tanítók leeresztették kezüket. Nem csak az ily hanyagok használták ezt kibúvónak, hogy a gyermektanítást a kifejezett megbízatásuk, a házról-házra való bizonyságtevés elé helyezzék, hanem még a szolgálati bizottságok és mások is figyelmük egy részét a gyermekek tanítására szentelték és így ily mértekebn vissza lettek tartva attól, hogy figyelmüket teljesen az Isten parancsa iránti engedelmességben a bizonyságtevésre összpontosíthassák.

¹⁰

A felkentek folytatják Isten igéjének a tanulmányozását s Jehova őket az utóbbi időben a felvilágosítás nagy áldásában részesítette, miszerint a nagy sokaság begyűjtésének az ideje elérkezett és azért milliók élnek a földön, akik amennyiben most Isten és királysága mellett foglalnak állást, talán soha se fognak meghalni. Amióta tetszett Jehovának, hogy népe előtt feltárja Ezékiel jövendölésének a jóakaratu emberek homloka megjelölésére vonatkozó értelmét és kinyilatkoztassa hogy ezek az engedelmesek Armagcddon vérfürdőjében meg lesznek kímélve, sok felkent előtt helyesnek és szükségesnek tűnt, hogy a fiatalabb gyermekeknek oly tanulmányi osztályt, illetve vasárnapi-iskolát létesítsenek s a gyermekeket elkülönítve oktassák, mialatt a felnőttek más helyiségben tartják tanulmányukat vagy mialatt a hírnökök a királyság üzenetét házrólházra járva hirdetik. Az elkülönített vasárnapi-iskola szószólói az ily iskolák létesítését főképpen, a következőkkel indokolták meg: Az ifjúság oktatásban részesül. mialatt szüleik az Úr munkájában tevékenykednek; nyilvános oktatást nyújt a gyermekek felfogó képessége szerint; felvilágosítja őket az Isten igéjére a királyságra vonatkozó dolgokban és előkészíti őket, hogy azon milliókhoz tartozzanak, akik sohase fognak meghalni; távol tarja a kis gyermekeket a világi dolgoktól; felkészíti őket az Ứr munkájára; éppenezert a nemfelszenteltek gyermekeit is meg kell hívni ezekre a külön összejövetelekre és ott. kioktatni őket, hogy aztán a szüleik érdeklődését is felkeltsék; s mivel a gyermekeknek ezek a külön összejövetelek és tanulmányok örömet szereznek, gondoskodjanak a szülők ilyenekről, akár felszenteltek gyermekeiről akár nem olyanokéról van

szó. A vasárnapi-iskolák vagy az ifjúsági osztályuk érdekében további oknak gyakran felhozták, hogy Jehova tanúi a világi emberekre is időt és figyelmet fordítanak, elvivén a királyság üzenetét a Jonadáboknak vagy a „nagy sokaság” előrelátható tagjainak, s éppen ezért intézkedni kell a felszenteltek és mások gyermekeiről is, akik szívesen összegyűlnek velük; valamint, hogy egy ily oktatás, mivel azt a felszentelt sereg egy képesített személye vezeti, a bizonyságtevés egyik fórmája s az a gramofon előadások sorozatának és tanulmányoknak az új érdeklődök lakásán való tartásával egyenlő. Megint mások így szólnak: „A kisdedek nagyon szomorúak, hogy nincs alkalmuk Összejönni egy külön tanulmányi-osztályban.Mindezek az okok megyőzően hangzanak de vajon a Szentirás tamogatja

¹¹ A vasárnapi-iskola érdekében fent felhozott argumentumokkal szemben a következő ellenérvek szólanak ellene: A vasárnapi-iskola vagy a külön tanulmányi osztály gyermekek számára elválassza a fiatalabbakat a felnőttektől, s a gyermekek nem tudják meg pontosan, hogy a felnőttek miként cselekszenek. A vasárnapi iskola egyes képesített felkentet elvont a házról-házra történő aktív bizonyságtevéstöl. Az a gyermekek vagy az ifjúsági csoportok tanítóinak kifogást szolgáltatott a bizonyságtevés elmulasztására, hogy mint állítják, előkészüljenek az ifjúsági tanulmányozás vezetésére, tehát egyeseknek kétségnélkül kifogást szolgáltatott arra, hogy kezeiket leengedjék, és a gyermekek állítólagos, tanítói ezt felhasználták a házról-házra történő bizonyságtevö munka alól való kimentésükre. Még szolgálati bizottságok is nagy figyelmet fordítottak ezekre a vasárnapi-iskolákra és ily mértekben elmulasztották osztatlan figyelmüket a bizonyságtevő munkára fordítani, noha az Úr ezt parancsolta.

Megbizatás

¹²

A felkentek nem szabad megengedjék, hogy emberi okoskodások vagy baráti érzések feltartóztassák az Istentől rájuk ruházott megbízatás teljesítésében. Ezt a megbízatást Jehova prófétái pontosan leírták és világossá teszi a felkentek kötelességét. (Ésaiás 61 :1, 2; 43:8—12) Hogy a Biblia tanulmányozása a gyermekek számára jó és gyógyító s hogy az Úr ezt megparancsolta, az elvitathatatlan igazság. De felmerül a kérdés; Kinek a kötelessége a gyermekek tanítása? és milyen feltételek mellett kell történjen az ily tanítás? Felhatalmazta a felszentelt és felkent népét arra, hogy a felszentelt és nem felszentelt szülök gyermekeit elkülönítsék szüleiktől és más felnőttektől és velük meghatározott időben külön tanítást végezzenek? Gondoskodjék szolgája által minden csoport az ily gyermekek elkülönített oktatásáról és nevezzen ki valakit a felkentek közül az ily gyermekek számára létesített tanulmányi osztály vezetésére? Vagy a Jehova által a másoknak való bizonyságtevésre felkent egyes tanuk vegyék magukra egy a gyermekek számára szolgáló külön tanulmányi osztály megalapítását? A helyes feleletet ezekre a kérdésekre a Szentírás adja meg; és minden olyan felelet hamis kell legyen, amelyet nem támogat teljesen az írás.

¹³

Jehova a tanúinak adott megbízatást kifejezetten a következőkép jelentette ki: „Ti vagytok az én tanúim ... hogy Isten vagyok“; ezek felkenettek, hogy a szegényeknek [tanulékonyaknak] üzenetet vigyenek, bekössék a megtört szívűeket, szabadulást hirdessenek a foglyoknak és megoldják a megkötőzötteket, hogy hirdessék Jehova jókedvének esztendejét és Istenünk boszszúállása napját és megvigasztaljanak minden gyászolót.Ebben a megbízatásban semmit se találunk arra vonatkozólag, hogy a gyermekek számára a rendszerint vasárnapi iskolának nevezett elkülönített tanulmányi osztályt kellene létesíteni. Igaz ugyan, hogy most „Jehova napján“ élünk, az ellenjelképes sátoros ünnep idején, amidőn az Úr az ő „más juhait. magához gyűjti; mindazáltal az isteni megbízatás semmit sem mond egy a felszenteltek és felnemszenteltek gyermekei számára létesítendő külön tanulmányi-osztályra vonatkozólag

144

Jehova végzésének a kivitelére. Egyesek felhozhatják,hogy a megbízatás rendelkezéseiben semmise szól ily külön vasárnapi-iskola bevezetése ellen. Az ily ellenvetés helyességét vagy helytelenségét a megbízatás szavaival és más Iráshelyekkel kell összehasonlítani, amelyek a királyság evangéliumának a nemzetek között való hirdetésére vonatkoznak.

¹⁴

A gyermekek számára létesített vasárnapi-iskola szószólói az ellenvetésük és álláspontjuk támogatására.Jézus következő szavait idézik: „Hagyjátok a gyermekeket és ne akadályozzátok meg, hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyek országa.“— Máté 19:14:Zürcher rev. Biblia; Mark 10 :13, 14.

¹⁵ Az elberferdi Biblia az utoljára idézett és a kísérő szöveget következőkép adja vissza: „És hozzá vitték a kisdedeket, hogy megérintse őket. A tanítványok pedig dorgálták azokat, akik odahozták. Jézus pedig ezt látván, haragra gerjedt és így szólt hozzájuk: Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa (Menge szerint: a hozzájuk hasonlóknak van szánva az Isten országa). Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja Isten országát, mint egy kisgyermek, nem megy be abba. És ölébe vette őket, rájuk tette kezét és megáldotta őket“— Márk 10 :13-16.

¹⁶ Az Úr a kővetkező kísérő körülmények között mondotta ezeket: Az emberek Jézushoz hozták gyermekeiket, a tanítványok pedig meg akarták akadályozni,hogy a gyermekek be legyenek mutatva az Úrnak, s ebben helytelenül cselekedtek. Ezért mondotta Jézus: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket..., mert az ilyeneké az Isten országa.“ Ezzel nyilván azt akarta mondani, hogy a királyság olyanoknak van szánva, akik öt keresik. Aki a királyság áldásaiban kíván részesülni, szükséges őt teljes és feltétlen bizalommal keresse. ö nem azt mondotta, hogy akik a királyságba be óhajtanak jutni, gyermekekké kell legyenek, hanem hogy öt kell keressék és teljes és feltétlen bizalommal kell szolgálják, miként a gyermek bizalommal van ahhoz, akit szeret. Itt megjegyezhetjük, hogy Jézus nem mondotta, hogy vasárnapi-iskolát kell létesíteni a gyermekek számára, sem nem utasította tanítványait vagy másokat, hogy külön tanulmányi-osztályt létesítsenek a gyermekek számára.’Rájuk vetette kezét és megáldotta őket. Nem mondotta, hogy „a menny királysága gyermekek számára van“, hanem azt mondotta, hogy a mennyek királysága azoké, akik hozzá jönnek. Ezáltal az Úr ismertette feltett szándékát, miszerint mindazokat megáldja, akik öt szorgalmasan és bizalommal keresik és engedelmeskednek neki. „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ö létezik és megjutalmazza azokat akik őt keresik.“(Zsidók 11 :6) Jézus kifejezte afölötti haragját, hogy a tanítványok közbe léptek és megakadályozták a szülőket, hogy hozzá vigyék gyermekeiket. Mindazáltal nem azáltal vonták magukra haragját, hogy elmulasztottak vasárnapi-iskolát létesíteni a gyermekek számára. Jézus ismerte Isten törvényét és tisztában volt a Jehovától nyert feladatával, s ha ez a megbízatás a kiskorúak elkülönítéséről és egy a számukra létesítendő külön tanulmányi-osztályról szólt volna, úgy ezt értésünkre adta volna, ő azonban ott hagyta a gyermekek oktatását, ahova tartozott. Nem kezdett újat, illetve nem változtatta meg Jehova kifejezett intézkedését. Krisztus Jézus felkent követői pedig éppen úgy kell eljárjanak. Ők az Úr megbízott tanúi és pontosan követniük kell az ő utasításait.

¹⁷

Sátán sok mindenféle raffinált eszközt felhasznál, hogy az emberek figyelmét lekösse és az embereket eltérítse a mindenható Istentől. Mint mindennél hatékonyabb eszközt Sátán a vallást használta fel arra, hogy az embereket elvonja Jehova istentől és gyalázatot zúdítson szent nevére. Sátán megszervezte a vallást és annakidején működésbe hozta az úgynevezett „keresztény vallást“. Meglehetősen jól hangzott, amidőn az ájtatosabbak és álszentebbek mintegy így szóltak a néphez: „Egy külön vasárnapi-iskolát kell létesítsünk a

gyermekek számára s őket ki kell oktassuk az egyház dolgaira és tanaira vonatkozólag.“ Természetesen ez hatékony eszköznek ígérkezett arra, hogy a gyermekek összhangban legyenek tartva a vallási szokásokkal és bevonhassák, őket az egyházszervezetbe. A papság által képviselt ez álláspont annyira félrevezető, raffinált és csábító volt, hogy hiszékeny emberek könnyen tőrbe estek. A vasárnapi-iskola megszervezése óta a tanítás azokban egy néhány vallásoskodóra van bízva, akik megkísérelték, hogy minden gyermeket bizonyos vallásszervezet útján vezessenek, s a gyermekek csak keveset vagy egyáltalán semmitse lettek tanítva Jehova Istenről, Királyáról és Krisztus alatti királyságáról. Elvitathatatlan dolog, hogy a vasárnapi-iskolák részét képezik a vallásrendszernek: és annak az útnak a követése, amelyen a vallásoskodók járnak elől, azt jelentené, hogy le hagyjuk téríteni magunkat az Úr által megjelölt ösvényről és az ellenség útján vezéreltetjük magunkat. Ily módon a szülők úgy maguknak, mint gyermekeiknek nagy kárt okoznak.

A tanitó

¹⁸

Jehova Isten a felséges atyja mindazoknak, akik élnek. Ö a nagy tanítója mindazoknak, akik háztartásához tartoznak: „Akinek a nevét viseli az egész család mennyen és földön.(Efézus 3:14, 15; van Ess) Az Istent szeretők szorgalmasan azt az utat követik, amelyet Jehova kijelölt és nem engedik magukat emberi következtetésekkel vezéreltetni, még ha annál világosabbnak és tetszetősebbnek is néznek ki ezek a következtetések. Isten Ábrahámot használta fel a helyes út megjelölésére. Mindjárt a vízözön után Isten elhívta Ábrahámot, s őt „Isten barátjává“ tette. Felhasználta Ábrahámot előképnek, amelyben Ábrahám Istent szemléltette, mégpedig az Atyját annak a magnak, amelyben a föld minden engedelmes nemzedéke megáldatik. Ábrahám gondot viselt a maga családjáról, amiről maga Jehova tesz bizonyságot. így nyilatkoztatta ki Isten a helyes eljárást és határozta meg, hogy ki tanítsa a gyermekeket. Népe helyes vezetésére rendelt szabályát Jehova a következőkben jegyeztette fel: „És monda Jehova: Eltitkoljam-é Ábrahámtól, amit tenni akarok? Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a föld minden nemzetségei. Mert tudom róla, hogy megparancsolja fiainak és házanépének ö útánna, hogy megőrizzék Jehova útját, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse Jehova Ábrahámon, amit szólott felőle.“ — Mózes I. 18 :17—19.

¹⁹ Itt Ábrahám találóan illusztrálta Jehovát, a felséges Atyát és az Egyet, akiben az Isten szeretők háztartása oktatásban részesülnek. Jehova a „Sion“ nevet adta az egy jó asszony által szemléltetett szervezetének, amely Isten gyermekeit szüli; és a fenti szövegben Jehova ismerteti a gyermekek oktatásának helyes módját, s ezt a következő szavak támogatják: „És minden gyermekeid Jehovától taníttatnak, és a gyermekeid békéje nagy lesz.“ —Ésaiás 54 :13; Elberfeldi ford.

²⁰

A gyermekek oktatásban kell részesüljenek, s az Isten igéjében ki van jelölve a helyes idő és hely oktatásukra. Azonban a Szentirásból nem tűnik ki, hogy oly kötelesség Isten felkent népének egy csoportjára volna bízva, hogy a gyermekek számára elkülönített tanulmányi-osztályt kellene létesítsen. A gyermekek megszülését eltartását és nevelését illető felelősség a szülőkön nyugszik. A vasárnapi–iskolák mentséget szolgáltattak szülőknek a személyes kötelességük teljes elhanyagolására, s már ez önmagában elég annak kimutatására, hogy az elkülönített vasárnapi-iskolák gyermekek számára nem bírják Jehova tetszését. Egy jó atya felvilágosítja gyermekeit Istenre és királyságára vonatkozólag, és a helyesen nevelt gyermek ezért tiszteli az ö szüleit. A Szentírásban Isten önmagára mint a nagy Atyára és „asszonyára“, illetve szervezetére mint gyermekei anyjára hivatkozik, és a gyermekekhez így szól: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet Jehova, a te Istened ad néked.“(Mózes II. 20: 12) Ez a parancs Isten háztartása minden

146

145

tagjára vonatkozik.Azonkívül lefekteti a szabályt,amelyhez a testi atyáknak és anyáknak, az Istenhez odaadó szülőknek alkalmazkodniuk kell. Ki kell oktassák gyermekeiket a helyes utat illetőleg, hogy a gyermekek tiszteljék őket és engedelmeskedjenek nekik, amiről írva van: „Ti gyermekek szót fogadjatok szüléiteknek az Úrban; mert ez az igaz. Tiszteld atyádat és anyádat [ami az első parancsolat ígérettel], hogy jól legyen dolgod és hosszú életű légy a földön. Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint.“ (Efézus 6:1—4) „Ti gyermekek szót fogadjatok szüléiteknek mindenben [szellemiekben]; mert ez kedves az Úrnak. Ti atyák, ne bosszantsátok gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek.“ (Kol.3 :20. 21) Ezek a szövegek teljesen megállapítják a szülök felelősségét a gyermekek nevelését illetőleg. A gyermekek nevelésének a felelőssége azokon nyugszik, akik őket világra hozták. A gyermekek magán, bizalmas és külön tanításának a felelőssége általában nincs Jehova felkent népének a csoportjaira bízva. Ha a mások kiskorú gyermekei tanításának a felelőssége a felkentek csoportjára volna ruházva, akkor bizonyára találnánk valamely erre utaló előírást vagy vonatkozó parancsot a Szentírásban. Jegyezzük meg jól az eljárási szabályt, amelyet Jehova a szövetséges népe vezetésére ismertet.

²¹ Jehova Mózest Egyiptomba küldte, hogy ott az Isten által magának kiválasztott izraeliták érdekében cselekedjék. Isten Mózes áltál bizonyos jeleket és csodákat tétetett Faraó előtt és az izraelita szülőknek kötelességévé tette, hogy ezt a tényt gyermekeiknek elmondják: „Hogy elbeszéljed fiaid és fiaid fiai előtt, amit Egyiptomban cselekedtem, és jeleimet, amelyeket közöttük tettem: és megtudjátok, hogy én Jehova vagyok.“ (Mózes II. 10:2) A hit háznépéhez tartozók mindannyian Jehova Isten tanúbizonyságaivá tétettek, hogy a saját gyermekeik előtt bizonyságot tegyenek. E szabály alól nincsen kivétel.

²² Egyiptomban Jehova bevezette a pászkát, ami az előképben Krisztus Jézus, „Isten báránya“, az emberiség megmentöje és Jehova nevének az igazolója halálát jelentette be. A pászkát minden család — vagy ahol egy család csak kevés tagból állott, két szomszédos család együtt— a magánlakásban ünnepelte. (Mózes II. 12:3, 4) A szülők kötelességévé lett téve, hogy gyermekeiket a pászka idején a pászka jelentőségére kioktassák, amiképpen Isten Krisztus Jézus által a hü apostolokat, Jehova gyermekeit az utolsó pászka alkalmával kioktatta. Természetesen a gyermekek kérdést intéztek szüleikhez a dolgokra vonatkozólag, amelyeket a szüleiktől ily alkalmakkor cselekedni láttak, s ezért parancsolta Jehova: „Ha pedig a fiaitok így szólnak hozzátok: Micsoda ez a szolgálatotok? akkor mondjátok: Pászka-áldozat ez Jehovának, aki elment az Izrael fiainak házai mellett Egyiptomban, mikor az Egyiptombelieket megverte, a mi házainkat pedig megmentette. És a nép meghajolt és imádta.“ — Mózes II. 12 :26, 27.

²³ Az ott minden családfőre ruházott kötelesség állandó érvényűnek lett szánva és az tényleg az is; és ezáltal ki van mutatva, hogy kicsoda felelős a gyermekek tanításáért. (Mózes II. 13:8, 14) Amidőn Jehova felszentelt népének a tagjait oktatásban részesítette, kötelezte őket, hogy gyermekeiket felvilágosítsák annak jelentőségére: „Hogy legyen ez jelül köztelek. Ha kérdezik majd ezután fiaitok, mondván: Mit jelentenek néktek ezek a kövek? mondjátok meg nékik: hogy a Jordán vize kétfelé vált Jehova frigyládája előtt; mikor átment a Jordánon, kétfelé vált a Jordán vize. S ezek a kövek emlékeztetőül lesznek az Izrael fiainak mindörökre.“ — Józsué 4:6, 7.

²⁴ A magát Jehova Istennek odaadó személy éber kell legyen hogy a hitben maradjon és bebizonyítsa Isten iránti ragaszkodását, valamint az is kötelessége,hogy kellőképpen vigyázzon a kiskorú gyermekei védelmére és tanítására (különösen szellemi dolgokban)és kioktassa őket az Istennel és királyságával szembeni

helyes viselkedésükre nézve. Amidőn Mózes a Moáb mezején kihirdette a hűség és engedelmesség szövetségét, ismételten hangsúlyozva lett a szülőknek gyermekeikkel szembeni kötelességük, mégpedig a következőképpen: „Csak vigyázz magadra és őrizd jól lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, amelyeket láttak szemeid, és hogy el ne távozzanak szivedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat fiaiddal és fiaid fiaival. El ne felejtkezzél a napról, amelyen Jehova, a te Istened előtt állottál a Hóreben, amidőn azt mondotta nékem Jehova: Gyújtsd egybe nekem a népet, hogy hallassam véle beszédeimet, hogy tanuljanak félni engem, minden időben, amíg e földön élnek, és tanítsák meg fiaikat is.“— Mózes V; 4 :9, 10.

²⁵ Isten sohase változik meg, sem parancsait nem vonja vissza, miután azt szövetséges népének kiadta. Mindenki, aki szövetséget köt Isten akaratának a cselekvésére, ezáltal Jehova nevének és feltett szándékának a tanúja lesz, s neki minden alkalmat meg kell ragadni, mindenki előtt bizonyságot tenni, s bizonyára minduntalan kínálkozik alkalom, hogy a saját háztartásában gyermekeinek bizonyságot tegyen.

²⁶ Az ördög mindenféle eszközt felhasznál, hogy a szülőket a gyermekeik iránti kötelességük elhanyagolására késztesse, s az egyik így felhasznált hatékony eszköz a vallás. A római kat. hierarchia, amely a vallásos dolgokban a vezetést magához ragadta, az ördög képviselője és eszközeként cselekszik. Ez az ördögi rendszer kitart amellett, hogy a gyermekeket ebbe a vallás-szervezetbe vezesse s különösen felekezeti iskolákba gyűjtse, ahol a Bibliával ellenkező tanokkal traktálja őket. A gyermekeket a katekizmusra és a római kat. szervezet tanaira és hagyományaira tanítják. A hierarchia célja a nép fölötti hatalom elérése, s az ördög arra törekszik, hogy az emberek figyelmét elterelje a mindenható Istenről és királyságáról. Az ördög eszközének, a római kat. hierarchiának a befolyása alatt, amely szervezetet az Úr „a nagy paráznának“ bélyegezte, az ország bíróságai fel vannak használva a szülők megbüntetésére, akik gyermekeiket lelkiismeretesen a Jehova parancsai iránti engedelmességre tanítják. Egy errevonatkozó példa a zászló-tisztelgési kényszer. Jehova Isten kifejezetten megparancsolta a vele szövetségben állóknak, hogy ne hajoljanak meg más előtt, se ne tulajdonítsanak védelmet és üdvösséget valamely teremtménynek vagy dolognak, mert minden oltalom és üdvösség egyedül Istentől jön. (Mózes II. 20 :1—5) Azt is megparancsolta Isten, hogy a szülök megtanítsák gyermekeiket ezen életbevágóan fontos dolgokra: „Hogy féljed Jehovát, a te Istenedet, teljes életedben, és megtartsd minden rendelését és parancsait, amelyeket parancsolok néked; te és a te fiad és fiadnak fia s hogy hosszú ideig élhess.“ „És gyakoroljad ezekben gyermekeidet, és szólj ezekről, mikor házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, amikor lefekszel és amikor felkelsz.“ „Ha fiad megkérdez ezután, mondván:Mit jelentenek a bizonyságtételek, rendelések és végzések, amelyeket Jehova, a mi Istenünk parancsolt nektek? Akkor ezt mond fiadnak: Szolgái voltunk Egyiptomban a Faraónak, de kihozott minket Jehova Egyiptomból hatalmas kézzel.“ — Mózes V. 6 :2, 7, 20, 21.

²⁷ Ha felszentelt szülők Jehovának engedelmeskednek és gyermekeiket ekként tanítják, a vallásoskodók, mint az ördög eszközei befoljásolják a törvényen lévő hatalmat a szülők és gyermekek megbüntetésére; s már ez önmagában döntően bizonyítja, hogy Jehova parancsa igaz, a vallásoskodóknak ellenben nincs igazuk s az ördög vezetése alatt állanak.

²⁸ Gyermekek, akikről otthon helyesen gondoskodnak, gyakran felteszik a kérdést a szülőknek: „Mit jelentsen az, hogy más gyermekeket a zászlótisztelgési ceremónia miatt kizárják az iskolából?“ A felszentelt szülők a gyermekeik által feltett ily kérdésekre igaz és lelkiismeretes feleletet kell adjanak, mivel Isten ezt nekik megparancsolta; s ezek a feleletek a Bibliában megtalálhatók, Az ily dolgokat nem szabad állítólagos tanítókra bízzák, akik teljes tudatlanságban vannak Isten

147

146

igéje felől. A szülőknek e dologban való helyes eljárási módja tekintetében nem állhat fenn kétség; hiszen meg van írva Isten szövetséges népéről: „És tanitsátok meg azokra gyermekeiteket, szólván azokról, mikor házádban ülsz, mikor úton jársz, mikor lefekszel és mikor felkelsz. És írd fel azokat házad ajtófeleire és kapuidra,hogy megsokasodjanak napjaitok és fiaitok napjai a földön, amely felöl megesküdött Jehova atyáitoknak, földön,amely felöl megesküdött Jehova atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, amig az ég a föld felett lészen.(Mózes V. 11 :19—21) Tartsuk figyelemben,hogy vallásoskodók vezették be a vasárnapi-iskolát,s hogy ugyanazok a vallásoskodok üldözik Isten valóban felszentelt gyermekeit, mivel udódaiknak Isten igéjét tanítják, amint Isten megparancsolta nekik. Tehát a szülök tanítsák meg helyesen gyermekeiket, hogy minden időben engedelmeskedjenek Isten parancsainak, mert tőle származik oltalom, üdvösség és az élet minden áldása.

²⁹ Azokat a gyermekeket, amelyek helyesen az írás szerint vannak tanítva és engedelmeskednek az így szüleiktől kapott útmutatásoknak, e modern időben kizárják az iskolákból, azután pedig a szülőket bezárják és üldözik, ..mert elmulasztották gyermekeiket iskolába küldeni“. így akarják a gyermekeket és szüleiket kerülő úton a mindenható Isten parancsai iránti engedetlenségre kényszeríteni, s ez csak arra kellene szolgáljon, hogy a szülőket és gyermekeket mégjobban összefűzze és mégközelebb hozza őket Istenhez. Akik Istent valóban szeretik, üldözés által nem engedik magukat eltántorítani attól, hogy igazságosságot cselekedjenek,és gyermekeiket Isten igéje szerint oktassák. A Jehovához ragaszkodók mindannyian az apostollal mondják:„Inkább Istennek kell engedelmeskednünk, mint embereknek.“ (Csel. 5 :29) Ha ..kötelességhű szülők azért szenvednek, mert gyermekeiket helyesen Isten parancsai szerint oktatják, akkor az az igazságosságért való szenvedés, mivel Isten parancsai szerint szenvednek, ami úgy a szülőknek, mint a gyermekeknek alkalmat nyújt, hogy megőrizzék a Legfelségesebb előtti egyenességüket. — Péter I. 4:12—14.

³⁰ Egy apa vagy anya, aki szövetséget kötött Isten akaratának a cselekvésére, követnie kell Istennek a gyermekeire vonatkozó akaratát és azért 'azokat az Úr tanítása és intése szerint neveli fell. (Efézus 6:4)Ez kötelességük és felelősek a szülők a gyermekeikkel szemben, s ezt nem lehet elkerülni. Szülők nem intézhetik el ezt a felelősséget azzal, hogy gyermekeiket a vasárnapi-iskolába vagy a gyermekek számára létesített külön tanulmányi órára küldik, amelyeket mások létesítettek s a szülőktől távol tartanak; akár egyik csoport, akár valamely magánszemély létesítette azokat. Az Isten igéjében való oktatást az Úr utasítása szerint kell végezni. Az Efézus 6:4-ben említett tanítás alatt iskolázás és fegyelem értendő, miáltal a gyermek Isten parancsai szerint fejlődik és van felnevelve.A fenti szövegben az „intés" alatt tanács, tanácsadás,oktatás és tanítás értendő, miáltal a gyermek Jehova akaratával vagy parancsával, törvényével és feltett szándékával tisztába jön. Ez a legjobb-örökség, amit szülők utódaiknak adhatnak, s amennyiben ezt megteszik, eleget tesznek a gyermekeikre..vonatkozó külön felelősségüknek az Úr irányában.Nem lehet helyettes a szülők számára, s ezért a Jehova tanúi csoportja vagy a csoport által választott egyik személy nem teljesítheti a szülők kötelességét.Ennek megkísérlése az erőnek és időnek oly munkában való el pocsékolását jelenti. amely a Jehova Istentől felkent népének adott megbízatásban nem foglaltatik benne.

³¹ Ha a szülök a gyermekeiket a Szentírás utasítása szerint tanítják, valószínűleg abban a nagy örömben részesülnek, hogy amidőn gyermekük felnő, látni fogják, miként dicsőíti és magasztalja Jehova Istent és testi atyját is kellő tiszteletben részesíti. A Szentírás által kijelölt út követése a gyermek otthoni kész engedelmességére vezet. Ha a gyermek elérte a személyes felelősség korát, akkor az eljárásáért maga viseli a felelősséget; s ha testi szülei az Úrnak a gyermekükre

vonatkozó..utasítását követték, ezáltal eleget tettek az utódjukért való további felelősségüknek. A gyermekeknek szüleik iránti engedetlensége az utóbbi időben nagyon negnövekedett, s ebben kétségkívül nagy része van annak, hogy a szülők elmulasztották gyermekeiket otthon tanítani. A szellemi dolgokban való,oktatásnak egy harmadik személyre való teljes átruházása, a gyermeknek a szülei előtti tekintély és tisztelet hiányára vezet. Ez utóbbi napokban közmondássá vált,hogy a lelkészek gyermekei a legrosszabbak az országban. Ez kétségkívül nagyrészben arra vezethető vissza, hogy a vallásoskodók a gyermekeik helyes házi iskolázását elhanyagolták s minden bibliai oktatást a vasárnapi-iskola tanítóira bízták, akik semmit se tudnak a Bibliáról, Istent és királyságát semmibe se veszik s ezért nem végeznek helyes oktatást; s ennek a gyermek issza meg a levét. Az apának vagy anyának a gyermek tanítására vonatkozó kötelességét továbbá a következő, az Úr apostola által feljegyzett Irásszöveg hangsúlyozza:„...aki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel; [mert ha valaki a tulajdon házát nem tudja igazgatni, mimódon visel gondot Isten egyházára?].“ — Tim. I. 3 : 4. 5.

³² A testi apa, aki a gyermekét hűségesen az Úr tanítása és intése szerint neveli fel. abban az örömben részesülhet, hogy gyermeke a Király szolgálatában hozzá csatlakozik, hogy házról-házra jár és részt vesz a királyság bizonyságtevés munkájában, hordozván a gramofont vagy hangszerkezetet a királyság evangéliumának a hirdetésére, vagy az embereknek a nyomtatott üzenettel tesz bizonyságot. Gyakran előfordul, helyesen nevelt gyermekekek hatékony bizonyságot tesznek a királyságról és oly embereknél is felkeltik az érdeklődést,ahol ezt a szülők nem tudták megtenni.A fiatalságnak a szülők egy tagja által való nevelését..és annak eredményét Timótheus esete mutatja, akiről Pál így szólt: „ ... hogy miképpen atyjával a gyermek, hogy együtt szolgált velem az evangélium ügyében.“ (Filippi 2 :19—22) A most Isten népe előtt lévő nagy és fon tos kérdés Jehova nevének az igazolása, amit királysága és Krisztus Jézus által visz véghez. Azért kösse le a királyság minden igazságosságot szerető teljes figyelmét. A világon folyamatban lévő nagy nyomás és Jehova tanúinak kegyetlen üldözése idején sok gyermek megörvendezteti szülei szívét, amidőn kivonulnak a bizonyságtevő munkába és szüleikkel együtt részt vesznek a királyság evangéliumának a prédikálásában.Ha szülők elmulasztanak időt és fáradságot fordítani gyermekeik helyes nevelésére.és oktatására és őket az Isten országa támogatására buzdítani, elmulasztanak egy nagy alkalmat annak a megtevésében, ami az Isten iránti' tisztaságuk megőrzésében kiváltságuk és kötelességük. A felkentek gondoljanak arra, hogy nem a világ megtérítése a megbízásuk, hanem hogy bizonyságot tegyenek a világ népei előtt és őket értesítsék, hogy Jehova Isten és királysága a világ egyedüli reménysége.A felebaráti szeretet helyesen otthon a családhoz, tartozókkal kezdődik, s ez különösen vonatkozik a szülök és gyermekek közötti viszonyra.

³³ Feltéve, hogy a gyermek atyja hitetlen és ellensége a királyság evangéliumának, a felesége, a gyermek anyja ellenben hívő és az Urat szolgálja, mi a teendő ily esetben a gyermek tanítására vonatkozólag? Ily viszonyok között az anya vegye át a gyermek tanítását? A gyermek vagy gyermekek oktatásának a felelőssége mindig a házaspár hivő tagján nyugszik, s ha az anya odaadó Istennel szemben, nem kerülheti el a felelősséget azzal a megindokolással, hogy, a gyermek atyja a királyság ellensége.Időt és alkalmat kell találjon arra,“hogy a gyermeket vagy gyermekeket felvilágosítsa Istenről,a Királyról és a Királyságról. Az ily esetben való "helyes eljárást illetőleg Timotheus szolgáltat egy találó példát, akinek a királyság szolgálatában való tevékenységéről a Szentirásban feljegyzés van megőrizve, nyílván azért, hogy ezt a kérdést helyesen szemünk elé tárja. Timotheus atyja egy görög volt, és semmi bizonyiték nincs arra, hogy valaha az Úrban hitt volna.

.

148

147

(Csel. 16:3) Azonban Eunika, Timothens anyja és nagyanyja Lois átvették Timotheus tanítását és hűen teljesítették kötelességüket, amint azt az apostolnak Timotheushoz intézett következő szavai mutatják: „Eszembe jutván a benned lévő, képmutatás nélkül való hit, amely először lakozott nagyanyádban Loisban és anyádban Eunikában; meg vagyok azonban győződve, hogy benned is.“ (Tim. II. 1 :5) Hogy a hű anya és nagyanya a gyermeket tanították, mutatják a következő, a Szentírásban feljegyzett szavak: „De te maradj meg azokban, amiket tanultál és amik reád bízattak, tudván kitől tanultad, és hogy gyermekségedtől fogva ismered a szent írásokat, amelyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által.“— Tim. II. 3 :14, 15.

³⁴ Az bizonyos, hogy ezek a hű asszonyok a gyermek Timothens tanításánál nem a kisgyermek nyelvet használták, sem nem folyamodtak az úgynevezett „ábécés“ könyvhöz a bibliai dolgokra való oktatásnál, amint azt ma az állítólagos tanítók teszik. Az ifjút az ihletett Szentirásból tanították, megismertették vele a törvényt és a prófétákat és bizonyságot tettek neki Jézus Krisztusról és a királyságáról. És a hű munkájuk kiváló szellemi gyümölcsöt hozott. Timotheus egészen fiatal volt, amidőn öt Pál társul vette az Úr munkájában. (Csel. 16 :1—3) Mikor Pál Timotheust kiküldötte a szolgálatba, így szólt hozzá: „Senki ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek.“ (Tim. I. 4 :12) E hű fiatal szolgának a nevelése kétségkívül felszentelt anyja és nagyanyja fáradozásának köszönhető, ami összhangban van a következő Irásszöveggel: „Neveld á gyermeket azon az úton, amelyen járnia kell; s ha megvénül, akkor se tér le arról.“ „A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; de a fenyítés vesszeje messze elűzi ő tőle azt.“ „Aki jogtalanságot vet, semmiséget [Elberfeldi szerint: szerencsétlenséget) arat; és a haragjának veszszeje csődöt mond.“ (Példab. 22:6, 15, 8; angol ford.) Jól ismert tény, hogy ma sok fiatal ember, akik szüleiktől Szentirás szerinti nevelésben részesültek, tevékenyen részt vesznek a Király szolgálatában és szüleikkel együtt dolgoznak.

³⁵

A Szentírásból világosan kitűnik, hogy Jehova tanúinak a csoportjai nem kötelesek átvenni a szülőknek gyermekeikre vonatkozó kötelességüket és felelősségüket, számukra külön tanulmányi-osztályt bevezetvén. Isten a Jehova tanúi seregére meghatározott kötelességet ruházott, amit minden csoport mint egység köteles teljesíteni. Ha tehát a csoport és annak egyes tagjai idejüket és erejüket oly tanításra pazarolják, amely a szülőknek a kötelessége volna, ily mértékben elhanyagolják megbízatásuk rendelkezéseinek a teljesítését. A szülöi házaspárnak az a tagja, amely fogadalmat tett Isten szolgálatára, nem bujhatik ki a gyermeke oktatásának a felelőssége alól azáltal, hogy ezt a felelősséget Isten felszentelt, népének egy csoportjára vagy annak egy személyére hárítja. Az összes Irásszövegek bizonyítják ezt a következtetést.

³⁶

Mit kell tenni azonban az oly felszenteltek gyermekei érdekében, akik óhajtják a tanítást, de otthon nem részesülnek abban? Mit kell tenni a nem felszenteltek gyermekei érdekében, akik sóvárogják megismerni Isten igéjének az igazságát? Legyenek elhanyagolva ezek a gyermekek vagy a szüleik hanyagsága miatt maradjon el ezek oktatása? Ne létesítsenek a felkent sereg tagjai vasárnapi iskolát vagy egy ifjúsági tanulmányi osztályt az ilyenek számára?

Tanulmánykérdések

1-3 Mit tesznek vezetőjükké azok, akik Jehovát szeretik és szolgálják? Mutasd ki Irásbizonyítékokkal, miért!

Miért kell ma nagy figyelmet szentelni az itt megvizsgálandó kérdésnek?

4-5 Utalj a vasárnapi-iskola eredetére, céljára és használatára!

6-9 Mikor végeztetett az „Illésmunka“ és miből állott az? Azalatt voltak fenntartva vasárnapi-iskolák, és milyen okból kifolyólag? Miért közölt később Az Őrtorony kommentárokat a nemzetközi vasárnapi-iskolai leckékről? Mikor és miért lett ez megszüntetve?

10-11 Vázold a helyzetet, amelyből fel vetődött a kérdés, hogy vajjon nem kellene a' fiatalabb gyermekek számára külön tanulmányi osztályt létesíteni! Mely jelentősebb okokat hoztak fel az elkülönített tanulmányi-osztály támogatói? Milyen ellenérvek szólnak ez ellen?

12 E dolog megtárgyalásánál mely határozott kérdések várnak válaszra? Hol találhatjuk meg a helyes feleletet e kérdésekre és miért ott?

13 Milyen világosság tűnik ki e tárgyra vonatkozóing azon határozott megbízatásból, amelyet Jehova a felkenteinek ajándékozott?

14-16 Vázold a körülményeket, amelyek között Jézus a Máté 19:14-ben és Márk 10 :13,14-ben feljegyzett szavakat mondotta! Mit értett. Jézus ezáltal?

17 Hogyan szolgálta a vallás a célt, amelyért meg lett szervezve? Mily összefüggésben van ezzel a vasárnapiiskola?

18-19 Mily vonatkozó útmutatás tűnik ki Jehovának Ábrahámmal való eljárásából és az erről Mózes I. 18:17—19 feljegyzése kijelentéséből? Hasonlítsd össze ezzel Ésaiás 54:13-t!

20 Mutasd ki, hogy úgy a körülmények, mint az Irásszövegek világosan a szülőkre ruházza gyermekeiknek ’Istenről és királyságáról szóló kioktatásának a felelősségét!