Oldal:Jeremiás-Jónás-rész-1-2-1938.pdf/10

106

¹⁷

Ninivé a régi asszír világbirodalom fővárosa volt. Neve jelentése: „Ninus lakása“. Ninus nem más mint Nimród, a Kus vagy Bellis fia. Miután Nimród Babilont megalapította, kiterjesztette uralmát Asszíriára is, fel­építette Ninivét és más városokat. (Mózes I. 10:11) Az Úr Ninivét az igéjében egy „nagy városnak“ írja le. Történészek azt állítják, hogy a falai körüli kiterjedé­se hatvan mérföldet tett ki, amiből kitűnik, hogy a vá­ros egy nagyon nagy területen feküdt. Erről a városról van megírva a jövendölésben: „Ninivé pedig rendkívül nagy város volt, három napi járóföld“, és abban a város­ban „több van tizenkétszer tízezer embernél, akik nem tudnak különbséget tenni jobb és balkezük között.“ (Jónás 3:3, 4:11) Kétségkívül nagyon nagy feladat­nak tűnt fel Jónás előtt, hogy egyes egyedül elmenjen és megkíséreljen valamit végezni abban a nagy város­ban; bizonyára azt is gondolta, hogy nem szerez magá­nak valami nagy tisztességet, ha egyáltalán oda megy.

¹⁸

Jónás a zsidók között prédikált és kétségkívül jóhírnévnek örvendett közöttük, amint gondolta. Éppen igy Jehova felszentelt szolgái a földön 1914 előtt pré­dikációjukat különösen az úgynevezett „keresztény­ség“ országai vallás-rendszerei között végezték s nyi­laikat legfőképpen a klérus ellen intézték, és azok a kiemelkedő szolgák különösen magukat nagy tekintélyű embereknek tartották a nép között. Amidőn azonban 1914-ben Jehova napja eljött, akkor Isten azt akarta, hogy szolgái az ő haragja napját a Sátán szervezetének minden része ellen hirdessék ki, a politikai részt is beleértve, amely elem mint az ördög helytartója hosszú időn keresztül uralkodott. Ninivé Sátán világszerveze­tének politikai részét árnyékolta elő, és a Király eljö­vetelekor a politikai elem Ninivéhez hasonló állást fog­lalt el. Az üzenet, amely bejelentette, hogy a ‘mennyek királysága elérkezett‘, s hogy ez a királyság a világ minden más országait megbuktatja és kiszorítja, a vi­takérdést meglehetősen politikai térre vitte, és egy ily üzenet hirdetése az ellenségnek ürügyet szolgáltatott Isten hű szolgáinak hamis megvilágításban való beállí­tására, őket kommunistáknak állítván. Éppen ezt is tet­ték. Mivel Isten meghatározott ideje elérkezett az ő bosszújának minden nemzet előtt való bejelentésére, ez meg kell tétessék, s ennek az üzenetnek a hirdetése annak hirdetőire kétségkívül Sátán szervezete minden részének a haragját zúdítja, a politikai elemét is beleértve. Mivel Ninivé elpusztítása el lett határozva, a várossal tudatni kellett a fenyegető veszedelmet és a népet fel kellett világosítani a pusztulás okát illetőleg, hogy a város elestével Jehova igéje igazolást nyerjen. Ezért lett megparancsolva Jónásnak: „Menj Ninivébe, a nagy városba és kiálts ellene.“ Hasonlóképpen Jehova napjának a felkelésével elközelített a „kereszténység“ megsemmisítésének az ideje; s mielőtt ez a pusztulás bekövetkezne, Jehova tanúi Isten utasítására el kell menjenek és be kell jelentsék, hogy ’a „kereszténység“ pusztulása küszöbön van‘, s nekik ismertetniük kell Istennek a megsemmisítésre vonatkozó indítóokát is, hogy amidőn a pusztulás bekövetkezik, Jehova neve és igéje igazolva legyen. A kihirdetés azonkívül minden jóaka­ratú embernek alkalmat nyújt az igazság meghallgatására, hogy annak hitelt adhassanak és az oltalom helyére menekülhessenek, amelyről Isten számukra gondoskodott. Jónásnak Ninivébe való küldésével Isten egy világos képet alkotott azon kötelezettségekről, amelyek Jehova napjának a beköszöntésével felszentelt szolgáira bízattak.

¹⁹ Ninivé nagyon romlott város volt, s az írás kije­lenti: „Gonoszsága felhatolt elémbe.“ Ez azt jelenti, hogy Jehova felfigyelt annak a városnak a gonoszságá-

ra. Az a gonoszság nem az izráeliták megtámadtásából állott, mert Jónás napjaiban a ninivébeliek nem intéz­tek offenzivát az izráeliták ellen. Az asszírok vagy ni­nivébeliek az izráeliták elleni első támadásukat legalább ötven évvel Jónás jövendölése után intézték. (Kir. II.15:19, 20) Később az asszírok Jeruzsálemet Ezékiás uralkodása alatt támadták meg. (Kir. II. 18 :9—37) Ez azt mutatja, hogy Ninivé gonoszsága, amely ellen Is­ten haragjának a bejelentésére Jónás megbízást kapott, az abban a városban uralkodó általános romlottság volt, s ez a ninivébelieket legvégsőkig ragadtatta. (Jónás 3:8) Ezt hasonlítsuk össze azon további tényállással, hogy 1914 előtt a „kereszténység“ politikusai vagy uralkodói nem törekedtek különösebben Jehova népé­nek az üldözésére, amely az Illés munkát végezte. Ak­kor senki se lett letartóztatva azért, mert házról-házra hirdette az evangéliumot. A politikai elemek ezeket a prédikálókat a vallásoskodók egy újabb csoportjának tekintették és nem szenteltek nagyobb figyelmet nekik. Mindazáltal azok a politikai elemek nagy romlottságban vétkeztek, mivel a Sátán szervezetének részét alkották és nagy igazságtalanságot gyakoroltak. Ezért 1914-ben Krisztus Jézusnak a trónra ültetésével lejárt az idejük, és figyelmeztetésben kellett részesüljenek. Ez végét je­lentette annak az időnek, amely alatt Sátán mint a vi­lág láthatatlan uralkodója szakadatlanul és zavartalanul működhetett. (Luk. 21:24) Sodoma és Gomora hasonló esetet alkottak. (Mózes I. 18:20—23; 19:1—25) Világosan kitűnik tehát, hogy Jehova először mindig bejelenti, mielőtt bosszúját az elenségén kifejezésre jut­tatná. Ezt a szabályt Ninivé esetében is megfigyelhetjük.

²⁰

Isten elküldötte Jónást, hogy az igazságosság után vágyóknak alkalmat nyújtson, hogy a helyes útra lépjenek és a menekülés útját megtalálják. Ninivé isten­telen városában nyilvánvalóan laktak egyes igazságos­ságra vágyó emberek, de teljesen tudatlanságban vol­tak a követendő helyes utat illetőleg. Hasonló volt a helyzet a „kereszténységben“ is. Amidőn 1914-ben az Úr Jézus mint Király megjött, az egész világ Sátán ural­ma alatt állott, mialatt az legfőképpen vallásos képvi­selői által működött, és a nép sötétségben volt afelől, hogyan menekülhetne meg vagy juthatna egy biztos helyre, ahol Armageddonban oltalomban részesülhetne. Körül-belül az Úr Jézusnak a templomához jövetelekor hangzott fel a figyelmeztetés a „kereszténységben"; mindazáltal akkor még a felszenteltek se értették meg helyesen a dolgot. 1918 február 24-én lett először nyil­vánosan kihirdetve az üzenet: „A világ végetért, a most élők milliói sohase fognak meghalni“; azonban ennek az üzenetnek a hirdetői akkor még nem értették meg ennek tulajdonképpeni jelentőségét. Akkor azt gondolták, hogy a ‘helyreállítás’ ideje elérkezett. Ekkor még nem fogták fel kellőképpen, hogy határozott erőfeszítéseket kell tenni a jóakaratú emberek felvilágosí­tására, miszerint Isten az armageddoni csatában való biztonságukról és oltalmukról gondoskodott s az olyan emberek a „nagy sokaságot“ fogják alkotni. Csak évek­kel később értette meg az Istennek szentelt nép a föl­dön, hogy a nagy sokaság nem szellemi osztály. Ez to­vábbi bizonyítéka annak, hogy Isten az üzenetet a meg­határozott időben kihirdetteti, arra való tekintet nélkül, hogy a hirdetők megértették ennek okát vagy sem. Az Úr Jehova szolgáit, akik mindig az Isten parancsainak való engedelmességre törekszenek, vezeti és a helyes úton tartja. Jónásnak meg lett parancsolva, hogy men­jen Ninivébe, és ő köteles volt engedelmeskedni s az eredményt az Urra bizni. Ez azt mutatja, hogy ha Isten felszentelt népének meg van parancsolva egy bizonyos munka elvégzése, teljesen engedelmeskednie kell. Tegye