„Oldal:Jehova-ünnepe-1933.djvu/7” változatai közötti eltérés
(→Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ai|3|1933 március 15.|Az őrtorony és Krisztus jelenlétének hírnöke|87}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|17|16-17| Mózest hitből való megigazulása ugyan…”) |
(Nincs különbség)
|
A lap 2022. március 8., 14:08-kori változata
{{raw:data:c|
|
{{raw:data:p|19| A báránnyal Egyiptomban történt esemény előre mutatta, hogy mi fog történni „Isten bárányával", Jézussal földi életében a hasonmási Egyiptomban, e világon, melyben Sátán, a zsarnok Fáraó Isten népét elnyomja, Jehovával dacol és kihívást intéz az ő neve és hatalma ellen; „Egyiptomban ... ahol az ő Uruk is megfeszíttetett". (Jelenések 11:8) Mikép a páskabárányt, ugyanúgy Jézust is a legvégsőkig sütötték a tüzes megpróbáltatások között, de ő az utolsó lélegzetéig megőrizte fedhetetlenségét és ártatlanságát. Amikép a páskabárányt lábszárainak megtörése nélkül sütötték meg, ugyanúgy „Jézusnak sem törték meg lábszárait", amidőn a fán csüngött. (Mózes II. 12:46; 34. zsoltár 21; János 19:31—36) Azok, akik most a világon részesülni akarnak az ő halálának jótéteményeiben, nyilvánosan bizonyságot kell hogy tegyenek a Jézus vérében való isteni intézkedésben való hitükről. Úgyszólván ezek is házaik ajtófélfáira és küszöbeire hintik a vért. Táplálkozniok kell őbelőle s így meg kell erősíteniük magukat a Sátán szervezetéből való kivonulásra. Nem szabad a bűn kovászát élvezniük, amidőn Jézussal táplálkoznak. Azok a keserű dolgok, melyek azokat érik, akik Sátán világában élnek, olyanok, mint a keserű fűvek, de ezek miatt nem szabad elcsüggedniük, sőt sokkalinkább meg kell gyarapodniok „Isten bárányának", az ő fedhetetlenségének, bűnnélküliségének és érdemének értékelésében s annál inkább kell belőle táplálkozniok és megerősíteniük szilárd elhatározásukat, hogy, megőrzik hűségüket Jehova előtt. Csak így tarthatják meg és ragaszkodhatnak hűségesen az Istennel kötött áldozati szövetségükhöz. (50. zsoltár 5) Körülmetélteknek kell lenniök „szívükben, azaz szellem, nem pedig betű szerint". (Róma 2:29) Ha mindvégig hűségesek lesznek, megkiméltetnek a második haláltól, amely Sátán szervezetének „elsőszülötteit" fogja sújtani. A hívek halála Isten kegyelméből az ő báránya által áldozati halál a szövetségen belül; s miután feltámadnak „az első feltámadáskor", „nem lesz hatalma felettük a mᬠsodik halálnak". — Jelenések 20 : 6.
- ° A páska oly nap volt, amelyen Isten igazolta
névét, amidőn megkímélte az elsőszülötteket a vér alatt, de Egyiptom elsőszülötteit elpusztította s azáltal Egyiptom büszkeségét és hatalmát meg¬ alázta és isteneit megítélte, hogy a választott nem¬ zet Sátán elsőszülött világhatalmából, Egyiptom¬ ból megmeneküljön. Isten elrendelte, hogy azt a napot attól kezdve „emlékezetül" mint „Jehova ünnepét" megünnepeljék. (Mózes II. 12 :14) Ez a nap emléknap kellett legyen az igazoló tettek és Isten dicsősége miatt', kinek neve Jehova. „Az én emlékezetemre" ” Jehovának, mennyei Atyjának utasításait szeretettel követve, Jézus megtartotta tanítványai¬ val a páska emlékvacsorát. Nyomban azután be¬ vezette Jehova nevének igazolására a maga halála, mint Isten bárányának emlékünnepét (amelyet