A lap nincsen korrektúrázva
AZ ŐRTORONY
15
gukra vonni nemtetszését azáltal, hogy titokban Isten akaratával ellentétes dolgot tápláljanak önmaguknak, mivel tudják, hogy Isten minden titkos dolgot ítélet alá von. Ezért szivünk és elménk mélyén gondoljunk arra, hogy Ő az, aki az új világot teremti, a jelenvaló óvilágot megsemmisíti! Távo-
lítsuk el tehát e múló világ, hiábavalóságát! Tápláljunk magunkban hasznos félelmet, nem az emberek előtti önző félelmet, hanem Jehova Isten félelmét, amely tiszta és örökké fennmarad! — 19. zsolt. 10.
WTa 1945 nov. 15.
„Sok fiat dicsőségbe vezetni”
31 A tanítványok kétségkívül Isten akarata cselekvésére szentelték magukat, amint őket Jézus tanította s nekik példát mutatott. Önmagáról és apostoltársairól mondta Péter Jézusnak' „Ime mi mindent odahagytunk és téged követtünk, mi lesz hát velünk?” (Máté 19:27) Továbbá Jézus így szólt a hű apostolaival elfogyasztott emlékvacsoránál: „De ti vagytok, akik kitartottatok velem az én kísértéseimben, azért én is rendelek nektek, ahogyan nekem is rendelt az én Atyám, királyságot.” (Luk. 22:28, 29) Ezek a tanítványok Istennek voltak szentelve s teljesen ragaszkodtak hozzá, ez kétségtelen. Jézus az Isten iránti felszentelődését szimbolizálta vagy a vízben való alámerítkezés által nyilvánosan bizonyságot tett arról, s ugyanezt tették a tanítványai is. Istennek való felszentelődésüket azonban nem követte azonnal a Jehova Istentől való nemzésük.
32 Jézus a tanítványait a vele töltött egész időn keresztül — beleértve a feltámadása utáni negyven napot is mennybemeneteléig — az Isten királyságára tanította. Azonban a felszentelődésük és a királyságígazságok ismerete ellenére hiányzott nekik valami. Születniök kellett nemcsak az igazság vizétől, hanem szellemtől is, hogy újonnan fentről legyenek szülve és Isten szellemi fiaivá legyenek. Amíg erre sor került, egyszerűen Isten előrelátható fiai voltak, illetve felszenteltek, akiknek az istenfiúság kilátásban volt. Isten szelleme vagy hatékony ereje még bizonyságot kellett tegyen nekik, hogy az Isten fiai. Jézusnak birtokában volt a szellem e bizonysága. ”Mert ő a szellemet nem mérték szerint adja. Az Atya szereti a Fiút és mindent az ő kezébe
adott.” Másokra vonatkozólag mondotta Jézus: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék. Aki hisz bennem, annak belsejéből, mint az írás mondta, élő vizek folyamai áradnak. Ezt pedig a szellemről mondta, amelyet majdan azoknak kellett venniök, akik ő benne hittek. Még nem volt ugyanis szellem, mivel Jézus még nem dicsőült meg.” — János 3:34, 35; 7:37—39.
33 Jóllehet igaz az, hogy Jézus a feltámadás apján testet öltött és tanítványainak zárt ajtók mögött megjelent, a tanítványaira lehelt és így szólt: „Vegyétek a szent szellemet.” (Ján. 22:22) Ez azonban csak jelképes cselekedet volt s azt jelentette be előre, ami ezután következett. Éppezért mennybemenetele napján így szólt nekik, mielőtt elhagyta volna őket: „Mert János vízzel keresztelt (Rotherham: vízben merített alá), ti azonban szent szellemmel fogtok megkereszteltetni nemsokára ... Ha nem vesztek erőt, minekutána a szent szellem eljő reátok; és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben,
mint egész Júdeábán és Samáriában és a földnek mind végső határáig (van Ess: a föld legtávolabb eső területéig).” (Csel. 1:5, 8) A felszentelt tanítványok nem lehettek Istentől nemzve, mielőtt szent szelleme ki nem volt árasztva rájuk. Ez az esemény pünkösdkor, Jézus mennybemenetele után tíz nappal történt. A prédikáló körutakon, amire Jézus kiküldte őket, a szent szellem nyugodott a tizenkét apostolon, úgyszintén a hetven evangélistán, hogy csodatevésre képesítse, amire Jézus megbízta őket. (Máté 10:1—20; Márk 6:7—13; Luk. 9:1—6; 10:1—20.) Azonban ez még nem volt a szellem keresztsége, melyet Keresztelő János megjövendölt. Ez oly kevéssé jelezte vagy bizonyította, hogy fentről az Atyától fiákká lettek nemzve, mint ama tény, hogy Isten
szelleme Keresztelő Jánoson nyugodott s őt eltöltötte, nem bizonyította az ő fíúságát. (Luk. 1:3—17; 3:16.) Krisztus Jézus, a mennyei Atya fia és képviselője volt az egyedüli, aki „hatalmat adott nekik a tisztátalan szellemek kiűzésére s minden fajta betegek és nyomorékok meggyógyítására." — Máté 10:1.
34 Jézus feltámadásától számított ötvenedik napon elérkezett a várt szellemmel való keresztség, mire a tanítványok utasításhoz híven az előképes Jeruzsálemben vagy Sionban várakoztak. (Lukács 11:13) „Mikor a pünkösd napja elérkezett, mindnyájan (egyetértésben) együtt voltak ugyanazon a helyen. Ekkor hirtelen zúgás támadt az égből, mint valami hatalmas szélnek zendülése és betöltötte az egész házat, ahol ültek. És mintegy tűzből való kettős nyelvek jelentek meg nekik és mindegyikükre rászállt egy-egy, kezdtek más nyelveken, amint a szellem adta nekik szólniuk.” (Csel. 2:1—4) Ezután a zsidók és prozeliták egész tömege gyűlt össze kint, hogy megtudják, mi van folyamatban. Péter megmondotta nekik, hogy a Jóel (2:28—32) jövendölése teljesedik Isten szellemének minden testre való kitöltését illetőleg, összes szolgáira és szolgálóleányaira az utolsó napokban.
A BIZONYÍTÉK
35 A szellemnek látható és hallható jelek kíséretében való kitöltése azt bizonyította, hogy ezzel megnyílt az út a királyságba Jézus Krisztus követői számára. Azután felhasználta Péter „a mennyek országa kulcsai” egyikét, az összegyűlt tömegnek prédikálván, hogy a fára szegzett Jézus Királlyá lett Melkisédek rendje szerint és Jehova Isten jobbjára feltámasztott életre „Isten jobbjára felmagasztaltatva tehát és az Atyától a megígért szent szellemet elnyerve, kitöltötte azt, aminek ti most a szem és fültanui vagytok. Mert nem Dávid ment fel a mennybe,
