Oldal:Jeremiás-Jónás-rész-1-2-1938.pdf/3

99

szerény és nem gondol kelleténél feljebb önmagáról, hanem józanul gondolkozik afelett, hogy mit tehetne Is­ten segedelmével. A beképzelt, kérkedő és fontoskodó teremtmény utálatos Isten szemében. Aki Isten népe kö­zül hajlamos arra, hogy urat játszon mások felett, nyers szavakat, szigorú eszközöket és fennhéjázó módszere­ket használ, s ezt a hajlamot kinyilvánítja, a „gonosz szolga" osztályhoz közeledik és Sátán sorsa vár reá.

¹⁹ Jeremiás egy szerény ember volt. Krisztus Jézus hű és igaz követői szintén szerények; mert az ember Jé­zus is szerény volt, és ők hozzá hasonlók kell legyenek, Ő szelíd és alázatos szívű volt. (Máté 11:29) Mindig szorgalmasan törekedett Atyja akarata cselekvésére, és ezt örömmel tette. Követőit pedig arra inti, hogy hasonlóan cselekedjenek. Jeremiás bebizonyította szerény­ségét Isten előtt, amidőn így szólt: „Ah, Uram Isten! Imé, én nem tudok beszélni, hiszen ifjú [gyerek] va­gyok én!“ (Jer. 1:6) Ő ezáltal igazat mondott; hiszen önmagában nem volt erő a reá ruházott kötelezettség el­végzésére. Azután Jeremiás rettenthetetlen és bátor volt, mivel biztosítékot kapott arravonatkozólag, hogy Isten vele van és mindvégig támogatni fogja. Ez nagyon erőssé és bátorrá tette Jeremiást az Úr erejében. Isten így szólt Jeremiáshoz: „Ne mond ezt: Ifjú vagyok én: hanem menj mindazokhoz, akikhez küldelek téged és beszéld mindazt, amit parancsolok néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged!" — Jer. 1:7, 8.

²⁰ Éppenigy szerények ma azok, akiket, Jehova az ő tanúiként elismert; hiszen elismerik, hogy önmagukban nincs erő. Mindazáltal Jehova tanúihoz a következő apostoli szavak vannak intézve: „Tudván, Istentől sze­retett atyámfiai, hogy ti ki vagytok választva; hogy a mi evangéliumunk ti nálatok nem áll csak szóban, ha­nem isteni erőkben is, szent szellemben is, sok bizodalomban is; amiképpen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti érettetek." (Tessz. I. 1:4, 5) Amennyiben az Úr hű tanui elismerik, hogy Jehova és Krisztus Jé­zus velük van és teljesen támogatja őket, minden emberektől és démonoktól való félelmet elűznek maguktól, bátrak lesznek az Úrban és örömmel hirdetik az Istentől rájuk, bízott üzenetet. Ezáltal kinyilvánítják Isten és Krisztus Jézus iránti szeretetüket. (János I. 4:17, 18) Ebből megint kitűnik, hogy Jeremiás Isten népe mosta­ni tagjainak a példája volt, s ez további bizonyítéka annak, hogy a jövendölés az ő javukra jegyeztetett fel.

²¹ Jehova ezután kifejezett parancsot adott Jeremiás­nak, hogy hirdesse ki a vallásoskodók feletti ítéletét, tehát azon zsidók felett, akik elhagyták szövetségüket és az ördög-valláshoz csatlakoztak. Máma pedig meg­parancsolja Isten az ő tanúinak, hogy vonuljanak fel és hirdessék ki ítéletét a vallásoskodók felett, illetve azok felett, akik magukat az ő szolgáinak vallják, a valóságban pedig az ördög-vallásra adták magukat. Ezért a Jeremiáshoz intézett szavaknak ma még na­gyobb jelentőségük van Jehova tanúi számára; ezek a szavak pedig így hangzanak: „És kimondom ítélete­met felettük mindenféle gonoszságukért, minthogy el­szakadtak tőlem, és idegen isteneknek áldoztak, és tu­lajdon kezeik munkáit imádták. Te azért övezd fel de­rekadat és kelj fel és mond meg nékik mindazt, amit én parancsolok néked; meg ne riadj tőlük, különben én riasztalak el téged előlük." — Jer. 1:16, 17.

²² Jeremiás tudta, hogy Isten, parancsainak a követésénél egy hatalmas és elsáncolt csapat zsidó pappal fogja magát szembe találni, akiket egy hiszékeny és tudatlan nép támogat s így nagyon nagy veszedelem­mel kell számoljon. S amidőn az Úrtól ily bátorító és biztató szavakat kapott, munkához látott Jehova ere-

jében. Az ő félénksége teljesen megfelel most azon gyenge férfiak és nők félénkségének, akik most kivo­nulnak a bizonyságtevő munkában tudván, hogy egy kegyetlen és hatalmas, elsáncolt tömeg vallásoskodóval kell szembekerüljenek, akik nem becsületes és ravasz harci módszereket használnak. A szavak, amelyeket Is­ten azután mondott, hogy Jeremiásban bizalmat keltsen, különösen Isten most földön lévő népének a bátorítására és erősítésére jegyeztettek fel, s ezek a továb­bi bizalomkeltő szavak így szólnak: „Mert imé én erő­sített várossá, vasoszloppá és ércbástyává teszlek ma téged mind az egész földön, Júda királyai, fejedelmei és papjai ellen és a föld népe ellen." (Jer. 1:18) Ebből kitűnik, hogy Jehova gondoskodik népe megoltalmazásáról, és erőssé teszi a maga hatalmában és erejében, ércbástyához hasonlóvá teszi az uralkodók, poli­tikusok, a törvény erős karja és az összes más vallásoskodók ellen, akik ellene vonulnak. Ezáltal az Úr hű­ségesei látják, hogy aki mellettük van sokkal erősebb mindazoknál, akik ellene lehetnek. (Róma 8:31) Jeremiás egyedül kellett fellépjen egy kegyetlen, beképzelt és kérkedő tömeg ellen. Tudta, hogy Jeruzsálem azon vallásoskodói elkeseredetten ellene fognak harcolni, s Jehova tanúi ma szintén tudják, hogy a „kereszténység­ben" a vallásoskodók elkeseredetten ellenük harcolnak s ezt meg is teszik. Jehova az ő hűségesei bátorítására és teljes megerősítésére mondja nekik: „Viaskodnak ugyan ellened, de nem győznek meg téged, mert én ve­led vagyok, azt mondja Jehova, hogy megszabadítsalak téged." (Jer. 1:19) Ez további bizonyítéka annak, hogy a harc nem embereké, hanem Istené, amelyen az embe­rek Isten iránti ragaszkodásuk bebizonyítása végett bi­zonyos részt nyernek. Ez Isten „szokatlan munkája", amelyhez hozzálátott és megparancsolja szolgáinak, hogy vegyenek részt abban. Ha „szokatlan munkája" befejezést nyert, akkor Isten „hallatlan dolga" követ­kezik, amelyet Krisztus Jézus és láthatatlan harcosai­nak hadereje fog végrehajtani és Sátán szervezetének teljes megsemmisítését fogja keresztül vinni.

Cél

²³ Amint, a feljegyzés mutatja, Jehova kettős célt kö­vetett, amidőn Jeremiás prófétát jövendölés végett Je­ruzsálembe küldte. Jeremiásnak figyelmeztetnie kellett a jeruzsálemi vallásoskodókat, hogy Jobbítsák meg utaikat és cselekedeteiket, többé ne bízzanak vallás­vezéreikbe és szűnjenek meg az idegenek elnyomásá­val, tudtukra kellett adja, hogy a figyelmeztetés megszívlelésének és követésének elmulasztása Isten bünte­tését fogja rájuk hozni, amennyiben Isten elküldi íté­letvégrehajtóját ennek a népnek a megsemmisítésére. Az összes jóakaratú embereket is figyelmeztetnie kel­lett, hogy az egyedüli menekülés útja abban áll szá­mukra, hogy alávessék magukat az ő „szolgájának", Nabukodonozor királynak, aki Krisztus Jézust, a világ jogszerinti Királyát árnyékolta elő. Hasonlóképpen használja fel ma Jehova az ő tanúit, hogy a világ vallásoskodóit figyelmeztesse és nekik bejelentse, misze­rint elküldi hatalmas ítéletvégrehajtóját, hogy őket és az egész világot megsemmisítse, ha nem ja­vítják meg utaikat és cselekedeteiket és nem szűnnek meg az ördög-vallás gyakorlásával és nem hagynak fel a vallásvezérekre és hamis prófétákra hall­gatni. Ezeknek a tanuknak a jóakaratú emberekkel is tudatniuk kell, hogy Isten Királyához, Krisztus Jézus­hoz kell menekülni mindazoknak, akik biztonságot és szabadulást óhajtanak találni. Jehova tanúi most Isten parancsainak engedelmeskedve éppen ezt a munkát végzik Krisztus Jézus vezetése alatt. Mi a vallás ellen