A lap korrektúrázva van
124
(Angol W. 1937 március 15)
„A parázna nő éneke"
(1. rész.)
"Végy citerát, járd be a várost, elfeledett parázna nő; pengesd szépen, dalolj sokat, hogy így emlékezetbe
jöjj!" — Ésaiás 23:16.
1 ÉSAIÁS ÉS EZÉKIEL próféták útján Jehova előre szólott egy oly vallásszervezet keletkezéséről, amely Isten képviselőjének fogja feltüntetni magát, holott a Sátánnal fog egy gyékényen árulni, annak érdekében működik és a felséges Isten nevét gyalázni fogja. Jehova szervezetét a tiszta vagy szűzies asszony példázza, és "Sionnak“ van nevezve, ez hozza létre Isten hűséges gyermekeit, (Ésaiás 54:1—13) A gonosz Sátánnak is van egy szervezete, és azt egy parázna nő példázza, amit az Írás „Babilonnak, a régi paráznának" nevez; attól születnek mindazok, akik Jehova Istennek ellenségei. Sátán szervezetének földi dolgai természetesen, Sátán asszonyának, szülőanyjuknak, Babilonnak a nevét is viselik. A sátáni szervezet főeleme a valláshagyomány (babona). Sátán ezt használja a földi teremtmények megfertőzésére, így kebelezi be őket látható szervezetébe. Az írás a „szervezett valláshagyományt" azért nevezi paráznának, mivel szervezetét olyanképpen használja.
2 A „parázna" helyes meghatározás szerint olyan asszony, aki különbség nélkül házasságtörést cselekszik vagy paráználkodik. Ez a szó héberben szellemi dolgokkal kapcsolatban is használva van, t. i. bálványokkal való paráználkodás alakjában, ami bálványimádást, Jehova Isten igaz tiszteletétől való elszakadást, illetve különböző ördögi istenségek tiszteletét jelenti (szellemi prostituáltságot jelent).
3 Ez a prófécia, amelyet itt megvizsgálunk, Tiruszra vonatkozik. Ésaiás 23. fejezetének tüzetes megvizsgálása előtt a prófécia egyes más részeit fogjuk megvizsgálni, ami világosságot fog deríteni a szóbanforgó tárgyra. Egyesek kifogásolták azon módszert, ahogyan a WT kezeli a próféciákat, azt mondván, hogy a WT ismétléseket tartalmaz. Ezt a kritikát azonban megdönti ama tény, hogy Jehova is gyakran megismételi ugyanazokat a szavait, azaz, ismételten közölteti, ami kétségtelenül bizonyos cél érdekében történik. Ezékiel próféciájában 64-szer fordul elő egyazon kijelentés: "és megtudják, hogy én vagyok az Úr (Jehova Isten)". Ne feledjük, a folyóirat nem a kritikusok fantáziájának kielégítése sem pedig emberek tetszésének keresése céljából jelenik meg. Meg sem kísérli teremtmények kedvének a keresését; mert az ilyesmi szörnyűség lenne Isten szemében. A folyóirat arra törekszik, hogy segédeszköze legyen Isten igéje tanulmányozójának és az őszinte kutatót a szóbanforgó prófécia tisztább megértéséhez se-
gítse. Ily vizsgálódások kívánják meg, hogy bizonyos időközökben megismételjünk valamit, amit immár egyszer megtárgyaltunk, egy bizonyos pont hangsúlyozása céljából. Ezt méltányolni is tudják az oly tanulmányozók, akik tényleg hűségesek Istenhez és szeretik őt. A kritikusok ellenben semmit sem tudnak megbecsülni.
4 A prófécia „Tirusz királyának" nevezi Sátánt, az ördögöt. (Ezékiel 28:12) A város látható uralkodója az írás szerint csak „Tirusz fejedelme" volt. (Ezékiel 28:2) Sátán Jehova ellen lázadt, Jehovában való igaz hitét megtagadta s így akart kereskedést űzni az emberiségből. Erre használta fel a valláshagyományt. Valótlan dogmákat kezdett gyártani Jehova felől; ezek képezik tulajdonképpen a kereskedelmi cikkét minden valláshagyománynak s ezek az ördög kijelentésén vagy tekintélyére támaszkodnak Jehova igéje helyett. Hamis tanait Sátán a következő kijelentésével cseppegtette Évába: „Nem fogtok meghalni; hanem az Isten (ahogyan te, Éva, őt nevezd) tudja, hogy amely napon esztek abból, felnyílnak a ti szemeitek és olyanok lesztek mint az Isten, jónak és gonosznak tudói". — Mózes I. 3:4,5.
5 Éva vallásra vágyott és az ördög gondoskodott ezen kívánságának kielégítéséről. Azt szerette volna, hogy ő és Ádám oly hatalmasok legyenek, mint az „istenek" s ne legyenek Jehova kijelentéseire szorulva. „Szemeinek felnyílását" óhajtotta, a „jó és a rossz megismerését". A Jehovának való engedelmeskedés istentiszteletét túlzásnak tekintette és Adám s Éva szabadságának korlátozásaként tüntette fel. Akiket mint „isteneket" semmi sem fog korlátozni, hanem függetlenek lesznek, tehát többé nem lesznek „felsőbb hatalomnak" alávetve. Tetszésük szerint cselekedhetnek majd, sőt a „jóval és a rosszal" alkura is léphetnek. Ez képezte a vallás kezdetét az emberiség történetében. Így alkotta és használta fel Sátán, „Tirusz királya" a vallást (kultuszt) arra vonatkozói eszközül, hogy szert tegyen az emberiség feletti hatalomra és kereskedés tárgyává tegye. Emiatt mondotta Isten „Tirusz királyának", az ördögnek: „Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyéről és elvesztelek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül. Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcseségedet fényességedben; a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemük gyönyörűségére." (Ezékiel 28:16, 17) A kultusz-gyakorlat tehát Ádám és Éva idejében kezdődött. Ezzel fejezték ki azon önző óhajukat,
