A lap nincsen korrektúrázva
13
nek Istenbe vetett bizodalommal azt kell végeznie, amire utasítva lett. „Jehova pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, amit parancsolok néked." (Jeremiás 1:7) Ebből kitűnik Jeremiás szelídsége, azaz készen állott a tanulásra és vágyódott azon feladatának teljesítésére, melyre utasítva lett, s amit azután valóban teljesített is. Jehova annakidején bizonyára tudatta fiatal szolgájával, hogy a felekezetieskedők részéről sokat fog kelleni szenvednie; az Úr így szólt hozzá: „Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged, mondja Jehova." (Jeremiás 1:8) Az Úr megbízott Jeremiásban, Jeremiás pedig alázattal, és a Felségesbe vetett hittel fogadta a tanítást. „És kinyujtá Jellova az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem Jehova: ímé az én igéimet adom a te szádba." (Jeremiás 1:9) Így indult útjára az Úr erejében. Az izraeliták Jeruzsálemben Isten parancsolatait mindenkor megvetették és emberek tanításait követték, s különösen vezetőik nagyon vallásosak vagy, babonásak voltak. A helyzet Jeremiás idejében teljesen egyezett a mai állapotokkal. Jehova hűséges szolgáját megszemélyesítő Jeremiás azokat példázta, akik ma a maradékot vagyis a „hű szolga“-osztályt alkotják s mindvégig hűségesen kitartanak. Úgy amint a felekezetieskedők Jeremiást támadták, ugyanúgy lesz ma Jehova „hű szolga“-osztálya is a „kereszténység" felekezetieskedői erős támadásainak kitéve. Ez annyit jelent, hogy amidőn az ördög csatlósai Isten elleni támadásra embereket használnak, azáltal tulajdonképpen Isten „hű szolga“-osztályát a földön könyörtelenül üldözik.
7
Jeremiás nem a maga, hanem az Úr munkájának végzésére kapott utasítást. Jehova így szólt hozzá: „Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!“ (Jeremiás 1:10) Jehova tanúinak jelen munkája nem az ő munkájuk, hanem az Úr műve s ezt a szolgálatot teljesen önzetlenül végzik. Jeremiás terjedelmes megbízatást kapott, miszerint „irtania, pusztítania, rombolnia, építenie és plántálnia" kellett. Hasonlóképpen küldi ki Jehova ma az ő szolga-osztályát avval a megbízatással, hogy hirdesse „Istenünk bosszúállásának napját" és „minden gyászolót megvigasztaljon.“ (Ésaiás 61:1, 2) E munkánál nem szabad testi fegyvereket igénybevenniök. Megbízatásukat az apostol ihletett szavai ismertetik: „Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására." (Kor. II. 10:4) Isten igéjének az ő parancsa szerinti jelen hirdetése „gyomlálja, irtja, pusztítja és rombolja" az ördögnek a felekezetek és felekezetieskedők által végzett munkáját, míg Jehova tanúinak munkája megvigasztalja és megsegíti a gyászolókat és építi az Istent és az ő országát kereső őszinte emberek osztályát. Jeremiás munkája Jehovának jelenleg a földön tartózkodó szolga-osztályát példázta és előre ismertette; ezen tény ismeretében, igyekezettel és örömmel működnek közre Jehova munkájában, az Úr házának birtokában. A prófécia tüzetes megvizsgálásából kitűnik, hogy Jeremiás küldetése és az általa végzett munka mennyire hasonlít Jehova tanúinak munkájához, s tartsuk mindenkor szemelőtt, hogy a szolga-osztály bátorítására és gyámolítására szolgál, mivel „idejénvaló eledelt" jelent számára.
Utasítás
8
A fiațal próféta Jehovától kapott utasításokat, melyeket minden ellenségeskedés dacára teljesítenie kellet. Mint Isten hű szolgái egyikének mindennel szem¬
ben vaknak kellett lennie, Jehova Isten parancsait kivéve. Számítani kellett avval a körülménnyel hogy a felekezetieskedők Jeremiást támadni fogják, mivel ő Jehovát képviselte, míg ők az ördögöt képviselték azáltal, hogy az ő szolgálata felé hajlottak. Jehova mondotta Jeremiásnak: „És kimondom ítéleteimet felettük, az ő mindenféle gonoszságukért, minthogy elszakadtak tőlem, és idegen isteneknek áldoztak, és tulajdon kezeik munkáját imádták." (Jeremiás 1:16) Elérkezett Isten ideje, amidőn a felekezetieskedőknek, akik Isten akaratának teljesítésére Ígéretet tettek, de hűtleneknek bizonyultak, értesülniük kellett afelől, ami rájuk következett. Ugyanúgy érkezett el ma is Jehova ideje a felekezetiesködők figyelmeztetésére, akik magukat Isten és Krisztus képviselőinek vallják, hogy felismerjék Isten felettük kimondott ítéletét és teljesülésének idejét. Jeremiás nem tétovázhatott, hanem az Úr erejében kellett tovább haladnia; azért mondotta neki Úristen: „Te azért övezd fel derekadat, és kelj fel, és mondd meg nékik mindazt, amit én parancsolok néked; meg ne riadj tőlük, különben én riasztalak el téged előlük!“ - Jeremiás 1:17.
9 Mivel Jeremiás bízott Jehovában és hűségesen, engedelmeskedett neki biztos volt az isteni oltalomban „Mert imé én erősített várossá, vasoszloppá és ércbástyává teszlek ma téged mind ez egész földön, Júda királyai, fejedelmei és papjai ellen és a föld népe ellen.” (Jeremiás 1:18) Hasonlóképpen Jehova tanúinak sem szabad ma ingadozniok azon támadások miatt, amelyek Sátán képviselői által következnek rájuk, sem velük kiegyezniük, hanem az Úr erejében bízva és teljesen Istenre támaszkodva kell előrenyomulniok. Isten ítéletének
napján élünk, amidőn az ő hűséges tanúi Istenbe vetett teljes bizalommal és őszinteséggel kell hogy hirdessék az ő bosszúálását. — János I. 4:17, 18.
10 Jeremiásnak tudtára lett adva, hogy küzdenie kell, de az ellenség nem fogja őt tudni legyőzni: „Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem győznek meg téged, mert én veled vagyok, mondja Jehova, hogy megszabadítsalak téged.” (Jeremiás 1:19) Jehova tanúinak ma ugyancsak tudomásuk van arról, hogy harcolniok kell, s azért Isten megparancsolta nekik: „Keljetek fel és támadjunk reá haddal." (Abdiás 1) Jehova egyidejűleg biztosítja hűségeseit afelől, hogy az ellenség nem fogja tudni őket legyőzni, mivel Jézus Krisztus, a győzedelmes hadvezér vezetése alatt állanak és a Felséges teljes támogatását bírják. Kövessen
el a római katolikus hierarchia csatlósaival és felekezeti támogatóival együtt minden lehetőt Jehova munkájának feltartóztatására, melyet ma az ő hűséges szolga-osztálya végez! Isten a maga jónaklátott idejében gondoskodni fog az ellenség teljes leveréséről azért Isten ezt mondja szolgáinak: „Legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében." Efézus 6:10, 12.
11
Ezen bevezető észrevételek után áttérhetünk, a 7. fejezet próféciáinak tanulmányozására. Tanulásra és engedelmességre készen ügyelt Jeremiás az Úr parancsolatára. „Az a beszéd, amelyet Jehova szóla Jeremiásnak, mondván: Állj Jehova házának ajtajába, és kiáltsd, ott e beszédet, és mondjad; Halljátok Jehova beszédét mind, ti Júdabeliek, akik bementek ezeken az ajtókon, hogy imádjátok Jehovát." — Jeremiás 7:1,2.
12 Jeremiás nem lett arra utasítva, hogy házakhoz és templomszerű épületekhez menjen és üzenetét a ház kapujára szegezze, hanem álljon a kapu elé és az üzenetet a templomba ki- és bejáró emberekkel saját maga közölje. Ez az istentelen Jojákim király uralkodása alatt történt, s azért az említett „ház" csak névleg volt az
Úr háza, mivel a zsidók Jehova Isten törvényét elvetették, felekezetieskedők lettek és vallásos formaszerűsé-
