A lap nincsen korrektúrázva
Az Ő „műve" és „cselekedete"
I. rész.
"Amint Silóval cselekedtem" — Jer. 7:14.
1
JEHOVA kijelentette, hogy egy rendkívüli munkát szándékszik végezni, amit az ő szokatlan munkájának" nevez, melyet az ő rendkívüli cselekedete követ, amit az „ő rendkívüli munkájának" (angol ford, szerint: az „ő szokatlan cselekedetének") hív. (Ésaiás 28:21) Amit Jehova példaképi szövetséges népével Silóban cselekedett, mintha azt vetítené elő és előre bejelentené, amit a látszatkeresztényekkel, azaz a felekezetieskedőkkel szándékszik tenni, akik felvették ugyan Jehova Isten és Jézus Krisztus nevét, az Úr iránt azonban hűtlenek és megszentségtelenítették az ő szent nevét. Mivel ezek Jehova nevét hordozzák és azt állítják, hogy Istennek szolgálnak Jézus Krisztus által, hallgatagon szövetséges viszonyba kerültek az Úrral az ő akaratának cselekvésére. Az elbizakodott katolikus hierarchia szervezete azon állításával tart igényt erre a tisztségre, miszerint magát az igazi egyháznak és Isten szövetséges népének vallja, s ez a szervezet a szervezett vallás élére helyezkedett, melyet tévesen másokkal együtt „keresztény vallásnak" nevez. Ezekben az utolsó napokban az úgynevezett .„prostestánsok" és maguk a zsidók is karöltve haladnak a római katolikus szervezettel, támogatásban részesítik, miáltal vallásukat közösen gyakorolják. Ami példaképpen Silóban történt, ma különösen fontos mindazok számára, akik magukat teljes komolysággal Jehova Istennek szentelték, mivel felismerhetővé vált, hogy Isten ezáltal példázza és jelenti be a szervezett vallással kapcsolatos szándékát.
2
Jehova elküldötte Jeremiást, hogy figyelmeztesse az izraelitákat Jeruzsálemben, amely üzenet, úgy amint azt Jeremiás Jehova parancsára hirdette, „szokatlan munka" volt mindazok számára, akik magukat Isten pártfogolt népének vallották. Ennek megfelelően küldi ki szolgáit ma az Úr, akiket tanúivá tett, vigyék el figyelmeztető üzenetét a „kereszténységnek" is nevezett keresztényekhez, tudassák velük Isten azon szándékát, miszerint ezek a hűtlenek Armageddonkor büntetésben részesülnek. Ez a munka, melyet most Jehova tanúi Jehova Isten és Jézus Krisztus nevében végeznek, a felekezetiskedők előtt „szokatlan munkának" tűnik fel és különösnek látszik. Jehova figyelmeztető, üzenetét szövetséges népének Jeruzsálemben történt elpusztítása által ismertette, ami az ő cselekedete volt és ama „rendkívüli munkát" példázta, mely Sátán uralkodásánák végén fog bekövetkezni. Jehova most figyelmezteti a „kereszténységet", amely szervezett testület azt állítja, hogy „keresztény vallást" gyakorol; s mihelyt ez a figyelmeztetés elhangzik, Jehova az álszent szervezet elpusztítása által bizonyítja be hatalmát, ami sokakelőtt „szokatlan cselekedet" lesz, s mindenkit meglep, azok kivételével, akik magukat teljesen Jehova Istennek szentelték. Jehova „szokatlan munkáját" röviden tehát az ő figyelmeztető üzenetének lehet nevezni, s az ő „szokatlan cselekedetét" pedig, néhány szóval ecsetelve, Armageddonkor bekövetkező munkának hívhatjuk, amidőn a felekezetieskedők a világ többi istentelen szervezeteivel együtt elpusztulnak, Sátánal mint Istenükkel az élen.
3
A folyóirat most megkíséreli egy oly tanulmány bevezetését, amely Jehova próféciáinak bizonyos részét ismertetné, miket Jeremiás mondott isteni parancsra, hogy azáltal Isten hűségre törekvő népe feddhetetlenségét vele szemben megőrizze s általa oltalomban és erős¬
ségben részesüljön. Ez a tanulmány elsősorban Jeremiás jövendöléseinek 7., 25., 26., 27., és 28. fejezeteit foglalja magába. Elvárható, hogy e rendkívüli prófécia beható tanulmányozása Isten igéje kutatóinak jobban elősegíti azon kötelezettségek és feladatok felismerését, amit az Úr a földön élő szövetséges népére ruházott, hogy hűséges szolgálatának kiváltságait világosabban értelmezze. Ezen tanulmány alkalmával mindenkor az apostol ihletett szavaira kell gondolnunk: „Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg, hogy békességestűrés által és az Írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen." (Róma 15:4) A felületes olvasó előtt a tanulmány fárasztónak tűnik fel, de akik magukat igazán Istennek és az ő királyának szentelték, felismerik, hogy ez „idején való eledel" és az Úrtól származik, amiből hasznuk lesz és örvendeni fognak. A folyóiratban feltárt próféciák magyarázatának célja az, hogy általuk a maradék a Mindenhatóval kapcsolatos igazi viszonyát jobban felismerhesse, s az általuk nyert ismeretet a jóhiszeműek felvilágosítására fordítsa, akik Isten és Jézus Krisztust megismerni törekszenek. Annak megállapítására, hogy Jehova szövetséges népe mennyire tiszta és igaz, megpróbáltatásoknak lesz alávetve, és nyilvánvaló, hogy Jehova a jövendölések megértésével ajándékozza meg népét, ami erősítésére és reménységének megszilárdítására szolgál.
Anathót
4
Benjámin tartományának egyik városa szintén a papok számára lett kijelölve, s azért ’papi-városnak' neveztetett. (Józsué 21:18; Krón. I. 6:60) Hilkiásnak, az ottani papok egyikének, fia volt, akit Jeremiásnak hívtak. Ennek a fiúnak a neve „Jehovától életre keltettet" „Jehova megerősítettjét" vagy „Jehovától felmagasztaltat" jelent. Jehova Jeremiást fiatalember korában egy felelősségteljes tisztség betöltésére szólította fel, s amidőn Jehova szolgája lett, egy bizonyos munka elvégzésére lett utasítva. Hogy Jehova Jeremiást választotta ki kezdettől fogva, azt a következő jövendölés bizonyítja: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé." (Jer 1:5) Jeremiás szerény és szelíd volt s a rábízott feladatot mindenkor helyesen értékelte.
5
A „szelídség" nem mások jelenlétében tanúsított bizonyos félelmet jelent. A szelídség, tanulási készség; Isten akaratának figyelmes és gyors felismerése. Sokaknak, akik magukat Isten akaratának teljesítésére szentelték, mintha nehezükre esne a szelídség értelmének felismerése. Csakis a szelídek értelmezik helyesen és méltatják az Isten szervezetéből eredő utasításokat, hogy azután figyelmesen teljesíthessék.
6 Amidőn Jeremiás így szólt az Úrhoz: „Fiatal vagyok (széljegyzet: gyermek)" az bizonyára annyit jelent, hogy Jeremiás már az oltárnál végzett papi szolgálat előtt Jehovától egy alárendelt jelentőségű és a templommal kapcsolatos megbízatást nyert, s ily felelősségteljes szolgálati tisztség betöltésére nem érzett magában elegendő erőt. De elérkezett Jehova ideje, amidőn Jeremiásnak meg kellett kezdenie az ő rendkívüli, prófétai munkáját, s azért akarta Jehova, hogy elfelejtse ifjúságát s magát a Legfelségesebb szolgájának tartsa, aki-
