A lap nincsen korrektúrázva
2 PÉTER
347
69. Lecke
JÁNOS ÉS JÚDÁS LEVELEI
János apostol, aki különösen szeretve volt Jézus Krisztus által, befejezte a Görög Iratok kánonjának írását, a keresztény korszak első évszázadának utolsó tizedében. Öt bibliai könyvet alkotott, amelyek közül három, levél. János első levele majdnem egyhangúlag azon apostol tollának van tulajdonítva, aki az Evangéliumot és a Jelenések könyvét is írta. Írásának idejére és helyére vonatkozólag a vélemények különböznek. Az elérhető bizonyítékok mégis, úgy tűnik azt igazolják, hogy ez a Jelenések könyve után, vagyis Kr.u. 69-et követően volt írva, és azon idő környékén mikor János Evangéliuma lett írva, a 98. vagy 99. évben. Úgy tűnik, hogy János apostol, hosszú életének utolsó éveit, Kis Ázsiában, Efézus közelében töltötte, és valószínűleg akkor írta első levelet, mikor ebben a térségben tartózkodott. Nincs egy meghatározott gyülekezethez vagy személyhez intézve, ezért úgy hiszik, hogy azért lett írva, hogy terjesztve legyen a keresztény gyülekezetek közt, általában.
A levélben nyilvánosságra hozott tulajdonság a szeretet. Az első fejezet kijelenti, hogy „az Isten világosság és nincsen Ő benne semmi sötétség”. Tehát, aki azt állítja, hogy közösségben van Istennel, és ugyanakkor sötétségben jár, az egy hazug. Azonban akik világosságban járnak, közösségben vannak Istennel, Krisztussal valamint a keresztény testvérekkel. Mindenkinek vannak bűnei, azonban ha megvallják ezen bűnöket és Jézus nevében megbocsátást keresnek, meg fognak tisztíttatni minden igazságtalanságtól (1:1-10). János a keresztények, Atya melletti közbenjárójaként Jézus Krisztust azonosítja, valamint nem csak az ő bűneikért, hanem a teljes Új Világ bűneiért való engesztelőáldozatként mutatja be, János tanácsokat ad ezen régi világ szeretete, valamint az ebben található dolgok szeretete ellen. Isten nem szereti ezen gőggel és kívánságokkal teli világot; akik szeretik ezt, nem lehetnek Isten által szeretve, és nem rendelkezhetnek Isten iránti szeretettel szíveikben. Ez a világ, és akik szeretik ezt, elmúlnak, „de a ki
