A lap nincsen korrektúrázva
FILEMON
329
hogy végre hajtotta az utazást, amint az el volt tervezve, aztán Dalmáciába ment (2 Tim. 4:10). A legrégibb adatok arra utalnak, hogy Pál Nikápolyban volt másodjára letartóztatva, Kr.u. 65-ben, Rómába lévén hurcolva, ahol lefejezték a Kr.u. 65. vagy 66. év körül.
FILEMON
Mialatt Pál első alkalommal volt rabként Rómában, négy kanonikus levelei írt. Ezeknek egyike az volt, amely főleg Filemonnak volt címezve, habár első két verse, két másik személyt is megemlítenek, valamint a Filemon házában összejövő gyülekezetet is. Valószínűleg Pál kétéves római rabságának (Kr.u. 59-61) vége körül lett írva és Tikhikusra valamint Onésimusra lett bízva, akik valószínűleg Efézusban hagyták az Efézusbelieknek írott levelet, aztán Kolosséba mentek, hogy átadják a levelet a Kolossébelieknek, valamint ezen rövid levelet Filemonnak. Filemon Kolosséban lakott. Általában úgy gondolják, hogy a tizenkilencedik vers, azon tényt mutatja, hogy Filemon, Pál prédikáló tevékenységének tulajdoníthatóan vált kereszténnyé – lásd Kolossé 4:7-9,17; Filemon 2,10-12.
A megszokott üdvözlések után, valamint Filemonnak, a keresztényekkel szemben megnyilvánuló szeretete iránti értékelő kifejezést követően, Pál elérkezik a levelének fő céljához (1-7). Onésimus, egy szolga, valamely okból megszökött Filemontól, az ő urától. A szökevény elért Rómába és lehetősége nyílt arra, hogy találkozzon Pállal a börtönben; idővel ő hitt azon Evangéliumban, amelyet Pál prédikált neki. Ezért Pál a következőket írja Filemonnak: „kérlek téged az én fiamért, a kit fogságomban szültem, Onésimusért” (10. vers, Am. Stan. Ver.). Onésimus tele volt buzgalommal, és úgy tűnik, hogy jelentős szolgálata volt Pál Rómabeli Evangéliumhirdetésében, azonban Pál azért küldte haza urához, Filemonhoz, hogy a megszökése által tett hiba, meg lehessen oldva Filemon jóindulata és nagylelkűsége által. Az apostol azt mondja Filemonnak, hogy fogadja be Onésimust, nem szolgaként, hanem atyafiként. És ha valami módon vétett ellened,
