A lap nincsen korrektúrázva
328
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
„mindenben önmagad adván példaképül a jó cselekedetekben; a tudományban romlatlanságot, méltóságot mutatván, egészséges, feddhetetlen beszédet; hogy az ellenfél megszégyenüljön, semmi gonoszt sem tudván rólatok mondani”. Titusnak megparancsoltatik, ösztönözze a szolgákat, hogy vessék alá magukat uruknak. Miért ezen magatartásban való komolyságra történő ösztönzés? Ez nem egy tökéletes „személyiség” kialakítására történő hiábavaló kísérlet, sokkal inkább az igazság cselekvésére tett egy igazságos határozat, annak érdekében, hogy Jehova neve és Igéje ne gyaláztassanak. Isten Igéje azt tanítsa, hogy a keresztény le kell mondjon a bűnökről és a világi kísértésekről, tejes erőből arra törekedve, hogy egy tisztességes életet vigyenek a jelenlegi gonosz világban. Előre kell tekintsen Jézus megjelenésére, megemlékezvén arról, hogy Ő váltotta meg őket a bűnből és tisztította meg őket, hogy jó munkákban buzgólkodókká tegye őket. Titus fel volt hatalmazva, hogy ezen dologra késztessen – 2:1-15.
Az utolsó fejezet ugyanazon hangnemben folytatja. Követni kell a teokratikus rendet; akik nagyobb felelősségű állásokban vannak helyezve, meg kell legyenek hallgatva, hogy az egységes munka jó szívvel legyen teljesítve. A szidalmazás helyet kell adjon a jóságnak és szelídségnek. Mindenkinek emlékeznie kell arra, hogy valamikor bűnben élt és hogy azon tisztátalanságai, nem valamely személyes igazságos cselekedeteinek érdemei által lettek eltörölve, hanem „az újjászületésnek fürdője és a szent lélek megújítása által”, amelyet Jehova Isten bőségesen árasztott Krisztuson keresztül (3:5,6, Am. Stan. Ver.) Mindenki kegyelem, és nem tettek által kapja a megigazulást. Titus ki kellett nyilvánítsa ezen jó és hasznos dolgokat; ellenkezés nélkül kellett elfogadnia az intelmeket, és tanulnia kellett, hogy oktatni tudhasson, hogy az eredmény egy jó és hasznos szolgálat legyen. A balgatag kérdéseket, vitatkozásokat és a törvény feletti civakodásokat el kell kerülni, míg azok, akik állhatatosan kiállnak mellettük, a második feddés után el kell legyenek távolítva – 3:1-11.
Az utolsó négy vers (12-15), az üdvözletek mellett, azt mutatja, hogy Pál Nikápolyban kívánta tölteni a telet. Úgy tűnik, hogy az utolsó versek, azt mutatják, hogy ez a Nikápolynak nevezett különleges város, Görögország nyugati partvidékén volt található. Titus oda kellett jöjjön Pálhoz, és úgy tűnik,
