A lap nincsen korrektúrázva
KOLOSSÉ
315
Timótheus, a fiatal munkatárs, Pállal volt ezen Kolossébeliekhez írott levél elküldésének alkalmával. Örvendezik a kolossébeli tanuk gyülekezete hitének, szeretetének és haladásának és azért imádkozik, hogy ők növekedni tudjanak az ismeretben és a jó dolgokban. Ő a tanításról beszél. A megváltás Krisztus vére által jön; Krisztus úgy van azonosítva, mint Aki „minden teremtmény előtt született”, Ő lévén azon eszköz, akit Jehova Isten a többi teremtmények létrehozására használt fel. Ő a Feje a testnek, a Templomának és az első, Aki szellemi teremtményként támasztatott fel. Kiengesztelő képességének erejénél fogva, azon emberek, akik egykor távol voltak Istentől, most családias viszonyban vannak hozva a Teremtővel. Pál felhívja a kolossébeliek figyelmét saját szolgálatára és kifejezi azon kiváltsággal szembeni örömét, hogy betöltheti Krisztus testi szenvedéseit, amelynek hordozását az Ő testére (Templomára) hagyta – 1:1-29.
A második fejezetben bizonyos buzdításokat tesz. Figyelmezteti őket, hogy ne hagyják magukat becsapni a hiábavaló emberi bölcsesség ámító szavai által, és megjegyzi, hogy Jehova Istenben és Jézus Krisztusban „van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve”. Azért, legyetek az tőlük jövő igazságokba gyökerezve és építve és „meglássátok, hogy senki ne legyen, a ki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, amely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem Krisztus szerint való”. Aztán Pál biztosít arról, hogy a régi törvény szövetség követelményei el lettek törölve Jézus Krisztus által, be lettek töltve és bezárva Ő benne, és fel lettek függesztve a fára. Ezért, a napok az ünnepek és más árnyékok tiszteletbenntartása, a múlthoz tartozó dolgokat képeznek; Krisztusban az Ő követői fel voltak szabadítva a törvény követelményeitől és halottak ezen világgal és a test cselekedeteivel szemben – 2:1-23.
Most van az idő arra, hogy a fenti dolgokra vágyódjunk; ez nem annak az ideje, hogy a régi cselekedetek után menjünk, ezen gonosz és tisztátalan világgal együtt. Lehetővé téve a régi és bűnös ember halálát, a keresztény fel kell öltse az új embert és élővé kell váljon a jóságosságban, alázatosságban szelídségben, hosszútűrésben, megbocsátásban, szeretetben és békében. Akkor egyek lesztek,
