A lap nincsen korrektúrázva
314
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
hogy hiábavaló munkájuk szégyenükre fog válni, és hogy megsemmisítésben fogják befejezni életüket. Ezzel ellentétbe a hűségesek egy dicsőséges átváltozásban fognak részesülni a menyben, ahol van az ő állampolgárságuk is – 3:1-21.
Ő néhány buzdítással fejezi be, és a szívek és elmék igazságos dolgokkal való teltségének megtartása érdekében, Pál megjegyzi: „amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok”. Ők azt kellet cselekedjék amit az apostoltól hallottak és tanultak. Mindent meg lehet tenni a Krisztusban, aki megerősít – 4:1-23.
KOLOSSÉ
Pál, levele írásának időszakáig, nem prédikált személyesen a Kolossébeli lakosoknak, amely város Ázsia tartományában, Kis Ázsiában volt található (Kol. 2:1). Úgy tűnik, hogy egyike az Evangélium itteni első megvallóinak, ha nem éppen az első, Epafrás volt (1:7). Lehetséges, hogy a kolossébeli gyülekezet, azon Pálhoz közelálló személy által lett volna megalapítva, a három év alatt, amelyet az apostol, harmadik prédikáló útja során Efézusban töltött. Pál akkor kapott híreket a kolossébeli keresztényekről, mialatt láncokban volt Rómában, első fogsága ideje alatt, Epafrás érkezésével egyidejűleg (1:8; 4:3,10,18). A hírt hozó jelentése készteti arra Pált, hogy megírja kolossébeliekhez címzett levelét. Ugyanazon időszakban, a kétévnyi Római börtön vége körül írta meg a Filemonhoz illetve az efézusbelieknek címzett levelét is. Valószínűleg mindhárom levél Tikhikus által volt eljuttatva, akit elkísért Onésimus (4:7-9; Filem. 10-12). Az utazók, átkelhettek Efézuson miközben Kolosséba mentek, átadván az efézusbelieknek a levelet, majd folytatván útjukat Kolossé felé, hogy átadják a másik két levelet. Pál barátja, Filemon Kolossébeli volt.
