A lap nincsen korrektúrázva
1 KORINTHUS
303
a misszionáriusnak törvényes joga, hogy munkájában az általa szolgáltak részéről legyen fenntartva, Pál mégsem használta fel erre való jogát. Ő mindenkinek szolgája, és mindenkinek akármit megtesz, hogy senki se botránkozzon meg miatta – 7:1-9:27.
Ő figyelmezteti Isten népet a bűn felől, megemlítvén azon szörnyű hatásokat, amelyek Izráelre következtek el, az Ígéret Földjére való utazásuk során, és a mintaképül szolgáló példákat, amelyek a mi tanulságunkra lettek feljegyezve. Ismét kijelenti, hogy megengedett a piacon árult húsnak megevése, még ha ennek vére egy bálványnak is lett ajánlva. Azonban újból azt tanácsolja, hogy nem helyes megbántani egy gyengébb testvért, ennek megtevése által. Egyes utasításokat ad ki a gyülekezetben való imádatkor követendő magatartásra vonatkozólag, ismét megdorgálja a korinthusiakat szétválasztásuk miatt, a tisztelet hiánya miatt valamint azon zűrzavar miatt, amely közepette az emlékünnepet tartják, és bemutatja számukra, mikét kerülhetnek el egy méltatlan részvételt – 10:1-11:34.
Majd, e tárgyszerinti felosztás szerint megfogalmazott levélben, a lelki ajándékok egy fejtegetése következik. A 12-től 14-ig terjedő fejezetek ezen felosztást követik, bemutatván a különböző szellemi adományokat valamint az Isten gyülekezetében való szolgálati kinevezéseket; ő a gyülekezet működését az emberi test működésével hasonlítja össze. Rámutat, hogy a prófétálás ajándéka ajánlottabb a nyelveken szólásnál, valamint hogy a szeretet a legnagyobb az ajándékok közül. Ő bemutatja, miként kell használva legyenek e lelki ajándékok, főleg a nyelveken szólás ajándéka.
Aztán egy erőteljes megbeszélés következik, amely leszögezi a halálból való egy feltámadás bizonyosságát. Krisztus testtagjainak nem mindegyike alszik el a halálban; az utolsó trombitaszóra, a maradék élő tagjai halandókból azonnal halhatatlanokká változnak át. Mily halálfeletti győzelem! Ezen dicsőségteljes kilátással, minden ok meg van arra, hogy szilárdak és mozdíthatatlanok maradjunk a feddhetetlenségben, valamint, hogy haladjunk az Úr munkájában (15:1-58). Levonva a következtetést, Pál tanácsolja a korinthusi gyülekezetet a szegény testvérek érdekében tett hozzájárulásukra, értesíti őket azon szándékáról,
